1. szúra A nyitás (mekkai kinyilatkoztatás) 1. A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 2. Dicsőség Allahnak, a Mindenségek Urának, 3. A Mindenhatónak és Könyörületesnek, 4. Az Ítélet Napja Birtokosának. 5. Hozzád imádkozunk, és Hozzád fordulunk menedékért, 6. Vezérelj minket az egyenes ösvényre, 7. Azoknak ösvényére, kiket Te kegyedben részesítesz, s amely nem azoké, kik kiérdemlik haragod és nem az eltévelyedőké. 2. szúra A tehén (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mím. 2. Ez az Írás, semmi kétség: Útmutatás az őrizkedőknek, 3. Kik hiszik a Láthatatlant, megtartják az imát, s mindabból, mit Mi nekik adtunk, áldoznak, 4. S kik hiszik amit neked (Ó, Muhammad) lebocsájtatott, s mi (még) előtted lebocsájtatott, s a Túlvilágban bizonyosak. 5. Ezek ők, kik Uruk útmutatása szerint cselekszenek, s ezek ők, kik boldogulnak. 6. S kik hitetlenek, mindegy számukra, hogy intetted őket vagy sem, nem hisznek. 7. Allah pecsétet tett szívükre, hallásukra, látásukra hályogot küldött; osztályrészük hatalmas szenvedés. 8. Az emberek közt, kik mondják: "Hiszünk Allahban, s az Ítélet Napjában", s ők nem hisznek. 9. Megszándékozzák téveszteni Allahot, s azokat, kik hisznek, de nem tévesztik meg, csak magukat s ők nem érzik. 10. Szívükben betegség, s Allah gyarapítja őket betegségben, számukra a fájdalmas szenvedés mindazért, mit meghazudtoltak. 11. Midőn mondva van nékik: "Ne rontsatok a földön!", mondják: "Hanem mi vagyunk a jótevők." 12. Hanem ők valójában a megrontók, de nem érzik. 13. S midőn mondva van nékik: "Higgyetek, ahogy az emberek hisznek!", ők mondjak: "Higgyünk-é, ahogy a félkegyelműek hisznek?" Hanem ők valójában a félkegyelműek, de nem tudják. 14. S midőn találkoznak olyanokkal, kik hisznek, mondják: "Hiszünk!" S midőn félrevonulnak ördögeikhez, mondják: "Mi veletek vagyunk, mert bizony mi vagyunk a csúfot űzők." 15. Allah csúfolja meg azokat, meghagyván őket csökönyösségükben vakon. 16. Azok, kik az Útmutatást eltévelyedésre váltották, hát üzletük nem jövedelmez, és nem vezettetnek (a helyes úton). 17. Ők olyanok, mint aki tüzet gyújt, s midőn megvilágítja, mi körülötte van, Allah kioltja világosságukat, sötétben hagyván őket, s ők nem látnak. 18. Süketség, némaság, vakság, s ők nem térnek vissza. 19. Vagy mint az égből kitörő vihar, benne sötétség, mennydörgés, villámlás. ők ujjaikat fülükre helyezik a mennydörgéstől, félik a halált. Allah körbeveszi a hitetleneket. 20. A villám majdhogynem elragadja látásukat, s minden, mi megvilágosodik számukra, mennek felé, s midőn (újból) rájuk borul a sötétség, megállnak. Ha Allah akarja, úgy elveszi hallásukat s látásukat. Lám! Allah Mindenre képes. 21. Ó emberek! Imádjatok Uratokat, Ki titeket teremtett, s azokat, kik előttetek (voltak), hátha talán őrizkedtek. 22. Aki kijelölte számotokra a földet pihenőhelyül, az eget boltozatul, az égből vizet bocsájtott le, mellyel gyümölcsöket hozott elő adományul néktek, hát ne állítsatok Allahnak vetélytársakat, s ti ezt tudjátok. 23. S ha kétségetek lenne afelől, hogy mit nyilatkoztattunk ki szolgálóinknak, úgy hát hozzatok ilyen szúrát, s hívjátok Allah nélküli tanúitokat, ha igazak vagytok. 24. S ha nem teszitek - és sohasem tudjátok megtenni, úgy óvakodjatok a Pokol tüzétől, melynek gerjesztői emberek és kövek, s a hitetleneknek készíttetett. 25. Hirdess, (Ó, Muhammad) azoknak, kik hisznek, s jókat cselekednek. Övék a Mennyország, mely alatt folyók futnak, s ahányszor megajándékoztatnak gyümölcseiből (égi) ajándékként, mondják: "Ez az mi nékünk megadatott azelőtt (a földön), s azonképpen adatik most." Ott szeplőtelen pár várja őket, s ott ők halhatatlanok. 26. Lám! Allah nem veti meg, hogy példát vessék, még ha a hangyáról is, vagy mi efölötti. S hanem kik hisznek, tudják hogy ez az igaz az Uruktól, de kik tagadnak mondják: "Mit akar Allah ezzel a példával?" Eltévelyít vele sokakat, és helyes irányba térít vele sokakat. De nem tévelyíti el azzal csak a züllötteket. 27. Kik megszegik Allah szövetséget, miután lényegültek vele, s megtagadják, mit parancsolt általa, hogy legyen, és megrontók a földön: ők a vesztesek. 28. Hogy tagadjátok Allahot midőn halottaitokból feltámasztott, majd elhaltatok Általa, majd (újra) felélesztett titeket, s majd Hozzá tértek meg? 29. Ő az, Ki megteremté néktek mindazt, ami a földön (van), majd az ég felé fordult és megmintázta a hét mennyországot. ő a Mindenek Tudója. 30. Mondá Urad az angyaloknak: "Íme! Én megteszek a földön uralkodót", s mondták: "Megteszel-é ott olyat, ki ront rajta, s ontja a vért, miközben mi zengjük Dicsőségedet, s szentnek illetünk Téged?" Mondá: "Én tudom azt, mit ti nem tudtok." 31. S megtanítá (az Úr) Ádámnak mindannyiuk neveit, majd megmutatá ezeket az angyaloknak, s mondá: "Hirdessétek ki Nékem e neveket, ha igazak vagytok." 32. Mondák: "Légy Dicső! Nincs nékünk tudásunk, csak mit megtanítottál nékünk, hiszen Te vagy a Tudó, a Bölcs". 33. Mondá (az Úr ): "Ó, Ádám! Hirdesd ki nékik neveiket", s midőn ő megvilágosítá nékik neveiket mondá (az Úr): "Nem mondtam-é néktek, hogy Én ismerem az egek és a föld titkait, tudom mit kitártok, s mit elfedtek?" 34. Mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádámnak", hát ők leborultak, kivéve Ibliszt, aki fennhéjázón szembeszegült, így hitetlenné lett. 35. Mondánk: "Ó, Ádám! Élj te és párod a Mennyországban, táplálkozzatok belőle szabadon, akaratotok szerint, de ne közeledjetek e fához, mert elkárhozottak lesztek. 36. Megtörte őket abban a Sátán, és kiűzte őket onnan, miben voltak, s mondánk: "Szálljatok le, egyik a másikának ellensége, számotokra a földön van lakóhely és gondoskodás egy időre". 37. Befogadá Ádám Urától a szavakat, s ő megenyhült iránta. Íme! ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 38. Mondánk: "Szálljatok le innen mindnyájan, s bizony eljövend néktek Tőlem az Útmutatás, s kik követik útmutatásaimat, számukra nincs félelem s nem ők bánkódnak. 39. És kik nem hiszik, s meghazudtolják kinyilatkozásainkat, azok a Pokol követői, s itt ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 40. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyemben részesültetek, és tartsátok meg szövetségemet, azonképpen tartom szövetségteket és féljetek Engem! 41. Higgyétek, amit kinyilatkoztattam, megerősítve azt mi véletek van (Írás), s ne legyetek ennek első tagadói! Ne váltsátok aprópénzre kinyilatkozásaimat, s Engem pedig számon tartsatok! 42. Ne öltöztessétek az igazat hamis színbe, elhallgatván az igazat, s ti tudtok. 43. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, és térdeljetek a térdeplőkkel! 44. Megparancsoljátok-é az embereknek az egyenességet, s magatokról megfeledkeztek? És olvassátok az Írást, mit ésszel fel nem érlek? 45. Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által, s valóban, ez nagy megpróbáltatás, kivéve az alázatosaknak, 46. Akik hiszik, hogy találkozójuk van Urukkal, s hogy ők Hozzá térnek meg. 47. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, mely kegyemben részesültetek, s hogy kiváltságosaim voltatok mindenek felett. 48. Tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, nem fogadtatik el tőle közbenjárás, s nem vétetik tőle elégtétel, és nem lesznek ők a pártfogoltak. 49. Megszabadítánk titeket Fáraó nemzetségétől, kik lesújtottak rátok rettegett szenvedéssel, lemészárolták fiaitokat, megvetették asszonyaitokat: S ebben hát a hatalmas próbatétel Uratoktól. 50. Átkisérénk titeket a tengeren, hát Mi megmenekíténk benneteket, s vízbe veszejténk Fáraó nemzetséget, s ti láttátok. 51. Kijelölénk Mózesnek negyven éjszakát, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s ti bűnbe estetek. 52. Majd megbocsájtánk néktek ezek után, hátha talán hálát adtok. 53. Adományozánk Mózesnek az Írást és az Ismérveket, hátha talán jól vezettettek. 54. Mondá Mózes népének: "Ó, nép! Elkárhoztattátok magatokat, miáltal a borjút vevétek, hát bánjátok meg Teremtőtöknek, s ha megölnétek magatokat, az jobb lenne néktek Teremtőtöknél, s ő megenyhülne irántatok: Íme! ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 55. Mondátok: "Ó, Mózes! Nem hiszünk néked addig, míg nem látjuk Allahot nyilvánvalóan." S lesújtott reátok a villám, s ti látjátok. 56. Majd Mi feltámasztánk titeket halálotok után, hátha talán megköszönitek. 57. Beárnyékolánk titeket fellegekkel, rátok bocsátánk a mannát és fürjeket (mondván): "Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk." Ők nem vittek bűnbe Minket, hanem ők maguk estek bűnbe. 58. Mondánk: "Térjetek be ebbe a faluba és egyetek belőle akaratotok szerint szabadon! Menjetek be a kapun leborulva és mondjatok: "Bűnbánatot fogadok!" Mi megbocsájtjuk néktek vétkeiteket, és gyarapítjuk a jótevők számát. 59. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mondva volt nékik, és Mi rábocsájtottuk azokra, kik gonoszat tettek az ég haragját, miáltal ők a gaztevők. 60. Midőn Mózes vízért esdekelt népének, mondánk: "Üsd botoddal a sziklát, s kifakadt ebből tizenkét patak. Bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Egyétek s igyátok, mit Allah adott, és ne züllesszetek a földön rontásnak rontásával. 61. Mondátok: "Ó, Mózes! Nem nyughatunk bele egyféle étekbe. Hívd hozzánk Uradat, hogy előhozza nékünk, mit a föld terem: füveit, uborkáit, gabonáját, lencséjét és hagymáját. Mondá (az Úr): "Silányra cserélnétek azt, ami jó? Szálljatok le az elrendezett földre és tiétek, mit kértetek." Megalázottság, szerencsétlenség sújtott le rájuk és Allah haragja, miáltal megtagadták Allah kinyilatkozásait, s megölék a prófétákat igaztalanul. Ez hát miáltal ők az engedetlenek, a törvényszegők. 62. Lám! Akik hisznek, s azok kik zsidók, keresztények, szábeusok, ki hisz Allahban, az Ítélet Napjában és jókat cselekedik, hát nekik jutalmuk (van) Uruknál, s nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak. 63. S midőn vevénk szövetségteket, emelénk fölétek a Hegyet (mondván): "Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s emlékezzetek, mi benne (van), hátha talán őrizkedtek". 64. Majd elfordultatok ezek után, s ha nincs számotokra Allah Kiváltsága és Kegyelme, bizony vesztesek lennétek. 65. S bizony megismertétek azokat, kik megtörtek, közületek a Szombatot, s Mi mondánk nékik: "Legyetek majmok, kitaszítottak." 66. S példát állítánk általa részükre, s kik őket követik, intelemként az őrizkedőknek. 67. Mondá Mózes népének: "Íme! Allah megparancsolá néktek, hogy áldozzátok fel a tehenet", mondák: "játékot űzöl-e vélünk?". Mondá: "Allah őrizzen, hogy a tudatlanok közül legyek!" 68. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat, nyilvánítsa ki számunkra melyiket (tehenet), s mondá Mózes: "Íme! ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem borjazott s nem is éretlen, hanem a kettő között, hát tegyétek mi parancsolva van néktek!" 69. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat tegye nyilvánvalóvá számunkra, mi a színe!" Mondá (Mózes): "Íme! ő mondá (az Úr) bizony a tehén sárga, csillogó, színe megörvendezteti azt, ki nézi." 70. Mondák: "Hívd hozzánk Uradat, nyilvanítsa ki mely (tehén)." "Íme! A tehén hasonlít ránk és lám! Ha Allah akarja, bizony mi jól vezettetünk." 71. Mondá (Mózes): "Íme! ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem fogatott igába, nem szántja a földet, a barázdát nem nedvesíti, sértetlen, jegy sincs rajta." Mondák: "Most elhoztad az igazat." Így feláldozták, bár alig-alig tették. 72. S megölétek az embert, s ebben összekülönbözétek. Allah felszínre hozza, mit elfeledtetek. 73. Mondánk: "Sújtsatok le reá néhányszor!" Így támasztja fel Allah a halottat, s megláttatja veletek az ő bizonyságait, hátha tán feléritek. 74. Majd megkeményedett szívetek ezután, s az mint a szikla, avagy ridegebb annál. Bizony vannak sziklák, melyekből folyók fakadnak, s valóban, melyek résre válnak, így a víz kijőve belőlük. S bizony van, mely lezúdul Allahtól való félelmében. Allah nem az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 75. Lesitek-é, hogy higgyenek néktek? S bizony egy csoport közülük meghallá Allah Szavát, majd kiforgatta azt értésük után, s ők tudnak. 76. S midőn találkoztak olyanokkal, kik hittek, mondák: "Hiszünk." S midőn egymás között maradtak, mondák: "Elbeszélétek-é nékik azt, mit Allah kitárt néktek, hogy azzal ők vitába szálljanak véletek Uratoknál? Hát nem éritek-é fel (ésszel)? 77. Avagy nem tudják-e, hogy Allah tudja, mit eltitkolnak, s mit kihirdetnek? 78. Közöttük Írástudatlanok (vannak), kik nem ismerik az Írást, csupán vágyják azt, s ők csak találgatják (azt). 79. Hát jaj azoknak, kik kezeikkel írják az Írást, majd mondják: "Ez Allahtól való", hogy aprópénzre válthassák azt. Hát jaj nekik, miáltal kezeik írták, s jaj nekik azért, mit elnyertek. 80. Mondák: "Nem érint minket a Pokol tüze, csak megszámított napokon". Mondd: "Vevétek-é Allahtól a szövetséget, - Allah nem szegi meg egyezséget -, avagy rámondjatok Allahra mit nem tudtok?" 81. Mi több, ki elnyerte a rosszat, s vétke körülölelé őt, hát ezek a Pokol követői, s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 82. Kik hisznek, s jókat cselekszenek, hát ezek a Mennyország követői s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 83. Midőn vevénk szövetségét Izrael fiainak (mondván): "Ne imádjatok csak Allahot, s jók legyetek a szülőkhöz, s így a rokonokhoz, árvákhoz szűkölködőkhöz, az emberekhez szépen beszéljetek, imádkozzatok és adjatok kötelező alamizsnát! Majd elfordultatok, - csak kevesen nem közületek - és ti lettetek az ellenzők. 84. Midőn vevénk szövetségteket (mondván): "Ne ontsátok véreitek vérét, ne hajtsátok ki magamagatokat otthonaitokból!" Majd elhatározátok, s ti (hitet) vallottatok. 85. Majd ti vagytok, kik lemészároljátok magatokat, s kihajtjátok magatok közül a csoportot házaikból; megjelenítvén közöttük a bűnt és ellenségeskedést, s ha foglyokként jönnek hozzátok megváltjátok őket, mígnem kiűzetésük már maga tiltva volt néktek, s hiszitek-é részét az Írásnak, és tagadjátok a másik részt? S osztályrésze annak, ki ezt teszi közületek nem más, mint becstelenség a földi életben, s a Feltámadás Napján alávetetnek a legkínzóbb szenvedésnek, s nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tettetek. 86. Kik az evilági életre váltják a Túlvilágot, bizony nem enyhíttetik róluk szenvedésük, s nem ők a pártfogoltak. 87. S bizony adánk Mózesnek az Írást, s kitanítánk a küldötteket, kik őutána (jöttek): adományozánk Jézusnak Mária fiának a bizonyosságokat, s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S nem-é mindahányszor, ha jöve hozzátok a küldött, (egy azok közül) kikre magatok nem vágytatok, hát dölyfösködtetek, s néhányukat meghazudtoltátok, néhányukat levágtátok. 88. Mondák: "Szívünk megkeményedett." Mi több, megátkozá őket Allah hitetlenségükért. Kevés az, mit ők hisznek. 89. Midőn eljöve nekik az Írás Allahtól, megerősítve azt, ami vélük van - s ők azelőtt esedeztek, hogy győzelmet arassanak azokon, kik hitetlenek-, s midőn eljött nekik, mit tudtak, hát megtagadták. Allah átka a hitetleneken. 90. Gonoszság az, mire váltották önmagukat: tagadják, mit Allah kinyilatkoztatott neheztelvén, hogy Allah kegyében részesíti, akit ő akar szolgálói közül. Magukra vonták a haragok haragját, s hitetleneké a szégyenletes szenvedés. 91. S midőn mondva van nekik: "Higgyétek, mit Allah kinyilatkozott", mondják: "Hisszük, mi kinyilatkoztatott reánk", de tagadják azt, mi emögött (van), pedig maga az igazság megerősítve, mi vélük van. Mondd (Ó, Muhammad): "Miért öltétek meg Allah prófétait azelőtt, ha (valóban) hivők vagytok? 92. S bizony eljöve hozzátok Mózes a nyílt bizonyságokkal, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s elkárhozátok. 93. Vevénk egyezségteket, s emelénk fölétek a Hegyet, (mondván): "Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s hallgassátok (szavunkat)", mondák: "Hallunk és fellázadunk." S beivódott szívükbe a borjú hitetlensegük által. Mondd: "Bűn az, mit parancsol néktek hitetek, ha ti hívők vagytok. 94. Mondd: "Ha néktek van Túlvilági Lakhely Allahnál bizonyosan, emberek nélkül, úgy kívánjátok a halált, ha igazak vagytok." 95. S ők ezt sosem vágyják mindazért, mit kezük megelőlegezett. Allah Ismerője a bűnösöknek. 96. S úgy fogod találni, hogy ők az emberek legmohóbbjai az életre, (mohóbbak), akár a bálványimádók. Szeretne (mind)egyikük, ha megadatna életkornak ezer év, pedig nem szabadíttatik meg ő a szenvedésektől, ha megadatik (ezer év). Allah Látója annak, mit cselekszenek. 97. Mondd: "ki az, ki ellensége Gábrielnek!" Mert ő az, ki rábocsájtá ezt (az Írást) szívedre Allah engedelmével megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, útmutatásként s hirdetésként a hívőknek. 98. Ki az, ki ellensége Allahnak, az ő angyalainak, küldötteinek, Gábrielnek és Mihálynak? Hát lám! Allah ellensége a hitetleneknek. 99. Mert bizony kinyilatkoztattuk néked az Igét bizonyságul, s nem kételkedik benne csak, ki züllött. 100. Avagy mindannyiszor, ha megegyezének egyezséggel, felrúgta ezt néhány közülük. Sőt, legtöbbjük nem hívő. 101. Midőn Hírnök jöve hozzájuk Allahtól, megerősítve azt, mi vélük van, néhány azok közül, akiknek megadatott az Írás, elhajítják Allah írását hátuk mögé, mintha nem tudnák. 102. S ők azt követék, mit a sátánok olvastak rá Salamon királyságára. Salamon nem volt hitetlen, de a sátánok hitetlenek voltak, s megtaníták az embereket a mágiára, s arra, ami rábocsájtatott a két angyalra, Harutra és Marutra Bábelben. Nem tanítottak (ők) senkit addig, míg nem mondták: "Hanem mi vagyunk a kísértés, így hát ne hitetlenkedj!". S megtanulák (az emberek) tőlük, ami összekülönbözteti férfit és párját (asszonyát), s nem ártanak senkinek, hacsak nem Allah engedelmével. S megtanulják ami árt nékik és nem használ számukra. S bizonyosan tudják, hogy ki kufárkodik (üzérkedik), nincs számára teremtés a Túlvilágon, s gonoszság az, mire váltották Önmagukat, ha tudnák! 103. Ha ők hittek volna, és tartóztatják magukat, a viszonzás Allahtól jobb, ha tudnák! 104. Ó, kik hisznek, ne mondjátok: "Hallgass minket!" Hanem mondjátok: "Nézz ránk!" S hallgassatok! S hitetleneké a fájdalmas szenvedés. 105. S nem szeretik, kik tagadnak a Könyv követői (zsidók és keresztények) közül, sem a bálványimádók, ha rátok bocsájtatik a jó Uratoktól. S Allah azt részesíti kegyében, kit akar, s Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa! 106. S nem vonjuk vissza Igénket, s nem is feledtetjük azt, hanem jobbat hozunk belőle, avagy hasonlót. Nem tudod-é, hogy Allah Mindenre Képes? 107. Nem tudod-é, hogy Allahé az egek s a Föld Mindenhatósága, s nincs számotokra Allah nélkül patrónus, sem pártfogó? 108. Avagy meg akarjátok-é kérdezni küldötteteket, ahogyan Mózest kérdezték azelőtt? S ki felcserélte hitetlenségért a hitet, hát bizony letért az egyengetett útról. 109. Sokan szeretnék az Írás követői közül, ha visszatérítenének titeket hitetek után hitetlenekké, irigykedvén önmaguk közül magukra, miután megnyilvánult számukra az Igaz. Bocsássátok meg, s nézzétek el, amíg el nem jő Allah, parancsával. Lám! Allah Mindenre Képes. 110. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s mit megelőlegeztek magatoknak a jóból, hát megtaláljátok azt Allahnál. Íme! Allah látja, mit tisztek. 111. S mondák: "Nem térhet Paradicsomba soha, csak ki zsidó vagy keresztény". Ez az ő vágyuk. Mondd: "Feddjétek fel bizonyságaitokat, ha igazak vagytok." 112. Mi több, ki Allahnak kitárja arcát, s ő jótét lélek, hát számára jutalom (van) Uránál. S nincs félelem rajtuk, s nem ők bánkódnak. 113. Mondák a zsidók: a keresztények semmire sem valók, s mondák a keresztények: a zsidók semmire sem valók. S ők olvassák az Írást. Eképpen beszélnek, kik nem tudják, mit rejt szavuk. S a Feltámadás Napján Allah ítélkezik közöttük abban, miben különböztek. 114. S ki gonoszabb annál, mint ki megtiltja Allah szentélyeit, (ne)hogy említtessék bennük az ő Neve, s törekszik lerombolásukra. Ezeknek nem kell, hogy betérjenek a (szentélybe), csakis félelemmel. Számukra a evilágon gyalázat (van), s nékik a Túlvilágon iszonyú szenvedés. 115. S Allahé a Napkelet és Napnyugat, s akármerre fordultok ott, Allahhal álltok szemben. Lám! Allah Mindent Átölel, Mindent Tudó. 116. Mondák: "Magához vett Allah egy gyermeket." Legyen Dicső! Sőt! Övé ami, az egeken és a Földön (van). Mindnyájan Néki vannak alárendelve. 117. Elindítója az egeknek és a Földnek! Midőn elrendelé a parancsolást mondá néki: "Légy!" S lészen. 118. S mondák, kik nem tudnak: "Miért nem beszél hozzánk Allah, avagy ad nékünk jelet?" Eképpen beszéltek azok is, kik előttük (éltek). Szívük hasonult. Már bizony kinyilatkoztatánk Mi az Igét a népnek, kik bizonyosak. 119. Íme! Elküldtünk Téged (Muhammad) az Igazzal hirdetőként s figyelmeztetőként, s nem fognak megkérdezni a Pokol követőiről. 120. Sosem egyeznek ki veled a zsidók, sem a keresztények, amíg nem követed felekezetüket. Mondd: "íme! Allah Útmutatása az (igazi) Útmutatás. S mert követted vágyaikat azután, mi eljövend néked a tudásból, nincs számodra Allah ellenében patrónus sem pártfogó." 121. Azok, kiknek Mi megadtuk az Írást, s olvassák azt igaz olvasással, azok hisznek benne. S kik tagadják azt, hát ők azok, a vesztesek. 122. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyben részesültetek, s kiváltságosaim voltatok minden teremtés felett. 123. S tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, elégtétel tőle el nem fogadtatik, s nem használ a közbenjárás, s nem lesznek ők pártfogoltak. 124. Próbára tevé Ábrahámot az ő Ura szavaival, s ő ezeknek eleget tett. Mondá (az Úr): "Íme! Megteszlek téged az emberek élére." Mondá (Ábrahám): "Hát sarjaimból (lesznek-é elöljárók)?" Mondá (az Úr): "Nem vívják ki egyezségemet a bűnösök." 125. S megalkotánk a Házat (Mekkában) találkozóhelyül az embereknek, s menedékül, (mondván): "Vegyétek a helyet, hol Ábrahám állt, imádkozóhelyül!". S előíránk Ábrahámnak és Izmáelnek (mondván): "Tisztítsátok meg házamat a körbenjáróknak, meditálóknak, előrehajolóknak és leborulóknak. 126. Mondá Ábrahám: "Uram! Tedd ezt a biztonság tájékává, s juttass népének a gyümölcsökből, kik hisznek közülük Allahban, s az Ítélet Napjában. Mondá (az Úr): "Ki tagad, hát kielégíttetem (a szükségleteiket) kevéssé, majd a Pokol szenvedéseibe taszítom" - nyomorúságos végzet. 127. Felállítá Ábrahám és Izmáel a Ház alapjait, (Ábrahám leborulva): "Urunk! Fogadd el tőlünk! Lám! Te, s csak Te vagy a Meghallgató, a Mindenttudó. 128. Urunk! Tegyél minket megbékélőkké Tebenned, s utódainkból Tebenned megbékélt nemzetet. Láttasd vélünk, hogyan imádjunk, s engesztelődj meg ránk! Íme! Te, s csak Te vagy a Megenyhülő, a Könyörületes. 129. Urunk! S támassz közöttük Hírnököt, közülük valót, ki olvassa nékik Igédet, s megtanítja nékik az Írást, a bölcsességet, s okosbítja őket. Íme! Te, s csak Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs." 130. S ki az, ki elhagyja Ábrahám felekezetét, hacsak nem az ki bolondot tesz magából? S bizony kiválasztánk őt a világra, s lám! ő a Túlvilágon a jó-cselekedetűek között (van). 131. Mondá néki az ő Ura: "Térj meg!" Mondá: "Megtértem a Mindenség Urához." 132. S ezáltal meghagyá Ábrahám fiainak és Jakabnak (mondván): Ó, fiaim! Íme! Allah kiválasztá számotokra a hitvallást, hát ne haljatok meg, csak ha megbékéltetek. 133. Avagy látói voltatok, midőn jöve a halál Jakabhoz, s ő mondá fiainak: "Mit imádtok énutánam?" Mondák: "Imádjuk Istenedet, atyáid Istenét, Ábrahámét, Izmáelét és Izsákét. Egy az Isten s mi őbenne megbékélünk." 134. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék, mit nyertek, s tiétek mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról mit ők tettek. 135. Mondák: "Legyetek zsidók vagy keresztények, s ti jól vezettettek." Mondd: "Sőt, (követjük) Ábrahámot, az egyenes felekezetét, s ő nem volt bálványimádó." 136. Mondjátok: "Hiszünk Allahban, s abban, mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi kinyilatkoztatott Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak és a törzseknek, s mi megadatott Mózesnek és Jézusnak, s mi megadatott a prófétáknak az Uruktól. Nem teszünk köztük különbséget, s mi Néki megtértünk." 137. S ha hisznek, mint ahogy ti hisztek, úgy helyesen vezettetnek. S ha elfordulnak, úgy ők hitszakítok, és ellát titeket Allah ellenükben. Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 138. (Vevénk) a színezetet (arculatot) Allahtól, s ki az kinek jobb a színezete Allahénál. S mi az ő imádói vagyunk. 139. Mondd: "Vitatkoztok-é velünk Allahról, s ő Urunk és Uratok. Nékünk a magunk tettei, s néktek a magatok tettéi. S mi Neki teljes odaadással viseltetünk." 140. Avagy mondjátok, hogy Ábrahám, Izmáel, Izsák, Jakab és a törzsek zsidók voltak, vagy keresztények? Mondd: "Ti tudjátok jobban, vagy Allah?" Ki bűnösebb annál, mint ki elrejti a tanúbizonyságot, mi nála van Allahtól? S nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 141. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék, mit nyertek, s tietek, mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról, mit ők tettek. 142. Félkegyelműek az emberek közül mondani fogják: "Mi fordítá el őket a Quiblától, (az a szent hely, melynek irányába a hívők imádkoznak. Előzőleg ez Jeruzsálem volt, majd ez összeütközésre adott okot a Medinában élő zsidók és muzulmánok között, akik a muzulmánokat a judaizmusra szerették volna téríteni.), amelyet eddig tartottak?" Mondd: "Allahé a Napkelet, s a Napnyugat. Vezeti azt, kit ő akar az egyenes ösvényre." 143. Eképpen jelölénk ki titeket közvetítő nemzetnek, hogy legyetek tanúk az emberek felett, és legyen a Hírnök tanú felettetek, s nem jelöltük volna meg a Quiblát, melyet eddig tartottál, csak hogy tudjuk ki követi a Hírnököt, és ki az, ki sarkon fordul. S bizony nagy megpróbáltatás volt, csak azoknak nem, kiket Allah vezetett. S nem szándékozott elveszéjteni Allah hiteteket. Lám! Allah az embereket Megszánó, Könyörületes. 144. Bizony Mi láttuk, hogy fordítád arcod az égnek, hát fordítunk téged Quiblának, mellyel megelégedett vagy. Fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély (Kába szentélye Mekkában) fele, s akárhol vagytok, hát fordítsátok arcotokat felé. Lám! Kiknek megadatott az Írás, tudják meg, hogy ez igaz az Uruktól. S nem Allah az, ki nincs tudatában, mit csinálnak. 145. S ha elhoztál minden jelet azoknak, kiknek megadatott az Írás, s ők nem követik a te Quibládat, hát te se kövesd az ő Quiblájukat, és ne kövessék egymás Quibláját! S ha követed kívánalmaikat, miután eljött hozzád a tudásból, hát valóban bűnösök közül vagy. 146. Akiknek adtuk az Írást (tettük azért), hogy tudják azt, ahogy tudják fiaik. De lám! Néhányan közülük palástoljak az Igazat, s ők tudnak. 147. Az Igaz az Uradtól jő (Ó, Muhammad), hát ne legyetek azok közül, kik ingadoznak. 148. S mindegyiknek megvan a célja, s ő afelé fordul, hát versengjetek a jókban! Akármerre is vagytok, összehoz titeket Allah. Íme! Allah Mindenre Képes. 149. Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé! Íme! Az Igaz az Uradtól (jön), s nem Allah az, ki nincs tudatában, mit tesztek. 150. Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé, s bármerre is vagytok fordítsátok arcotokat felé, merthogy ne legyen az embereknek érve ellenetek, kivéve azokat, kik bűnösök, - hát ne féljétek őket, hanem Engem féljetek-, hogy beteljesíthessem rajtatok kegyem, hátha talán jól vezettettek. 151. Ahogy küldettünk hozzátok Hírnököt közületek, ki előadja nektek kinyilatkozásainkat, okosbít titeket, megtanítja nektek az Írást, s a bölcsességet, s megtanítja néktek azt, mit nem tudtatok. 152. Hát emlékezzetek Rám, s én emlékezem rátok. Mondjatok köszönetet Nékem, s ne tagadjatok meg! 153. Ó, kik hisznek! Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által. Lám! Allah az állhatatosakkal tart. 154. Ne mondjátok arra, kit Allah útján öltek meg: halottak. Sőt élők, csupán nem fogjátok fel. 155. Próbára teszünk titeket valamennyi félelemmel, éhséggel, vagyon, lét és termés hiányával, s hirdess (jó hírt) az állhatatosaknak. 156. Kiket ha szerencsétlenség ér mondják: "Íme! Mi Allahé vagyunk, s mi őhozzá térünk meg." 157. őnekik imádság Uruktól s kegyelem, s ők azok, kik jól vezettetnek. 158. Íme! Asz-Szafa és Al-Marwa (dombjai) Allah jelei. Tehát ki elzarándokol (Isten) Házához, avagy elidőz ott, hát nem vétek számára, ha körbejárja azokat (a körbenjárás a pogányoknál is szokásban volt). S ki önként teszi a jót, hát lám! Allah Hálás, Mindenttudó. 159. Íme! Kik palástolják, mit kinyilatkoztattunk a bizonyságokból, s az útmutatást, miután Mi azt kinyilatkoztattuk az embereknek az Írásban: ezeket elátkozza Allah, s elátkozzák őket az átkozók. 160. Kivéve azokat, kik megbánást tanúsítanak, megjavulnak, s kinyilvánítják. Hát ezek felé Én megenyhülök. S Én vagyok a Megbocsájtó, a Könyörületes. 161. Lám! Kik tagadtak, s úgy haltak meg, hogy hitetlenek, azokra Allah, az angyalok, s az emberek átka együtt. 162. S ebben (vannak) ők mindörökkön örökké. S nem enyhül róluk a szenvedés, s nem ők a megváltottak. 163. Istenetek Egy Isten, s nincs Isten csak ő, a Mindenható, a Könyörületes. 164. Íme! Az egek és Föld megteremtésében, az éjjel és a nappal eltérőségében, a bárkában, mely fut a tengeren, miáltal hasznot nyújt az embernek, s mi vizet Allah leküldött az égből, hogy életre keltse általa a földet halála után, s szétszórá rajta az összes lényt, a szelek, s az ég és Föld közé rendelt felhők szabályozásában a jelek (vannak) a népnek, kik felfogják. 165. Vannak az emberek közül, kik követik a vetélytársat (bálványt), mi Allahon kívüli, úgy szeretik azokat, mintha Allahot szeretnék. Azok, kik hisznek, megrendíthetetlen szeretetük Allah irányában. S hát meglátják azok, kik bűnösök, midőn meglátják a szenvedést. S az összes erő Allahé, s bizony Allah szigorú szenvedtető. 166. Midőn megtagadák azok, kiket követtek, azokat, kik követtek, hát ők meglátják a szenvedést, s céljaik velük együtt összeomlanak. 167. Mondák, kik követtek: "Ha nékünk lenne a viszonzás, hát megtagadnánk őket, ahogy ők tagadtak meg minket. Eképpen láttatja velük Allah tetteiket, meggyötörve őket, s nem ők azok, kik megszabadulnak a Pokoltól. 168. Ó, emberek! Egyetek mindabból, ami a földön megengedett, üdvös, s ne kövessétek a Sátán lépteit, mert bizony ő néktek nyilvánvaló ellenségtek! 169. Hanem az megparancsolja néktek a rosszat s a ledérséget, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok. 170. S ha mondák nékik: "kövessétek, mit Allah kinyilatkoztatott!" Mondják: "Mi több! Követjük azt, min atyáinkat lelénk.". Így-e? Atyáik nem fogtak fel semmit, s nem voltak vezetve. 171. Azok, kik hitetlenek, olyanok, mint az ki hirdeti, mit nem hall, kivéve a kiáltást, s a sírást. Süketen, némán, vakon (tévelyegnek), így hát nem fogják fel. 172. Ó , kik hisznek! Egyetek a jókból, mikkel ellátunk titeket, s mondjatok köszönetet Allahnak, ha Hozzá imádkoztok. 173. Hanem megtiltotta (ő) néktek a tetemet, vért, disznóhúst, s mindazt, mi nem Allahnak áldoztatott. S kit kényszer vezet, s nem vágy, s nem is szegedelem, hát (az) nem vétek számára. Íme! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 174. Íme! Kik elpalástolják, mit Allah kinyilatkoztatott az Írásból, s aprópénzre váltják azt, azok nem nyelnek el mást hasukban, csak tüzet, s nem szól hozzájuk Allah a Feltámadás Napján, s nem okosbítja őket, s osztályrészük fájdalmas szenvedés. 175. Ezek azok, kik az útmutatást eltévelyedésre váltották, s a megbocsátást kínszenvedésre. S mennyire állhatatosak a Pokolért! 176. Ez hát, miáltal Allah az Írást igazzal nyilatkozá ki. Lám! Kik összekülönbözének az Írásban, hát ők nyílt hitszakítók. 177. Az nem helyes, ha arcotokat kelet s nyugat felé fordítjátok, hanem a helyes az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, az angyalokat, az Írást, s a prófétákat, pénzt áldoz az ő szeretetére rokonoknak, árváknak, ínségben szenvedőknek, vándornak, kéregetőknek, s felszabadítja a (rab)szolgákat, megtartja az imát, s kötelező alamizsnát ad. S kik hűek egyezségükhöz, ha egyezséget kötöttek, kik a megpróbáltatásban, hányattatásban, s a nyomor idején állhatatosak, ők azok, kik igazak, s ők azok, kik számon tartják (Allahot). 178. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek megtorlása az ölésnek: szabad (emberért) szabadot, szolgáért szolgát, nőért nőt. S annak, kinek megbocsátatott valami a (károsult) fivére által, hát. az illően rendeztessék el, s fizessen neki jóságáért. Ez enyhítés Uratoktól s kegyelem. És ki ezek után törvényt szeg, hát osztályrésze a fájdalmas szenvedés. 179. S számotokra a megtorlásban élet van. Ó, kik értetek, talán ti őrizkedtek. 180. Megíratott néktek, midőn a halál eljő valamelyetekhez, s ha az hátrahagyja a jót, a végrendelkezés szülőknek, s közeli rokonoknak illően, ez kötelessége az istenfélőknek. 181. Ki megváltoztatja (a végakaratot) azután, miután hallotta azt, hát vétek azokra, kik megváltoztatják azt. Lám! Allah Mindent Halló, Mindenttudó. 182. De az, ki fél a végrendelkezőtől, hogy az igazságtalan, vagy vétkes (mit meghagy), hát egymás között javítsák ki, s nem vétkezik. Íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 183. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek a böjt, mint ahogy megíratott azoknak, kik elődeitek, hátha tán őrizkedtek. 184. Megszámított napokon (böjtöljetek), s ki közületek beteg, vagy úton van, hát annyi további napon, s azoknak, kiknek (közülük) módjukban áll, hát váltsák meg élelemmel a szegények javára. S ki jól szolgálja (az Urat), hát jobb néki, s ha böjtöltök jobb néktek, ha tudnátok! 185. Ramadán hava, midőn kinyilatkoztatott Korán, az embereknek Útmutatás, s bizonyságok az Útmutatásból, s az Ismérvek (jó és rossz). És ki jelen van közületek a hónapban, hát böjtölje ki azt, s ki beteg, vagy úton van, hát annyi további napon. Allah néktek megkönnyebbülést akar, s nem akarja néktek a viszontagságot, s (akarja), hogy teljesítsétek az időszakot, s hogy dicsőítsétek Allahot, amiért titeket vezetett, hátha tán hálát adtok. 186. S ha kérdeznek szolgáim Rólam, hát én közel vagyok. Válaszolok a fohászkodó imájára, ha Engem hív. Hát hadd hallják meg hívásomat, hadd higgyenek Bennem, hátha tán jó útra térnek. 187. Megengedett számotokra a böjti éjszakán, hogy kedveteket leljétek asszonyaitokban. Ők a ti öltözékeitek, ti az ő öltözékük. Allah tudja, hogy ámítottátok magatokat, majd megenyhült felétek, s feloldozott titeket. Így hát érintkezzetek vélük, s vágyjátok, mit Allah megírt számotokra! Egyetek és igyatok, míg el nem különül számotokra a hajnal fehér fonala a fekete fonáltól. Majd tartsátok a böjtöt az éjszakáig, s ne érintkezzetek (asszonyaitokkal), hanem gyakoroljatok áhitatot a mecsetekben! Ezek Allah korlátozásai, hát ne hágjátok át azokat. Eképpen nyilvánítá ki Allah igéit az embereknek, hátha tán őrizkednek (a gonosztól). 188. S ne éljétek fel vagyonotokat magatok közt hasztalan, S vezettettek általa a bírákhoz azért, hogy elnyelhessétek más emberek vagyonát bűn által, s ti tudjátok. 189. Kérdeznek (Ó, Muhammad) az újholdról. Mondd: "Ez az időpont jelző az embereknek és zarándoklatnak". Nem egyenes, ha a házakba hátulról jöttök, hanem egyenes az, ki őrizkedik (a gonosztól). Hát jöjjetek a házakba a kapukon, s tartsátok számon Allahot, hátha tán boldogultok. 190. Küzdjetek Allah útján azokkal, kik véletek hadakoznak, de ne kezdeményezzetek ellenségeskedést! Íme! Allah nem szereti az ellenségeskedőket. 191. És öljétek meg őket bárhol is találtok rájuk, űzzétek ki őket, ahogy ők űztek ki titeket! A zaklatás rosszabb az öldöklésnél. S ne harcoljatok a Sérthetetlen Szentélynél, amíg ott rátok nem törnek! S ha rátok törtek, hát öljétek le őket! Eképpen részesülnek a hitetlenek. 192. S ha ők felhagynak (szándékukkal), hát lám Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 193. S öljetek őket addig, hogy ne legyen több zaklatás, s hogy a vallás Allahé legyen! Ha felhagytak (szándékukkal), hát ne legyen ellenségeskedés, csak azokkal, kik gonosztevők. 194. A Megtiltott Hónapért Megtiltott Hónapot, a tiltott dolgokért megtorlást. S ki véletek ellenségeskedik, hát ti is ellenségeskedjetek véle, ahogy ő ellenségeskedik véletek, s tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy Allah az őrizkedőkkel van! 195. Áldozzatok Allah útján, s ne vessétek kezeiteket a pusztításra! Cselekedjetek jókat! Lám! Allah szereti a jótevőket. 196. Gyakoroljatok zarándoklatot, és időzzetek el (Mekkában) Allahért! S ha gátolva lennétek, küldjetek ajándékokat (áldozati állatot), s ne vágjátok szőrzeteiteket fejeteken, amíg az ajándék célhoz nem ér. Ki közületek beteg, vagy feje gyenge, hát fizesse meg a böjt, vagy alamizsnaadás, vagy ajándékozás váltságdíját. Ha épségben vagytok, s ki élvezi az elidőzést zarándoklatkor, adjon kisebb ajándékokat. De ki nem talál (ajándékot) böjtöljön három napot a zarándoklaton és hetet, ha visszatértetek, ez tíz összesen. Ez hát (azokra vonatkozik), kiknek hozzátartozói nincsenek jelen a Sérthetetlen Szentélyben. S tartsátok számon Allahot, és tudjátok meg, hogy Allah keményen büntet! 197. A zarándoklat az ismert hónapokban (történik). S ki közülük (nők) zarándoklásra szánja magát, hát nincs ott bujaság, sem megbecstelenítés, sem veszekedés a zarándoklaton. S mit tesztek a jóból, Allah tudja. Gondoskodjatok magatokról, s a legjobb gondoskodás őrizkedés (a gonosztól). Tartsatok számon, ó, emberek értőbbjei! 198. Nem vétek számotokra, ha vágyjátok a kiváltságot Uratoktól. De midőn leereszkedtek az Arafatról (fennsík Mekka közelében), emlékezzetek Allahra, a Sérthetetlen Emlékműnél! Emlékezzetek rá, ahogy titeket vezetett, s hogy azelőtt eltévelygők voltatok. 199. Majd haladjatok tovább onnan, ahogy a többi ember, s kérjétek Allah bocsánatát! Lám! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 200. S ha ájtatosságtokat töltitek, hát emlékezzetek meg Allahról, ahogy atyáitokra emlékezétek, avagy erősebb emlékezéssel! De van az emberek közül, ki mondja: "Urunk! Add nekünk mi az evilágon van!" S a Túlvilágon nincs számára teremtés. 201. S közülük, ki mondja: "Urunk! Add nékünk, mi az evilágon jó, s a Túlvilágon jó, és őrizz minket a Pokol tüzének szenvedéseitől!" 202. Ezek számára rész jut abból, mit megkerestek. Allah Gyors Számvető. 203. Emlékezzetek Allahra a megszámított napokon! S ki elsieti két nappal, nem vétek számára, s ki, lekési, nem vétek számára. Ez azoknak (szól), kik őrizkednek (a gonosztól). Tartsátok számon Allahot, s tudjátok meg, hogy ti őhozzá összetereltettek! 204. Az emberek közt (van), kinek beszéde az evilági életről tetszik néked, s tanúnak hívja Allahot arra, mi szívében (van), s ő a legridegebb ellenző. 205. S ha elfordul, igyekszik a földre, hogy rontson rajta, s pusztítsa a szántást (terményt), s a jószágot. Allah nem szereti a rontást. 206. S ha mondanák néki: "Tartsd számon Allahot!" Bűnös dölyf keríti hatalmába. Osztályrésze a Pokol, s nyugvóhelye gyötrelmes. 207. Az emberek közt (vannak), kik eladják magukat keresve Allah tetszését, s Allah szánakozik szolgálóin. 208. Ó, kik hisznek! Térjetek be a megbékéléshez (őbenne) teljesen, s ne kövessétek a Sátán lépteit. Íme! ő számotokra nyilvánvaló ellenség. 209. S ha visszakoztok, miután eljövének hozzátok a bizonyságok, hát tudjátok meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs. 210. Nem azt nézik-é csak, hogy eljöjjön Allah hozzájuk a fellegek árnyékában az angyalokkal? S a dolgok elrendeltetnek, s a dolgok Allahhoz térnek meg. 211. Kérdezzétek Izrael fiait, hányszor adtunk nékik nyílt bizonyságot! S ki felcseréli Allah kegyét, miután az eljövendt néki, hát Allah szigorú Büntető. 212. Feldíszíttetett azoknak, kik hitetlenek az evilági élet, s ők gúnyolják azokat, kik hisznek. De kik számon tartják (Allahot), fölöttük lesznek a Feltámadás Napján. Allah megajándékozza, kit akar, számvetés nélkül. 213. Az emberek egy nemzet voltak, s Allah elküldte a Prófétákat, kik hirdetők és figyelmeztetők. S lebocsájtotta velük az Írást az Igazzal, hogy ítélkezzen az emberek között abban, miben különböztek. S nem különböztek benne, csak azok, kiknek megadatott (az Írás), miután eljövendtek nékik a bizonyságok, s (azáltal, hogy) gyűlölet (volt) közöttük. S utat mutatott Allah az ő akaratából azoknak, kik hittek, az Igazhoz, az ő engedélyével. S Allah utat mutat annak, kinek akar az egyenes ösvényhez. 214. Avagy arra számíttok, hogy a Mennyországba beléptek, s nem jő hozzátok olyan, ki előttetek múlt el? A nyomorúság, hányattatás leverte őket, s megrázkódtak, mígnem a Hírnök, s kik vele hisznek, mondják: "Mikor jő Allah pártfogása?" Mert bizony most Allah pártfogása közel. 215. Kérdeznek téged (Ó, Muhammad), mit áldozzanak? Mondd: "Mit áldoztok a jóból, hát az a szülőké, hozzátartozóké, árváké, szűkölködőké, s kik úton vannak. S mit tesztek a jóból, hát Allah azt tudja." 216. Megíratott néktek a harc, s ez gyűlöletes néktek. Megesik, hogy gyűlöltök valamit, s az jó néktek és megesik, hogy szerettek valamit, s az bűn néktek. Allah tudja, s ti nem tudjátok. 217. Megkérdeznek (Ó, Muhammad) Tiltott Hónapban a harcról, mondd: "A harc ekkor nagy (bűn). De letéríteni Allah útjáról, s nem hinni őt, a Sérthetetlen Szentélyt, kiűzni népét belőle nagyobb (súllyal esik latba) Allahnál. A zaklatás nagyobb (bűn) az öldöklésnél. S nem hagyják abba a harcot véletek, amíg ki nem vernek titeket hitvallásotokból, ha erre képesek. S ki kivetkőzik közületek vallásából, és hitetlenként hal meg, hát azoknak leromboltattak tetteik az evilágon és Túlvilágon, azok a Pokol tüzének követői, ahol ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 218. Lám! Kik hisznek, s kik elmenekülnek (a zaklatástól), s törik magukat Allah útján, azok remélhetik Allah kegyelmét. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 219. Kérdeznek a mámoros italról és szerencsejátékról. Mondd: "bennük a nagy bűn és nagy haszon az embereknek. De a bűnük nagyobb, mint a hasznuk". Kérdeznek, mire áldozzanak. Mondd: "a feloldozásra". Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek kinyilatkozásait, hátha tán gondolkodtok. 220. Az evilágon és a Túlvilágon. Kérdeznek az árvákról. Mondd: "Javítani (sorsukon) a legjobb. S ha összefonódtok vélük, úgy testvéreitek." Allah tudja, ki a megrontó, s ki a jótevő. Ha Allah akarná, túlterhelne titeket. Íme! Allah Nagyszerű, Bölcs. 221. Ne nemezzetek bálványimádó asszonyokat addig, míg nem hisznek! Szolganőnek hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. S ne nemeztessétek magatokat bálványimádókkal addig, míg nem hisznek! Szolgának hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. Azok a Pokolra hívnak, és Allah az ő akaratából a Mennyországba és megbocsátásra hív. S ő kinyilvánítja megnyilatkozásait az embereknek, hátha tán emlékeznek. 222. Kérdeznek a havi vérzésről. Mondd: "Ez betegség, és hagyjátok magukra asszonyaitokat havi vérzéskor, s ne közeledjetek feléjük, míg meg nem tisztulnak! Midőn megtisztultak jöjjetek hozzájuk, ahogy Allah parancsolja néktek. Mert bizony Allah szereti a megbánókat, és szereti a megtisztultakat. 223. Asszonyaitok barázda számotokra, hát jöjjetek barázdátokhoz akaratotok szerint, s ajándékozzátok meg magatokat, tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy találkozótok lészen Véle! S hirdess (jó hírt) a hívőknek! 224. Ne tegyétek Allahot hitetek ellenzőjévé, (ellenzőjévé annak), hogy egyenesek, őrizkedők, jótevők legyetek az emberek között! Allah Mindent Hall, Mindenttudó. 225. Nem vesz titeket Allah azáltal, mi akaratlan hitetekben, de vesz titeket azáltal, mit szívetek elnyert. Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 226. Azok, kik (esküvel) lemondanak asszonyaikról, várjanak négy hónapot. S ha meggondolták, hát íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 227. S ha válásra hívnak, hát íme! Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 228. Az elvált asszonyok várjanak magukban három havibajt! És nem megengedett számukra, hogy leplezzek azt, mit Allah teremtett méhükben, ha hiszik Allahot és az Ítélet Napját. Férjük jobban teszi, ha visszaveszi őket ekkor, ha jót akar tenni. S nékik (asszonyok) ugyanazok (a jogok járnak), mint kik fölöttük állanak (férfiak) illően. A férfiúknak rangja van felettük. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 229. A válást kétszer (kell kijelenteni), majd visszafogadni (az asszonyt) illően, avagy szabadon engedni szépen. Nem megengedett számotokra, hogy elvegyetek abból valamit is, amit nékik (asszonyaitoknak) adtatok, feltéve, ha mindketten féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait. S ha féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait, hát nem vétek számotokra (férfi és nő), ha az asszony megváltja magát általa. Ez Allah korlátozása, s ne hágjátok át ezt! Kik áthágják Allah korlátozásait, azok bűnösök. 230. S ha elvált (a férfi) az asszonytól, hát nem engedett meg számára (az asszony) ezek után mindaddig, míg nem nemzik más férjjel. S ha ő (a másik férj is) elválik tőle, hát nem vétek mindkettejüknek (az első férfinek és az asszonyának). hogy visszajárjanak, ha úgy vélik, megtartják Allah korlátozásait. Ezek Allah korlátozásai, mit kinyilvánít, a népnek, kik tudnak. 231. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett (3 havibaj), hát fogadjátok vissza őket illően, vagy engedjétek el őket illően. És ne tartsátok vissza őket durván megsértve, hogy bűnbe essetek! Ki ezt teszi, elkárhozza önmagát. S ne tegyétek Allah kinyilatkoztatásait nevetségessé, s emlékezzetek Allah kegyére rajtatok, és arra, mit reátok bocsájtott az Írástól és bölcsességből, mivel ő int titeket. Tartsátok számon Allahot, és tudjátok, hogy Allah Mindent Tud! 232. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett, hát ne akadályoztassátok őt, hogy (más) férjjel nemzzék, ha közöttük a megegyezés illő. Ez intés annak közületek, ki hiszi Allahot és az Ítélet Napját. Ez így okosabb (erényesebb) néktek és tisztább. Allah tudja és ti nem tudjátok. 233. Az anyák szoptassák gyermekeiket két teljes évig, ez (szól) azoknak, kik akarják, hogy elvégeztessék a szoptatás. S kitől a gyermek van, kell, hogy táplálja, ruháztassa (gyermekes asszonyát) illően. Nem bízható meg lélek (asszony) csak azzal, mi képessége. Ne tegyen kárt anya gyermekében, sem kitől az újszülött származik (apa) gyermekében. Az (apa) örökösére ugyanez hárul. S ha (mindketten) akarják megegyezéssel a (gyermek) leválasztását, s meg is beszélték, hát nem vétek kettejüknek. S ha gyermeketeket dajkaságba akarjátok adni, hát nem vétek számotokra, feltéve, ha juttattok valamit, adtok illően. Tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy mit tesztek, Allah látja! 234. Akik meghalnak közületek, s feleséget hagynak hátra, azok (feleségek) várakozzanak magukban négy hónapot és tíz(napot)! S ha idejük beteljesedett, hát nem vétek számotokra, amit tesztek velük illően. S Allah arról, mit tesztek Értesült. 235. Nem vétek számotokra az, mit kinyilvánítotok az asszonyok eljegyzéséről, vagy ha leplezitek magatokban. Allah tudja, hogy rájuk fogtok emlékezni. Ne fogadkozzatok nekik (asszonyoknak) titokban, hanem mondjatok illő mondást! És ne hívjatok (asszonyt) nemzésre addig, míg az írás a sorsot be nem teljesíti. S tudjátok, hogy Allah tudja, mi rejtőzik bennetek, hát őrizkedjetek Tőle! Tudjátok, hogy Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 236. Nem vétek számotokra, ha elváltok asszonyotoktól, kiket nem érintettetek, s részük (hozomány) sem tűzetett ki. Lássátok el őket: a bőségben lévők is, képességük szerint, a szűkölködők is képességük szerint, illő gondoskodással. A jó cselekedetűekhez méltóan. 237. S ha elváltok az asszonyoktól, még mielőtt érintenétek őket, s kitűztétek nékik a részt (hozományt), hát (fizessétek) felét, mit kitűztetek, hacsak le nem mondják ők, vagy le nem mondják azok, kiknek kezében a nemzés köteléke. S a lemondás közelebb áll az önmegtartóztatáshoz. Ne feledjétek a szívélyességet magatok között! Lám! Allah, mit tesztek, látja. 238. Tartsátok meg az imádságokat, s a középső imát, és álljatok fel Allahhoz ájtatosan! 239. S ha féltek, (imádkozzatok) állva vagy lóháton, s ha biztonságban vagytok, hát emlékezzetek meg Allahról úgy, ahogy ő tanított titeket arra, mit nem tudtatok. 240. Akik meghalnak közületek, s hátrahagynak feleséget, végrendelkezzenek feleségükre gondoskodással esztendőre, s el ne űzessék (az asszony)! S ha kimennek (az asszonyok maguktól), hát nem vétek számotokra, amit tesznek magukkal illően. Allah Nagyszerű, Bölcs. 241. Az elvált asszonyok számára a gondoskodás illően: igazát szolgálja az önmegtartoztatóknak. 242. Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek igéit, hátha talán felfogjátok. 243. Nem láttad-é azokat, kik elhagyták otthonaikat? És ők ezrével közeledtek a halálhoz. Mondá nékik Allah: "Haljatok meg!"; majd feltámasztotta őket. Íme! Allah kiváltságos az emberekhez, de a legtöbb ember nem hálálja meg. 244. Harcoljatok Allah útján, s tudjátok, hogy Allah Mindent Halló, Mindenttudó! 245. Ki az, ki kölcsönöz Allahnak szép hitelt? Hát ő törleszti azt néki bőséges törlesztéssel. Allah megvonja vagy kiterjeszti (a kegyeit), s Hozzá tértek meg. 246. Nem láttad-é élenjáróit Izrael fiainak Mózes után? Mondák a prófétának, ki az övék: "Küldj el nékünk egy királyt, s Allah útján harcolunk." Mondá: "azon vagytok-é, mikor megíratott néktek a harc, hogy ne harcoljatok?" Mondák: "Mi az nékünk, hogy ne harcoljunk Allah útján, s bizony kiűzettünk otthonainkból fiainkkal?" S midőn megíratott nékik a harc elfordultak, csak kevesen nem közülük. Allah tudatában van a bűnösöknek. 247. Mondá nékik prófétájuk: "íme! Allah elküldé néktek Sault királynak. Mondák: "Hogyan lehet néki királysága felettünk, ha mi érdemesebbek vagyunk nála a királyságra? S vagyona sem adatott meg elegendő." Mondá: "íme! Allah kiválasztotta őt fejetekre, s gyarapította őt gazdagon tudásban és testben. S Allah annak adja az Tőle jövő királyságot, kinek akarja. Allah Mindent Átölelő, Mindenttudó. 248. Mondá nékik prófétájuk: "Íme! Királyságának bizonysága, ha eljön hozzátok a frigyszekrény, benne a megbékélés Uratoktól, s a többi, mit meghagyott Mózes nemzetsége és Áron nemzetsége, s mit az angyalok hordoznak. Íme! Ebben rejtőzik a bizonyság néktek, ha hívők vagytok." 249. S midőn elrendezé Saul katonáit, mondá: "Íme! Allah próbára tesz titeket a folyóval. Hát ki iszik belőle, az nem tőlem van, s ki nem ízleli meg az tőlem van, kivéve az, ki kezével vályút formál." És ittak belőle, csak kevesen nem közülük. S midőn átkelt (a folyón), ő és azok, kik vele hittek mondák: "Nincs erőnk ma Góliát és katonái ellen." S azok, kik tudják, hogy találkozójuk van Allahhal, mondják: "Hány kis csapat kerekedett felül hatalmas csapaton Allah engedelmével! Allah az állhatatosakkal tart." 250. S midőn kiálltak; Góliát és katonái ellen, mondák: "Urunk! Tölts belénk kitartást, rögzítsd lábainkat, s pártfogolj minket a hitetlenek népe ellenében!" 251. S elveszejték őket Allah engedelmével, s megölé Dávid Góliátot. És Allah néki adá a királyságot, a bölcsességet, s megtanította arra, amire ő akarta. S ha nem taszítaná Allah az embereket egymásnak, a föld megromlana, de Allah Kiváltságos Minden teremtménye felett. 252. Ezek Allah kinyilatkoztatásai, miket Mi előadunk neked (Ó, Muhammad) az Igazzal és íme! Te is a próféták közül vagy. 253. Egyes prófétákat kiemeltünk mások felett, köztük olyanokat, kikhez Allah szólt, másokat (magas) rangra emelt. És adtuk a bizonyságokat Jézusnak, Mária fiának s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S ha Allah úgy akarná, nem öldökölnének azok, kik a (próféták) követői, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok. De összekülönböztek, s közülük (vannak) kik hisznek, s közülük (vannak), kik tagadnak. Ha Allah úgy akarná nem öldökölnének, de Allah azt teszi, mit ő akar. 254. Ó, kik hisznek! Áldozzatok abból, mit néktek adtunk előzőleg! Mert bizony eljő a nap, mikor nincs kalmárkodás, sem atyafiság, sem közbenjárás. És a hitetlenek a bűnösök. 255. Allah! Nincs Isten csak ő, az Élő , az Örökkévaló. Nem veszi őt hatalmába sem szendergés, sem alvás. Övé mi az egeken, s mi a Földön (van). Ki az, ki közben jár Nála, hacsak nem az ő engedelmével? ő tudja mi (van) előttük, s mi mögöttük, s nem övezi őket semmi az ő tudásából, csak az amit ő akar. Átöleli trónja az egeket és a Földet, s nem meríti ki megőrzésük. ő a Magasságos, a Hatalmas. 256. Nincs kényszer a vallásban. Bizony, megnyilvánul a helyes irány a helytelentől. S ki tagadja a (hamis) istenségeket, és hisz Allahban, bizony megragadta a szilárd kapaszkodót, amelynek nincs szakadása. Allah, a Mindent Halló, Mindenttudó. 257. Allah oltaltmazója azoknak, kik hisznek; ő kivezeti őket a sötétségből a világosságba. S azok, kik tagadnak, oltalmazóik a (hamis) istenségek, kik kivezetik őket a világosságból a sötétségbe, ők a Pokol követői, s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 258. Nem láttad-é, ki vitatkozott Ábrahámmal az ő Uráról, merthogy adta néki Allah a királyságot, s mondá Ábrahám:: "Uram! Ki éltetsz, s elmulasztasz." Mondá: "Én éltetek s elmulasztok." Mondá Ábrahám: "Lám! Allah hozza a napot Keletről, hát te meg hozd Nyugatról." Megzavarodott, ki tagadott. Allah nem vezeti a bűnösök népét. 259. Avagy mint az, ki menvén településhez ér, mely romjaiban hever, mondá: "Hogyan kelti életre ezt Allah (a teremtmények) halála után? S elmulasztotta azt Allah száz évre, majd visszaküldte (az életbe). Mondá: "Mennyit időztetek? Mondá (az ember): "Egy napig tartott, vagy a nap egy részéig. Mondá (az Úr): "Sőt, elidőztél száz évet, hát nézz ételedre, s italodra, meg nem romlottak. Nézz szamaradra! S téged teszünk bizonyságul az embereknek. Nézd a csontokat, hogyan rendeztük el, majd fedtük be hússal. S midőn bebizonyította néki (az Úr), mondá: "Tudom, hogy Allah Mindenre Képes." 260. S midőn Ábrahám mondá: "Uram! Mutasd meg nekem hogyan kelted életre a halottakat!" Mondá: "Avagy nem hiszel?" Mondá (Ábrahám): "De, csupán hogy szívem megnyugodjék." Mondá (az Úr): "Hát végy négy madarat, s szoktasd azokat magadhoz! Majd helyezz belőlük minden hegyre darabjaikból, s hívd őket.! Igyekvően jönnek hozzad. S tudd meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs!" 261. Azok, kik vagyonukat Allah útján áldozzák olyanok, mint a gabonaszem, mely hét kalászt hozott, minden kalászban száz szemet. Allah azt részesíti bőségben, kit akar, Allah a Mindent Átfogó, a Mindenttudó. 262. Kik vagyonukat Allah útján áldozzák, majd nem követi áldozatukat szemrehányás, sem sérelem, nékik a jutalom Uruknál (van), nincs rajtuk félelem, s nem ők, kik bánkódnak. 263. Illő beszéd és megbocsátás jobb, mint az alamizsnaadás, melyet sérelem követ. Allah a Korlátlan, az Irgalmas. 264. Ó, kik hisznek! Ne értéktelenítsétek alamizsnaadásotokat szemrehányással és sérelemmel, mint ki áldozza, mi neki van, hogy lássék az embereknek, s nem hiszi Allahot, s az Ítélet Napját. Ő olyan, mint a szikla, melyet talaj fed, s a szélvihar ha rátör, csupaszon hagyja őt. Nem tudnak tenni semmit, (hogy megtartsák), mit szereztek. Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 265. Azok, kik vagyonukat áldozzák, keresve Allah jóindulatát megerősítvén magukat olyanok, mint a kert a magaslaton, mit támad a vihar, s kétszeres termést hoz. S ha nem a vihar támadja, hát a zápor. Allah Látója annak, mit tesztek. 266. Szeretné-e egyiktek, hogy legyen néki kertje pálmákkal, szőlővel, mi alatt folyók futnak, s néki benne minden gyümölcs (megterem)? S rájő az öregség, s az utódai gyengék. Hát jő a förgeteg, benne a tűz, s (minden) elégett. Eképpen nyilvánítja ki nektek Allah az igéket, hátha tán elgondolkoztok. 267. Ó, kik hisznek! Áldozzatok a jókból, mit elnyertetek s abból, mit kihoztunk néktek a földből! S ne keressétek a gonoszt, hogy abból áldozzatok, s ne vegyétek azt magatokhoz, csak megvetéssel! Tudjátok meg, hogy Allah a Korlátlan, a Dicső! 268. A Sátán szegénységet ígér néktek, s megparancsolja néktek a ledérséget. Allah a megbocsátást ígéri néktek Tőle, s kiváltságot. Allah a Mindent Átfogó, Mindenttudó. 269. Ő adja a bölcsességet annak, kinek akarja, s kinek a bölcsesség megadatott, hát bizony a bőséges jó adatott meg. S nem tartják emlékezetükben, csak kik megértik. 270. S amit áldoztok az áldozatból, s tesztek fogadalmat a fogadalomból, hát Allah tudja. S a bűnösöknek nincs pártolójuk. 271. Ha felhívjátok a figyelmet alamizsnaadásotokra, hát jó, de ha elrejtitek, s úgy adjátok a szegényeknek, még jobb néktek. És jóvá tétetnek rossz cselekedeteitek (általa). Allah mit tesztek, arról Értesült. 272. Nem kell vezetned őket (Ó, Muhammad), hiszen Allah azt vezeti, kit akar. S amit áldoztok a jóból, hát azt magatoknak (áldozzátok), s mit áldoztok csakis (úgy tegyétek, hogy) keresitek Allah orcáját. S mit áldoztok a jóból, visszatérül néktek, s ti nem. kárhoztok el. 273. (Alamizsna jár) a szegényeknek, kik szűkölködnek Allah útján, kik nem tudják a Földet járni (hogy kereskedjenek). A tudatlanok úgy tartják, gazdagok ők az önmegtartóztatásban. Megismered őket ismérveikről: nem kéregetnek az emberektől tolakodva. S mit áldoztok a jóból, lám! Allah azt Tudja. 274. Kik áldoznak vagyonukból éjjel, nappal, titokban vagy nyíltan, hát jutalmuk Uruknál (van), s nincs félelem számukra, s nem ők bánkódnak. 275. S kik az uzsorát elnyelik, nem állnak fel csak úgy, ahogy az áll, akit összetört a Sátán érintésével. S ez miáltal ők mondják: "a kereskedés olyan, mint az uzsora". Mígnem Allah megengedte a kereskedést, megtiltotta az uzsorát. S kihez eljő Urának intése és megfékezi magát, hát számára (mindazok a javak), amiből kimaradt, s dolgai Allahhoz tartoznak. S kik visszatérnek (az uzsorához), hát azok a Pokol követői, s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 276. Megátkozá Allah az uzsorát, s gyümölcsözővé tette az alamizsnaadást. Allah nem szereti az istenteleneket és a vétkeseket. 277. Lám! Akik hisznek, s jókat cselekednek, megtartják az imát, s adják a kötelező alamizsnát, jutalmuk Uruknál (van), nincs számukra félelem, s nem ők bánkódnak. 278. Ó, kik hisznek! Tartsátok magatokat Allahhoz, s hagyjatok fel avval, mi maradt az uzsorából, ha hívők vagytok. 279. S ha nem teszitek, hát kihívjátok Allah és az ő Hírnöke háborúját. S ha megbánjátok, hát tiétek a javak. Ne tegyetek rosszat, s véletek sem tétetik rossz. 280. S ha (adósotokat) nehéz helyzet sújtja, hát várjatok, míg jobbra fordul (néki). S ha (a kölcsönt) alamizsnának adjátok, jobb néktek, hát tudjátok. 281. Tartsátok számon a napot midőn Allahhoz téríttettek meg! Majd minden lélek elnyeri mit érdemel, s nem vitetnek bűnbe. 282. Ó, kik hisznek! Ha adósságba estek egy véges ideig, hát jegyezzétek fel azt. Írja (ezt le) közöttetek írástudó igazsággal. S nem tagadhatja meg írástudó, hogy írjon, ahogy Allah tanította, hát hadd írja, és hadd diktálja az, aki erre jogosult (adós). És tartsa magát Allahhoz, Urához (mindegyik), ez nem von le értékéből semmit. S ha az, ki adós félkegyelmű, vagy gyenge, avagy nem képes arra, hogy diktáljon, hát diktáljon pártfogójuk igazsággal. S hívjatok két tanút férfiaitok közül! S ha nem lenne két férfiú, hát egy férfit s két nőt, kiket jóváhagytok tanúkként, így ha egyikük tévedésbe esik (felejt), a másikuk emlékezik. A tanúk nem tagadhatják meg, ha hívják őket. Ne idegenkedjetek feljegyezni (a megállapodást, legyen az) kicsi vagy nagy, s hozzá a terminust. Ez így méltányosabb Allah színe előtt, biztosabb a tanúságtételre, s legcsekélyebb (az eshetőség), hogy kétkedjetek. Kivéve, ha azonnali üzlet köttetik közöttetek. Nem vétek számotokra, ha nem jegyzitek (le a megállapodást ebben az esetben). (Szerezzetek) tanúkat, ha eladtok! S ne essék sérelem írástudón, sem tanún! S ha ezt tennétek (sértést), hát bűn az számotokra. Tartsátok magatokat Allahhoz! Allah tanít titeket, s Allah mindenek Tudója. 283. S ha úton vagytok, s nem találtok írástudót , hát (adjatok) kézzel fogható biztosítékot. S ha megbíztok egymásban az, kiben megbíznak, nyilvánítsa ki megbízhatóságát és tartsa magát Allahhoz, Urához. Ne leplezzétek el a tanúságtételt, s ki elleplezi, hát szíve bűnös. Allah Tudója annak, mit tesztek. 284. Allahé mindaz, mi az egeken és a Földön (van), s akár kinyilvánítjátok mi bennetek (van), akár elrejtitek, megméret titeket Allah általa, s megbocsát, kinek akar, s megbünteti azt, kit akar. Allah Mindenre képes. 285. A Hírnök hiszi azt, ami megnyilvánult néki Urától, s (így) a hívők. Mindnyájan hisznek Allahban, angyalaiban, írásaiban és prófétáiban - s nem teszünk különbséget az ő prófétái között -, s mondják: "Hallunk és engedelmeskedünk. A Te megbocsátásod, Urunk. S Hozzád vezet a végzet." 286. Allah nem terhel meg senkit, csak annyira, amennyire az képes, övé, mit elnyer, s övé, mit megérdemel. Urunk! Ne ítélj el, ha felejtünk, vagy hibát követünk el! Urunk! Ne vitess velünk annyi terhet, mint mit vitettél azokkal, kik előttünk voltak. Urunk! Ne vitesd velünk azt, mit el nem bírunk. S oldozz fel minket, bocsáss meg nekünk, s kegyelmezz meg nekünk Te, a mi Felségünk és vigyél minket győzelemre a hitetlenek népe ellen! 3. szúra Imrán nemzetsége (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Allah! Nincs Isten, csak ő, az Élő, az Örökkévaló. 3. Ő reád bocsájtá (Muhammad) az Írást az Igazzal, megerősítve azt, mit előtte kinyilatkoztatott, s lebocsajtá a Tórát és az Újszövetségi szentírást. 4. Azelőtt, útmutatásként az embereknek, s kinyilvánítá az Ismérveket. Lám! Azok, kik tagadják Allah igéit, számukra szörnyű a szenvedés. Allah Nagyszerű, Megtorló. 5. Lám! Nincs rejtve Allah elő semmi, ami a Földön és az égen (van). 6. Ő az, ki titeket úgy formál képre a méhekben, ahogy akar. Nincs Isten csak ő, a Nagyszerű, a Bölcs. 7. Ő az, ki lebocsájtotta reád (Muhammad) az Írást az ítélkező (egyértelmű) kinyilatkozásokkal - ezek az Írás alapjai - és más jelképekkel. De azok, kiknek szívében kétely honol, követik azt, mi hasonlatos (többjelentésű), keresve a kísértést, értelmező kereséssel. De nem tudják értelmezését, csak Allah. S kik megingathatatlanok a tudásban mondják: "Hiszünk benne, minden az Urunktól jövendt", s nem emlékezik, csak a megértés embere. 8. Urunk! Ne engedd, hogy szívünk elbitangoljon, miután Te vezettél minket, s juttass nekünk Színedből kegyelmet! Íme! Te, csakis Te vagy az Adományozó. 9. Urunk! Te vagy, Ki összegyűjtöd az embereket a Napon, miben nincs kétség. Lám! Allah nem téveszti el a találkozót. 10. Lám! Kik tagadnak, hát sohasem segít rajtuk Allah ellenében vagyonuk, sem gyermekeik. Ők a Pokol tüzének éltetői. 11. Akár Fáraó nemzetsége, s kik előttük voltak, ők meghazudtolták kinyilatkozásainkat, hát megragadá őket Allah bűneik által, és Allah szigorú Büntető. 12. Mondd (Ó, Muhammad) azoknak, kik tagadnak: Le lesztek győzve, és össze lesztek gyűjtve a Pokolban, s nyomorúságos szállás(otok lesz). 13. S bizony volt néktek az égi jel két had képében, kik találkoztak. Az egyik Allah útján küzd, a másik hitetlen, kik puszta szemmel kétszer olyannak látszottak. Allah azt támogatja pártfogásával, kit akar. Íme! Ebben van a lecke azoknak, kik látnak. 14. Megszépíttetett az embereknek szeretete az asszonyoktól származó élvezeteknek, utódoknak, halmokba halmozott aranynak, ezüstnek, megbillogzott lónak, marhának és földnek. Ezek a földi élet vigaszai. S Allah, Nála (van) a legjobb szállás. 15. Mondd: "Hirdessek-é néktek jobbat ennél? Azoknak, kik őrizkednek, Uruknál a Kertek, melyek alatt folyók futnak, benne (tartózkodnak) mindörökkön örökké, párjuk szeplőtelen, s megelégedettség (lesz) Allahtól. Allah Látja szolgálóit." 16. Azok, kik mondják: "Urunk! Íme! Mi hiszünk, hát bocsásd meg nékünk bűneinket, és őrizz minket a Pokol szenvedéseitől", 17. Az állhatatosak, az igazak, az alázatosak, az áldozók és a bűnbocsánatért virrasztók. 18. Megvallá Allah, hogy nincs Isten, csak ő. (S megvallották ezt) az angyalok, s kik a tudásban elsők. Fenntartva az ő teremtését igazsággal, hát nincs Isten, csak ő , a Nagyszerű, a Bölcs. 19. Íme! A hitvallás Allahnál az iszlám. S nem kerültek szembe azok, kiknek megadatott az Írás, csak miután a tudás is eljött hozzájuk, megszegve az (Írást) egymás közt. S ki tagadja Allah igéit, hát íme! Allah Gyors Számvető. 20. S ha vitába szállnak veled (Ó, Muhammad), mondd: "Alávetettem célomat Allahnak, s (ugyanígy) azok, kik engem követnek. S mondd azoknak, kiknek megadatott az Írás, s kik Írástudatlanok: "Megbékéltetek (felveszitek az iszlámot)?" S ha megbékéltek (felvették az iszlámot), hát bizony jól vezettetnek, s ha elfordulnak, hát rajtad áll az üzenés. Allah Látja alattvalóit. 21. Azok, kik tagadják Allah igeit, s levágjak a prófétákat igaztalanul, s lemészároljak azokat az emberek közül, kik elrendelik az igazságosat, hát hirdesd ki nékik a fájdalmas szenvedést. 22. Ezek azok, kiknek cselekedetei összeomlottak az evilágon és a Túlvilágon. S nincs nékik pártfogó. 23. Nem láttad-é azokat, kik részt kaptak az Írásból, s toboroztak Allah Írására, hogy ítéljen közöttük, majd néhányan közülük elfordultak, s ők az ellenzők? 24. Ez, miáltal ők mondják: "A Pokol tüze soha nem érint minket, csak megszámított napokig." S megtéveszté őket vallásukban az, mit ők eszeltek ki. 25. S hát hogy (legyen az velük), midőn Mi összegyűjtjük őket a Napon, miben nincs kétség, s minden lélek elnyeri mi jár néki, s ők nem rontatnak meg. 26. Mondd: "Ó, Allah! A Teljhatalmúság Birtokosa! Azt részesítesz teljhatalmúságban, kit akarsz, s attól vonod meg a teljhatalmúságot, kitől akarod. Azt emeled fel, kit akarsz, s azt alacsonyítod le, kit akarsz. Kezedben a jó lakozik. Lám! Te Mindenre képes vagy. 27 Átlényegíted az éjszakát nappallá, s átlényegíted a nappalt éjszakává. S kiváltod az élőt a holtból, s kiváltod a holtat az élőből, s azt táplálod, kit akarsz, számvetés nélkül. 28. S a hívők ne vegyék oltalmazóul a hitetleneket a (többi) hívő helyett! S ki ezt teszi, hát nem veszi őt Allah semmibe, s hanem hát őrizkedjetek tőlük őrizkedéssel. Allah int titeket maga, és Allahhoz vezet a végzet. 29. Mondd (Ó, Muhammad): "Hogy elfeditek-é, mit kebletek rejt, vagy kinyilvánítjátok, Allah tudja. S tudja mi (van) az egeken és a földön. Allah Mindenre Képes. 30. A Napon minden lélek szemben találja magát azzal, mit tett a jóból, s amit tett a rosszból. Kell hogy eközött és aközött (jó és rossz) legyen egy messzi táv. s Allah maga int titeket, s Allah Megszánja szolgálóit." 31. Mondd (Ó, Muhammad az embereknek): "Ha szeretitek Allahot, hát kövessetek engem, s Allah szeret titeket, és megbocsátja néktek vétkeiteket. Allah Megbocsájtó, Könyörületes." 32. Mondd: "Engedelmeskedjetek Allahnak és a Hírnöknek!" S ha elfordulnak, hát lám! Allah nem szereti a hitetleneket. 33. Íme! Allah kiválasztotta Ádámot, Noét, Ábrahám nemzetségét és Imrán nemzetségét mindenek felett. 34. Ők egymásnak utódai. Allah Mindent Halló, Mindenttudó. 35. Midőn mondá Imrán asszonya: "Uram! Megfogadtam Néked, hogy mi hasamban van felajánlom, hát fogadd el tőlem. Lám! Te vagy a Meghallgató, a Mindenttudó." 36. S midőn világra hozá, mondá: "Uram! Mit világra hoztam leány. S Allah jobban tudta, mit hozott világra. A fiú nem olyan mint a leány, s én elneveztem őt Máriának. Könyörgöm, védd meg őt és utódait a Sátántól, a kivetettől. 37. S elfogadá őt az ő Ura teljességgel, s ki teljesíti őt gyönyörű virággá, s kinevezé mellé Zakariást. Mindahányszor Zakariás betért hozzá a szentélybe, élelmet talált nála. Monda: "Ó, Mária! Honnan van néked mindez?" Mondá: Allahtól. S Allah azt táplálja, kit akar, számvetés nélkül." 38. S itt Zakariás hívta Urát, mondá: "Uram! Adj nékem üdvös utódot Színedből. Lám! Te vagy Meghallgatója a fohászkodónak." 39. S szólíták őt az angyalok, miközben ő a szentélyben imára állt: "Allah kihirdeti néked (fiad) Jánost, (kinek eljövetele) megerősíti Allah szavát, (s ki eljövend) úrként, tisztán, prófétaként a jócselekedetűek közül." 40. Mondá: "Uram! hogy lehetne nékem ivadékom, mikor a korom is előrehaladt, s asszonyom meddő?" (Az angyal mondá): "Eképpen (lesz). Allah azt teszi mit akar." 41. Mondá: "Uram! Tűzz ki nékem jelet (bizonyságként). (Az angyal) mondá: "A jeled az, hogy nem beszélsz emberekkel három napig, csak jelzésekkel. Emlékezz Uradra sokat, imádkozz este és korán (reggel)!" 42. S mondák az angyalok: "Ó, Mária! Lám! Allah kiválasztott téged, megtisztított, s a világ asszonyai fölé emelt 43. Ó, Mária! Légy jámbor Uradhoz, borulj le, s hajolj meg a meghajlókkal!" 44. Ezek az ismeretlenség hírei. Sugalljuk azokat néked (Ó, Muhammad), s nem voltál (jelen) vélük, midőn tollaikat vetették (hogy megtudják), melyikük lészen Mária őrzője. S nem voltál vélük, midőn civakodtak. 45. S mondák az angyalok: "Ó, Mária! Lám! Allah kihirdeti néked az ő szavával, kinek neve Jézus, a Megváltó, Mária fia, s ki kitűnik az Evilágon, a Túlvilágon, s (Allahhoz) közeli. 46. S beszélni fog az emberekhez bölcsőjében, s férfikorban. Ő a jótevők közül való." 47. (Mária) mondá: "Uram! Hogyan lehetne gyermekem, mikor ember nem érintett engem?" Mondá: "Eképpen. Allah azt teremt, mit akar." S ha ő elrendel valamit, hát mondja néki: "Légy!" És lészen. 48. S ő (az Úr) megtanítá néki (Jézusnak) az Írást, a bölcsességet, Tórát, és az Újszövetségi Szentírást. 49. (S megtevé őt) küldöttnek Izrael fiaihoz. (S mondá Jézus): "Íme! Elhoztam néktek a bizonyságot Uratoktól. Íme! Teremtek néktek agyagból madáralakzatot, rálehelek és Allah engedelmével madár lesz. S meggyógyítom a vakokat, leprásokat, s feltámasztom a halottakat Allah engedelmével. S hirdetem néktek mit egyetek, s mit tároljatok házaitokban. Lám! Ezekben hát a bizonyságok néktek, ha hívők vagytok. 50. S (eljövetelem) megerősítése annak, mi előttem kinyilatkoztatott a Tórából, s feloldok nektek néhányat azok közül, mik megtiltattak számotokra. Eljöttem hozzátok a bizonysággal Uratoktól, hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek! 51. Allah Uram és Uratok, hát szolgáljátok őt! Ez az Egyenes Ösvény." 52. S midőn megérzé Jézus közöttük a hitetlenséget, mondá: "Kik (állnak) pártomon az Allahhoz (vezető úton)?" Mondák tanítványai: "Mi Allah pártján (állunk). Hiszünk Allahban és valljuk, hogy mi megbékélünk (muszlimok vagyunk). 53. Urunk! Hisszük, mit kinyilatkoztattál, követjük a küldöttet, hát végy be minket az (igazat) vallók közé." 54. S cselt szőttek (a hitetlenek), de cselt szőtt Allah (őellenük): Allah a legjobb Cselszövő. 55. S mondá Allah: "Ó, Jézus! Íme! Ideiglenesen véget vetek földi életednek, Magamhoz emellek, s megtisztítalak azoktól, kik tagadnak. Megteszem azokat, kik téged követnek azok fölé, kik tagadnak az Ítélet Napjáig. Majd visszautatok Hozzám vezet, s ítélek közöttetek abban, miben különböztetek. 56. S kik hitetlenkednek, hát megbüntetetem őket szörnyű bűnhődéssel az Evilágon és a Túlvilágon; s nem lesz nekik pártfogó. 57. S kik hisznek, s jókat cselekednek, hát (ő) megadja bérüket. Allah nem szereti a bűnösöket. 58. Ez hát, mit olvasunk néked az igékből, a bölcs emlékeztetőből." 59. Lám! Jézus olyan Allahnál, mint amilyen Ádám. Teremté őt porból, majd mondá: "Légy!" És Lészen. 60. Az igaz az Uradtól (jő, Ó, Muhammad), hát ne légy ingatag! 61. S ki véled vitába száll ővele kapcsolatban miután eljött hozzád a tudás, hát mondd: "Jöjjetek! Behívjuk fiainkat és fiaitokat, asszonyainkat és asszonyaitokat, magunkat és timagatokat, majd meghódolunk (Urunk előtt), s Allah átkát szórjuk a hazugokra." 62. Íme! Ez valóban az igaz történet. Nincs Isten, csak Allah, s íme! Allah valóban a Nagyszerű a Bölcs. 63. S ha elfordulnak, hát lám! Allah Ismerője a megrontóknak, 64. Mondd: "Ó, írás népe! jöjjetek el az egyforma szóhoz (egyezséghez) közöttünk és közöttetek: "Nem szolgálunk mást, csak Allahot, s nem társítunk őhozzá senkit, s nem veszi senki közülünk a másikat Úr gyanánt Allah helyett" S ha elfordulnak, hát mondjátok: "Valljátok meg, hogy mi megbékélők (muszlimok) vagyunk!" 65. Ó, Írás népe! Miért vitatkoztok Ábrahámról, s nem jövendt el a Tóra és az Újszövetségi Szentírás csak őutána? Hát nem éritek fel (ésszel)? 66. Lám! Ti vagytok azok, kik vitatkoztok, miben tudástok van. Hát miért vitatkoztok abban, miben nincs tudástok? Allah tudja, s ti nem tudjátok. 67. Ábrahám nem zsidó, sem keresztény, hanem egyenes (egyistenhívő), muszlim volt. S nem volt ő bálványimádó. 68. Íme! Azok az emberek számíthatnak Ábrahámra, kik követték őt, s ez a próféta (Mohamed próféta) és kik hittek. Allah a hívők patrónusa. 69. Az Írás népének egy része szeretne eltévelyíteni titeket. S nem tévelyítik el, csak önnön magukat, s nem érzik. 70. Ó, Írás népe! Miért tagadjátok Allah igéit, s ti vallomást tesztek (ennek igazára). 71. Ó, Írás népe! Miért öltöztetitek az igazat hamis (színbe ), s palástoljátok el az igazat és ti ezt tudjatok. 72. Mondá az Írás népének egy része: "Higgyetek abban, mi megnyilatkoztatott azoknak, kik hitték a nap kezdetét, és tagadták a végét; hátha tán visszatérnek. 73. S ne higgyetek, csak annak ki hitvallástokat követi." Mondd (Ó, Muhammad): "Íme! Az útmutatás Allah útmutatása, hát legyen megadatva az olyan bárkinek, mint mi megadatott néktek, vagy különben vitatkoznak véletek Uratoknál." Mondd (Ó, Muhammad): "Lám! A kiváltság Allah kezében (van). Annak juttat belőle, kinek akar. Allah a Mindent Átölelő, Mindent tudó." 74. Azt részesíti kegyelmében, kit akar. Allah a Kiváltságos, a Hatalmas. 75. S az Írás Népe között van, (kit) ha megbízol (egy) halom (kinccsel), visszahozza hozzád. S közöttük kit ha megbízol egy dinárral, nem hozza vissza hozzád, hacsak nem jársz reá (kellő) kiállással. Ez, miáltal ők mondják: "Nincs kötelezettségünk a gojokkal (szemben). S mondanak Allahra hazug (szót), s ők tudják. 76. Mi több! Ki beteljesíti egyezségét és őrizkedik, hát lám! Allah szereti az őrizkedőket. 77. Lám! Kik Allah egyezségét és hitüket aprópénzre váltják, azoknak nincs teremtés a Túlvilágon. Allah nem beszél hozzájuk, nem is néz feléjük a Feltámadás Napján, s nem is gyarapítja őket. Számukra fájdalmas szenvedés (lesz). 78. S lám! Közöttük egy csoportnak kiszínezi nyelve az Írást, hogy (úgy) tartsátok, (beszédük) az Írásból (jő), pedig az nem az Írásból (jő). Mondják: "Ez Allahtól (való)", pedig az nem Allahtól (való). S mondanak Allahra hazug (szót), s ők tudják. 79. Nem (lehet) az embernek, miután megadta neki Allah az Írást, bölcsességet, prófétaságot, hogy azt mondja a (többi) embernek: "legyetek az én szolgáim Allahéi helyett." Hanem legyetek hűbéresei az Úrnak, ahogy az Írást tanítottátok, s ahogy tanultátok! 80. S nem parancsolta néktek, hogy az angyalokat és a prófétákat vegyétek úrnak. Parancsolna-é néktek a hitetlenséget, miután muszlimok lettetek? 81. Midőn vevé Allah a próféták egyezségét, (mondá): "Lássátok mit adtam néktek: Írást és bölcseletet. Majd eljön hozzátok a Hírnök, megerősítvén azt mi véletek van. Higgyetek néki, s fogjátok pártját!" Mondá: "Elhatározátok-é, s (magatokra) veszitek-é ezen terhem? Mondák: "Elhatározánk." Mondá: "Hát valljátok meg, s én véletek vallok." 82. S kik ezek után elfordulnak, hát azok züllöttek. 83. Másra, mint Allah hitvallására vágyhatnak-é, midőn Neki hódol be (minden), mi az egeken és a Földön (van), engedelmességgel vagy utálattal, s Hozzá térnek meg. 84. Mondd (Ó, Muhammad): "Hiszünk Allahban, abban mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi megnyilatkozott Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak és a törzseknek, s mi megadatott Mózesnek, Jézusnak és a prófétáknak Uruktól. Nem különböztetjük meg egyiket sem közülük, s őbenne mi (muszlimként) megbékülünk." 85. S ki más hitvallásra vágyik mint a megbékélés (iszlám), hát nem fogadtatik el tőle soha, s ő a Túlvilágon a vesztesek között (lesz). 86. Hogy vezesse Allah a népet, kik tagadtak hitük után, (miután) vallottak, hogy a Hírnök igaz, s eljöttek hozzájuk a bizonyságok. Allah nem vezeti a bűnösök népét. 87. Ezeknek osztályrésze, hogy ül rajtuk Allah, az angyalok, s mindannyi ember átka. 88. (A pokolban) benne (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. Nem enyhíttetik róluk, szenvedésük, s nem ők, kik mentesülnek. 89. Csak kik megbánják ezek után, s jókat cselekednek. Íme! Allah a Megbocsájtó, Könyörületes. 90. Lám! Kik tagadnak hitük után, majd gyarapszanak a tagadásban, hát sohasem fogadtatik el megbánásuk, s ők az eltévelyedettek. 91. Lám! Kik tagadtak, s hitetlenként halnak meg, egyikőjüktől sem fogadtatik el soha a földkerekséget (is) megtöltő arany, ha megváltani akarná magát általa. Számukra a fájdalmas szenvedés (lesz), s nem lészen pártfogójuk. 92. Nem vívjátok ki a kegyeletet amíg nem áldoztok abból, mit szerettek, s akármit is áldoztok, Allah ennek Tudója. 93. Minden étek megengedett volt Izrael fiainak, kivéve, mit Izrael magának tiltott meg még a Tóra megnyilatkozása előtt. Mondd: "Hozzátok el a Torát, és olvassátok azt, ha igazak vagytok!" 94. S kik ezek után hazug szót eszelnek ki Allahra, azok a bűnösök. 95. Mondd: "Allah igaz, hát kövessétek Ábrahámot, az egyenest! (ő) nem volt bálványimádó." 96. Lám! Az első Szentély az embereknek Bekkába (Mekkába) helyeztetett áldottként, s útmutatásként a teremtményeknek. 97. Emitt tiszta bizonyságnak a hely, hol Ábrahám állt (imára), s ki belép, az biztonságban (van). A Szentélyhez való zarándoklás az embereknek Allah iránti kötelesség, (ez hát annak) ki hozzá módot (talál). S ki tagad, hát Allah Független a teremtményektől. 98. Mondd: "Ó, Írás népe! Miért tagadjátok Allah igéit, s Allah Tanúja annak, mit tesztek." 99. Mondd: "Ó, Írás népe! Miért tartjátok vissza Allah útjától azokat, kik hisznek? (S miért teszitek azt) tekervényessé, mikor ti hitvallók vagytok? Allah nem az, Ki nincs tudatában, mit tesztek." 100. Ó, kik hisznek! Ha engedelmeskedtek a csoportnak, kinek megadatott az Írás, hát visszatérítenek ők titeket hitetek után hitetlenné. 101. Hogy tagadhattok, midőn néktek olvastatott Allah igéje, s az ő hírnöke közöttetek (van)? S ki kiböjtöli (erősen ragaszkodik) Allahot, hát az az egyenes ösvényre vezettetik. 102. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot igaz megtartással, s ne haljatok meg, csak ha már muszlimként megbékéltetek (őbenne)! 103. Tartsátok meg Allah kötelékét mindnyájan és ne váljatok szét! Emlékezzetek Allah kegyére reátok, midőn ellenség voltatok, s összhangot teremtvén szíveitek között az ő kegye által testvérek lettetek. S (midőn) a tüzes szakadék peremén voltatok, megmentett titeket tőle. Eképpen nyilvánítja ki nektek Allah igéit, hátha tán jó útra tértek. 104. S legyen belőletek (olyan) nemzet, kik felhívnak a jóra, elrendelik a helyest, s véget vetnek a trágárságnak! Ezek ők, a boldogulók. 105. S ne legyetek olyanok, mint kik szétváltak, s összekülönböztek, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok! S ezek számára a hatalmas szenvedés (lesz). 106. (Azon) a Napon kifehérednek az arcok és megfeketednek az arcok. S kiknek arca megfeketedett, (mondva lesz nékik): "Hitetek után hitetlenekké lettetek-é? Hát ízleljetek meg a szenvedést, miáltal tagadtatok." 107. S kiknek arcuk kifehéredik, hát ők Allah kegyében (lesznek), s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 108. Ezek Allah igéi. Olvassuk ezt neked igazul. Allah nem akar bűnt a teremtményeknek. 109. Allahé, mi az egeken, s mi a földön (van). Allahhoz téríttetnek meg a dolgok. 110. Ti vagytok a legjobb nemzet, kik az emberiségből kiemelkedtek. Elrendelitek a helyest, véget vettek a trágárságnak, s hisztek Allahban. S ha az Írás népe hinne, hát jobb lenne nékik. S (van) közöttük ki hisz, de legtöbbjük züllött. 111. Ők nem árthatnak nektek, csak jelentéktelenül. S ha harcolnak véletek, megfordulnak és menekülésre fogják. Majd nem lészen pártfogójuk. 112. Gyalázat sújtja őket bárhol ütik fel fejüket, hacsak nincs Allah köteléke és az emberek köteléke. S magukra zúdították Allah haragját, és szerencsétlenséggel sújtatnak, miáltal tagadták Allah kinyilatkoztatásait, s levágták a prófétákat igaztalanul. Ez hát, miáltal ők fellázadtak és ellenszegültek. 113. Ők nem egyformák. (Van) az írás népe között (olyan) nép, mely megrendíthetetlen, olvassa Allah igéit éjszaka idején, s leborul. 114. Hisznek Allahban, az Ítélet Napjában, elrendelik a helyest, véget vetnek a trágárságnak, s versengenek a jókban. Ezek a jótevők. 115. S bármi jót tesznek, nem tagadtatnak meg általa, s Allah ismerője az őrizkedőknek. 116. Lám! Kik tagadnak, vagyonuk és gyermekeik sohasem segítik őket Allah ellen egyáltalán. Ezek a Pokol követői, s benne (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. 117. S amire áldoznak az evilági életben olyan, mint a jeges szél, ami (annak a) népnek termését sújtja, mely elkárhozta önmagukat, és az megsemmisíti azt. Nem Allah kárhozta el azt, hanem magát kárhoztatta el. 118. Ó, kik hisznek! Ne vegyetek bizalmatokba (senkit) magatokon kívül, (olyat ki) nem kímél, hogy leverjen; szeretnének gátat vetni néktek. Szájukból gyűlölet hangzik, de mit keblük rejt nagyobb. Mert bizony Mi kinyilatkoztuk néktek az Igét, ha feléritek (ésszel). 119. Lám! Ti azok vagytok, kik szeretitek őket, ők nem szeretnek titeket, és hisztek az Írás összességében. Midőn, ha találkoznak veletek mondják: "Hiszünk!" S ha félrevonulnak belétek marnák ujjaikat dühükben. Mondd: "Pusztuljatok el dühötökben!" Allah Tudója, mit rejt kebletek. 120. S ha jó ér titeket (az) rossz nékik, s ha baj sújt titeket, örülnek néki. De ha állhatatosak vagytok, s őrizkedtek, ármányságuk nem károsít titeket egyáltalán. Allah, mit tesztek, arról Tökéletesen Tud. 121. S midőn útnak indultál (hajnalban) családodtól, (hogy) kijelöld a hívők állását a harcban, hát Allah Meghallgató és Mindenttudó. 122. Midőn két csapatot közületek az a gond ért, hogy elbuknak, hát Allah volt oltalmazójuk. S Allahra hagyatkozzanak az igaz hívők! 123. Allah győzelemre vitt titeket Badrnál, pedig azelőtt ti megalázottak voltatok. Hát tartsátok számon Allahot, hátha tán megháláljátok. 124. S mondád a hívőknek: "Hát nem elég-é néktek, ha nyújt számotokra Uratok háromezer angyalt, kik leszállnak (segítségetekre)? 125. Mi több! Ha állhatatosak vagytok, őrizkedtek, és rátok törnek hirtelen, ekkor nyújt néktek Uratok ötezer angyalt, feltartóztathatatlanokat. 126. S amit tesz Allah (ezáltal), csupán hirdetés néktek, s hogy általa megnyugodjék szívetek. S nincs győzelem csak Allahtól (jövő). Allah a Nagyszerű a Bölcs." 127. S vágja le ő egy részüket azoknak, kik tagadnak, avagy tiporja le őket, hogy meghátráljanak, megsemmisüljenek. 128. Nincs néked (Ó, .Muhammad) egyáltalán dolgod (velük) akár megenyhül (ő) feléjük, akár bünteti őket. Ők a bűnösök. 129. Allahé, mi az egeken és a Földön (van). Megbocsát kinek akar, s megbünteti, kit akar. Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 130. Ó, kik hisznek! Ne nyeljétek el az uzsorát többet és még többet! Tartsátok számon Allahot, hátha tán boldogultok! 131. Őrizkedjetek a Pokoltól, amely a hitetleneknek készíttetett! 132. S engedelmeskedjetek Allahnak, a Hírnöknek, hátha tán megkegyelmez nektek (Allah). 133. S versengjetek megbocsátásért Uratoktól, s a Mennyország, (minek) szélessége, mint az egek és a Föld, az őrizkedőknek készíttetett, 134. Kik áldoznak nyugalomban s hányattatásban, s kik megfékezik dühüket, megbocsátanak az embereknek. Allah szereti a jótevőket. 135. S azoknak, kik midőn (ha) teszik a ledérséget, avagy megrontják magukat, hát Allahra emlékeznek, s bűnbocsánatért esedeznek vétkeikért. - S ki, ha nem Allah bocsátja meg a bűnöket? - S nem esnek újból abba, mit tettek, és ők tudják. 136. Ezeknek osztályrésze megbocsátás Uruktól, s Mennyek, melyek alatt folyók futnak, s azokban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké, s kegy bére (azoknak), kik munkálkodtak. 137. S már elmúltak rendek előttetek, hát haladjatok a földön és lássátok, mily volt beteljesülése a hazugoknak! 138. Ez kinyilatkoztatás az embereknek, útmutató és intelem azoknak, kik őrizkedők. 139. Ne hagyjátok el magatokat, ne csüggedjetek, ti kerekedtek felül, ha hívők vagytok. 140. Ha csapás ér titeket, a (hitetlenek) népét is csapás érte, mint ott (badri ütközet). Azok a napok, melyeket viszontagságossá tettünk az emberek között, hogy tudja meg Allah, kik hisznek, s hogy vegyen közületek ő vértanúkat, s Allah nem szereti a rossztevőket. 141. S tegye próbára Allah, kik hisznek és semmisítse meg a hitetlenek (reményeit)! 142. Avagy arra számítátok, hogy beléptek a Mennyországba, miközben Allah tudja, kik azok, kik fáradoztak közületek és tudja, kik az állhatatosak? 143. S bizony kívántátok a halált, még mielőtt találkozátok véle. S (most) nézzétek, s ti látói vagytok. 144. S Muhammad nem más, mint Hírnök, s küldöttek őelőtte (is) elmúlának. Lehet az, hogy midőn ha meghal, avagy megölettetik, ti sarkon fordultok? Ki sarkon fordul, hát nem okoz kárt Allahnak egyáltalán, s a hálásakat Allah megjutalmazza. 145. S nem hal meg lélek, csak Allah engedelmével, ahogy a sors megírja. S ki az evilági viszonzást akarja, adunk belőle, ki a túlvilági viszonzást akarja, adunk belőle. Viszonyunk (mindent) a hálásaknak. 146. S hány prófétával harcolt együtt sok odaadó (hívő), (kik) nem hunyászkodtak meg, midőn (csapás) érte őket Allah útján, s nem. gyengültek el, s nem is törtek meg. Allah szereti az állhatatosakat. 4. szúra Az asszonyok (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, emberek! Tartsátok számon Uratokat, Aki egy lélekből teremtett titeket és teremte belőle párját és kettejükből szórá szét a sok férfiút és asszonyt. Tartsátok számon Allahot, - Akinek a nevében egymást kérdőre vonjátok -, és a vérrokonságot! Lám! Allah reátok Felügyel. 2. Adjátok meg az árváknak vagyonukat, ne cseréljétek fel vétekre a jót, s ne nyeljétek el vagyonukat (beleolvasztva azt) vagyonotokba!. Lám! Ez nagy bűn lenne. 3. S ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvakhoz, hát párosodjatok az asszonyokkal, kik jók néktek: kettővel, hárommal, s néggyel. S ha féltek, hogy nem vagytok igazságosak, hát eggyel, avagy (azzal), kit jobbotok bír. Ez a legkevesebb, hogy ne igazságtalankodjatok. 4. S adjátok meg az asszonyoknak részüket (hozományt) szabadon! S ha engednek belőle valamit is néktek önszántukból, hát nyeljétek el azt üdvként, örvendve. 5. Ne adjátok meg félkegyelműeknek vagyonukat, mit odahelyezett Allah hozzátok meglétre. S tápláljátok őket belőle, öltöztessétek, s szóljatok hozzájuk illő szót! 6. Tegyétek próbára az árvákat, míg el nem érik a nemzést (házasságra nem érnek), s ha meglelétek közöttük az égi jelet (megértek), hát fizessétek meg nékik vagyonukat, és ne nyeljétek el azt tékozlóként, hevesen, (attól tartván), hogy fölétek nőnek. S ki gazdag, hát legyen nemes lelkű, s ki szegény, hát nyeljen el a (vagyonból) illően. S ha megfizetitek nékik vagyonukat, hát esküdjetek meg nékik. S Allah elegendő Számvetőnek. 7. A férfiúknak részesedés (jár) abból, mit a szülők és rokonok meghagytak. Az asszonyoknak részesedés (jár) abból, mit a szülők és a rokonok meghagytak. Van hol kevés, van hol több - a részesedés jár. 8. S ha megjelennek a felosztáson (örökség) a rokonság, az árvák és a szűkölködők, hát juttassatok nékik belőle és szóljatok hozzájuk illő szót! 9. S aggódjanak, kik maguk mögött gyenge utódot hagynak, s féltsék őket! Tartsák számon Allahot, s szóljanak becsületes szót! 10. Lám! Kik elnyelik az árvák vagyonát bűnösen, hanem ők (ezáltal) tüzet nyelnek el hasukban, s ők a Pokol lángjain perzseltetnek. 11. S előírja néktek Allah (a gondoskodást) gyermekeitekről: a fiúgyermek szerencséje (részesedése), mint két lányé, s ha a lányok többen vannak kettőnél, hát övék a kétharmada, mi megmaradt (örökség), s ha egy (a leány), hát övé a fél. Minden egyes szülőjének (az elhunytnak) egyhatod jár abból, mi megmaradt, ha van néki (az elhunytnak) fia. S ha nincs néki fia, és örökösei a szülök, hát anyjának egyharmad jár. S ha van néki fivére, hát az anyjának egyhatod jár a végrendelet után, mit örökül rendelt vagy a tartozásból. Apáitok és fiaitok: nem tudjátok melyikük (áll) közelebb hozzátok hasznavehetőségben. Ez Allah rendelkezése. Lám! Allah Mindentudó, Bölcs. 12. S tiétek a fele, mit meghagyott feleségtek, ha nem volt nékik gyermekük. S ha volt nékik gyermekük, hát tiétek az egynegyed abból, mit hátrahagytak a végrendelet után, mit örökül rendeltek, vagy a tartozásból. S övék (feleségeiteké) az egynegyede annak, mit hátrahagytok, ha nincs néktek gyermeketek. S ha van gyermeketek, hát övék az egynyolcad abból, mit hátrahagytok a végrendelet után, mit örökül rendeltek vagy a tartozásból. S ha a férfi vagy nő (kinek) örökül hagy távoli (rokon), s néki fivére, vagy nővére van, hát minden egyesnek kettejük közül egyhatod (jár). S ha ennél többen volnának, hát társak az egyharmadban a végrendelet után, mi örökül rendeltetett, vagy tartózásban, (ami) nem károsít (az örökösöket nem terhelheti több hátrahagyott tartozás, mint egyharmad). Az elrendelés Allahtól való. Allah Mindentudó, Irgalmas. 13. Ezek Allah korlátozásai. Ki engedelmeskedik Allahnak és Hírnökének, azt ő bejuttatja a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, azokban ők mindörökkön örökké (tartózkodnak), s ez a nagy győzelem. 14. S ki Allahnak és az ő Hírnökének nem engedelmeskedik, s áthágja az ő korlátozásait, hát azt bejuttatja a Pokolba, ott (tartózkodik) ő mindörökkön örökké, s rá szörnyű szenvedés (vár). 15. Kik jönnek asszonyaitok közül, s ledérek (házasságtörők), hát tanúskodjon ellenük négy közületek! S ha tanúskodnak, hát tartsátok őket (bezárva) a házakban míg el nem mulasztja őket a halál, vagy Allah nem jelöli meg nékik az utat. 16. Kik jönnek (férfi és nő) közületek, (s ledérek) hát fenyítsétek meg kettejüket! S ha megbánják és megjavulnak, hát hagyjátok meg őket. Lám! Allah a Megenyhülő, Könyörületes. 17. Hanem a bűnbocsánat Allahra tartozik, (és csak) azoknak (jár), kik a rosszat tudatlanságból követik el, majd megbánjak (azt) hamarosan. Ezeknek Allah megbocsát. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 18. S nincs bűnbocsánat azoknak, kik a rosszat mívelik mindaddig, míg el nem jő egyikükhöz a halál és mondja: "Íme! Én most megbánom (bűneimet )." S nincs (bűnbocsánat) azoknak, kik meghalnak és hitetlenek. Ezek számára Mi előkészítettük a fájdalmas szenvedést. 19. Ó, kik hisznek! Nem megengedett néktek, hogy örököljétek az asszonyokat utálatosan (erőszakkal), sem az, hogy kényszerítsétek őket, hogy elvegyetek némit abból, mit nékik adtatok, hacsak nem jönnek elő nyilvánvaló ledérséggel. Értsetek egyet velük illően. S ha megutáljátok őket, hát megesik, hegy megutáltok valamit, melybe Allah megtevé a sok jót. 20. Ha fel akarjátok cserélni a feleséget feleség helyébe, s egyiküknek halomnyi (pénzt, ajándékot) adtatok, hát ne vegyetek el belőle semmit. Vennétek-é azt rágalomként, s nyilvánvaló bűnként? 21. Hogyan vennétek el azt, miután egymásba fonódtatok, s vevénk tőletek szilárd egyezséget? 22. S ne nemezzetek, kiket apáitok nemzettek az asszonyok közül, hacsak eddig meg nem történt (a múltban). Lám! Ez ledérség, irtóztató és rossz út. 23. Megtiltattak néktek anyáitok, leányaitok, nővéreitek, apai nagynénéitek, anyai nagynénéitek, fivéretek leányai, nővéreitek leányai, anyáitok, kik szoptattak titeket (szoptató dajkák), tejtestvéreitek, asszonyaitok anyja, nevelt leányaitok, kik a ti gondoskodásotokban (állnak), (s kik születtek) asszonyaitoktól, s kiket befogadtatok. S ha nem fogadtátok be őket - hát nem vétség számotokra (a nevelt leány). (Megtiltattak) néktek feleségei fiaitoknak, kik ágyékotokból (jöttek), s hogy összegyűjtsetek két nővért, hacsak eddig meg nem történt, íme! Allah az lrgalmas a Könyörületes. 24. (Megtiltattak néktek) a jótét lelkű (minden házas) asszonyok, kivéve mit jobbotok bír. Megírta ezt Allah rátok. Megengedte néktek, mi ezek mögött leledzik, hogy vágyjátok vagyonotok által a jótét lelkeket (tiszta házasságot), s néma kicsapongást. S kiket élveztek (asszonyokat) közülük, hát adjatok meg hozományukat (részüket) kötelezően! Nem vétek számotokra, amiben kiegyeztek a kötelező rész (megadása) után. Lám! Allah Mindenttudó, Bölcs. 25. S ki nem képes közületek (megengedni magának), hogy a jótét hívő (asszonyokkal) nemezzék (párosodjék), hát (tegye) azzal kit jobbja bír, a hívő (szolga) leányaitok közül. Allah ismeri legjobban hiteteket. Egymásból jövétek, hát nemezzetek (párosodjatok) vélük családjuk engedelmével, s adjátok meg nekik hozományukat (részüket) illően. Jótét lelkű (asszonyok) nem kicsapongók, sem laza magaviseletűek. S ha (férjhez mennek) tisztességgel, s elkövetik a ledérséget, hát reájuk feleannyi büntetés (róható ki), mint a jótét lelkű asszonyokra (ugyanilyen helyzetben). Ez (adatott) azoknak, kik félik a bűnt megkísérelni közületek. S ha állhatatosak vagytok, jobb néktek. Allah a Bűnbocsátó, a Könyörületes. 26. Allah azt akarja, hogy megnyilatkoztasson néktek, s vezessen titeket azoknak példáján, kik előttetek (éltek), s hogy megbocsásson néktek. Allah Mindenttudó, Bölcs. 27. S Allah meg akar bocsátani néktek, s azt akarja, hogy kik követik (saját) vágyukat, hát forduljatok el (azoktól) hatalmas fordulással. 28. Allah enyhíteni akarja rajtatok (a terhet), (mivel) az ember gyengének teremtetett. 29. Ó, kik hisznek! Ne nyeljétek el vagyonotokat magatok közt haszontalan, s hanem legyen (olyan) kereskedés, melyben közösen kiegyeztek! S ne öljétek meg magatokat (egymást)! Lám! Allah felétek Könyörületes. 30. S ki ezt teszi ellenségeskedéssel, gonoszul, hát Mi őt a Pokolra vetjük, s ez Allahnak egyszerű. 31. Ha elkerülitek a nagy (dolgokat), mik bevégeztettek (megtiltatnak) számotokra, hát Mi levesszük rólatok rossztétemenyeiteket, s bevezetünk titeket a nemes kapun. 32. Ne kívánjátok azt, mi kiváltságban részesítette Allah az egyiket a másikkal szemben! A férfiaknak részesedése (van) abból, mit nyertek, az asszonyoknak részesedése (van) abból, mit nyertek. Kérjétek Allah kiváltságait! Lám! Allah minden dolgok Tudója. 33. Mindenkinek kijelölénk örökösét ahhoz, mit hátrahagynak a szülők és a rokonok. S kiknek jobbotokkal (egyezség) köttetett, hát (azoknak) adjátok meg részesedésüket. Lám! Allah minden dolgok Tanúja. 34. A férfiak kiállnak az asszonyokért, miáltal Allah (családfői) kiváltságában részesítette egyiket a másíkkal szemben, s miáltal áldoznak vagyonukból (eltartják az asszonyt). Hát a jótét asszonyok engedelmesek, megőrzői az ismeretlennek, mit Allah őrizett. Kiktől féltek, hogy fellázadnak, hát intsétek meg őket, s kergessétek el őket a nyugvóhelyekről, s intsétek meg őket. Ha engedelmeskednek néktek, hát ne keressétek ellenük az utat (sorsot). Lám! Allah a Magasságos, a Nagy. 35. S ha féltek a szakítástól kettejük (férj és feleség) között, hát küldjetek ítélőt a férfi családjából, s ítélőt az asszony családjából. Ha mindketten akarják a helyreigazítást, hát Allah egyetértést (teremt) kettejük közt. Allah Mindentudó, Értesült. 36. Szolgáljátok Allahot és ne állítsatok őmellé semmit (bálványt)! S legyetek jók a szülőkhöz, a közeli rokonokhoz, árvákhoz, szűkölködőkhöz, a szomszédhoz, ki rokonod mellett (él), s a szomszédhoz, ki melletted (él), útitárshoz, vándorhoz, s kit jobbotok bír (szolgákhoz)! Íme! Allah nem szereti ki kérkedik s büszke. 37. Kik felhalmoznak, s uralkodnak az embereken fukarul, s elfedik, mit Allah adott nékik az ő kiváltságából, hát a hitetleneknek előkészítettük a szörnyű szenvedést. 38. (Szintén azok), kik (úgy) áldoznak vagyonukból, hogy az embereknek látszódjék, de nem hisznek Allahban, sem az Ítélet Napjában. S ki a Sátánt (veszi) magához társul, hát a társa rossz. 39. Mi (várna) reájuk, ha hinnének Allahban, az Ítélet Napjában, s áldoznának abból, mit Allah adott nékik és Allah, s amiről Allah tud? 40. Lám! Allah nem ront meg szemernyit sem. S ha jótétre lel, hát ő azt megkettőzi, s ad az ő Színéből hatalmas bért. 41. S mi (lesz azokkal), akik ellen, Mi minden nemzetből tanút hozunk, s Mi hozunk téged (Ó, Muhammad) ellenük tanúnak? 42. Azon a Napon azok, kik tagadtak és nem engedelmeskedtek a Hírnöknek (majd azt szeretnék); hogy legyenek a földdel egy szinten, s nem hallgatják el Allah elől beszédüket. 43. Ó, kik hisznek! Ne közeledjetek az imához részegen addig, míg nem tudjátok, mit beszéltek, s ne (is) tisztátalanul, kivéve ha az utat járjátok addig, míg megtisztálkodtatok. S ha betegek vagytok, vagy úton vagytok, vagy egyiktek az árnyékszékről jön, vagy asszonyt érintettetek és nem találtok vizet, hát végezzétek el szépen a földdel való tisztálkodást, tiszta (talajjal), s töröljetek meg arcotokat, s kezeiteket. Lám! Allah a Feloldozó, a Megbocsájtó. 44. Nem látád-é, kiknek megadatott rész az Írásból, (s azt) eltévelyedésre váltottak, s azt akarjak, hogy eltévelyítsék (az igazhívőket) az útról? 45. Allah ismeri a legjobban ellenségeiteket. S elégséges Allah őrizőnek, s elégséges Allah Pártfogónak. 46. A zsidók közt (vannak), kik kiforgatják a szavak jelentését, s mondják: "Hallunk és nem engedelmeskedünk", s "hallj, mint ki nem hall!", s "figyelj ránk!" eltorzítva a nyelvükkel, s átdöfvén a vallást. Ha azt mondták volna: "Hallunk és engedelmeskedünk", "hallj és tekints ránk", jobb lenne nékik és egyenesebb. De megátkozá őket Allah hitetlenségük által és nem hisznek, csak keveset. 47 Ó, kiknek megadatott az Írás! Higgyétek, mit kinyilatkoztattunk megerősítve azt, mi veletek volt előzőleg, hogy leromboljuk színüket, és visszavessük azt kuszaságába, avagy megátkozzuk őket, ahogy Mi megátkoztuk a Szombat követőit. S Allah parancsa elvégeztetett. 48. Lám! Allah nem bocsátja meg, ha társakat (bálványokat) állítanak őmellé. Megbocsát ezen kívül (mindent) annak, kinek akar. Ki társat (bálványt) állít Allah mellé, hát valóban hatalmas bűnt eszel ki. 49. S nem látád-é azokat, kik magukat művelik (tisztítják), mi több, Allah azt míveli, kit ő akar, s ők nem lesznek megrontva szikrányit sem. 50. Nézd, hogyan eszelik ki Allah ellen a hazugságot, mi elég ahhoz, hogy nyilvánvaló bűn legyen! 51. Nem látád-é azokat, kiknek megadattak részek az Írásból, s kik hisznek a bálványokban és a hamis istenségekben, és (hogy) mondják ők azokra, kik hitetlenek: "Ezek jobban vezettetnek, mint azok, kik hisznek (Allah) útjában."? 52. Ők azok, kiket elátkozott Allah, s az kit Allah elátkoz, hát sohasem találsz néki (Ó, Muhammad) pártfogót. 53. Avagy van-é nékik részük. a mindenhatóságból? S ha van, hát nem adnak az embereknek szemernyit sem. 54. Avagy irigylik-é az embereket azért, mit megadott nékik Allah az ő kiváltságából? Hát bizony, Mi megadtuk Ábrahám nemzetségének az Írást és a bölcsességet, s adtunk nékik hatalmas királyságot. 55. S közöttük (volt), ki hitt benne, s közöttük (volt), ki kikelt ellene. Elegendő a Pokol (tüze) felégetésükre. 56. Lám! Kik tagadják kinyilatkozásainkat, Mi Pokolra vezetjük őket. Mindahányszor megérett (leégett róluk) bőrük, felcseréljük azt egy másik bőrre, hogy ízleljék meg a szenvedést. Íme! Allah Nagyszerű, Bölcs. 57. S azokat, kik hisznek és jókat cselekednek, bejuttatjuk a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s ebben ők idők végezetéig (tartózkodnak), ott (lesz) nékik megtisztított feleségük, s bejuttatjuk őket árnyas árnyak alá. 58. Lám! Allah megparancsolja néktek, hogy adjátok vissza a letéteket azok gazdáinak, s ha az emberek közt ítéltek, hát ítéljetek igazságosan. Lám! Allah nyájasan figyelmeztet titeket. Lám! Allah a Meghalló, a Meglátó. 59. Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a .Hírnöknek, s azoknak, kik a parancs gazdái (előljáróitok) közöttetek. S ha összekülönböznétek valamiben, hát hagyjátok azt Allahra, s a Hírnökre, ha hiszitek Allahot és az Ítélet Napját. Ez így jobb néktek, s szebb lesz a végén. 60. Nem láttátok-é azokat, kik színlelik, hogy hisznek abban, mi megnyilatkozott Néked, s mi megnyilatkozott előtted, s akarják, hogy hamis istenségek ítéljenek, miután már megparancsoltatott nékik, hogy tagadják meg azt? A Sátán el akarja tévelyíteni őket messzi eltévelyedéssel. 61. S ha mondva van nékik: "Jöjjetek ahhoz, mit Allah kinyilatkozott, s a Hírnökhöz", hát látnád a képmutatókat hogyan fordulának el Tőled (teljes) fordulattal. 62. S hát hogyan (lesz), ha csapás sújt le rájuk azáltal, mit kezük megelélőgezett? Majdan eljönnek Hozzád, s megesküsznek Allahra (mondván): "Nem akarunk mást, mint szépet, s egyetértést." 63. Ezek azok, kiknek tudja Allah, mi (rejtőzik) szívükben. Hát ellenezd őket, s intsd őket, s szólj nékik lelkükről szólván üzenő szót! 64. S nem küldénk a Hírnököt, csak hogy engedelmessé tegyen Allah engedelmével. Ha ők, midőn elkárhozzák magukat, hát eljőnek hozzád, hogy bűnbocsánatot kérjenek Allahtól, s hogy bűncsánatot kérjenek maguknak a Hírnöktől, s Allahot Megenyhülőnek, s Könyörületesnek találják. 65. Mi több, Uradat nem hiszik addig, míg arra nem (kérnek) hogy ítélj abban, mi közöttük burjánzik. Majd nem találnak magukban idegenkedést abban, mit elrendeltél, s alávetik magukat alázattal. 66. S ha Mi megírnánk reájuk, hogy: "öljétek meg magatokat, vagy hagyjátok el otthonaitokat!", hát nem tenné meg, csak kevés közülük. S ha ők azt tennék, mire intették őket, hát jobb lenne nékik, és erősebb (lenne hitük) szilárdsága. 67. S ekkor adnánk nékik Színünkből hatalmas bért. 68. S elvezetnénk őket az egyenes ösvényre. 69. S ki engedelmeskedik Allahnak és a Hírnöknek, hát azok azokkal (tartanak), kiket Allah kegyében részesít: próféták, szentéletűek, vértanuk és jótevők. Ők a legszebb társak! 70. Ez kiváltság Allahtól, s Allah elegendő Tudónak. 71. Ó, kik hisznek! Legyetek elővigyázatosak, s induljatok felfedező útra kis csoportban, s induljatok felfedező útra tömegesen! 72. Lám! Köztetek ki lézeng, s ha csapás ér titeket mondja: "Allah kegyében részesített engem, midőn nem voltam vélük hitvalló". 73. S ha Allah kiváltsága ér titeket, hát ő úgy beszél, mintha nem lenne köztelek és közte szeretet: "ó, bár lehettem volna vélük, hát győztem volna hatalmas győzelemmel!" 74. Hadd harcoljanak Allah útján azok, kik feláldozzak, az evilági életet a Túlvilágért. S ki Allah útján harcol, akár megölettetik, akár győzedelmeskedik, hát Mi juttatni fogunk néki hatalmas bért. 75. Mi van véletek, hogy nem harcoltok Allah útján, és a férfiak gyengébbjei, az asszonyok és a gyermekek védelmében, kik mondják: "Urunk! Vezess ki minket ebből a településből (Mekka), melynek nemzetsége elkárhozott. S helyezz le nékünk Színedből őrizőt, s helyezz le nékünk Színedből pártfogót!" 76. Azok, kik hisznek, Allah útján harcolnak, s azok, kik tagadnak, a bálványok útján harcolnak, hát harcoljatok a Sátán kegyencei ellen! Lám! A Sátán bilincse gyenge. 77. Nem láttad-é azokat, kiknek mondva volt: "Tartsátok vissza kezeiteket, álljatok fel imára, adjatok kötelező alamizsnát", s midőn megíratott néktek a harc, hát egy csoport közülük megretten az emberektől, mintha Allahot rettegné avagy erősebb rettegéssel, s mondják: "Urunk! Miért írtad meg nékünk a harcot? Ó, ha feltartoztatnál bennünket egy rövidebb ideig!" Mondd (nékik, ó, Muhammad): "Az evilági élvezet kevés, a Túlvilág jobb azoknak, kik számon tartották (a gonoszt), s nem lesznek megrontva szikrányit sem. 78. Akárhol is vagytok beér titeket a halál, legyetek akár szilárd tornyokban is. S ha jó éri őket, mondják: "Ez Allahtól való." S ha rossz éri őket mondják: "Ez tőled való" (Ó, Muhammad). Mondd (nékik): "Minden Allahtól való." Hát mi a baj ezzel a néppel, (hogy) alig érik fel ésszel a történést? 79. Mi ér a jóból, hát Allahtól való, s mi ér a rosszból, hát magadból (fakad). Elküldtünk Téged (Muhammad) az embereknek Hírnökként, s Allah (erre) elegendő Tanúnak. 80. Ki a Hírnöknek engedelmeskedik, az Allahnak engedelmeskedik. S ki elfordul: hát nem küldöttünk téged reájuk őrizőnek. 81. S mondják: "Engedelmesség." S midőn eltávoznak tőled, (egy) csoport közülük máson töpreng, mint amit mondasz. Allah feljegyzi, amin (éjszakákon át) töprengenek. Hát szegülj szembe vélük, s hagyatkozz Allahra! Allah elégséges, mint (kire) ráhagyatkozz. 82. Hát nem latolgatják-é a Koránt? S ha (ez) mástól lenne, mint Allahtól, hát sok ellentmondást találnának benne. 83. S ha eljő nékik a biztonság vagy félelem híre, hát világgá kürtölik azt. S ha ezzel a Hírnökhöz, vagy közülük való elöljáróikhoz fordulnának, hát megtudnák, kik azok kik kiötlötték azt közülük. S ha nem lenne Allah kiváltsága reátok, és kegyelme, hát a Sátánt követnétek, csak kevesen nem (közületek). 84. Hát harcolj (Ó, Muhammad) Allah útján! Ne bízz meg (senkiben) csak önmagadban, s buzdítsd a hívőket! Allah azon van, hogy féken tartsa az elméjét azoknak, kik tagadnak. Allah erősebb fenyegető, és erősebb a megrovásban. 85. Ki közbenjár jó közbenjárással, hát lészen néki részesedése belőle, s ki közbenjár rossz közbenjárással, hát lészen néki felelőssége benne. Allah minden dolgok Felvigyázója. 86. S ha üdvözölve vagytok üdvözlettel, hát ti ennél szebben üdvözöljetek, avagy (legalábbis ugyanúgy) viszonozzátok. Lám! Allah minden dolgok Számontartója. 87. Allah! Nincs isten, csak Ő. Ő, Ki összegyűjt titeket a Feltámadás Napján, melyben nincs kétség. S ki igazabb, mint Allah, az elbeszélésben? 88. S mi van véletek, hogy két nézeten vagytok a képmutatókkal kapcsolatban, mikor Allah visszaveti őket azáltal, mit nyertek? Akarjátok-é vezetni azt, kit Allah eltévelyített? S kit Allah eltévelyített, hát sohasem találsz néki (Ó, Muhammad) utat. 89. Azt szeretnék, ha tagadnátok, ahogy ők tagadtak, s hogy legyetek (vélük) egy szinten. Hát ne vegyetek közülük patrónust, míg nem menekülnek Allah útján (Mekkából Medinába)! S ha megfordulnak, hát vegyétek őket, öljétek le őket bárhol is találjátok őket, s ne vegyetek közülük patrónust, sem Pártfogót! 90. Kivéve azokat, kik elérnek ahhoz a néphez, mellyel szövetségetek van, avagy eljönnek hozzátok, s kebelük (szívük) megtiltja, hogy harcoljanak véletek, vagy harcoljanak népükkel. S ha Allah akarná, hát hatalmat adna nékik felettetek: így bizonyosan harcolnának véletek. S ha elzárkóznak tőletek, hát nem harcolnak véletek, s békét kötnek véletek. S nem helyezett le Allah néktek utat ellenük. 91. (Úgy) fogjátok találni, hogy mások azt akarják legyen biztonságuk tőletek, s biztonság népüknek. Mindahányszor zaklatáshoz fordulnak, hát elmerülnek benne. S ha nem zárkóznak el tőletek, s nem kötnek véletek békét, s (nem) tartják féken kezeiket, hát vegyétek őket, és öljétek le őket bárhol is leltek rájuk. Ezek ellen lehelyeztük néktek a nyilvánvaló hatalmat. 92. S nem (lehet) hívőnek, hogy megölje a hívőt, csak tévedésből. S ki tévedésből hívőt öl, hát szabadítson fel hívő rabszolgát, s adjon (a megölt) családjának bánatpénzt, feltéve, ha könyöradománynak szánja. S ha (az áldozat) néktek ellenséges népből való, s ő hívő, hát szabadítsatok fel hívő rabszolgát. S ha (olyan) népből való, hogy közöttetek és közöttük szövetség van, hát adjatok bánatpénzt családjának, s szabadítsatok fel hívő rabszolgát. S ki nem talál, hát böjtöljön két egymást követő hónapon keresztül megbánásképpen Allahtól. Allah a Mindentudó, a Bölcs. 93. S ki hívőt öl szánt szándékkal, hát osztályrésze a Pokol, benne (tartózkodik) ő mindörökkön örökké. Megdühödik reá Allah és megátkozza őt, s előkészíti néki a hatalmas szenvedést. 94. Ó, kik hisznek! Ha küzdötök Allah útján, hát tegyetek különbséget (az emberek között), és ne mondjátok arra, ki békét köt veletek: "Te nem vagy hivő!" (s közben) vágyjátok megnyilvánulását az evilági életnek. Allahnál sok a zsákmány. Eképpen voltatok azelőtt, s Allah mannát (küldött) reátok. Hát tegyetek különbséget! Íme! Allah mit tesztek, (arról) Értesült. 95. Nem egyenlőek a (tétlenül) ülő hívők - nem azok, kik sérültek - azokkal, kik Allah útján törekvőek vagyonuk által, s életükkel. Előnyben részesíti Allah a vagyonuk és életük által törekvőket a (tétlenül) ülőkkel szemben egy fokozattal. S mindkettőnek megígérte Allah a jót. S Allah a törekvőknek az ülőkkel szemben, hatalmas bért juttat. 96. Fokozatok (ezek) Tőle, s megbocsátás és kegyelem. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 97. Lám! Kiket az angyalok mulasztanak el, (s ők) megrontották önmagukat, (az angyalok) mondják: "Mi (bűnben) voltatok?" Mondják: "Leigázottak voltunk a földön." Mondják (az angyalok): "Hát nem volt-é (elég) tágas Allah földje, hogy elvándoroljatok rajta?" Ezeknek hajléka a Pokol, s sorsuk nyomorú. 98. Kivéve a férfiak, nők és gyermekek azon leigázottjait , kik nem képesek döntésre, s nem mutattak nékik utat. 99. Ezek számára Allah azon van, hogy feloldozza őket, s Allah Feloldozó, Megbocsájtó. 100. Ki elvándorol Allah útján, a földön sok tágas menedékre lel. S ki házából kijön Allahhoz és az ő Hírnökéhez menekülvén, majd utoléri őt a halál, hát bére Allahra esik (hárul). Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 101. Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kik hitetlenek zaklatnak titeket. Mert bizony a hitetlenek néktek nyilvánvaló ellenségtek. 102. S midőn Te (Ó, Muhammad) közöttük vagy, s imára állítod őket, hát álljon egy csoport közülük véled, s hadd vegyék fegyvereiket. S midőn leborulnak, hát legyenek mögöttetek, s hadd jöjjön egy másik csoport, kik nem imádkoztak (ezideig), s hadd imádkozzanak Véled, s hadd legyenek elővigyázatosak, s (vegyék) fegyvereiket. Azok, kik tagadnak szeretnék, ha megfeledkeznétek fegyvereitekről és málhátokról, s reátok vetemednek egyetlen vetemedéssel. S nem vétek számotokra, ha akadályoztatva vagytok az esőtől, vagy betegek vagytok, s lehelyezitek (magatok mellé) fegyvereiteket S legyetek elővigyázatosak! Lám! Allah előkészíti a hitetleneknek a szörnyű szenvedést. 103. S midőn elrendelitek az imát, hát emlékezzetek Allahra állva, ülve, s oldalatokra (fordulva). S midőn megnyugodtatok, hát tartsátok meg az imát! Mert bizony az ima a hívők számára adott időkben íratott meg. 104. Ne engesztelődjetek meg a nép (ellenség) keresésében! Ha fájdalmatok van, hát nékik a fájdalmuk olyan, mint ti fájdalmatok, s amíg ti reménykedtek Allahban, ők nem. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 105. Íme! Kinyilatkoztattuk néked az Írást az Igazzal, hogy ítélj az emberek között abban, mit láttatott Véled Allah. S ne légy a megalkuvók védnöke! 106. Esdekelj Allah bűnbocsánatáért! Lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 107. S ne állj ki azok mellett, kik ámítják önmagukat. Íme! Allah nem szereti, ki megalkuvó, bűnös. 108. Elbújnának az emberek elől, s nem bújnak el Allah elől. S ő vélük van midőn (éjszaka) (arról) töprengenek, aminek mondandójába ő nem egyezik meg. S Allah mit tesznek, (annak) Körülvevője. 109. Íme! Ti vagytok azok, kik kiálltatok értük az evilágon. S ki az, ki kiáll Allahnál érettük a Feltámadás Napján, avagy ki az kire hagyatkozzanak? 110. S ki a rosszat teszi, vagy megrontja önmagát, majd Allah bűnbocsánatáért esdekel, Allahot Megbocsátónak, Könyörületesnek találja. 111. S ki elnyeri a bűnt, hát elnyeri azt maga ellen. Allah a Mindenttudó, a Bölcs 112. S ki elnyeri a rosszat, avagy a bűnt, majd ráfogja azt az egyenesre (ártatlanra), hát magán viseli a hamisságot és a nyilvánvaló bűnt. 113. S ha nem lenne rajtad (Ó, Muhammad) Allah kiváltsága és kegyelme, egy csoport közülük elszánta volna rá magát, hogy eltévelyítsenek. De nem tévelyítik el, csak saját magukat, s nem ejtenek kárt Benned egyáltalán. S reád bocsájtá Allah az Írást és a bölcsességet, s megtanított arra, mit nem tudtál. Allah kiváltsága reád hatalmas. 114. Nem (szül) jót a sok összebeszélésük, kivéve ki elrendeli a könyöradományt, avagy illendőséget vagy jótéteményeket az emberek között. S ki ezt teszi, az keresi Allah gyönyörűségét, s Mi juttatunk számára hatalmas bért. 115. Ki szembeszáll a Hírnökkel miután megnyiIvánult néki az Útmutatás, és követi mi nem a hívők útja, hát fordítjuk őt (afelé), merre ő fordult, bevezetjük őt a Pokolba, s nyomorú végzet. 116. Lám! Allah nem bocsátja meg, ha társakat (bálványokat) állítanak őmellé, de megbocsát ezen kívül annak, kinek akar. S ki társakat (bálványokat) állít Allah mellé, hát eltévelyedett, messzi eltévelyedéssel. 117. Hanem ők csak női bálványokhoz fohászkodnak, mi Rajta kívüli, s hanem ők csak a lázadó Sátánhoz fohászkodnak. 118. Kit megátkozott Allah, s az mondá (a Sátán): "elveszem a Te szolgáid közül a kijelölt részt. 119 S eltévelyítem őket, felcsigázom őket, s parancsolok nékik, s ők meg lemetszik a jószágok fülét. S bizony én megparancsolom nékik, s megváltoztatják Allah teremtését." S ki a Sátánt veszi patrónusnak Allah helyett, hát rajtaveszít nyiIvánvaló vesztéssel. 120. Az ígéretet tesz nékik, felcsigázza őket, s nem ígér a Sátán másképp, csak áltatással. 121. Ezeknek hajléka a Pokol, s nem találnak abból kiutat. 122. S kik hisznek, jókat cselekednek, hát bevezetjük őket a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s ők abban halhatatlanok (lesznek) mindörökké. Allah ígérete igaz. S ki az ki igazabbat szól Allahnál? 123. S (ez) nem (az), mit kívántok, sem az, mit az Írás Népe kíván. Ki rosszat tesz, viszonoztatik néki, s nem talál magának Allahon kívül patrónust, sem pártfogót. 124. S ki jókat tesz férfi, vagy nő, s ő hívő, hát ezek belépnek a Mennyországba, s nem rontatnak meg szemernyit sem. 125. S ki jobb hitvallásában annál, mint ki muszlimként megbékéltette (alárendelte) céljait Allahnak; s ő jótevő, s követi Ábrahám, az egyenes, hagyatékát? S Allah Ábrahámot barátnak vette. 126. Allahé mi az egeken s Földön (van), s Allah mindeneknek Átölelője. 127. Kikérdeznek téged az asszonyokról, mondd: "Allah rendelkezik néktek őróluk, és (az is), amit olvastak néktek az Írásból a nők árváiról, kiknek nem adtátok meg, mi megíratott nékik, és akikkel kapcsolatban arra vágytok, hogy vélük nemezzetek (párosodjatok), s (Allah rendelkezik néktek) a gyenge (kiskorú) gyermekekről, s hogy igazsággal bánjatok az árvákkal.. Mit tesztek a jóból, hát lám! Allah annak Tudója. 128. S ha az asszony fél urának bántalmazásától, avagy az elhagyástól, hát nem vétek kettejüknek, ha jóvá teszik jóvátétellel, mi kettejük között (fennáll). A jóvátétel jobb. S megeleveníté a (férfiúi) lelkeket a kapzsiság. Ha jókat tesztek, s őrizkedtek, hat íme! Allah mit tesztek, arról Értesült. 129. Sohasem lesztek képesek, hogy igazságosak legyetek az asszonyokkal, akármennyire (is) vigyáztok. S ne forduljatok el teljes fordulattal, s ne hagyjátok hátra őt (nőt) függőségében! Ha jókat tesztek, s őrizkedtek, hát lám! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 130. S ha szétválnak, hát gazdagítja Allah mindkettőjüket Tőle való elrendeléssel. Allah a Mindenre kiterjedő, a Bölcs. 131. Allahé, mi az egeken és a Földön (van). S bizony Mi elrendeltük azoknak, kiknek megadatott az Írás előttetek és néktek, hogy tartsátok számon Allahot. S ha tagadtok, hát íme! Allahé, mi az egeken és a Földön (van). Allah a Gazdag, a Dicső. 132. Allahé, mi az egeken és a Földön (van), s Allah elegendő kire hagyatkozz 133. Ha akarja elmeneszt titeket, ó emberek, és másokat hoz. Allah erre képes. 134. S ki akarja az evilág viszonzását, hát Allahnál az evilág és Túlvilág viszonzása. Allah a Mindenthalló, a Mindentlátó. 135. Ó, kik hisznek! Legyetek megtartói az Igazságnak, (s legyetek) Allah szerinti (igazmondó) tanúk, akármennyire is magatok, szüleitek, rokonaitok ellen tanúskodtok. Legyenek gazdagok vagy szegények, hát Allah patrónusa mindkettőnek. S ne kövessétek a szenvedélyt, ha igazságot tesztek, s ha hamisan tanúskodtok vagy elutasítjátok azt, hát íme! Allah, mit tesztek, arról Értesült. 136. Ó, kik hisznek! Higgyetek Allahban, Hírnökében s az Írásban, mely megnyilatkoztatott az ő Hírnökének, s az Írásban, mely megnyilatkoztatott azelőtt. S ki tagadja Allahot, az ő angyalait, az ő írásait, az ő küldötteit és az Ítélet Napját, hát bizony eltévelyedett, messzi eltévelyedéssel. 137. íme! Kik hisznek, majd tagadnak, majd hisznek, majd tagadnak, majd gyarapszanak tagadásban, hát Allah nem bocsátja meg ezt nékik, s nem vezeti őket az úton. 138. Hirdesd a képmutatóknak (hippokratáknak), hogy rájuk a fájdalmas szenvedés (vár). 139. Azok, kik a hitetleneket veszik patrónusnak a hívők helyett, ők azok, kik megdicsőülnek? Lám! A megdicsőülés Allahtól való mindösszességében. 140. S bizony ő kinyilatkoztatá reátok az Írásban, hogy midőn ha meghalljátok Allah igéit, az megtagadtatik és kigúnyoltatik. Hát ne üljetek velük addig, míg bele nem bocsájtkoznak egy másik elbeszélésbe! Íme! Ti tehát (ekkor) olyanok vagytok, mint ők. Lám! Allah összegyűjti a képmutatókat, s a hitetleneket a pokolba mindannyit. 141. Azok, kik reátok várnak, s ha tiétek a győzelem Allahtól, mondják: "Hát nem voltunk-é véletek?" S ha részesülnek belőle a hitetlenek, mondják: "Hát nem uraltunk-é titeket, s tiltottunk el titeket a hívőktől?" S Allah ítél köztetek a Feltámadás Napján. Sohasem tesz meg Allah a hitetleneknek a hívőkkel szemben utat. 142. Lám! A képmutatók (hippokraták) megszándékozzák téveszteni Allahot, s ő megtéveszti őket. S midőn imára állnak fel, lustán teszik, hogy lássék az embereknek, s nem emlékeznek meg Allahról csak keveset. 143. Ingadozók ez (és az) között, nem (tartozva) ezekhez, sem azokhoz. Kit Allah eltévelyít, hát sohasem találsz néki utat. 144. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a hitetleneket oltalmazóknak a hívők helyett. Akarjatok-é Allahnak ellenetek szóló nyilvánvaló bizonyítékot szolgáltatni? 145. Íme! A képmutatók a Pokol legbelső melységében (lesznek), s nem találsz nékik pártfogót. 146. Kivéve, kik megbánják, megjavulnak, megkapaszkodnak Allahban, s bevégzik hitvallásukat Allahért. Ezek a hívőkkel (tartanak). S Allah a hívőknek hatalmas bért juttat 147. Mit tesz Allah bűntetéstekkel, ha hálásak vagytok és hisztek? Allah a Hálás, a Mindenttudó. 148. Nem szereti Allah a kijelentést rossz szólammal a néptől, kivéve azoktól, kiket elnyomatás sújt. Allah a Meghallgató, a Mindenttudó 149. Ha jóba kezdtek nyíltan, vagy elfeditek azt, avagy feloldozzátok a rosszat, hát íme! Allah Feloldozó, Erőteli. 150. Íme! Kik tagadják Allahot és az ő küldötteit, s különbséget akarnak tenni Allah és az ő küldöttei között, mondják: "Hiszünk néhányban és tagadunk néhányat." S (a hit és a hitetlenség) közötti utat akarják. 151. Ezek ők, a hitetlenek, valóban, s előkészíténk a hitetleneknek iszonyú szenvedést. 152. Kik. hisznek Allahban és az ő küldötteiben, s nem tesznek különbséget egyikük között sem közülük, ezeknek ő meg fogja adni bérüket. Allah, a Megbocsájtó, a Könyörületes. 153. Kér Téged az Írás Népe, hogy nyilvánítsd ki nékik az égből (jövő) írást. Mert bizony megkérték Mózest ennél is többre, s mondák: "Mutasd meg Allahot félreérthetetlenül!" Hát lesújtott reájuk a villám romlottságukért, majd vevék a borjút, miután eljöttek hozzájuk a megnyilatkozások. S ez alól feloldozást adtunk, majd adtunk Mózesnek nyilvánvaló hatalmat. 154. Föléjük emeltük a Hegyet egyezségükért, s mondánk nékik: "Lépjetek be a kapun leborulva!" S mondánk nékik: "Ne szegjétek meg a szombatot! S vevénk tőlük szilárd egyezséget. 155. S miáltal megtörték egyezségüket, s mert megtagadták Allah igéit, megölték a prófétákat igaztalanul, s beszédükért: "Szívünk megkeményedett" - sőt megpecsételte azt Allah hitetlenségükért, s nem hisznek, csak kevesen. 156. Hitetlenségükért, s (azért) mit mondtak Máriára hatalmas vádat 157. Beszédükért: "Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah prófétáját." S nem ölték meg őt, s nem is feszítették keresztre, hanem csak úgy tűnt nékik. Íme! kik különböztek benne, kétségük van felőle. S nincs nékik benne tudásuk, csak követik a sejtést. Bizonyosan nem ölték meg őt. 158. Sőt! Allah őt Magához emelte. Allah a Nagyszerű a Bölcs. 159. (Csak az a való) az Írás Népéből, ki hisz őbenne az ő halála előtt, s a Feltámadás Napján tanú lesz ellenük. 160. S bűnük által azok, kik zsidók, hát Mi megtiltottuk nékik a jókat, (mik) megengedettek voltak nékik, s mert akadályoztak sokakat Allah útján. 161. S vevék az uzsorát, midőn bevégeztetett az nékik (előzőekben), s elnyelék az emberek vagyonát hamisul. S előkészíténk a hitetleneknek közülük a fájdalmas szenvedést. 162. De kik megingathatatlanok a tudásban közülük és hívők, hisznek abban, mi kinyilatkoztatott Néked, s mi kinyilatkoztatott Előtted, (kik) az imádság megtartói, és juttatói a kötelező alamizsnának, kik hisznek Allahban és az Ítélet Napjában. Ezeknek juttatunk hatalmas bért 163. Íme! Mi sugalltunk Néked, ahogy sugalltunk Noénak és a prófétáknak őutána, s sugalltunk Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak, a törzseknek, Jézusnak, Jóbnak, Jónásnak, Áronnak, Salamonnak és adtuk Dávidnak a Zsoltárok könyvét. 164. (Vannak olyan) küldöttek, kiket Mi felemlítettünk Néked előbb, s (olyan) küldöttek, (kiket) nem említettünk fel Néked. S Allah Mózeshez szólva szólt. 165. Küldöttek, kik hirdetők, s figyelmeztetők, hogy ne legyen az embereknek Allah ellen érve a küldöttek után. Allah a Nagyszerű a Bölcs. 166. De Allah bizonyságot tesz rá, mit ő kinyilatkoztatott Néked, kinyilatkoztatta azt az ő tudása által, s az angyalok (is) tanúságot tesznek. Allah elegendő Tanúnak. 167. Lám! Azok, kik tagadnak és akadályoznak Allah útján, hát eltévelyedtek messzi eltévelyedéssel. 168. Lám! Azok, kik és elkárhoznak, nem bocsát meg nékik Allah, s nem vezeti őket az úton. 169. Kivéve a Pokol útját, melyben (időznek) ők mindörökkön örökké, az idők végezetéig. S ez Allahnak egyszerű. 170. Ó, emberek! A Hírnök eljött az Igazzal az Uratoktól. Hát higgyetek, (így) jobb néktek. S ha tagadtok, hát íme! Allahé, mi az egeken és a Földön (van). Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 171. Ó, Írás Népe! Ne essetek túlzásokba hitvallásotokban, s ne mondjátok Allahra, csak az igazat! Hanem a Messiás, Jézus, Mária fia Allah küldötte, az ő (Allah) szava, amit intézett Máriához, s az őtőle (Allahtól való) lélek. Hát higgyetek Allahban és küldötteiben, s ne mondjátok: "három" - fejezzétek be! (Ez) jobb néktek. Hanem Allah egy Isten. (Távol áll az) Ö magasztosságától, hogy legyen Néki fia: Övé, mi az egeken és a Földön (van). Allah elegendő, kire hagyatkozz. 172. A Messiás sohasem kicsinyli le, hogy Allah szolgája legyen, sem a közeledő angyalok. Ki lekicsinyli az ő szolgálatát és fellengző, hát ő felsorakoztatja őket mindahányat. 173. Azonban kik hisznek, s jókat cselekednek, hát ő megfizeti nékik bérüket, gyarapítván őket az ő kiváltságával. De kik lekicsinylőek és fellengzősek, hát megkínozza őket fájdalmas szenvedéssel. S nem találnak nékik Allah helyett oltalmazót, sem pártfogót. 174. Ó, emberek! Eljött néktek a bizonyság Uratoktól, s kinyilvánítottuk néktek a nyilvánvaló világosságot. 175. De kik hisznek Allahban, s megkapaszkodnak őbenne, hát bevezeti őket kegyébe, ami őtőle (való), s a kiváltságba. S elvezeti őket Hozzá az egyenes ösvényen. 176. Kijelentésedet várják, hát mondd: "Allah kijelentést tett a távoli rokonságról. Ha elrendeltetett (férfire) a pusztulás, s nincs néki gyermeke, de van nővére, hát néki (nővérének) fele (jár abból), mit hátrahagyott, s ő (a fivér) örökli azt, ha a (nővérnek) nincs gyermeke. S ha két nővér lenne, - hát kettőjüké a kétharmad (abból), mit hátrahagyott. S ha testvérek, férfiak és nők (vannak), hát a férfiúnak szerencséje (részesedése) annyi, mint két nőé. Allah kinyilvánítja néktek (ezt), nehogy eltévelyedjetek. Allah mindenek Tudója. 5. szúra Az asztal (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, kik hisznek! Teljesítsétek a szerződéseket! Megengedett néktek a marha - jószág, kivéve mi olvastatott néktek. Nem megengedett a vadászat (vadhús), ha ti zarándoklaton vagytok. Íme! Allah azt ítél, mit akar. 2. Ó, kik hisznek! Ne gyalázzátok meg Allah jelképeit, sem a Sérthetetlen Hónapot, sem az adományokat, sem a füzéreket, sem a Sérthetetlen Ház felé igyekvő hívőket, kik keresik a kiváltságot Uruktól és az ő megelégedését! De midőn megengedhetitek (elhagyjátok a Sérthetetlen területet), hát vadásszatok! Ne váltson ki belőletek gyűlöletet a nép, kik akadályoznak titeket a Sérthetetlen Szentély (felé menet), hogy törvényt szegjetek! Működjetek együtt a helyesben s az őrizkedésben, és ne működjetek együtt a bűnben s a törvényszegésben! Tartsátok számon Allahot! Íme! Allah Bűntető. 3. Megtiltatott néktek a tetem, a vér, a disznóhús, s mi nem Allahnak szentelt, a fojtott, az agyonvert, a lezuhant, az agyondöfött, s mit felfalt a ragadozó, kivéve, ha nem vágjátok torkát, sem a bálványoknak áldozott. (Megtiltatott néktek) hogy esküt tegyetek a varázslatra, s az gyűlöletes. Ezen a napon kétségbeesnek azok, kik megtagadták hitvallástokat, hát ne féljétek őket, hanem féljetek Engem. Ezen a napon teljesítem be nektek hitvallástokat, s teljesítem ki reátok kegyem, s megelégítelek titeket az iszlámmal hitvallásként. Ki éhségében kényszerült, s nem szánt szándékkal, hát nem bűn számára. Allah a Megbocsájtó a Könyörületes. 4. Kérdeznek (ó, Muhammad), mi engedett meg nékik, mondd: "Megengedettek néktek a jók. S mit betanítottatok a ragadozókból mint a vadászkutyát, hát tanítsátok meg nékik, mire tanított titeket Allah, s egyetek abból, mit elfognak számotokra és említsetek meg azon Allah nevét. Tartsátok számon Allahot! Íme! Allah a gyors Számvető. 5. Ezen a napon a jók megengedett néktek. Az étkük azoknak, kiknek megadatott az Írás megengedett néktek, s étketek megengedett nékik. A jótét lelkű (asszonyok) a hívők közül, s a jótét lelkű (asszonyok) azok közül, kiknek megadatott az Írás előttetek (szintén megengedtetnek néktek), midőn megadjátok nékik részesedésüket (hozományt), s becsületben éltek, nem fajtalankodásban, nem ágyasnak véve őket. S ki megtagadja a hitét, hát cselekedetei hiábavalókká válnak, s ő a Túlvilágon a vesztesek között (lesz) 6. Ó, kik hisznek! Ha imára álltok fel, hát mossátok meg arcotokat, kezeteket könyékig, s töröljétek meg fejeteket, lábatokat bokáig. Ha tisztátalanok vagytok, hát tisztuljatok meg! S ha betegek vagytok, vagy úton vagytok, vagy egyiktek árnyékszékről jön, vagy asszonyokkal érintkeztetek, s nem találtok vizet, hát végezzetek földdel való tisztálkodást, tiszta (talajjal), s töröljétek meg arcotokat, s kezeiteket benne. S Allah nem akar terhet helyezni reátok, hanem meg akar tisztítani titeket, hogy beteljesítse rajtatok kegyét, hátha tán megköszönitek. 7. Emlékezzetek meg Allah kegyéről irántatok, és az ő egyezségéről, miben megegyezett veletek, midőn mondtátok: "Hallunk és engedelmeskedünk!" Tartsátok számon Allahot! Lám! Allah Tudója, mit (rejtenek) a kebelek. 8. Ó, kik hisznek! Legyetek kitartó hitvallói Allahnak igazságossággal, s ne vigyen bűnbe titeket a nép, mely azon van, hogy ne legyetek igazságosak. Legyetek igazságosak, (ez) közelebb (áll) az őrizkedéshez. Tartsátok számon Allahot! Lám! Allah, mit tesztek, arról Értesült. 9. Allah megígérte azoknak, kik jókat cselekednek a megbocsátást, és a hatalmas bért. 10. Akik tagadnak és meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, azok a Pokol követői 11. Ó, kik hisznek! Emlékezzetek Allah kegyére irántatok midőn a nép ki akarta nyújtani felétek (ellenetek) karjaikat, s hát ő visszatartotta karjaikat tőletek. Tartsátok számon Allahot, s Allahra hagyatkozzanak a hívők! 12 S bizony vevé Allah egyezségét Izrael fiainak, s Mi elküldénk közülük tizenkét törzsfőt. Allah mondá: "íme! Én veletek vagyok! Ha megtartjátok az imát, ha kötelező alamizsnát adtok, ha hisztek küldötteimben, s ha támogatjátok őket és ha hiteleztek Allahnak szép hitelt, hát leveszem rólatok bűneiteket, hogy bejuttassalak titeket a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak. S ki ez után (is) tagad közületek, hát az rossz útra tévelyedik. 13. Miáltal megszegék egyezségüket, megátkozánk őket, s szívüket rideggé tettük. Kiforgatják a szavakat helyükből (értelmükből), s elfeledék a részt, mire figyelmeztetve voltak. Mindig leleplezed a megalkuvást közöttük, csak kevesen nem (ilyenek) közülük. Hát viseld el tőlük, s nézd el! Lám! Allah szereti a megjavulókat 14. Azok közül, kik mondták: "íme! Mi Keresztények vagyunk!" vevénk egyezségüket, de elfeledék a részt, mire figyelmeztetve voltak. Hát keltettünk közöttük ellenségeskedést, s gyűlölködést a Feltámadás Napjáig, s Allah ki fogja hirdetni nékik, mit műveltek. 15. Ó, Írás Népe! Bizony eljött hozzátok a Mi Hírnökünk, s kinyilvánítja néktek azt a sokat abból, mit elpalástoltatok az Írásból, és feloldoz sokat. Bizony eljött néktek Allahtól a világosság, s a nyilvánvaló Írás. 16. Azt vezeti általa Allah, ki az ő megelégedését keresi a béke útjain. ő kivezeti őket a sötétségből a világosságba az ő engedelmével, s rávezeti őket az egyenes ösvényre. 17. Mert valóban tagadnak, kik mondják: "Íme! Allah, ő a Messiás, Mária fia". Mondd: "Ki az, ki bír (magának) valamit is Allah ellen, ha ő azt akarná, hogy elpusztítsa a Messiást, Mária fiát, anyját, s ki a földön van mindenkit. Allahé Mindenhatósága az egeknek, Földnek, s mi a kettő között (van). Azt teremt, mit akar. Allah Mindenre képes. 18. Mondák a zsidók és a keresztények: "Mi vagyunk Allah fiai és az ő szerettei." Mondd: "Hát miért büntet ő titeket bűneitekért? Sőt! Ti halandók vagytok azokból, kiket ő teremtett. Annak bocsát meg, kinek akar, s azt bünteti, kit akar. Allahé Mindenhatósága az egeknek, Földnek s mi a kettő között (van), s Hozzá vezet a menet. 19. Ó, Írás Népe! Mert eljött hozzátok a Mi Hírnökünk, hogy megerősítse néktek a küldöttek után egy idővel, hogy ne mondjátok: "Nem jött el hozzánk ki hirdet, sem, ki figyelmeztet." Mert bizony eljött hozzátok ki hirdet, s ki figyelmeztet. Allah Mindenre képes. 20. S midőn mondá Mózes népének: "Ó, nép! Emlékezzetek Allah kegyére irántatok, midőn ő megtevé közétek a prófétákat, s ő királyokká tett titeket, és néktek adta, mit nem adta, senkinek sem a világon. 21. Ó, nép! Térjetek be a szent földre, mit megírt néktek Allah. S ne fogjátok menekülőre, mert vesztesként fordultok meg." 22. Mondák: "Ó, Mózes! Lám! Rajta roppant nép (lakik), s mi nem térünk be, míg ők ki nem jönnek belőle, s ha kijőnek belőle, hát mi betérünk. 23. Mondá két férfi azok közül, kik féltek, s akiket Allah kegyekben részeltetett: "Térjetek be hozzájuk a kapun, s ha azon tértek be, hát ti vagytok a győztesek. Allahra hagyatkozzatok, ha hívők vagytok." 24. Mondák: "Ó, Mózes! Mi sohasem térünk be egyáltalán, míg bent vannak. Hát menj te, s Urad, és harcoljatok!. Mi itt ülünk." 25. Mondá: "Uram! Nincs hatalmam senki felett, kivéve magam és fivérem, hát tégy különbséget közöttünk és a züllöttek népe között!" 26. Mondá (az Úr): "(Ezért ez a föld) megtiltatik nékik negyven évig, s ők a földön bolyonganak. S nincs sajnálat a züllöttek népe számára." 27. S olvasd nékik Ádám két fiának esetét igaz módon! Midőn mindkettő felajánlá az áldozatot, egyiküktől elfogadtatott, másikuktól nem fogadtatott el. (Egyikük) mondá: Meg (foglak) ölni téged." (Másikuk) mondá: "Hanem Allah az őrizkedőktől fogad el (áldozatot). 28. Még ha te ki is nyújtád felém kezed, hogy megölj engem, én nem nyújtom ki kezem feléd, hogy megöljelek téged: Íme! Én félem Allahot, a Világok Urát. 29. Íme! Én azt akarom, hogy viseld (következményeit) az (ellenem elkövetett) vétkeknek s (más) vétkeidnek, s légy a Pokol követője." Ez a gonoszok osztályrésze. 30. Kiváltotta belőle gondolatban fivére megölését, hát megölte őt, és vesztessé lett. 31. Elküldött Allah egy hollót, (ami) keresgél (kapirgál) a földön, hogy megmutassa néki hogyan bújtassa el fivére tetemét. Mondá: "Jaj nékem! Nem vagyok képes olyan lenni, mint ez a holló, hogy elbújtassam fivérem tetemét." S bűnbánóvá lett. 32. Ennek érdekében megírtuk Izrael fiainak, hogy ki embert öl a földön lelketlenül vagy romlottságból olyan, mintha megölné az embereket mindahányat, s ki megvédi azt olyan, mintha megvédené az embereket mindahányat. Eljöttek hozzájuk prófétáink a kinyilatkoztatásokkal, majd lám! Sokan közülük ezután a földön tékozlóvá lettek. 33. Hanem részesedése azoknak az, kik háborúban állnak Allahhal és az ő Hírnökével, s azon vannak a földön, hogy megrontók legyenek, hát hogy megölettetnek, vagy keresztre feszíttetnek, avagy levágattatik ellentétes oldali kezük és lábuk, avagy kiűzettetnek a földről. Ez nékik megaláztatottság az evilágon, s övék a Túlvilágon a hatalmas szenvedés 34. Kivéve, kik megbánják, mielőtt lebírod őket. Tudjátok meg, hogy Allah Megbocsájtó, Könyörületes! 35. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot, s keressétek az utat (őhozzá), s küzdjetek az ő útján, hátha tán boldogultok! 36. Íme azok, kik hitetlenek! Ha az övék lenne a Földön minden, s megannyi avval, hogy megváltsák (magukat) általa a szenvedéstől a Feltámadás Napján, hát nem fogadtatnék el tőlük, s övék a fájdalmas szenvedés. 37. Ki akarnak ők jőni a Pokolból, de nem jőnek ki belőle, s övék a tartós szenvedés. 38. Aki tolvaj, s tolvajnő, hát vágjátok le (mindkettőnek) a kezét! Részesedésük (ez), azáltal mit tettek, példaadásként Allahtól. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 39. De ki megbánást tanúsít miután bűnözött, s megjavult, hát, lám! Allah megenyhül felé. íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 40. Nem tudod-é, hogy Allah, az Övé az egek és Föld Mindenhatósága, azt büntet, kit akar, annak bocsát meg, kinek akar, s Allah Mindenre képes. 41. Ó, Hírnök! Ne szomorítsanak el azok, kik vetélkednek a hitetlenségben, kik mondják szájukkal: "Hiszünk!", de nem hisz szívük. S a zsidók közül, kik a hazugságot hallgatják, más nép (vallás) hallgatói, kik nem jöttek Hozzád. Kiforgatják a szavakat helyükről, (értelmükből), s mondják: "Ha megadatott néktek ez, hát vegyétek! S ha nem adatott meg néktek ez, hát vigyázzatok!" S kit akar Allah, hogy megkísértse, hát sosem bírhatsz őnéki Allah ellenében semmit. Ezek azok, kiknek nem akarja Allah, hogy megtisztuljon szívük. Számukra evilágon a becstelenség, s számukra Túlvilágon a hatalmas szenvedés. 42. Hazugság hallgatói! Elnyelői a jogtalan haszonnak! Ha eljönnek Tehozzád (Ó, Muhammad), hát ítélj közöttük, avagy szállj szembe vélük. S ha szembeszállsz vélük, hát sosem tesznek benned semmiféle kárt. S ha ítélsz, hát ítélj közöttük igazsággal! Íme! Allah szereti az igazságosakat! 43. Hogyan kérnek tőled ítéletet, miközben náluk van a Tóra, benne Allah ítélete? Majd ezek után elfordulnak, s nem ők a hívők. 44. Íme! Mi kinyilatkoztattuk a Torát, amelyben az Útmutatás és világosság (van), (hogy) ítéljenek általa a próféták, kik muszlimként megbékéltek, s azok, kik zsidók. Rabbik és papok (azáltal ítéltek), mit megtartottak Allah Írásából, s ennek ők hitvallói voltak. S ne féljétek az embereket, hanem féljetek Engem! S ne váltsátok igéimet aprópénzre! S ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát azok a hitetlenek. 45. S megírtuk nékik benne: "életet életért, szemet szemért, orrot orrért, fület fülért, fogat fogért, a sebért megtorlást, s ki tartózkodik ettől, hát legyen az néki kiengesztelés. Ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát azok a bűnösök 46. S reá állítottuk nyomdokaikba Jézust, Mária fiát, megerősítve azt, mi előtte megnyilvánult a Tórából, s néki adánk az Újszövetségi Szentírást, benne a világossággal, megerősítvén azt, mi előtte megnyilvánult a Tórából, útmutatásként, s intelemként az őrizkedőknek. 47. Hadd Ítéljen az Újszövetségi Szent írás népe azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott benne. S ki nem azáltal ítél, mit Allah kinyilatkoztatott, hát ezek a züllöttek. 48. Kinyilatkoztattuk Néked az Írást az Igazzal, megerősítve azt, mi előtte megnyilvánult az Írásból, őrizve azt. Hát ítélj közöttük azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott, s ne kövesd vágyaikat, (mely) félreesik az Igaztól, mi eljött Néked. Mindahányatoknak közületek megalkotánk a törvényt, s az életutat. Ha Allah akarná, hát egy nemzetté tenne titeket, de hadd próbáljon ki titeket abban, mit néktek adott, hát versengjetek a jókban. Allahhoz (vezet) visszautatok mindnyájatoknak, s ő kihirdeti néktek azt, miben különböztetek. 49. Hát ítélj közöttük azáltal, mit Allah kinyilatkoztatott, s ne kövesd vágyaikat, s vigyázd őket, nehogy megkísértsenek néhány olyanban, mit Allah kinyilvánított Néked. Ha elfordulnak, hát tudd meg: "hanem Allah akarja, hogy sújtsa őket néhány vétkük által." Íme! Sokan züllöttek az emberek közül. 50. (A pogánykori) tudatlanság ítélkezését keresik-é? S ki ítél jobban Allahnál a népnek, kik bizonyosak 51. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a zsidókat és keresztényeket oltalmazónak! Ők egymás oltalmazói. Ki feléjük fordul közületek, hát ő közülük való (lesz). Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népét. 52. S lásd azokat, kiknek szívében betegség (van), s ebben ők versengnek. Mondják: "Félünk, hogy fordulat sújt le ránk." Hát Allah azon van, hogy győzelmet hozzon (Néked), s parancsot őtőle. S lesznek ők annak, mit ragukban titkoltak: bűnbánói. 53. S mondják a hívők: "Ezek-é azok, kik esküt tettek Allahra hitük törekveséről, s hogy ők véletek vannak?" Összeomlottak tetteik, s vesztesekké lettek. 54. Ó, kik hisznek! Ki levetkőzi közületek hitvallását (tudjátok, hogy) Allah elhozza a népet, kiket szeret, s ők szeretik őt, kik alázatosak a hívőkkel, s zordak a hitetlenekkel, s kik küzdenek Allah útján, s nem félik a nép gáncsát. Ez Allah kiváltsága, mit annak ad, kinek akar, s Allah a Mindent Átfogó, Mindent tudó. 55. Hanem oltalmazótok Allah, az ő Hírnöke, akik hisznek, akik megtartják az imádságot, kötelező alamizsnát adnak, s ők a meghajlók. 56. S kik Allahhoz fordulnak, s az ő Hírnökéhez, s akik hisznek, hát lám! Allah pártja, ők a győztesek. 57. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek oltalmazóknak azokat, kik hitvallástokat nevetségesnek, játéknak vették azok közül, kiknek megadatott az Írás előttetek, sem a hitetleneket! Tartsátok számon Allahot, ha hívők vagytok! 58. Midőn ha imára hívtok, ők. azt nevetségesnek, játéknak veszik. Ez azért van, mert ők olyan nép, ki nem éri fel ésszel. 59. Mondd: "Ó, Írás Népe! Hibáztattok-é minket másért, minthogy hiszünk Allahban, s azért mi megnyilatkozott nékünk, s mi megnyilatkozott azelőtt, s mert többségtek züllött?" 60. Mondd: "Hirdetem-é néktek az ebből fakadó rosszat viszonzásképpen Allahtól?" (A rossz azoké), kiket elátkozott Allah, kikre (lesújt) Allah haragja, kikből majmokat, s disznókat tett meg, s kik bálványimádók. Ezek helye rossz, s letévelyedtek a sima útról. 61. Ha eljönnek hozzátok, mondják: "Hiszünk! De bizony behatoltak a hitetlenséggel, ők azzal is jőnek ki. Allah jobban tudja, mit fedtek el 62. S látod, sokan közülük versengenek a bűnben, az ellenségeskedésben, s abban mit elnyelnek jogtalan. Fertő, mit tesznek. 63. Miért nem vetnek véget a rabbik és a papok bűnös beszédeiknek, s a jogtalan elnyelésnek? Fertő, mit művelnek. 64. Mondák a zsidók: "Allah keze megbéklyózott." (S hanem) az ő kezük béklyóztatott meg, s (ők) átkoztattak meg azáltal, mit mondtak. Sőt, az ő két keze, a kitárulkozó, úgy adományoz, ahogy akar. Hadd növekedjék sokukban közülük (azáltal), mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól a zsarnokság s a hitetlenség. S Mi közéjük veténk az ellenségeskedést és a gyűlölködést a Feltámadás Napjáig. Mindahányszor háborúnak világát gyújták, Allah kioltá azt. Azon vannak a földön, hogy rontsanak, s Allah nem szereti a megrontókat. 65. S ha hitt volna az Írás Népe, s őrizkedett volna, hát levennénk róluk bűneiket, s bevezetnénk őket a gyönyörök Mennyeibe. 66. S ha megtartották volna a Torát, az Újszövetségi Szentírást, s mi kinyilatkoztatott nékik Uruktól, hát táplálkozhatnának (mindabból), mi felettük és lábuk alatt (van). Van közöttük egy nemzet, mely mértéktartó, de sokan közülük bűn, amit tesznek. 67. Ó, Hírnök! Add át mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól! S ha nem teszed, hát nem adod át a Tőle való küldetést. Allah megóv az emberektől. Íme! Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 68. Ó, Írás Népe! Nincsen néktek semmitek, míg meg nem tartjátok a Tórát, az Újszövetségi Szentírást, s azt mi kinyilatkoztatott néktek Uratoktól. Hadd növekedjék sokukban közülük (azáltal), mi kinyilatkoztatott Néked Uradtól a zsarnokság, s a hitetlenség. S nincs búslakodás a hitetlenek népe felett. 69. Lám! Kik hisznek, s kik zsidók, szabeusok, keresztények, - kik hiszik Allahot és az Ítélet Napját, s jókat cselekszenek - hát nincs félelem rajtuk, s nem ők bánkódnak 70. Mert bizony vevénk Izrael fiainak egyezségeit, s küldénk hozzájuk a küldötteket. Mindahányszor eljött a küldött hozzájuk (azzal), mit önmaguk nem kívántak, hát egy részük megtagadtatott, s (más) részük leölettetett. 71. Arra számítának (Izrael fiai), hogy nem lészen kísértés, hát megvakulának, s megsüketülének. Majd megenyhült Allah irántuk, majd (mégis) sokan közülük (újra) vakok és süketek (lettek). Allah Látója annak, mit tesznek. 72. Mert bizony tagadnak, kik mondják: "Íme! Allah, ő a Messiás, Mária fia." Mondá a Messiás (maga):"Ó, Izrael fiai! Imádjátok Allahot, Uramat és Uratokat!" Lám! Ki társat (bálványt) állít Allahnak, hát megtiltja néki Allah a Mennyországot, s hajléka a Pokol (lesz). A bűnösöknek nincs pártfogó. 73. Mert bizony hitetlenek, kik mondják: "Íme! Allah a harmadik a háromból." S nincs Istenből, csak Egy Isten. S ha nem fejezik be, mit mondanak, hát megérinti őket, kik tagadnak közülük, a fájdalmas szenvedés. 74. S nem fordulnak-é enyhülésért Allahhoz, s esedeznek bűnbocsánatáért? Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 75. S nem (volt más) a Messiás, Mária fia, csak küldött. Bizony elmulának őelőtte (más) küldöttek. Az ő anyja jámbor (volt). Mindketten (földi) étket ettek. Lásd hogyan nyilvánítjuk ki nekik az igéket, majd lásd hogyan térnek ki. 76. Mondd: "Imádjátok-é Allah helyett azt, mi nem bír számotokra kárral, sem haszonnal? Allah, ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 77. Mondd: "Ó', Írás Népe! Ne erőltessetek hitvallástokban mást mint igazat, s ne kövessétek a nép vágyát, kik eltévelyedtek ezelőtt, s eltévelyítettek sokakat, s eltévelyedének a sima útról. 78. Megátkoztattak azok, kik tagadtak Izrael fiai közül Dávid, Jézus, Mária fia nyelve által, mert akadályoztak (másokat), és ellenségeskedtek. 79. Nem fékezték magukat a megtagadásban, hanem magasra emelték azt. Fertő, mit tettek. 80. Látsz közülük sokat, kik olyanokhoz fordulnak, kik hitetlenek. Fertő az, mit ők maguk előlegeznek meg önmaguknak. Allah haragja reájuk, s szenvednek ők mindörökkön örökké. 81. S ha hitték volna Allahot és a Prófétát, s mi kinyilatkoztatott Néki, hát nem vették volna őket patrónusnak, s hanem sokan közülük züllöttek. 82. Ügy fogod találni, hogy a hívők legesküdtebb ellenségei azok, kik zsidók, s a bálványimádók. Úgy fogod találni azok (állnak) legközelebb szeretetben azokhoz, kik hisznek, akik mondják: "Keresztények vagyunk". Ez miáltal közöttük lelkészek és szerzetesek (vannak), s ők nem fellengzenek. 83. Midőn meghallák mi kinyilatkoztatott a Hírnöknek, látod, hogy szemük megtelik könnyel azáltal, mit megtudtak az Igazból, mondák: " Urunk, hiszünk! Jegyezz minket a hitvallók közé! 84. S mit nékünk, hogy ne higgyük Allahot s azt, mi eljött hozzánk az Igazból? Sóvárgunk, hogy Urunk a jótét néppel együtt vezessen be. 85. Viszonzá Allah, mit mondtak, Mennyekkel, mely alatt folyók futnak, s ők abban mindörökkön örökké (időznek). Ez részesedése a megjavultaknak. 86. S azok, kik tagadnak és meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, azok a Pokol követői. 87. Ó, kik hisznek! Ne tiltsátok meg a jókat, mit megengedett Allah néktek, s ne hágjátok át a határt! Lám! Allah nem szereti a törvényszegőket. 88. Egyetek mindabból, mit Allah adott néktek megengedettként, jóként! S tartsátok számon Allahot, Akit ti hisztek. 89. Nem büntet titeket Allah azáltal, mi önkéntelen fogadalmatokban, hanem büntet titeket amiatt, mit megköttök hittel. Jóvátételül tápláljatok tíz szegényt átlagos módon, (abból) miből családtokat tápláljátok, avagy ruháztassátok őket, avagy szabadítsatok fel rabszolgát. S ki nem talál, hát böjtöljön három napot. Ez jóvátétele hiteteknek, ha megesküdtetek. Tartsátok hiteteket! Eképpen nyilvánította ki néktek Allah az ő igéjét, hátha tán megköszönitek. 90. Ó, kik hisznek! Hanem a mámoros ital, a szerencsejáték, a fétisek s a varázslat (mind) becstelenség, a Sátán műve, hát vessétek félre, hátha tán boldogultok. 91. Hanem azt akarja a Sátán, hogy közétek ejtse az ellenségeskedést, a gyűlölködést a mámoros itallal, a szerencsejátékkal, s hogy akadályozzon titeket megemlékezéstekben Allahra, s az imádságban. Ti vagytok-é a (becstelenségnek) véget vetők? 92. Engedelmeskedjetek Allahnak, s engedelmeskedjetek a Hírnöknek, s vigyázzatok! Ha elfordultok, hát tudjátok, hogy a Mi Hírnökünknek (feladata) a nyilvánvaló üzenés. 93. Nem vétség azoknak, kik hisznek és jókat tesznek, amit étkeztek (azelőtt). Midőn nem őrizkedtek (nem) hittek, (nem) tettek jókat, majd őrizkedtek, s hittek, majd őrizkedtek, s megjavultak. Allah szereti a megjavulókat. 94. Ó, kik hisznek! Tegyen próbára titeket Allah valamelyest a vadászattal, mit kivívtok kezetekkel és dárdáitokkal, hogy megtudja Allah ki féli őt az ismeretlenben. S ki törvényt szeg ezek után, hát néki a fájdalmas szenvedés (jön el). 95. Ó, kik hisznek! Ne öljétek le a vadat, mikor ti zarándoklatot tartotok. Ki leöli azt közületek szánt szándékkal, hát térítsen meg (annyit), mint mit leölt, háziállatból. Ítélje ezt két törvénytudó közületek, kik úgy vezessék, mint felajánlást a Kába szentélyének, avagy mint jóvátételt. Tápláljon szegényeket, vagy egyenlően ezzel tartson böjtöt, hogy megízlelje, s felfogja dolgát, (mit tett). Feloldozza Allah, mi már megtörtént, de ki visszaesik, hát elégtételt vesz Allah tőle. Allah a Nagyszerű, a Megtorló. 96. Megengedett néktek a tengeri vad (hal) és étke, (ez) gondoskodás rólatok, s arról, ki a tengeren jár. S megtiltatott néktek a szárazföldi vad mindaddig, míg a zarándoklat tart. Tartsátok számon Allahot, ő az, kinél összetereltettek. 97. Tevé Allah a Kábát, a Sérthetetlen Házat gyülekezési- és virrasztóhellyé embereknek, (s megírá) a Sérthetetlen Hónapot, a felajánlásokat, s a füzéreket. Ez (azért van), hogy megtudjátok: Allah tudja, mi az egeken, s mi a Földön (van). Allah minden dolgok Tudója. 98. Tudjátok meg, hogy Allah szigorú Büntető, s hogy Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 99. S mit a Hírnöknek kell (tennie) nem más, mint a közvetítés. Allah tudja, mit kijelentetek, s mit elfedtek. 100. Mondd: "Nem egyenlő a gonoszság a jóval, még ha (olyannyira) is tetszene néktek a sok gonoszság. Hát tartsátok számon Allahot, ó, megértés emberei, hátha tán boldogultok. 101. Ó, kik hisznek! Ne kérdezzetek a dolgokról, ha kijelentettek (azok) néktek, mert ez rosszat tesz néktek. S ha kérdeztek róla, midőn már a Korán kinyilatkoztatott, (hát ebben) kijelentetnek néktek. Allah feloldozza ezt, Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 102. Bizony kérdezte ezeket már egy a nép előttetek, majd mégis hitetlenek lettek. 103. Nem jelölé ki (néktek) Allah Bahairát, Szaibát, Vaszijlát és Hámot (pogány tehénbálványok), hanem, kik tagadnak eszelik ki Allahra (ezt) a hazugságot, s többségűk nem éri fel (ésszel). 104 Midőn mondva van nékik: "Jöjjetek ahhoz, mit kinyilvánított Allah, s a Hírnökhöz!" Mondák: "Elég nékünk, miben megtaláljuk atyáinkat." Jaj nékik! Apáik nem tudtak semmit, s nem vezettettek. 105. Ó, kik hisznek! Magatokra tartozik önmagatok. Nem károsít titeket, ki eltévelyedett, ha vezetve vagytok. Allahhoz vezet vissza utatok mindahányotoknak, s ő kihirdeti néktek azt, mit (valaha) tettetek. 106. Ó, kik hisznek! Legyenek köztetek tanúk midőn megjelenik egyikteknél a halál; midőn végrendelkezés(re kerül sor), hát kettő (tanú), kik törvénytudók közületek, avagy két másik, kik mások, mint ti (a másik törzsből), ha ti (éppen) a földet járjátok, s csapásként sújtott le reátok a halál. Számítsatok kettőjükre, miután imát (mondtak), esküdjenek meg Allahra, ha kétségetek lenne (mondván): "Nem váltjuk ezt értékre (senki sem tud tőlünk hamis tanúvallomást venni), még ha a rokon lenne is, s nem fedjük el Allah tanúbizonyságát, mert bizony mi akkor vétkesek lennénk." 107. Ha bebizonyosodott, hogy kettőjük kiérdemelte a bűnt, hát két másik álljon helyükre azok közül, kik arra az elsőknél érdemesebbek. Hát kettőjük esküdjenek meg Allahra, (mondván): "Tanúságtételünk igazabb, mint kettejük tanúságtétele, s nem szegjük meg (azt), mert különben mi lennénk a bűnösök." 108. Így helyesebb, ha az ő (Allah) arcára esküdnek, vagy félnek, hogy visszavétetik az eskü eskütételük után. Tartsátok számon Allahot, és halljátok: Allah nem vezeti a züllöttek népét. 109. Azon a Napon összegyűjti Allah a küldötteket, s mondja: "Mi a választok?" Mondják: "Nincs nékünk tudásunk. Íme! Te vagy Tudója az Ismeretleneknek." 110. Mondá Allah: "Ó, Jézus, Mária fia! Emlékezz kegyemre irántad s szülőanyád iránt, midőn megtámasztálak a Szent Lélekkel, hát beszélj az embereknek bölcsőben s férfikorban!" Megtanítám néked az írást, a Bölcsességet, a Tórát, s az Újszövetségi Szentírást. S teremtéd agyagból a madáralakzatot az Én engedelmemmel, majd reá lehelettel, hát lészen az madár az Én engedelmemmel. S meggyógyítád a vakokat, leprásokat az Én engedelmemmel, feltámasztád a halottat az Én engedelmemmel. S Én visszatartám tőled Izrael fiait midőn te elhozád nékik a kinyilatkoztatásokat, s mondák, kik tagadnak közülük: "Nem más ez, mint nyilvánvaló mágia." 111. Sugallánk a tanítványoknak, hogy higgyenek Bennem s az Én Hírnökömben. Mondák: "Hiszünk és valljuk, hogy mi megbékéltek (muszlimok) vagyunk." 112. Mondák a tanítványok: "Ó, Jézus, Mária fia! Képes-é Urad arra, hogy lebocsásson reánk (megterített) asztalt az égből?" Mondá: "Tartsátok számon Allahot, ha hívők vagytok." 113. Mondák: "Enni akarunk arról, hát nyugtasd meg szívünket (általa), s mi tudjuk, hogy bizony igaz voltál hozzánk, s erről mi vallomást teszünk." 114. Mondá Jézus, Mária fia: "Ó, Allah! Urunk! Bocsáss le reánk (megterített) asztalt az égből! (Ez) ünnep lesz nékünk elsőnktől az utolsónkig, bizonyságképpen Tőled. S gondoskodj rólunk! S te vagy a Legjobb Gondoskodó!" 115. Mondá Allah: "Lám! Lebocsájtom Én ezt reátok. S ki tagad közületek ezután, hát bizony megbüntetem (olyan) büntetéssel, (ahogy még) nem büntettem senkit sem a teremtmények közül." 116. Mondá Allah: "Ó , Jézus, Mária fia!. Te mondád-é az embereknek: "Vegyetek engem és szülőanyámat két istennek Allah helyett!" Mondá: "Légy Dicső! Nem áll az nekem, hogy mondjam mihez nékem nincs jogom. Ha mondtam volna azt; bizony Te tudnád azt. Te tudod mi (van) a lelkemben, s én nem tudom, mi (van) a Te lelkedben. Íme, Te, csakis Te vagy Tudója az Ismeretleneknek. 117. Nem mondtam nékik, csak mit megparancsoltál nékem, (mondván): "Imádjátok Allahot, Uramat, és Uratokat!" Tanú voltam ellenük midőn közöttük forogtam. S midőn visszahívtál engem Magadhoz, hát Te lettél reájuk Felülvigyázó, Te, a minden dolgokra Tanú. 118. Ha megbünteted őket, hát lám! ők a Te szolgáid. S ha megbocsátasz nékik, hát íme! Te és csakis Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs. 119. Mondá Allah: "Ezen a Napon hasznot nyújt az igazaknak igazuk, övéik a Mennyek, mely alatt folyók futnak, ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak), az idők végezetéig. Megelégíti őket Allah, s ők is megelégítik őt. Ez a hatalmas diadal." 120. Allahé az egek és a Föld Mindenhatósága, s mi bennük van. ő Mindenre képes. 6. szúra A jószág (mekkai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Dicsőség Allahnak, Ki megteremtette az egeket és a Földet, s megtevé a sötétséget s a világosságot. Majd kik tagadták Urukat, kiigazíttatnak. 2. Ő az, Ki titeket agyagból teremtett, majd elrendelte (néktek) a sorsot. A sors kijelölt őnála, majd ti kétségbe vonjátok. 3. És ő Allah az egeken és a Földön. Tudja titkotokat, arculatotokat (megnyilvánulásaitokat), s tudja mit elnyertek. 4. Nem jött el (még) hozzájuk az ige Uruk igeiből, csak úgy, ha ők annak ellenzői voltak. 5. Mert bizony meghazudtolták az Igazat, midőn az eljött hozzájuk, majd el fognak jőni a prófétálások, amit ők mindenképp megcsúfolnak. 6. Nem látják-é, hány nemzedéket pusztítottunk el előttetek, kiket úgy helyeztünk le a földre, ahogy még titeket sem helyeztünk, s reájuk küldtük az égből a záport, lehelyeztük a folyókat, mik alattuk futnak? Hát elpusztítánk őket bűneik által, s megalapítánk utánuk a másik nemzedéket. 7. S ha lebocsájtánk Néked (Ó, Muhammad) az Írást pergamenen, hát megérintik azt kezükkel, s kik tagadnak, mondják: "Nem egyéb ez mint nyilvánvaló mágia." 8. Mondják: "Miért nem bocsájtatott le néki az angyal? Ha lebocsájtottuk volna az angyalt, hát elrendeltettek volna a dolgok, majd nem kaptak volna haladékot. 9. S ha lehelyeztünk volna egy angyalt, hát férfi alakjában helyeztük volna le őt, hadd ruházzuk fel őket azzal (a zavarodottsággal), mit viselnek. 10. Mert bizony megcsúfoltattak a küldöttek előtted, hát körülölelé azokat közülük, kik gúnyolódtak, saját csúfolódásuk. 11. Mondd: "Haladjatok a földön, majd nézzétek hogyan akadályoznak a hazugok!" 12. Mondd: "Kié az mi az egeken és a Földön (van)?" Mondd: "Allahé." Előírta Magának a kegyelmet, hogy összegyűjtsön titeket a Feltámadás Napján, amihez semmi kétség (sem fér). Akik elveszejtették önmagukat, azok nem hisznek. 13. S Övé mi az éjben, s mi a nappalban (van), s ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 14. Mondd: "Vegyek-é mást, mint Allahot oltalmazónak? Teremtője az egeknek s a Földnek. Ő az, ki táplál, de nem tápláltatik." Mondd: "Elrendeltetett, hogy én legyek az első ki muszlimként megbékél (megtér). S ne légy (Ó, Muhammad) bálványimádó. 15. Mondd: "Félek, ha felkelek Urammal (szemben), a büntetés (nem marad el) a Hatalmas Napon. 16. S ki elől (a büntetés) azon a Napon eltéríttetik, hát bizony az az ő kegyelme, s az nyilvánvaló győzelem. 17. S ha megérint téged Allah a bajjal, hát nem enyhíti azt más, csak ő. S ha megérint téged a jóval, hát ő Mindenre képes. 18. Ő Teljhatalmú az ő szolgái felett, és ő a Bölcs, az Értesült. 19. Mondd (Ó, Muhammad): "Mi az, mi a legnagyobb tanúságtételül?" Mondd: "Allah a Tanú köztem és köztetek. S sugallott nékem ez a Korán, hogy figyelmeztesselek titeket általa, s azt kit elér. Avagy tesztek-é tanúságot (amellett), hogy Allahhal van más isten (is)?" Mondd: "Nem vallom." Mondd: "Hanem ő az Egy Isten, s íme! Én ártatlan vagyok abban, amit mellé társítotok." 20. Azok, kiknek megadtuk az Írást tudják azt, ahogy tudják fiaik. Kik elveszejtik önmagukat, hát ők nem hisznek. 21. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszel Allahra hazug szót, avagy meghazudtolja kinyilatkozásait? Lám! Nem boldogulnak a bűnösök. 22. S a Napon összetereljük őket mindahányan, majd mondjuk azoknak, kik társat állítottak (Allah mellé): "Hol vannak társaitok, kiknek látszatát keltettétek?" 23. Majd nem lészen zaklatásuk feltéve, ha mondják:"Allah a mi Urunk, kit nem társítottunk (senki mellé). 24. Nézd, hogy hazudnak önmaguknak, s tévelyednek el azáltal, mit kieszeltek. 25. S közöttük (van), ki hallgat Téged, de Mi fátyolt helyezénk szíveikre, hogy (így) érjék fel (ésszel) azt, s füleikre a süketséget. S ha minden csodát látnak is, hát nem hisznek benne addig, míg el nem jőnek Hozzád vitára véled. Mondják, kik tagadnak: "Ez nem más, mint az ősök mítosza." 26. S ők megakadályozzák azt, hogy ártsanak néki, csak önmaguknak (ártanak), s nem érzik. 27. S ha láttad volna, midőn állanak a Pokol (kapujában), s mondák: "Ó! Bár visszatérhetnénk! Nem hazudtolnánk meg Urunk igéit, s hívők lennénk." 28. Sőt! Megjelent nékik, mit azelőtt elfedtek. S ha visszafordíttatnának, hát visszatérnének ahhoz, mi tiltott volt, s ők a hazugok. 29. Mondák: "Ez nem volt más, mint evilági életünk, s mi nem leszünk feltámasztottak." 30. S ha láttad volna midőn megállának Uruk előtt! ő mondá: "Nem ez az igaz?" Mondák: "Bizony Urunk!" Mondá: "Hát ízleljétek meg a szenvedést miáltal tagadók voltatok!" 31. Bizony vesztesek, kik meghazudtolják Allahhal a találkozót addig, míg el nem jő az Óra váratlanul, s mondják: "Ó, .borzalmas nékünk az, mit mellőztünk!" S ők hátukon viselik terhüket, s bűnök azok, mik terhelik őket. 32. S nem más az evilági élet, mint játék és nevetség. Lakóhelyül a Túlvilág jobb azoknak, kik őrizkednek. Hát nem éritek-é fel (ésszel)? 33. Bizony tudjuk, hogy az mit mondanak elszomorít Téged, de ők nem hazudtolnak meg Téged, hanem kik bűnösök, azok veszik semmibe Allah igéit. 34. Mert bizony meghazudtoltattak a küldöttek előtted, s ők állhatatosak voltak abban, miben meghazudtoltattak s üldöztettek mindaddig, míg meg nem adtuk nékik pártfogásunkat. S nincs visszájára fordítója Allah szavainak. S bizony eljött már Hozzád a küldöttek híre. 35. S ha nagyképűség, mit veled szemben tanúsítanak, ha képes vagy hát keress lejáratot a földbe, avagy lépcsőt az égre, s így adj nékik bizonyságot. Ha Allah akarja, hát összegyűjti őket az útmutatásra. Hát ne legyetek tudatlanok! 36. Hanem azok fogadnak be, kik hallanak. S a halottakat feltámasztja Allah, majd őhozzá téríttetnek meg. 37. Mondák: "Miért nem nyilváníttatott ki reá a bizonyság Urától?" Mondd: "Allah Képes arra, hogy bizonyságot nyilvánítson ki, hanem legtöbbjük nem tudja." 38. Nincs földön járó lény, sem mi két szárnyon repül, mi ne alkotna hozzátok hasonlatos társadalmat. Nem mellőztünk az Írásból semmit. Majdan Uruknál összetereltetnek. 39. Azok, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat süketek s némák a sötétségben. Kit akar, Allah eltévelyít, kit akar, ráhelyezi őt az egyenes ösvényre. 40. Mondd: "Látjátok-é magatokat, hogy jő el hozzátok Allah büntetése, vagy jő el hozzátok az Óra? Hívtok-é mást mint Allahot, ha igazak vagytok?" 41. Sőt! Csak őt hívjátok segítségül (a bajban), s ő felfedi azt, ami miatt segítségül hívjátok, ha ő akarja. S (akkor már) elfelejtitek, mit társítottatok (őmellé). 42. Mert bizony elküldtünk (küldötteket) a nemzetekhez, kik előtted valának, s vevénk őket a nyomorba, s csapásba, hátha tán megalázkodnak. 43. S csak ha eljő hozzájuk a mi sanyargatásunk, alázkodnak meg! Hanem szívük megridegült, s feldíszítette nékik a Sátán, mit tettek. 44. Midőn elfelejték miáltal említve voltak, hát Mi kitáránk nékik a mindeneknek kapuit, mígnem örülni (kezdtek) annak, mi megadatott nékik, (s akkor) vevénk őket váratlanul, s lám! ők a meglepettek. 45. S levágattatik maradványa a népnek, mely bűnösek. Dicsőség Allahnak, a Világok Urának. 46. Mondd: "Láttátok-é, hogy Allah elveszi hallástokat, látástokat, s megpecsételi szíveteket? Ki Isten más, mint Allah, Ki megadja néktek ezt?" Nézd, hogyan jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, majd ők kitérnek! 47. Mondd: "Láttátok-é magatokat, hogy jött el hozzátok Allah büntetése váratlanul avagy nyilvánvalóan? Elpusztíttatik-é más, mint a bűnösök népe?" 48. Nem küldtünk küldötteket, csak olyanokat, kik hirdetők, s figyelmeztetők is voltak. S ki hisz és jókat tesz, hát nem félnek, s nem ők bánkódnak. 49. S kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat, szenvedés kínozza őket, miáltal züllesztettek. 50. Mondd (Ó, Muhammad): Mondd: "Egyenlő-é a vak a látóval? S nem gondolkodtok-é?" 51. Figyelmeztesd ezzel azokat, kik félnek, hogy összetereltetnek Urukhoz. Nincs számukra őnélküle patrónus, sem közbenjáró, hátha tán őrizkednek. 52. S ne űzd el azokat, kik Urukat hívják reggel és este, (kik) az ő orcájának fényességét akarják. Terád ők nem számíthatnak egyáltalán, s te sem számíthatsz őrájuk egyáltalán. S ha kiűzöd őket, hát bűnös vagy. 53. S eképpen tesszük próbára (az embereket), egyiket a másikával, hogy mondják: "Ezek-é azok, kikre Allah (kiváltsága szállt) közülünk?" S nem Allah az, ki Legjobb Ismerője azoknak, kik köszönetet mondanak? 54. S midőn eljőnek hozzád azok, kik hiszik kinyilatkozásainkat, hát mondd: "Béke reátok!" Megírta Uratok Magára a kegyelmet, s az, ki köztetek rosszat tett tudatlanságból, majd megbánta ezután, s jókat cselekszik, hát lám! ő a Megbocsájtó, a Könyörületes. 55. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hogy megnyilvánuljon a gaztevők útja. 56. Mondd: "Megtiltatott nekem, hogy imádjam azokat, kik arra hívnak, mi Allah nélküli." Mondd: "Nem követem vágyaitokat, mert bizony eltévelyednék, s én nem lennék a vezetettek között." 57. Mondd: "(Várom) a bizonyságot az Uramtól, ti meghazudtoltátok őt. Nem tőlem függ az, amit siettetnétek. Az ítélet csak Allahé. ő elmeséli az Igazat, s ő a Legjobb Döntőbíró." 58. Mondd: "Ha tőlem függne az, amit siettetnétek, akkor köztem és köztetek lenne a döntés. Allah a Legjobb Tudója a bűnösöknek." 59. S őnála vannak az ismeretlenség kulcsai, s nem ismeri azt, csak ő. Ő tudja, mi van a szárazföldön s a tengeren. S nem hullik le a levél úgy, hogy ő azt ne tudná, sem gabonaszem a sötétségben a földre, s nincs nedvesség, sem szárazság, csak (úgy, ahogy) a nyilvánvaló írásban (feljegyeztetett). 60. S ő az, ki elmulaszt titeket az éjjel, s tudja, mi sértett meg titeket nappal. Mikor feltámaszt titeket, hogy elrendeltessék a kijelölt sors. Majd őhozzá (vezet) visszautatok, majd kihirdeti, mit tettetek. 61. S ő Teljhatalmú az ő szolgái felett. S elküldi reátok az őrizőket addig míg el nem jő egyikőtökhöz a halál. S a Mi küldötteink (angyalaink) elmulasztják őt, s ők nem mellőznek (senkit). 62. Majd visszakerülnek (az emberek) Allahhoz, Felségükhöz, az Igazhoz. Csak az Övé az ítélkezés, s ő a számvetők leggyorsabbja. 63. Mondd: Ki szabadit meg titeket a szárazföld, s tenger sötétjétől? Hivjátok Őt alázattal, rejtve (mondván): Ha megmenekíttetünk ettől, hát hálaadók leszünk. 64. Mondd: "Allah megszabadít titeket attól, s minden gyötrelemtől, majd ti társat állítotok (Néki)." 65. Mondd: "Ő képes arra, hogy elküldje reátok a szenvedést fentről, avagy lábaitok alól, vagy felruházzon titeket a viszálykodással, s megízlelteti néhánytokkal néhányuk zsarnokságát. Nézd, hogy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hátha tán felfogják!" 66. Meghazudtolta azt néped (Ó, Muhammad), s az (pedig) az Igaz. Mondd: "Nem vagyok én néktek az, kire hagyatkozzatok." 67. Minden hirdetésnek (megvan a maga) időszaka, s (ezt) ti meg fogjátok tudni. 68. Ha látod azokat, kik beléártották magukat kinyilatkozásainkba, hát állj szembe vélük addig, míg más beszédbe nem avatkoznak (kezdenek). S ha a Sátán miatt belefelejtkezel a beszélgetésbe, amint emlékezel (észreveszed), ne maradj a bűnösök népével. 69. S nem tartoznak semmi elszámolással azok, kik őrizkednek, csak emlékezzenek (vegyék észre), tán őrizkednek. 70. S pártolj el azoktól, kik hitvallásukat játéknak, nevetségnek veszik, s elámítja őket az evilági élet! Hát emlékeztess arra, hogy elkárhoztatik a lélek azáltal, amit elnyert! Nincs néki Allah helyett patrónusa, sem közbenjárója, s ha kárpótlást nyújt, hát egy ellenszolgáltatás sem fogadtatik el tőle. Ezek azok, kik elkárhozták azt, mit elnyertek. Rájuk fortyogó ital, s fájdalmas szenvedés vár, miáltal tagadtak. 71. Mondd: "Esdeklünk-é Allah helyett ahhoz, mi nem használ nékünk, s nem is árt nékünk, és sarkon fordulunk-é, miután Allah vezetett minket, akár az, kit elképesztettek a Sátánok a földön, s megszállottá tették?" Az ő társai hívják őt az útmutatásra (mondván): "eljössz hozzánk?" Mondd: "Íme! Allah útmutatása az az (igazi) útmutatás, s az megparancsolja nékünk, hogy béküljünk meg a Világok Urában. 72. Tartsátok meg az imát, s tartsátok számon őt, s ő az, Kihez összetereltettek. 73. Ő az, ki az egeket és földet teremtette az Igazzal. S azon a Napon mondja (Allah): "Légy, s lészen!" Mondása az Igaz, s Övé a Nap Mindenhatósága, (midőn) megfúvatnak a harsonák. Tudója az Ismeretlenségnek s a Láthatónak, s ő a Bölcs, az Értesült. 74. Mondá Ábrahám atyjának, Ázárnak: "Veszel-é bálványt istenül? Lám! Én látlak téged és népedet a nyilvánvaló tévelygésben." 75. S eképpen mutatánk meg Ábrahámnak az egek és a Föld királyságát, hogy legyen a bizonyosak közül való. 76. Midőn reá sötétedett az éj, meglátá az égitestet (csillagot). Mondá: "Ez az én Uram!" S midőn letűnt, mondá: "Nem szeretem a letűnőket." 77. S midőn meglátá a Holdat felkelni, mondá: "Ez az én Uram!" S midőn letűnt, mondá: "Amíg nem vezet engem Uram, az eltévelygő népből vagyok." 78. S midőn meglátá a Napot felkelni, mondá: "Ez az én Uram! Ez a Legnagyobb!" S midőn letűnt mondá: "Ó, nép! Íme! Én ártatlan vagyok abban, mivel (őt) társítjátok. 79. Íme! Fordítám arcom afelé, ki megalkotá az eget és a Földet becsülettel, s én nem vagyok a bálványimádók közül (való)." 80. S az ő népe vitába elegyede véle. Mondá: "Vitatkoztok-é vélem Allahról, pedig ő vezetett engem? S nem félek egyáltalán attól, mivel társítjátok őt, hacsak Uram nem akarja. Bőséges az én Uramnak mindenről a tudása. Hát nem emlékeztek-é? 81. S hogyan féljek (attól), mit (néki) társul állítottatok, s ti nem féltek társat állítani Allahnak, s olyat, kit ő nem bocsájtott le reátok hatalommal?" S melyik a két csoport közül igazabb a bizonyságban? (Mondjátok), ha tudjátok! 82. Kik hisznek, s nem öltöztetik hitüket bűnbe, hát azoké a bizonyosság, s ők jól vezetettek. 83. Ez a mi érvünk: "megadtuk azt Ábrahámnak népével szemben. Azt emeljük fokokra, kit akarunk." Lám! Urad Bölcs, Mindenttudó. 84. S adományozánk néki Izsákot, Jakabot, s mindkettőt vezettük, s Noét, kit mi azelőtt vezettünk, s utódait: Dávidot, Salamont, Jóbot, Józsefet, Mózest, Áront. Eképpen jutalmazzuk a megjavultakat. 85. S Zakariást, Jánost, Jézust és Éliást, mindannyian jótevők. 86. S Izmáelt, Illést, Jónást és Lótot. Mindannyiokat kiváltságunkban részesítettük a teremtmények felett. 87. S atyáik, utódaik, s testvéreik közül is. Kiválasztánk őket, s vezeténk őket az Egyenes ősvényen. 88. Ez Allah útmutatása, azt vezeti általa, kit akar az ő szolgálói közül. S ha ők társat állítanak (őmellé), hát omoljék össze az, mit tettek. 89. Azok ők, kiknek adtuk az Írást , az ítélkezést, s a hirdetést. S ha ők megtagadták ezt, hát bizony ráhagyjuk azt a népre, (kik) nem lesznek ennek tagadói 90. Azok ők, kiket Allah vezet, hát vezettetésüket tartsd magad előtt. Mondd (Ó, Muhammad): "Nem kérek tőletek érte bért." Íme! Ez nem más, mint Emlékeztetés a teremtményeknek. 91. S nem mérték fel Allahot, az ő valós képességét, midőn mondák: " Nem nyilatkozott ki Allah a halandóknak semmit." Mondd: "Ki kinyilatkoztatta az Írást, mely eljött Mózesnek világosságként és útmutatásként az embereknek, hát ti pergamenre helyeztétek azt, hogy kinyilvánítsátok, de sokan elpalástoljátok azt. Megtanítottatok arra, mit nem tudtatok ti, sem atyáitok." Mondd: "Allah. Majd hagyd őket gáncsoskodásukban játszani!" 92. Ez az Írás, mit megáldva bocsájtottunk le, megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, hogy figyelmeztesd a települések (Mekka) nemzetét, s kik körülöttük (élnek). Azok (ők), kik hisznek a túlvilágban, hiszik azt, s ők imádságaikat megtartják. 93. S ki bűnösebb annál, mint ki hazug szót eszel ki Allahra, s mint ki mondja: "reám sugaltatott", s nem sugaltatott reá semmi. S ki mondja: " olyat fogok kinyilvánítani, mit Allah nyilvánított ki." Ha láttad volna, midőn a bűnösök haláltusában, s az angyalok kinyújták kezüket, mondván: "Bocsájtsátok ki lelketeket!" Azon a Napon ők megfizettetnek a lealacsonyodás gyötrelmével, miáltal Allahra mást mondtak, mint az igazat, s az ő igéit lekicsinyelték. 94. Mert bizony eljövének egyenként, ahogy teremténk őket legelőször, s hátatok mögött hagyják azt, mit nékik adományozánk, s nem látjuk vélük közbenjáróikat, kiket igényeltek, hogy ők bennük társakká legyenek. Mert bizony a szakadás (van) köztük, s eltévelyítette őket az, mit igényeltek. 95. Lám! Allah a gabonaszem, s a mag megrepesztője. Kihozza az élőt a halottból, s kihozója a halottnak az élőből. Ez Allah, hát hogyan ferdülhettek el? 96. Meghasítója a reggelnek, s ő megtevé az éjszakát lenyugvásra, a Napot, Holdat számvetésre. Ez hát mértéke a Nagyszerűnek, a Mindent tudónak. 97. Ő az, ki kijelőlé a csillagokat néktek, hogy vezettessetek általa a szárazföld és a tenger sötétjében. Bizony Mi részletezénk az igéket a népnek, mely tud. 98. S ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s (adott) tartózkodó helyet, s nyughelyet. Bizony Mi részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely felfogja. 99. Ő az, ki lebocsájtá az égből a vizet, s Mi kibujtatánk általa mindenféle növényt, s kihozánk belőle a zöldet, miből kihozzuk az összefűzött gabonaszemet s a datolyapálmát az ő porából; füzéreket, fürtöket, s szőlőskerteket, olivát, gránátalmát s ehhez, vagy máshoz hasonlóakat. Nézzetek gyümölcsére, midőn gyümölcsöznek, s érésére! Íme! Ezekben (vannak) az igék a népnek, kik hisznek. 100. S ők megtevék Allahnak társakként a dzsinneket, (kiket) ő teremtett, s hamisan tulajdonítának őnéki fiakat, s lányokat tudástalanul. Legyen ő Dicső, s kiemelkedett azok közül, mit néki írnak. 101. Teremtője az egeknek és a Földnek! Hogyan legyen őnéki gyermeke, nem lévén Néki hitvestársa, s megalkotta ő a mindent. S ő a Minden Dolgok Tudója. 102. Ez Allah, Uratok. Nincs Isten csak ő, a mindenek Megteremtője, hát imádjátok őt. S ő mindenre felügyel. 103. S nem éri el őt a látás, de ő eléri a látást. Ő a Jó, az Értesült. 104. Bizony eljöttek hozzátok a szemmel látható (bizonyságok) Uratoktól, s ki nézi azt, hát az magának tudhatja, s ki vak, hát (csak) reá (tartozik). S Én nem vagyok a ti megtartótok. 105. S úgy jelenítjük meg a kinyilatkoztatásokat, hogy mondhassák (neked, Ó, Muhammad): "kitanultad." S kinyilvánítjuk azt a népnek, mely tud. 106. Kövesd mi néked sugalltatott Uradtól! Nincs Isten csak ő, szállj szembe a bálványimádókkal! 107. Ha akarná Allah, hát nem imádnának bálványokat. S nem tevénk meg Téged az ő megtartásukra, s nem vagy Te az nékik, kire hagyatkozzanak. 108. S ne becsméreljétek azokat, kik (imára) hívnak Allahon kívül más (istenség) tiszteletére, mert (akkor) ők (is) becsmérlik Allahot ellenségként, tudatlanul. Eképpen szépíténk meg minden nemzet tetteit, majd Urukhoz (vezet) visszaútjuk, s kihirdettetik nékik az, mit tettek. 109. S esküt tesznek Allahra hitük törekvésével, hogy ha eljönne nékik az ige, hát hinnének benne. Mondd: "Hanem az Igék Allahnál (vannak)." És mi érezteti veletek azt, hogy mikor azok eljönnek, ők nem hisznek? 110. Kiforgatjuk szívüket s látásukat, amiért nem hittek benne elsőre, s meghagyjuk őket makacsságukban vakon. 111. S ha Mi lebocsájtanánk nékik az angyalokat, s a halottak beszélnének hozzájuk, s összeterelnénk ellenük mindent sorban, (hát) nem hinnének, hacsak Allah nem akarja. De legtöbbjük tudatlan. 112. Eképpen jelölénk ki minden prófétának ellenséget: az emberek Sátánjait, dzsinneket, (kik) sugallják, egyik a másikának, az ámító beszédet fortélyként. Ha akarná Urad, nem tennék ezt, hát hagyd meg őket (abban) mit kieszeltek. 113. S hadd hajoljon efelé szívük azoknak, kik nem hisznek a Túlvilágban, s hadd egyezzenek ki ebben, s hadd nyerjék el azt, minek ők elnyerői. 114. Vágyom-é másra, mint Allahra ítélkezőnek, s ő az, Ki kinyilvánította néktek az Írást részleteiben? S azok, kiknek adtuk az Írást, tudják, hogy az az Uradtól nyilváníttatott ki az Igazzal. Hát ne legyetek az ingatagok közül (valók)! 115. Bevégeztetett Urad Szava igazon s igazsággal. Nincs megváltoztatója az ő szavainak. S ő a Meghallgató, a Mindent tudó. 116. Ha engedelmeskedsz legtöbbnek a földön, (hát ők) letérítenek Allah útjáról. S (ők) nem követik, csak a (sejtést) s ők nem mások, mint találgatók. 117. Íme! Urad, Ki a legjobban tudja, ki tévelyedett le útjáról, s ő a Legjobb Tudója a vezetetteknek. 118. Hát egyetek abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett, ha kinyilatkoztatásainak hívői vagytok. 119. Mit néktek nem enni abból, mi fölött Allah neve megemlíttetett; s bizony részletezé néktek, mi megtilttatott néktek, hacsak nem kényszerültök reá. Lám! Sokan tévelyednek el vágyaik által, tudatlanul. Lám! Urad Legjobb Tudója a törvényszegőknek. 120. S hagyjatok fel a vétek látszatával, s annak mivoltával. Lám! Kik kiérdemlik a vétket, viszonzásul megkapják, mit elnyertek. 121. S ne egyetek abból, mi fölött nem említtetett meg Allah neve, s ez irtóztató. Íme! A Sátánok hadd sugalljanak patrónusaiknak, hogy vitába menjenek véletek. S ha engedelmeskedtek nékik, hát bálványimádók vagytok. 122. Az, ki halott volt, s feléleszténk őt, s világosságot helyezünk le néki, (hogy) járjon általa az emberek között olyan-é, mint az, ki a sötétségben (jár), s ebből nincs kijárása? Eképpen díszíttetett fel a hitetleneknek az, mit tettek. 123. S eképpen helyezénk le minden településre komoly bűnözőket, hogy ármányt szőjenek bennük. De nem szőnek ármányt, csak önmaguk ellen, s nem érzik. 124. Midőn eljőve hozzájuk a bizonyság, mondák: "Nem hiszünk addig, míg meg nem adatik nékünk az, mi megadatott Allah küldötteinek." Allah a Legjobb Tudója annak, hogy kire helyezze küldetését. S ő lesújt azokra, kik bűnöztek. S megszégyenítés (vár) Allahnál, s szigorú büntetés, miáltal ármányt szőttek. 125. S az, kit Allah akar, hogy vezessen, hát (annak) ő szélesre tárja az ő keblét, a megbékélésre (iszlámra). S kit ő akar, hogy eltévelyedjék, hát (annak) szűkké, keskennyé teszi annak kebelét, mintha az az égre mászna. Eképpen jelöli ki Allah a gyalázatot azokra, kik nem hisznek. 126. S ez Urad egyenes ösvénye. S bizony részletezénk a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely megemlékezik. 127. Számukra a békesség lakóhelye (van) Uruknál. S ő Patrónusa azoknak abban, mit tettek. 128. Azon a Napon összetereli őket mindahányukat, (mondván): "Ó, dzsinnek gyülekezete! Bizony sok embert elcsábítatok." S mondák híveik az emberek közül: "Urunk! Hasznot hoztunk egyike a másikának, s elérkezett az időnk, mit Te kijelöltél nékünk." Mondja ő: "A Pokol a ti otthonotok, s abban (tartózkodtok) mindörökkön örökké, kivéve az, (kinek) Allah (mást) akar." Lám! Urad a Bölcs, a Mindenttudó! 129. S eképpen tevénk patrónusokká egyeseket a bűnösök közül a többi fölött azért, mit elnyertek. 130. Ó, dzsinnek és emberek gyülekezete! Nem jöttek-é el hozzátok a küldöttek közületek, (hogy) előadják néktek az Én Igéimet, s (hogy) figyelmeztessenek titeket a találkozóra azon a Napotokon? Mondák: "Magunk ellen voltunk." S megszédíté őket az evilági élet, s maguk ellen vallanak, hogy ők voltak a tagadók. 131. S ez (azért van), mivel Urad nem volt elpusztítója a településnek a bűn által, (míg) lakói tudatlanok (voltak). 132. S mindegyikőjük aszerint (kapja) a rangját, mit tett. S nem Urad az, Ki tudatlan arról, mit tesznek. 133. Urad a Korlátlan, a Kegyelmes. Ha ő akarja elmeneszt titeket, s az következik utánatok, mit ő akar, más nép magvából. 134. Íme! Mit ígértek, hát eljő, s ti nem kerülhetitek el. 135. Mondd (Ó, Muhammad): "Ó, nép! Műveljétek azt, mi lehetőségtek. Íme! Én is tevékenykedem. S meg fogjátok tudni, kinek teljesedik be a (túlvilági) lakhely. Lám! A bűnösök nem boldogulnak. 136. S ők megtevék Allahnak abból, mit ő alkotott, a terményből s a jószágból, a részt, s mondják: "Ez Allahé!" - látszatkeltésük által - "s ez, a társainké (bálványoké)." S mi társaiké (bálványaiké), hát nem éri el Allahot, s mi Allahé, hát az társaikhoz el ér. Fertő, amint ítélnek. 137. S eképpen szépítik sokaknak a bálványimádók közül gyermekeik megölését az ő bálványaik, hogy visszavessék őket, s reájuk ruházzák hitvallásukat. Ha Allah akarná, hát nem tennék ezt, de rájuk hagyja, mit kieszeltek. 138. Mondák: "Eme jószág és termény tilos. Nem táplálkozhat belőle senki, csak kit mi akarunk" - látszatkeltésük által - "a jószág, minek háta megtiltatott (amire tilos felszállni), s a jószág, mi fölött nem említik meg Allah nevét." (Ez) kieszelés őellene. S ő viszonozza nékik azt, mit kieszeltek. 139. Mondák: "S mi ezen jószágnak hasában van, hát készen áll a férfiainknak és megtiltatott feleségeiknek." S ha elmúlva (jönne világra), hát ők ebben részesek. S ő majd viszonozza nékik jegyeiket. Lám! ő Bölcs, Mindent tudó. 140. S veszítenek, kik megölék gyermekeiket félkegyelműen, tudatlanul, s megtilták, mit Allah adott nékik, kieszelve (hazug szót) Allahra. Bizony eltévelyedtek, s ők nem vezetettek. 141. S ő az, ki megalkotá a Mennyeket fellugasozva, s nem fellugasozva, s a datolyapálmát, a különböző ízű terméseket, az olivát, a gránátalmát, s mi ehhez és máshoz hasonló. Egyétek gyümölcsét, midőn gyümölcsöznek, s adjátok meg a betakarítás napjának járandóságát, s ne tékozoljatok! Lám! ő nem szereti a tékozlókat. 142. S a jószágból mi terhet von, s mi éteknek (való). Egyetek abból, mit Allah adott néktek, s ne kövessétek a Sátán lépteit! Lám! Az néktek nyilvánvaló ellenségtek. 143. Nyolc(at teremtett) párban: birkából kettőt, kecskéből kettőt. Mondd: "Megtiltotta-é ő néktek a két hímet vagy a két nőstényt, avagy, mit a két nőstény méhe befogadott? Hirdessétek ki nékem tudással, ha igazak vagytok. 144. S a tevéből kettőt, s a tehénből kettőt. Mondd: "Megtiltotta-é ő néktek a két hímet, vagy két nőstényt, avagy mit a két nőstény méhe befogadott? Avagy tanúi voltatok, midőn elrendelte néktek ezt Allah?" S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, hogy eltévelyítse véle az embereket tudatlanul. Íme! Allah nem vezeti a bűnösök népet. 145. Mondd: "Nem találom meg abban, mi nékem sugalltatott a tiltottat az evőre, hogy (ne) egye azt, kivéve ha az tetem, kiömlő vér vagy disznóhús, mert az irtóztató, avagy gyűlöletes, mi nem Allahnak szentelt. S ki rákényszerül, (de) nem vágyból, sem törvényszegésből, hát íme! Urad Megbocsátó, Könyörületes. 146. Azoknak, kik zsidók, megtiltánk mindent mi körmös (állat). A tehénből s a birkából megtiltottuk nékik azok faggyúját, kivéve, ha az nem azok hátán, zsigerein viseltetett, avagy mi csonttal keveredett. Emígy viszonozzuk nékik lázadásukat. S lám! Mi Igazak vagyunk. 147. S ha meghazudtolnak Téged (Ó, Muhammad) hát mondd: "Uratok kegyelmes, Mindent Átfogó, s nem vonja vissza haragját a bűnözök népéről." 148. Azok, kik bálványt állítottak mondjak: "Ha Allah akarta volna, nem állítottunk volna bálványt, sem atyáink, s nem tiltott volna meg nékünk semmit." Eképpen hazudtak azok, kik előttük voltak, addig, míg meg nem ízlelték haragunkat. Mondd: "Van-é néktek tudástok, hogy azt számunkra kibocsájtsátok? Íme! Nem követitek, csak mit elgondoltok. Lám! Ti csak találgattok." 149. Mondd: "Allahé a végső érv, s ha akarta volna, hát mindahányatokat vezette volna." 150. Mondd: "Állítsátok ki tanúitokat, kik vallják, hogy Allah ezt megtiltotta." S ha vallják, hát ne valljatok vélük! S ne kövesd vágyaikat azoknak, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat, s azokat, kik nem hiszik a Túlvilágot, s ők Urukat (mással) egyenlőnek tartják. 151. Mondd: "Jöjjetek, felolvasom, mit Uratok megtiltott nektek: hogy ne állítsatok őneki semmiféle társat, tegyetek jót a szülőkkel, s ne öljétek le gyermekeiteket az ínség miatt - mit tinéktek adtunk őértük -, s ne közeledjetek a ledérekhez sem nyilvánvalóan, sem leplezve. S ne öljétek le a lelket, mit Allah megtiltott, kivéve joggal." Ezt rendelé el ő néktek, hátha tán feléritek (ésszel). 152. Ne közeledjetek az árva vagyonához, kivéve azzal, mi néki jobb addig, míg el nem éri érettségét! Adjátok meg a teljes mértéket és súlyt igazsággal! Ne bízz meg senkit, csak azzal mi képessége! S ha mondotok (valamit), hát teljesítsétek, még ha az egy rokon (kárára is válik), s Allah szövetségét megtartsátok! Ezt rendelé el ő néktek, hátha tán emlékeztek. 153. S ez az Én egyenes ösvényem, hát kövessétek azt! S ne kövessetek (más) utakat, mert (ezek) leválasztanak titeket az Én utamról. Ezt rendelé el ő néktek, hátha tán őrizkedtek. 154. Majd Mi megadtuk Mózesnek az Írást, mi teljes, azok számára, kik jótét (lelkek), s a magyarázatát minden dolognak útmutatásként, kegyelemként, hátha tán a találkozót Urukkal hiszik. 155. Ez az Írás, mit Mi megáldva bocsájtottunk le, hát kövessétek azt, s őrizkedjetek, hátha tán kegyelmet nyertek. 156. Hát mondjátok: "Hanem az Írás két közösségnek nyilvánított ki (csak) előttünk, s mit ők tanultak, mi aziránt figyelmetlenek voltunk (ez idáig)." 157. Avagy mondjátok: "Ha az Írás nékünk nyilváníttatott volna ki, hát mi náluk jobban vezetettek lennénk." Mert bizony eljöve a bizonyság hozzátok Uratoktól, az útmutatás, s a kegyelem. S ki bűnösebb annál, mint ki meghazudtolja Allah igéit, s szembeszáll vélük? S szenvedéssel jutalmazzuk azokat, kik szembeszállnak igéinkkel azért, amiért szembeszálltak. 158. Nem arra várnak-é csak, hogy eljöjjenek hozzájuk az angyalok, avagy eljöjjön Urad, vagy eljöjjön Urad néhány jele? Azon a Napon eljő Urad néhány jele, (s az ebbe vetett) hit nem használ a léleknek, ki nem hitt azelőtt (az evilágon), avagy ki elnyerte annak (a jelnek) hitében a jót. Mondd: "Várjatok! Lám! Mi (is) várunk." 159. Íme! Azokhoz, kik különváltak hitüktől szakadárként, ne legyen semmi közöd! Hanem dolgaik Allahhoz (térnek meg), majd ő kihirdeti nekik azt, mit tettek. 160. S ki (hívő) eljő a jóval, hát azé tízannyi az olyanból (jutalomból), s ki eljő a rosszal, hát nem viszonoztatik, csak ugyanazzal, s ők nem lesznek megrontva. 161. Mondd: "Lám! Elvezetett engem az Uram az Egyenes Ösvényre, (hol) a helyes hitvallás, (mi) Ábrahám tisztes felekezete, s ő nem volt bálványimádó. 162. Mondd: "Lám! Imám, áldozatom, életem és halálom Allahé, a Világok Uráé. 163. Nincs társa Néki. Ez, mi nékem parancsoltatott, s én vagyok a megbékélő muszlimok elsője. 164. Mondd: "Vágyom-é másra, mint Allahra Úrnak, s ő a Mindenség Ura! S minden lélek csak azt nyeri el, mi az övé, s nem viseli a terhet hordó más terhét. Majd Uratokhoz (vezet) visszautatok, s ő kihirdeti néktek azt, miben különböztetek. 165. Ő az, Ki helytartókká tett titeket a földön, s egyikteket a másik fölé emelte fokozatokkal, hogy próbára tegyen titeket abban, mit néktek adott. Íme! Urad a Gyors Bűntető, s lám! Ő a Megbocsátó, a Könyörületes. 7. szúra A Magaslatok (mekkai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mím. Szad. 2. Az Írás kinyilatkoztatott Néked, hát ne legyen kebledben levertség miatta, hát figyelmeztess általa, s (ez) emlékeztető azoknak, kik hisznek. 3. Kövessétek mi kinyilatkoztatott néktek Uratoktól, s ne kövessetek oltalmazókat Rajta kívül! Kevés az, mire emlékeztek. 4. S hány települést pusztítánk el, s eljött oda haragunk éjszakai álmukban, avagy (amint) délután lenyugodtak. 5. S nem volt mentségük, midőn eljött hozzájuk haragunk, csak azoknak, kik mondták: "Íme! Mi bűnösök voltunk." 6. Hát kérdezzük meg azokat, kikhez küldetett, s kérdezzük meg a küldötteket! 7. Hát elbeszéljük nékik (az esetet) tudással, s Mi nem hiányoztunk (midőn az megtörtént). 8. A megmérettetés azon a Napon az igaz. S ki megmérettetésekor nehéznek (bizonyul), hát azok boldogulnak. 9. S az, ki megmérettetéskor könnyűnek (bizonyul), hát azok elveszejtették önmagukat miáltal kinyilatkoztatásainkat megrontották. 10. Mert bizony elhelyezénk titeket a Földön, s kijelölénk számotokra a megélhetést. Kevés az, mit megköszöntek. 11. Mert bizony megteremténk titeket, majd képre formáltunk titeket, majd mondánk az angyaloknak: "Boruljatok le Ádámnak!" Hát leborultak, kivéve Ibliszt, ki nem volt a leborulók közt. 12. Mondá (az Úr): "Mi tart vissza téged attól, hogy leborulj, midőn én megparancsoltam néked?" Mondá (Iblisz): "Én jobb vagyok nála. Te tűzből teremtettél engem, s őt agyagból teremtéd." 13. Mondá (az Úr): "Hát szállj le innen, s nem lehet néked, hogy dölyfösködj, hát ki innen! Íme! Te a lealacsonyultak közt vagy." 14. Mondá (Iblisz): "Várj vélem (addig) a Napig, (midőn) feltámasztatnak." 15. Monda (az Úr): "Íme! Te a haladékot kapottak közt vagy." 16. Mondá (Iblisz): "Miáltal engem félre állítottál, hát lesben állok reájuk a Te egyenes ösvényeden, 17. Majd megadom nékik (megostromlom őket) előről, hátuk mögül, jobb oldalukról, s bal oldalukról, és nem találod legtöbbjüket hálásnak." 18. Mondá (az Úr): "Ki innen megalázva, száműzve! S kik követnek téged közülük, hát megtöltöm véletek a Poklot mindahányotokkal. 19. Ó, Ádám! Lakj te és párod a Mennyországban, egyetek belőle annyit, amennyit akartok, de ne közeledjetek ehhez a fához, mert elkárhoztok." 20. S suttogott nékik a Sátán, hogy előhozza nékik a szégyenkezést, mi előlük elrejtetett, s mondá: "Eltiltott titeket Uratok ettől a fától, de csak azért nehogy két angyal legyetek, vagy nehogy örökkévalókká váljatok." 21. S megesküdött nékik: "Íme! Én néktek (igaz) tanácsadótok vagyok." 22. S ármánnyal vezette őket. Midőn megízlelék a fát, hát eljött nékik szégyenkezésük, s elfedték (magukat), aggatván magukra a Kert leveleiből. Szólítá őket Uruk: "Nem eltiltottalak-é titeket ettől a fától és mondtam néktek: "Íme! A Sátán néktek nyilvánvaló ellenségtek?" 23. Mondák: "Urunk! Elkárhoztuk önmagunkat. S ha Te nem bocsátasz meg nékünk, s nem kegyelmezel, hát vesztesek leszünk." 24. Mondá (az Úr): "Szálljátok le egyik a másikának ellensége, számotokra a Földön van lakóhely és gondoskodás egy időre." 25. Mondá: "Ezen éltek, s ezen haltok, s ebből hozattok elő." 26. Ó, Ádám fiai! Bizony lebocsájtánk rátok öltözéket, (hogy) elfedje szégyenkezésteket, s ruházatot, de az önmegtartóztatás öltözéke, az a legjobb. Ez Allah Igéje, hátha tán emlékeztek. 27. Ó, Ádám fiai! Ne kísértsen meg titeket a Sátán, ahogy kimenesztette ősszülőtöket a Mennyországból, s letépte róluk ruháikat, hogy megmutassa nékik szégyenkezésüket. Íme! Ő és a törzse onnan lát titeket, ahonnan ti őket nem látjátok. Íme! Én kijelölém a Sátánt patrónusnak azoknak, kik nem hisznek. 28. Midőn teszik a ledérséget, mondják: "Ezen találtuk atyáinkat, s Allah (is) ezt parancsolta nékünk." Mondd: "Lám! Allah nem parancsol ledérséget. Mondtok-é Allahra olyat, mit nem tudtok?" 29. Mondd: "Megparancsolta Uram az igazságosságot. S tartsátok arcotokat (őfelé) minden mecsetben, s fohászkodjatok Hozzá színtiszta vallásossággal. Ahogy ő megelevenített titeket, úgy tértek vissza. 30. Egy csoportot ő vezet, (más) csoportnak jussa az eltévelyedés. Íme! ők a Sátánt vették patrónusnak Allah helyett, s úgy számítják, hogy ők jól vezettetnek. 31. Ó, Ádám fiai! Vegyétek ékességeiteket minden mecsetben, egyetek, igyatok, ne tékozoljatok! Lám! ő nem szereti a tékozlókat. 32. Mondd: "Ki tiltotta meg Allah ékességét, amit ő kihozott az ő szolgáinak, s a jókat, mit ő adományozott?" Mondd: "Ez azoknak (jár) a Feltámadás Napján, kik hittek az evilági életben odaadóan. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat a népnek, mely tud. 33. Mondd: "Hanem megtiltotta Uram a súlyos bűnöket, miről nyilvánvaló, s mi rejtett, a vétket, s az igaztalan szándékot. S (azt), hogy bálványt állítsatok Allahnak, minek nem bocsájtatott le hatalom, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok." 34. Minden nemzetnek a (megvan a maga) időszaka, s midőn eljő idejük, hát nem késlekedhetnek órányit sem, s nem is jöhetnek előbb. 35. Ó, Ádám fiai! Eljövének hozzátok a küldöttek közületek, s elbeszélik néktek kinyilatkoztatásaimat, s ki őrizkedett, jókat tett, hát nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak. 36. Akik meghazudtolták kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjázva vették azt, azok a Pokol követői, s abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké! 37. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az ő kinyilatkoztatásait? Ezek kivívják részüket, mi számukra megíratott addig, míg el nem jőnek küldötteink (angyalaink), s elmulasztván őket mondják: "Hol van az, mihez fohászkodtatok Allah helyett?" Mondák: "Azok eltévelyítettek minket." S ők megvallák önmagukra, hogy ők hitetlenek voltak. 38. Mondá az Úr: "Térjetek be a Pokolba a dzsinnek és emberek nemzetei közé, mik bizony előttetek múlottak el!" Mindahányszor betér (egy) nemzet, megátkozza társnemzetét addig, míg egymás nyomába nem kényszerülnek mindahányan. Mondák utolsóik eleiknek: "Urunk! Ezek eltévelyítettek minket, hát hozd reájuk a Pokol kétszeres szenvedését!" Mondá (az Úr): "Mindegyiknek kétszeres (jár), de ti nem tudjátok." 39. Mondá az első csapat az utolsónak: "Nem volt néktek velünk szemben előnyötök, hát ízleljétek meg a szenvedést azért, mit elnyertetek." 40. Lám! Kik meghazudtolják kinyilatkoztatásainkat, s fennhéjázva veszik azt, hát nem nyittatnak meg nékik az ég kapui, s nem térnek be a Mennyországba addig, míg át nem bújik a teve a tű fokán. Eképpen jutalmazzuk a gonoszokat. 41. Nékik a Pokol a nyugvóhely, s fölöttük (is az) a takaró. Eképpen jutalmazzuk a bűnösöket. 42. S kik hittek és jókat tettek, (s mivel) hát nem bízzuk meg a lelket, csak (azzal) mi képessége, ezek a Mennyország követői, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 43. S megszüntetjük a gyűlölködést, mi kebleikben (honolt), s (lakhelyük) alatt folyók futnak. Mondják: "Dicsőség Allahnak, aki ide vezetett minket. Nem vezettettünk volna jól, ha nem Allah vezetett volna minket. Mert bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Szólíták őket: "Ez a Mennyország. Ezt örököltétek azért, mit tettetek" 44. S szólíták a Mennyország követői a Pokol követőit: "Bizony megtaláltuk azt, mit Urunk ígért nékünk, az Igazat. Hát ti megtaláltátok-é, mit Uratok ígért, az Igazat?" Mondák: "Igen." S kiáltá a kikiáltó közöttük: "Allah átka a bűnösökre!" 45. Azok, kik akadályoznak Allah útján, s vágyják azt, (hogy az legyen) tekervényes, hát ők a Túlvilág felől hitetlenek. 46. Kettejük között lepel van. S a Magaslatokon emberek (állnak), kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. S szólítják ők a Mennyország követőit: "Béke reátok! Nem térnek be oda, s ők (csak) sóvárognak (felé). 47. Midőn tekintetük odairányult, s találkozott a Pokol követőivel, mondák: "Urunk! Ne tégy minket együvé a bűnösök népével!" 48. Szólíták a Magaslatok lakói az embereket, kik ismerik őket tulajdonságaik szerint. Mondák (azok a bűnösöknek): "Miben gazdagított titeket társaságtok, s mit dölyfösködtetek?" 49. Ezek azok, kikkel kapcsolatban esküt tettetek, hogy nem érdemlik ki Allah kegyelmét? (Mondá az Úr a Magaslatok lakóinak): "Térjetek hát be a Mennyországba, s ne legyen rajtatok félelem, s ne ti bánkódjatok!" 50. Szólítják a Pokol követői a Mennyország követőit: "Juttassatok nékünk a vízből, s abból, mit Allah adományozott néktek!" Mondák: "Íme! Allah mindkettőt megtiltotta a hitetleneknek." 51. Azok ők, kik hitvallásukat nevetségesnek, játéknak veszik, kiket az evilági élet elámít. De azon a Napon Mi elfeledjük őket, ahogyan ők elfeledték találkozójukat azon a Napon, s mert Igéinket megtagadták. 52. Mert bizony elhoztuk nékik az Írást, részleteztük azt tudással Útmutatásként, s kegyelemként a népnek, mely hisz. 53. Várnak-é mást, mint annak beteljesedését? Azon a Napon eljő annak beteljesedése, s azok, kik elfeledték azt azelőtt, mondják: "Bizony Urunk küldöttei elhozták az Igazat. Hát vannak-é nékünk közbenjáróink, kik közbenjárnak miérettünk? Avagy visszatérjünk, s mást tegyünk mit tettünk?" Bizony ők elveszejték önmagukat, s eltévelyíté őket az, mit kieszeltek. 54. Íme! Uratok Allah, ki megteremtette az egeket és a Földet hat nap alatt, majd elhelyezkedett a Trónon. Ő elfedi az éjjelt a nappallal, mi folyton-folyvást követi azt, s a Nap, Hold, s a csillagok az ő parancsának alárendeltjei. Csakis az Övé a teremtés s a parancsolás. Áldassék meg Allah, a Világok Ura. 55. Fohászkodjatok Uratokhoz nyíltan és rejtve! Lám.! Ő nem szereti az ellenségeskedőket. 56. S ne rontsatok a földön annak megjavítása után, s fohászkodjatok (őhozzá) félve és sóváran! Íme! Allah kegyelme közel a jótét lelkekhez. 57. S ő az, ki elküldi a szeleket jó hírt hozni a kezei közül (áradó) kegyelemről. Addig amíg nehéz fellegeket nem szállítanak egy halott ország felé, s le nem bocsájtánk általa vizet, s elő nem hozánk általa mindenféle gyümölcsöt. Eképpen támasztánk föl a holtakat, hátha tán emlékeztek. 58. S az, mely jó föld, növényét meghozza Ura engedelmével , s az, mely rossz, nem hozza meg csak nehézkesen. Eképpen tudatjuk a bizonyságokat a néppel, mely hálát ad. 59. Mert bizony elküldtük Noét az ő népéhez, s mondá: "Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak ő. Íme! Féltelek titeket a Hatalmas Nap szenvedéseitől." 60. Mondák az ő népének törzsfői: "Íme! Téged mi a nyilvánvaló eltévelyedésben látunk." 61. Mondá: "Ó, nép! Nincs bennem eltévelyedés, hanem én küldött vagyok a Világok Urától. 62. Tudatom véletek Uram üzeneteit, tanácsot adok néktek, és tudom azt Allahtól, mit ti nem tudtok. 63. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket, s hogy őrizkedjetek, hátha tán megkegyelmez (néktek Allah)?" 64. Hanem meghazudtolák őt, s Mi megmenekíténk őt, s azokat kik ővéle voltak a bárkában, és megfullasztánk azokat, kik meghazudtolták Igéinket. Íme! ők vak nép voltak. 65. S (elküldénk) Ád (törzséhez) fivérüket Húdot. Mondá: "Ó nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten csak ő. Nem őrizkedtek-é? 66. Mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: "Lám! Téged mi félkegyelműségben látunk, s íme! Mi téged hazugnak tartunk." 67. Mondá (Húd): "Ó , nép! Nincs bennem félkegyelműség, hanem én küldött vagyok a Világok Urától. 68. Tudatom véletek Uram üzeneteit, s én néktek hű tanácsadótok vagyok. 69. Avagy elálmélkodátok, hogy eljő hozzátok egy Emlékeztető Uratoktól ember (képében) közületek, hogy figyelmeztessen titeket? Emlékezzetek hogyan tett meg titeket ő helytartókká Noé népe után, s megnövelte testmagasságtokat, hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, hátha tán boldogultok!" 70. Mondák: "Azzal jössz-é hozzánk, hogy egyedül imádjuk Allahot, s áldozzuk fel, mit apáink imádtak? Hát hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha igaz vagy." 71. Mondá: "Bizony reátok esik Uratoktól az iszonyat és a düh. Civakodtok-é vélem a neveken, (ahogy) ti nevezétek el őt, s apáitok, (mire) Allah nem bocsájtott hatalmat? Hát várjatok, s íme! Én véletek várok." 72. Hát megmenekíténk őt, s kik ővéle (voltak) a Mi kegyelmükből, és kiirtottuk írmagját is azoknak, kik meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s nem voltak hívők. 73. S (elküldénk) Thamud (törzséhez) fivérüket, Szalihot. Mond: "Ó. nép! Imádjátok Allahot. Nincs néktek más Isten, csak ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól. Ez Allah nőstény tevéje, mi tinéktek bizonyság. Hát tápláljátok azt, egyen az Allah földjéről, s ne ártsatok neki, mert lesújt reátok a fájdalmas szenvedés 74. S emlékezzetek midőn ő megtett titeket helytartókká Ád után, s elszállásolt titeket a földön. Ti annak síkságára várakat építettetek, s a hegyekbe vágátok a házakat. Hát emlékezzetek Allah bőkezűségére, s ne gonoszkodjatok a földön megrontókként." 75. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből azoknak, kiket megvetettek, nékik, kik hittek közülük: "Tudjátok-é, hogy Szalih az ő Urának küldötte?" Mondák: "Lám! Mi azt miért küldetett, hisszük." 76. Mondák kik dölyfösködtek: "Íme! Mi azt, miben hisztek, tagadjuk." 77. Hát lebéníták a nőstény tevét, és gúnyt űzének Uruk parancsából, s mondák: "ő, Szalih! Hozd el nékünk azt, mivel fenyegetsz bennünket, ha a küldöttek közül (való) vagy." 78. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket otthonaikban kiterítve találta. 79. Hát elfordult tőlük Szalih, s mondá: "Ó, nép! Bizony tudattam véletek Uram üzenetét, s tanácsot adtam néktek, hanem ti nem szeretitek a tanácsadókat." 80. És Lót! Midőn mondá népének: "Elhoztátok a bujaságot, mit előttetek egy teremtmény sem? 81. Lám! Ti elhoztátok a férfiúknak az asszony nélküli vágyat, mi több ti feslett nép vagytok. 82. S nem volt más válasza népének, csak mint mondák: "űzzétek el őket településeitekről!" Övék a nép, mely megtisztul. 83. S megmenekíténk őt és nemzetségét, kivéve asszonyát, aki hátramaradott. 84. S zúdítánk reájuk az esőt, hát nézd, mily volt beteljesülése a bűnösöknek. 85. S (elküldénk) Midián lakóihoz fivérüket Suejbet (Réhuelt). Mondá: Ó, nép! Imádjátok Allahot! Nincs néktek más Isten, csak ő. Bizony eljött hozzátok a jel Uratoktól, hát jól mérjetek a rőffel és a mérleggel, s ne tegyetek rosszat az embereknek, és ne rontsatok a földön annak megjavítása után. Ez így jobb néktek, ha hívők vagytok. 86. S ne lapuljatok meg minden ösvényen, hogy fenyegessétek (a vándort), és ne akadályozzátok Allah útján azt, ki hiszi őt, mikor az ő útját kacskaringóssá vágyjátok tenni. S emlékezzetek, midőn kevesen voltatok, ő megsokszorozott benneteket és nézzétek mily volt beteljesülése a megrontóknak. 87. S ha egy csapat közületek hiszi azt, miáltal én küldettem, s (a másik) csapat nem hiszi, hát legyetek állhatatosak addig, míg Allah nem ítél közöttünk, s ő a Bírák Legjobbika." 88. Mondák a törzsfők, kik dölyfösködtek az ő népéből: "Mi elűzünk téged, ó Suejb, és kik véled hisznek településünkről, avagy betérsz felekezetünkbe." Mondá: "Még ha (felekezetetek) vissza is taszít minket? 89. Bizony hazug szót eszelnénk ki Allahra, ha betérnénk felekezetetekbe azután, hogy Allah megmenekített bennünket attól. S nincs számunkra oda betérés, csak ha a mi Urunk, Allah akarja. Mindent átfogó a mi Urunk tudása. Allahra hagyatkozunk. Urunk, Tárd fel közöttünk és népünk között az igazat, s Te vagy a Feltárók Legjobbika." 90. Mondák a törzsfők, kik tagadtak az ő népéből: "Ha Suejbet követitek, bizony vesztesek lesztek." 91. S lesújtott reájuk a földindulás, s a reggel őket házaikban kiterítve találta. 92. Azok, kik meghazudtolták Suejbet, mintha nem is időztek volna ott (ővéle). Azok, kik meghazudtolták Suejbet, voltak a vesztesek. 93. Hát elfordult (ő) tőlük, és mondá: "Ó, nép! Mert bizony tudattam véletek Uram üzeneteit, s tanácsot adtam néktek, hát hogy bánkódnék a hitetlenek népe miatt? 94. S Mi nem küldénk egy településre sem prófétákat anélkül, hogy ne sújtanánk le annak (hitetlen) nemzetségére gyötrelemmel, s hányattatással, hátha tán meghunyászkodnak. 95. Majd felváltottuk a rossz állapotot jóra, amíg gyarapodtak bőségben, s mondák: "Bizony megérintette apáinkat a gyötrelem s a kimerülés." Hát Mi lesújtottunk reájuk váratlanul, s ők nem érzik. 96. S ha a település nemzetsége hitt, s őrizkedett volna, hát reájuk nyitottuk volna az ég és Föld áldásait, hanem ők hazudtak, hát sújtánk őket azzal, mit (maguknak) megszereztek. 97. Hát biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk rajtaütésként, s ők alszanak? 98. Avagy biztonságban van-é a település népe, ha eljő hozzájuk a Mi haragunk nappal, s ők játszadoznak? 99. Avagy biztonságban vannak-é ők Allah cselszövésétől? S nem érzi magát biztonságban Allah cselszövésétől, csak a vesztesek népe. 100. Avagy az nem útmutatás-é azoknak, kik öröklik a földet annak régebbi lakóitól, hogyha Mi akarjuk, hát sújtjuk őket vétkeikkel, s lepecsételjük szívüket, s ők nem hallanak? 101. Ezek voltak hát a települések. Elbeszéljük Néked (Ó, Muhammad) azok híreit. Mert bizony eljöttek hozzájuk az ő küldötteik a bizonyságokkal, s nem hittek (nékik), mit meghazudtoltak már annak előtte. Eképpen pecsételi le Allah a hitetlenek szívét. 102. S nem lelénk meg többségükben a szövetséget, hanem meglelénk többségükben a züllöttséget. 103. Majd elküldénk őutánuk Mózest a bizonyságokkal Fáraóhoz és törzsfőihez, de ők visszautasíták azokat. Hát nézd hogyan lesz beteljesülése a megrontóknak! 104. S mondá Mózes: "Ó, Fáraó! Íme! Én a Világok Urától vagyok a küldött. 105. Igazságot teszek azáltal, hogy nem mondom Allahra, csakis az igazat. Bizony eljöttem hozzátok a bizonyságokkal Uratoktól, hát küldjétek énvélem Izrael fiait!" 106. Mondá (Fáraó):"Ha bizonysággal jöttél, hát add elő, ha igaz vagy!" 107. Hát meglendíté botját, mikor az kimondottan (nagy) kígyóvá lett. 108. S elővevé kezét, mikor az fehérré lett az őt nézőknek. 109. Mondák a törzsfők Fáraó népéből: "Lám! Ez tudója a mágiának. 110. El akar titeket űzni földetekről, hát mit rendeltek el?" 111. Mondák (Fáraónak): "Tedd őt és fivérét félre (egy időre), s küldj a városokba hírvivőket! 112. Hozzák el ők néked valamennyi tudóját a mágiának!" 113. S eljövének a mágusok Fáraóhoz, s mondák: "Legyen miénk a díj, ha mi nyerünk." 114. Mondá: "Igen! Ti vagytok, kik közel kerültök (hozzám)." 115. Mondák: "Ó, Mózes! Avagy te dobsz (elsőnek), avagy mi leszünk a dobók." 116. Mondá: "Dobjatok!" S midőn hajítának elkápráztaták az emberek szemét, s megfélemlíték őket. Hatalmas mágiával jöttek. 117. S Mi sugallottuk Mózesnek: "Hajítsd el botodat!" S valóban! Az elnyelte az ő káprázatukat. 118. S megnyilvánult az igaz, s hamis volt az mit ők tettek 119. S emitt ők legyőzettek és megaláztattak. 120. S földre veték magukat a mágusok leborulva. 121. Mondák: "Hiszünk a Világok Urában, 122. Mózes és Áron Urában." 123. Mondá Fáraó: "Hisztek-é őbenne meg mielőtt én megengedem néktek? Íme! Ez hát az ármány, mit ti szőttetek a városban, hogy kivezessétek abból népét! Hát meg fogjátok tudni! 124. Levágom kezeteket és lábatokat egymással ellentétes oldalon, majd megfeszítelek benneteket mindahányótokat." 125. Mondák: "Íme! Mi a mi Urunkhoz térünk meg. 126. S te csak azért állsz bosszút rajtunk, mert mi hisszük Urunk Igéit, melyek eljövendtek hozzánk. Urunk! Tölts belénk állhatatosságot és muszlim megbékélőkként mulassz el bennünket!" 127. S mondák a törzsfők Fáraó népéből: "Semmibe veszed-é Mózest s az ő népét, hogy rontsanak a földön, s ő semmibe vesz téged és a te isteneidet." Mondá: "Megöljük fiaikat, s élve hagyjuk asszonyaikat és lám! Mi erőben felettük állunk." 128. Monda Mózes az ő népének: "Keressetek menedéket Allahnál, s legyetek állhatatosak! Íme! A föld Allahé, annak örökíti, kinek akarja az ő szolgálói közül. S a beteljesedés az őrizkedőké!" Mondák: "üldöztek bennünket még mielőtt eljöttél hozzánk, s azután is, miután eljöttél hozzánk." 129. Mondá: "Uratok azon van, hogy elpusztítsa ellenségteket és helytartókká tegyen titeket a földön, hogy nézze, hogyan tevékenykedtek." 130. Mert bizony sújtánk Fáraó nemzetségét ínséggel és gyümölcsök hiányával, hátha tán megemlékeznek. 131. S midőn eljött hozzájuk a jó, mondák: "Ez a miénk!" S ha a rossz sújtja őket, Mózes rosszindulatú szemmel verésének tudják be, s azokénak kik ővéle vannak. Hanem az ő sorsuk Allahnál van, de legtöbbjük nem tudja. 132. S mondák: "Akármilyen bizonyságot is hoztál el nékünk, hogy elkápráztass bennünket általa, mi nem hiszünk néked." 133. Hát Mi elküldtük reájuk az áradatot, a sáskákat, a férgeket, a békákat és a véresőt nyilvánvaló bizonyságokként. Hanem ők dölyfösködtek, s bűnös nép lettek. 134. S midőn rettegés ereszkedett le reájuk, mondák: "Ó, Mózes! Hívd el hozzánk Uradat, miáltal az (ő) szövetségét te bírod. S ha eloszlatod rólunk a rettegést, hát hiszünk néked és elküldjük véled Izrael fiait." 135. S midőn Mi eloszlattuk róluk a rettegést egy időre, s ők ezt felfogták, hát lám! ők az egyezségszegők. 136. S elégtételt vevénk rajtuk, és megfullasztánk őket a tengerbe, miáltal meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s azokkal nem törődtek. 137. És Mi örökítettük a népre, mely lenézett volt, a kelet és nyugat földjét, mit Mi megáldottunk. És beteljesedett Urad szép szava Izrael fiain, miáltal állhatatosak voltak, s megsemmisíténk azt, mit Fáraó és az ő népe művelt, s mit azok kiagyaltak. 138. S átszelettük Izrael fiaival a tengert, s ők elérkezének a néphez, mely a saját bálványainak engedte át magát. Mondák: "Ó, Mózes! Jelölj ki nékünk egy istenséget, minthogy nékik isteneik vannak." Mondá: "Lám! Ti tudatlan nép vagytok." 139. Márpedig áldatlan állapot, miben ők vannak, s hasztalan az, mit ők tesznek. 140. Mondá: "Keressek-é nektek más istenséget, mint Allah, mikor ő az, ki kiváltságban részesített titeket az (összes) teremtmény felett?" 141. S midőn Mi megmenekíténk titeket a Fáraó nemzetségétől, mely lesújtott reátok gyötrelmes kínokkal, levágták fiaitokat, életben hagyták asszonyaitokat. S ebben (volt) Uratoktól a hatalmas megpróbáltatás. 142. S kijelölénk Mózesnek harminc éjszakát, s kiteljesíténk azt (még) tízzel, hát letölté Ura határozatát, a negyven éjszakát. S mondá Mózes fivérének, Áronnak: "Válts fel engem népemnél, tégy jót, s ne kövesd a megrontók útját!" 143. S midőn eljött Mózes a Velünk való találkozóra, s az ő Ura szavakkal szólt véle, mondá: "Uram! Mutasd meg nékem (Magad), hogy én Téged lássalak. Mondá (ő): "Sohasem látsz Engem, hanem tekints a hegyre. Ha az nyugton van a helyén, hát meglátsz. S midőn kinyilvánította az Úr (az ő) dicsőségét a hegynek, hát összeomlasztotta azt. S összeesett Mózes öntudatlan. Midőn feléledt, mondá: "Dicsőség Néked! Hozzád fordulok feloldozásért, s én vagyok az első hívő." 144. Monda (ő): "Ó, Mózes! Én kiválasztottalak Téged az emberek fölé üzenéseim és beszédem által. Hát vedd azt, mit néked adok, s légy hálaadó!" 145. Megírtuk néki a táblákra intelmét minden dolgoknak, s részletezését mindeneknek. Hát tartsd meg azt erővel, és rendeld el népednek, hogy tartsák meg annak jóságat! Majd megmutatom néktek a züllöttek hajlékát. 146. Elterelem kinyilatkozásaimtól azokat, kik dölyfösködnek a földön igaztalanul, (kik) ha látják a megannyi jelet, nem hisznek benne, s ha látják a kijelölt utat, nem veszik azt (saját) útjuknak, s ha látják a tevés utat, azt veszik (saját) útjuknak. Ez, miáltal ők meghazudtolták a Mi kinyilatkozásainkat, s nem vették azokat semmibe sem. 147. Azoknak, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat és a Túlvilági találkozót, hát megsemmisül munkájuk. Megjutalmaztatnak-é másért, mint azért, mit tettek? 148. S vevé Mózes népe ő utána (Mózes hegyre menetele után) ékességeik közül a borjút, a díszest, ami úgy tűnt, mintha bőgne. Hát nem látták-é, hogy az nem beszél hozzájuk, s nem vezeti őket az útra? Ők azt vevék, s elkarhozának. 149. Amidőn (minden) összeomlott kezükben, s látták, hogy ők bizony eltévelyedtek, mondák: "Amíg nem kegyelmez meg nékünk Urunk, és nem bocsát meg nékünk, mi vesztesek vagyunk." 150. S midőn visszatért Mózes az ő népéhez, haragos és bánatos (volt). Mondá: "Iszonyat az mit távollétemben tettetek. Sürgetitek-é Uratok elrendelését? S elhajítá a táblákat, megragadá fivére fejét, magához vonván azt. Mondá (Áron): "Anyám fia! Íme! A nép gyengének ítélt meg engem, s majdnem megöltek. Hát ne vidd győzelemre a haragod énrajtam, s ne tégy engem együvé a bűnösök népével!" 151. Mondá (Mózes): "Uram! Bocsáss meg nékem és fivéremnek, s vonj be minket kegyelmedbe! Te vagy a Legkegyelmesebb a kegyesek közt." 152. Íme! Azok, kik a borjút vették, hát reájuk tör Uruk haragja, és megaláztatottság az osztályrészük az evilági életben. Eképpen jutalmazzuk azt, ki kieszeli (a hazug szót). 153. Azok, kik rosszakat cselekedtek, majd bűnbánatot gyakoroltak azután, s hisznek, lám! Urad ezután Megbocsátó, Könyörületes. 154. S midőn elillant Mózesről a düh, hát vevé a táblákat, melynek soraiban útmutatás és kegyelem (volt) azoknak, kik félik Urukat. 155. S kiválasztott Mózes népéből hetven férfiút a Velünk való találkozásra, s midőn lesújtott reájuk a földindulás, mondá: "Uram! Ha akartad volna, hát elpusztítottad volna őket előbb is vélem (együtt). Elpusztítasz-é azért minket, mit közülünk a félkegyelműek tettek? Márpedig ez csupán Tőled való próbatétel, eltévelyítesz általa akit akarsz, és vezeted, kit akarsz. Te vagy a mi Oltalmazónk, hát bocsáss meg nékünk, s kegyelmezz nékünk! Te vagy a Megbocsátók Legjobbika. 156. S írd meg nékünk ezen a világon a jót, s a Túlvilágon (is). Lám! Mi Hozzád vezettettünk." Monda (ő): "Büntetésemmel lesújtok arra, kire akarok, s kegyelmem kiterjed minden dologra, hát Én megírom ezt azoknak, kik őrizkednek, kötelező alamizsnát adnak, s azoknak, kik hisznek kinyilatkozásainkban. 157. Azok, kik követik a prófétát, az írni-olvasni nem tudó Hírnököt, hát megtalálják őt megírva, mi nálunk van a Torában és az Újszövetségi Szentírásban, elrendeli nékik az illőt, s véget vet a gyalázatnak, megengedi nekik a jót, s megtiltja nékik a rosszakat. Leveszi róluk terhüket s a béklyókat, mi rajtuk volt. S azok, kik hiszik őt, becsülik őt, s az ő pártjára állnak, és követik a világosságot, ami ővéle küldetett le, azok ők, kik boldogulnak." 158. Mondd (Ó, Muhammad): "Ó, emberek! Íme! Én Allah Hírnöke vagyok a tinéktek mindnyájatoknak, (Azé) Akié az egek és a Föld Mindenhatósága. Nincs Isten, csak ő. Életre kelt és elmulaszt. Hát higgyetek Allahban és az ő hírnőkében, az írni-olvasni nem tudó prófétában, aki hiszi Allahot és az ő szavait. Kövessétek őt, hátha tán jól vezettettek." 159. S Mózes népéből (volt) egy közösség, amely igaz módon vezette (társait), s igazsággal ítélt. 160. Felosztánk őket tizenkét törzsre, (tizenkét) közösségre. S Mi sugallottuk Mózesnek, midőn népe vízért fordult őhozzá, (mondván): "Íme! Sújts le botoddal a sziklára! S kifakadt belőle tizenkét patak, s bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Beárnyékolánk őket fellegekkel, s reájuk becsájtánk a mannát és a fürjeket, (mondván): "Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk!" ők nem vittek bűnbe Minket, hanem ők maguk estek bűnbe. 161. Midőn mondva volt nékik: "Lakjatok ebben a faluban, egyetek ott akaratotok szerint, és mondjátok: "Bűnbocsánatot gyakorlok," majd térjetek be a kapun leborulva! Mi megbocsátjuk néktek vétkeiteket, s gyarapítjuk a jótevőket. 162. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mi mondva volt nékik, és Mi rájuk küldtük az ég haragját, miáltal ők gaztevők voltak. 163. Kérdezd őket (Ó, Muhammad) a faluról, mely a tenger (mellé) esett, arról, mikor megszegték ők a szombatot. Ahogy eljövének hozzájuk az ő nagy halaik az ő szombatjukon szembetűnően, s azon a napon (midőn) nem tarták meg a szombatot, nem jövének el hozzájuk. Eképp tevénk próbára őket, miáltal elzüllöttek. 164. S monda egy közösség közülük: "Miért prédikáltok a népnek, (melyet) Allah elpusztít, vagy szörnyű szenvedessél büntet?" Mondák: "Hogy mentesek legyünk a bűntől Uratok előtt, hátha tán őrizkednek." 165. S midőn elfelejtik amire emlékeztették őket, Mi megmenekítjük azokat, kik véget vetnek a rossznak, és lesújtunk azokra, kik bűnösök, iszonyú szenvedessél, miáltal elzüllöttek. 166. S midőn hivalkodnak (azzal), mit végeztek, Mi mondánk nékik: "Legyetek majmok, kitaszítottak!" 167. S kihirdeté Urad, hogy ő ellenük küldi a Feltámadás Napjáig azokat, kik reájuk mérik a szörnyű büntetést. Íme! Urad gyorsan ítél, s lám! ő Megbocsátó, Könyörületes. 168. S szétvagdaltuk őket a földön (külön) közösségekre. Közöttük van ki jó, s közöttük van, ki kevésbé az. S Mi megpróbáltuk őket a jóval s a rosszal, hátha tán megtérnek. 169. S felváltá őket őutánuk a váltás, mely örökölte az Írást, s mely ezen a Földön az evilágot kedvelte, s mondák: "Megbocsátatik nékünk." S ha (újra) eljő az evilági (kísértés), hát magukhoz veszik azt is. S nem tartozik-é reájuk az Írás egyezsége, hogy nem mondanak mást Allahra, csak az igazat? S ők megtanulák azt, mi abban (van). Hanem a Túlvilág hajléka jobb azoknak, kik őrizkednek, hát nem éritek fel (ésszel)? 170. S azok, kik az Írásba kapaszkodnak, s megtartják az imát, lám! Mi nem vesztegetjük el a jócselekedetűek jutalmát. 171. S megrázánk a Hegyet fölöttük, mintha az takaró lenne, s úgy vélék, hogy az rájuk esik. (Mondánk): "Vegyétek, mit néktek adtunk erővel, s emlékezzetek arra, mi benne (van), hátha tán őrizkedtek." 172. S vevé Urad Ádám fiaiból, az ő ágyékukból magjaikat, s megeskette őket önmaguk kapcsolatban, (mondván): "Nem Én vagyok-é a ti Uratok?" Mondák: "Dehogynem", "Megvalljuk." (Ezt) mondjátok hát a Feltámadás Napján: "Íme! Mi ezt semmibe vettük." 173. Avagy mondjátok: "Hanem (csak) apáink állítottak bálványt ezelőtt, s mi sarjak vagyunk őutánuk. Elpusztítasz-é minket azért, mit a meghasonlottak tettek?" 174. Eképpen részletezzük a kinyilatkoztatásokat, hátha tán megtérnek. 175. Olvasd nékik hírét annak, kinek adtuk a Mi kinyilatkozásainkat, s ki elutasította azt, majd eléré őt a Sátán, s eltévelyült lett. 176. Ha akarnánk felemelnénk őt általa, de ő a földhöz ragadt, s saját vágyait követi. Ő olyan, mint a kutya: ha rátámadsz kiölti nyelvét, s ha otthagyod kiölti nyelvét. Ilyen az a nép, mely meghazudtolja a Mi kinyilatkozásainkat. Hát beszéld el a történéseket, hátha tán elgondolkodnak. 177. Fertő példánk a nép, mely meghazudtolta kinyilatkozásainkat, s magukat elkárhozák. 178. Kit Allah vezet, az valóban jól vezetett, s kiket Allah eltévelyít, hát azok a vesztesek. 179. S bizony Pokolra juttatánk sok dzsinnt és embert, kiknek szíve nem érez, kiknek szeme nem lát, s kiknek füle nem hall. Ezek olyanok, mint a jószág, sőt eltévelyedettebbek. ők az óvatlanok. 180. Allahnak (vannak) hát a legszebb nevei. Hát hívd őt általuk! S hagyd el azokat, kik káromolják az ő neveit! S viszonoztatik nékik az, mit tettek. 181. S azok közt, kiket Mi teremtettünk (ott) a közösség, mely az Igazzal vezet, s azzal tesz igazságot. 182. S azokat, kik meghazudtolják a Mi kinyilatkozásainkat, hát Mi fokozatosan elvezetjük őket onnan vesztükbe, miről nem tudnak. 183. Szorosra fogom őket, s lám! Béklyóm szilárd. 184. Avagy nem gondolkodnak? Társuk (Mohamed próféta) nem bolond. Ő csak egy nyilvánvaló figyelmeztető. 185. Avagy nem látják-é az egek és a Föld uralmat, s mit Allah teremtett dolgokat, s meglehet, hogy bizony közeledik az ő idejük? Hát mely elbeszélésben hisznek ezután? 186. Az, kit Allah eltévelyít, hát nincs számára útmutatás, s ő meghagyja őket csökönyösségükben vakon. 187. Kérdeznek Téged az óráról, annak bekövetkezéséről. Mondd: "Hanem ennek tudása az én Uramnál (van). Nem jeleníti meg annak idejét (más), csak ő. Ez ránehezedik az egekre és a Földre. Nem jő el az hozzátok, csak váratlanul." Téged kérdeznek, mintha Te tudnál róla. Mondd: "Hanem annak tudása Allahnál (van), de a legtöbb ember nem tudja." 188. Mondd: "Nem bírok hatalommal önmagam számára a hasznos és a káros fölött, csak az (történik), mit Allah akar. S ha ismerném a Láthatatlant, hát bőségét adnám a jónak, s nem fogna rajtam a rossz. Íme! Én csak figyelmeztető vagyok, s igehirdető a népnek, mely hisz." 189. ő az, ki megalkotott titeket egyetlen lélekből, s megtette abból az ő párját, hogy megpihenjék nála. S midőn együtt éltek, (az asszony) könnyű terhet vett magára, és azzal haladt. S midőn az megnehezedett, hát Allahhoz fohászkodának, az ő Urukhoz, (mondván): "Ha megadod nékünk épségben (a gyermeket), hát mi hálát adunk." 190. S midőn ő megadá azt épségben, hát ők társakat állítottak őneki azért, mit ő adott nékik. S felette áll Allah annak, mivel őt társítják. 191. Társítják-é ők azzal, mi nem teremt semmit, s ők maguk teremtik (azt)? 192. S nem képesek (rá), hogy nékik pártjukat fogják, s maguk pártját sem fogják. 193. S ha elhívjátok őket az útmutatáshoz, hát nem követnek titeket. Mindegy az néktek, hogy hívjátok őket, avagy hallgattok. l94. Lám! Azok, kikhez Allah helyett fohászkodtok, szolgák akár ti. Hát fohászkodjatok hozzájuk, s hadd feleljenek meg néktek, ha igazak vagytok. 195. Van-é nékik lábuk mivel járnak, avagy van-é nékik kezük, mivel tartanak, avagy van-é nékik szemük, mivel látnak, avagy van-é nékik fülük, mivel hallanak? Mondd: "Hívjátok a ti bálványaitokat, ravaszkodjatok ellenem, s ne kíméljetek! 196. Lám! Az én oltalmazóm Allah, Aki kinyilatkoztatta az Írást, s ő odafordul a jócselekedetűekhez. 197. Akikhez őhelyette fohászkodtok, nem képesek pártotokat fogni, s maguk partját sem fogják." 198. S ha ti odahívjátok őket az útmutatáshoz, (azt) nem hallják, s Te (Muhammad) látod őket Feléd nézni, s ők nem látnak. 8. szúra A hadizsákmány (medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Megkérdeznek (Ó, Muhammad) a hadizsákmányról. Mondd: "A hadizsákmány Allahé s a Hírnöké, hát tartsátok számon Allahot, s tegyetek jót egymással, s engedelmeskedjetek Allahnak és az ő Hírnökének, ha (igaz) hívők vagytok. 2. Hanem az (igaz) hívők azok, kik ha megemlíttetik Allah, szívük riadt, s ha olvastatnak nékik az ő kinyilatkozásai, hát ők gyarapodnak hitben, s Urukra hagyatkoznak, 3. Kik megtartják az imát, s abból, mit adtunk nékik adakoznak. 4. Ezek a hívők igazán. Nékik fokozatok (járnak) Uruknál, s megbocsátás és nemes gondoskodás. 5. Ahogy elmenesztett Téged (Muhammad) Urad házadból az Igazzal, s lám! Néhányan a hívők közül idegenkedtek. 6. Vitába szállnak Véled az Igazzal (bedri csata) kapcsolatban, miután már az megerősíttetett, úgy mintha valami a halál felé taszítaná őket, amit már szinte látnak. 7. S midőn Allah megígérte néktek az egyiket a két sereg közül, hogy az a tiétek (lesz), ti azt kívántátok, hogy ne a fegyveres legyen a tiétek. S Allah azt akarja, hogy beigazolódjék az Igaz az ő szavaival, s hogy elvágja a hitetlenek gyökerét (végleg ellehetetlenítse őket). 8. Ő igazra viszi az Igazat, s meghiúsítja a hiábavalót, de a bűnösök szembeállnak. 9. Midőn a ti Uratok segítségét kérétek, hat ő néktek felelt (mondván): "Én leküldök néktek ezer angyalt rendekbe szedve." 10. S nem tette ezt Allah másért, csak hirdetésképpen, s hogy megnyugodjon általa szívetek. S nincs pártfogás, csak Allahnál. Íme! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 11. S ő elhomályosított titeket a szendergéssel biztonságképpen őtőle, s reátok küldte az égből a vizet, hogy megtisztítson titeket általa, s elmeneszté rólatok rettegését a Sátánnak, megköté szíveteket, s megszilárdítá általa lábaitokat. 12. Sugallá Urad az angyaloknak, (mondván): "Én véletek vagyok. Hát szilárdítsátok meg azokat, kik hisznek. Félelmet vetek azoknak szívébe, kik tagadnak. Hát sújtsatok le a nyakakra, s sújtsatok le minden ujjra!" 13. Ez (azért volt), miáltal ők szembeszálltak Allahhal és az ő Hírnőkével. Ki szembeszáll Allahhal és az ő Hírnökével, hát lám! Allah szigorú Büntető. 14. Íme (sorsotok), s ízleljétek meg azt, és (tudjátok meg), hogy a hitetleneké a Pokol szenvedése. 15. Ó, kik hisznek! Ha találkoztok olyanokkal a harcban, kik tagadnak, hát ne fordítsatok nékik hátat! 16. Aki ezen a napon hátát fordítja nékik, hacsak nem harci fondorlatból, avagy hogy törekedjék a csapathoz, hát bizony kivívja Allah haragját, s hajléka a Pokol (lesz), sorsa nyomorú. 17. S ti (muszlimok) nem öltétek meg őket, hanem Allah ölte meg őket, s nem Te (Muhammad) hajítottad el, midőn hajítottál, hanem Allah hajított, hogy ő próbára tegye a hívőket az őtőle jövő jó próbatétellel. Lám! Allah a Meghallgató, Mindenttudó. 18. Íme! Allah megsemmisíti a hitetlenek ravaszkodását. 19. (Ó, Qurejs! - a Próféta törzse, mely őt kitagadta és ellensége lett) Ha ítélkezést kerestek, hát bizony az Ítélkezés eljött hozzátok. S ha felhagytok (izgatástokkal), hát jobb lesz néktek. S ha megfordultok, hát Mi is megfordulunk. Nem segít rajtatok csapatotok egyáltalán, még ha sokan is vagytok, Íme! Allah a hívőkkel tart. 20. Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak és az ő Hírnökének, s ne forduljatok el tőle midőn halljátok! 21. Ne legyetek olyanok, mint kik mondták: "Hallottuk!" S ők nem hallanak. 22. Íme! A leggyarlóbb lények Allahnál a süketek és némák, kik nem fogják fel (helyzetük). 23. S ha tudná bennük Allah a jót, hát hallásra bírná őket, s ha ő hallásra bírná őket, hát elfordulnának, s ők lennének a szembeszegülők. 24. Ó, kik hisznek! Vessétek alá magatokat Allahnak s a Hírnöknek, midőn ő ahhoz hív titeket, ami feléleszt benneteket, s tudjátok meg, hogy Allah az ember és az ő (Muhammad) szíve közt közvetít, s ti őhozzá tereltettek. 25. Őrizkedjetek a kísértéstől, ami nem kizárólag azokat sújtja közületek, kik bűnösök, s tudjátok meg, hogy Allah szigorú Büntető. 26. S emlékezzetek, midőn kevesen voltatok, erélytelenül a földön, s féltetek, hogy az emberek írmagotokat is kiirtják. Hát Mi menedéket adtunk néktek, s megtámasztottunk titeket az ő pártfogásával, s gondoskodtunk részetekre a jókról, hátha tán hálát adtok. 27. Ó, kik hisznek! Ne hagyjátok cserben Allahot és a Hírnököt, s ne hagyjátok cserben hiteteket, s ti ezt tudjátok. 28. S tudjátok meg, hogy vagyonotok és gyermekeitek kísértés és Allahnál (van) a hatalmas bér. 29. Ó, kik hisznek! Ha Allahot számon tartjátok, ő megadja néktek az Ismérveket, s leveszi rólatok rossztéteményeiteket, ő megbocsát néktek, s Allahé a Hatalmas kiváltság. 30. S ha tervet szőnek Ellened (Ó, Muhammad) azok, kik hitetlenek, hogy megbénítsanak, vagy megöljenek, avagy elűzzenek, hát tervet szőnek, de tervet sző Allah, s Allah a legjobb Tervszövő. 31. Midőn olvastatnak nékik a Mi kinyilatkozásaink, mondják: "Bizony mi hallottuk. Ha akarnánk, mondanánk mi is ilyet. Íme! Ezek csupán az elődök regéi." 32. S mondák: "Ó Allah! Ha ez lenne az igazság Tőled, hát hullajts reánk az égbolt kőzáporát, avagy hozd el nékünk a fájdalmas szenvedést." 33. S nem bűntette őket Allah, míg Te őközöttük (voltál), s nem bünteti őket Allah, ha bűnbocsánatért esedeznek. 34. S mit gondolnak, hogy nem bünteti őket Allah, s ők akadályoztatnak (másokat) a Sérthetetlen Szentélynél, és nem annak oltalmazói? Lám! Annak oltalmazói csakis az őrizkedők, de legtöbbjük nem tudja. 35. S nem volt imájuk más a (szent) háznál, csak sípszó és csattogás. Hát ízleljétek meg a szenvedést, miáltal tagadtatok. 36. Íme! Azok, kik tagadnak vagyonukat arra áldozzák, hogy gátat állítsanak Allah útján. Hát áldoznak rá, majd gyötrelem lesz rajtuk, majd legyőzettetnek. S azok, kik tagadnak a Pokolba tereltetnek, 37. Hogy megkülönböztesse Allah a rosszat a jótól. S a rosszakat ő egymásra teszi, majd halomba rakja mindahányat, s a Pokolra veti. Ezek ők, a vesztesek. 38. Mondd azoknak, kik tagadnak, hogy ha véget vetnek (tettüknek), megbocsátatik nékik, mi valóban elmúlott. S ha visszatérnek a (bűnhöz), hát bizony az elődök adnak példája (szerint bünteti meg őket Allah). 39. Harcoljatok ellenük addig, hogy ne legyen zaklatás, s legyen az egész hitvallás Allahé!. S ha véget vetnek (a zaklatásnak), hát lám! Allah Látója annak, mit tesztek. 40. S ha elfordulnak, hát tudjátok, hogy Allah Felségtek, Kegyes Felség, s Kegyes Pártfogó. 41. S tudjátok meg, hogy bármit is zsákmányoltok, hát íme! Egyötöde annak Allahé, s a Hírnöké, a rokonoké, az árváké, az ínségben szenvedőké, s a vándoroké, ha hiszitek Allahot, s mit Mi kinyilatkoztattunk szolgálóinknak az Ismérvek Napján (a bedri csata, mikor kiderült, ki a hívő, s ki nem az), a napon, midőn találkozott a két csapat. S Allah Mindenre Képes. 42. Midőn ti az innenső parton voltatok, ők a túlsó parton, a menet meg alattatok. S találkozótok lett volna, s elveszejtettétek volna a találkozót, de ha elrendeli Allah a parancsot, hát végrehajtatik, hogy elpusztíttatott az, kinek pusztulnia kellett a bizonyság által, s életben maradt az, kinek élnie kellett a bizonyság által!. Lám! Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 43. S megmutatá Néked (Ó, Muhammad) őket Allah a Te álmodban, (hogy ők csak) néhányan (vannak). S ha ő megmutatta volna Néked, (mily) sokan (vannak), hát elvesztetek volna, s összevesztetek volna a dolgot illetően. De Allah megóvott (titeket). Lám! ő Tudója annak, mi van a kebletekben. 44. S megláttatta őket ő véletek, midőn találkozatok velük, s ők a ti szemetekben keveseknek (tűntek). S ő lecsökkentett titeket az ő szemükben, hogy elrendelje Allah a parancsot, mi végrehajtatott. S Allahhoz térnek meg a dolgok. 45. Ó, kik hisznek! Ha találkoztok a csapattal, hát legyetek szilárdak, és emlékezzetek Allahra sokat, hátha tán boldogultok. 46. S engedelmeskedjetek Allahnak s az ő Hírnökének, s ne különbözzetek össze, mert elvesztek, s elszáll az erőtök. Legyetek állhatatosak! Lám! Allah az állhatatosakkal (tart). 47. S ne legyetek olyanok, mint kik kérkedve jöttek elő otthonaikból, hogy lássák őket az emberek, s gátat állítottak Allah útján. S Allah körülölelője annak, mit tesztek. 48. Megszépíté nékik a Sátán az ő tetteiket, s mondá: "Nincs legyőzőtök ma az emberek között, míg én vagyok a ti szomszédságtokban." S midőn láthatóvá vált a két csapat, ő sarkon fordult, s mondá: "Íme! Megtagadlak titeket! Íme! Én látom, mit ti nem láttok! Íme! Én (helyetekben) félném Allahot, s Allah Szigorú Büntető" 49. Mondák a képmutatók, s azok, kiknek szívében a betegség (van): "Megtéveszti ezeket hitvallásuk." S ki Allahra hagyatkozik, hát lám! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 50. Ha látnád azokat, kik tagadnak, midőn elmúlnak! Az angyalok lesújtanak arcukra s hátukra, (mondván): "Ízleljétek meg a kínzó égetést!" 51. Ez hát azért (van), mit megelőlegezett kezetek, s lám! Allah nem zsarnoka a szolgálóknak, 52. Mint Fáraó falkája, s kik őelőttük (voltak). Megtagadták Allah kinyilatkozásait, s elragadta őket Allah bűneik miatt. Lám! Allah Erős, Szigorú Büntető. 53. Ez hát azért (van), mert Allah nem az, Ki megváltoztatja kegyét, amely kegyben részesítette a népet addig, míg ők nem változtatják meg azt, mi őbennük (lakol). S Allah a Meghallgató, a Mindent tudó. 54. Mint Fáraó falkája, s kik őelőttük. Meghazudtolták Uruk kinyilatkozásait, hát Mi elpusztítánk őket vétkeik által, s megfullasztánk Fáraó népét. Mindnyájan bűnösök voltak. 55. Íme! A leggyarlóbb lények Allahnál azok, kik tagadnak, s nem hisznek. 56. Azok, kikkel ha egyezséget kötöttél, mindahányszor megszegik egyezségüket, s nem őrizkednek. 57. S midőn ha hadat viselsz ellenük, hát félemlítsd meg azokat, kik őmögöttük (harcolnak), hátha tán emlékeznek. 58. S ha féltek egy nép árulásától, hát vonjátok vissza (egyezségteket) nyílt őszinteséggel! Íme! Allah nem szereti az árulókat. 59. S ne számítsanak arra azok, kik tagadnak, hogy túlszárnyalják (Allah célját). Lám! ők nem szökhetnek el. 60. Készítsétek elő őnékik azt, mit birtok haderőként, és pányvázott lovaitokat, hogy megnémítsátok véle Allah ellenséget, ellenségteket, s másokat rajtuk kívül, kiket nem ismertek. Allah ismeri őket. S bármit áldoztok Allah útján, hát visszonoztatik néktek, s ti nem kárhoztattok el. 61. S ha békére hajlanak, hát hajolj te is arra, s hagyatkozz Allahra. Lám! ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 62. S ha félre akarnak vezetni Téged, hát lám! Hát Allah a te Fedezéked, ő, Ki megtámaszt Téged az ő pártfogásával, s a hívőkkel. 63. S ő összhangot teremtett a (hívők) szíve közt. S ha Te (már) mindent feláldoztál volna, mi a földön van, hát nem teremtettél volna összhangot szíveik között. Hanem Allah összhangot teremtett közöttük. Íme! Ő a Nagyszerű, a Bölcs. 64. Ó, Próféta! Allah a Te Fedezéked, s (azoké) ki Téged követ a hívők közül. 65. Ó, Próféta! Buzdítsd a hívőket a harcra! S ha van köztetek húsz állhatatos, ők legyőznek kétszázat. S ha van köztetek száz, hát ők legyőznek ezret azok közül, kik tagadnak, miáltal ők egy olyan nép, mely ésszel nem éri fel. 66. S most enyhített Allah rajtatok, s ő tudja hogy bennetek gyengeség (van). S ha van köztetek száz állhatatos, ők legyőznek kétszázat, s ha van köztetek ezer, hát ők legyőznek kettőezret Allah engedelmével. Allah az állhatatosakkal (tart). 67. S nem illet meg egy profétát sem, hogy legyen nékik rabszolgájuk addig, míg harcképtelenné nem teszik a hitetleneket a földön. Ti az evilág kínálatát akarjátok, Allah a Túlvilágot akarja. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 68. S ha nem lenne az Írás Allahtól, mi előzőleg volt, hát megérintene titeket a hatalmas szenvedés azáltal, mit (magatokhoz) vettetek. 69. Hát egyetek abból, mit zsákmányoltatok megengedettként s jóként, s tartsátok számon Allahot! Lám! Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 70. Ó, Próféta! Mondd a rabszolgáknak, kik a ti kezeitekben vannak: "Ha tudja Allah, mi szívetekben jó, hát ő megadja néktek a még jobbat annál, mint mi elvétetett tőletek, s megbocsát néktek." Allah a Megbocsátó,a Könyörületes. 71. S ha el akarnak árulni Téged, hát bizony ők elárulák Allahot azelőtt, s ő erőt adott ellenük. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 72. Íme! Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekszenek vagyonukkal és életükkel Allah útján, s kik befogadják őket, pártfogolják őket, hát azok oltalmazói egyik a másikának. S azok, kik hisznek, de nem vándorolnak ki, hát nem kell oltalmatokba venni őket egyáltalán addig, míg nem vándorolnak ki. S ha pártfogástokat kérik a hitvallásban, hát pártfogást kell adnotok, kivéve annak a népnek, mellyel (csupán) köztetek és közöttük való egyezség köt össze titeket. Allah Látója annak, mit tesztek. 73. S azok, kik tagadnak, egyik a másikának oltalmazója. Ha ezt nem teszitek (nem szakítjátok meg velük a viszonyt), hát zavar lesz a földön és nagy megrontás. 74. Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekszenek Allah útján, s azok kik befogadják őket, pártfogolják őket, ők az igazan hívők. Rájuk megbocsátás s nemes gondoskodás (vár). 75. Azok, kik ezután hisznek, s kivándorolnak, s véletek törekszenek, hát azok közétek valók. S azok, kik egymásnak vérrokonai, hát ők közelebb rendeltetnek egymáshoz (az öröklés tekintetében) Allah Írásában. Lám! Allah a Mindenek Tudója. 9. szúra A Bűnbánat (medinai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Nincs kötelezettsége Allah felé és az ő Hírnöke felé azoknak a bálványimádóknak, kikkel egyezséget kötöttetek. 2. Hát járjátok a földet négy hónapon át, s tudjátok meg, hogy nem térhettek ki Allah elől, s lám! Allah megzavarja a hitetleneket. 3. S kihirdetés Allahtól, s az ő Hírnökétől az embereknek a Legnagyobb Zarándoklat napján, hogy nincs Allahnak és az ő Hírnökének kötelezettsége a bálványimádókkal szemben. S ha bűnbánatot fogadtok, hát jobb néktek, de ha elfordultok, hát tudjátok meg, hogy nem térhettek ki Allah elől. S vidd hírül (Ó, Muhammad) azoknak, kik tagadnak a fájdalmas szenvedést. 4. Kivéve azokat a bálványimádókat, kikkel egyezségtek van, s nem rövidítenek meg titeket semmiben sem, s nem tüzelnek ellenetek senkit sem. Hát teljesítsétek nékik egyezségteket a türelmi idő leteltéig! Lám! Allah szereti az őrizkedőket. 5. A ha elmúlanak a Sérthetetlen Hónapok, hát harcoljatok a bálványimádók ellen, bárhol is találtok rájuk, s ejtsétek őket foglyul, ostromoljátok őket, s állítsatok nékik mindannyinak csapdát. S ha megbánják, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát adjatok nékik szabad utat. Lám! Allah a Megbocsátó, Könyörületes. 6. S ha egy a bálványimádók közül a Te oltalmadat kéri (Ó, Muhammad), hát vedd őt oltalmadba, hogy hallhassa Allah szavát, majd juttasd el olyan helyre, mely biztonságos. Ez hát azért van, miáltal ők a nép (fiai), mely nem tud. 7. Hogyan lehet a bálványimádóknak egyezsége Allahhal s az ő Hírnökével, kivéve azokat, kikkel a Sérthetetlen Szentélynél kötöttetek egyezséget? Hát addig, míg ők egyenesek véletek, hit ti is legyetek egyenesek vélük. Lám! Allah szereti az őrizkedőket. 8. S hogyan (van az) hát, hogy ők felülkerekednek rajtatok és nem vesznek semmibe titeket sem egyezségükkel, sem tisztességgel? Egyetértenek veletek szájukkal, ám szívük megtagad (titeket), s legtöbbjük züllött. 9. Aprópénzre váltották Allah kinyilatkozásait, s gátat állítottak az ő útján. Íme! Fertő az, amit tettek. 10. Nem veszik semmibe a hívőt sem egyezséggel, sem tisztességgel. Ezek ők, a törvényszegők. 11. S ha megbánják, s megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, hát testvéreitek a hitvallásban. S Mi részletezzük a kinyilatkozásokat a népnek, mely tud. 12. S ha megszegik fogadalmukat egyezségük után, s beledöfnek hitvallástokba, hát harcoljatok a hitetlenség kútfői ellen. Lám! Nincs nékik hitük. Hátha tán abbahagyják. 13. Vajon nem harcoltok a nép ellen, mely megszegi fogadalmát, s megcélozza a Hírnök elűzését, s először rajtatok kezdik? Rettegtek-é tőlük? Hát Allah jogosultabb rá, hogy őt féljétek, ha hívők vagytok. 14. Harcoljatok ellenük! Megfenyíti őket Allah kezetek által, s ő megzavarja őket, s pártfogol titeket ellenükben, s ő begyógyítja a hívők népének kebelét. 15. S ő elmeneszti szívük dühét. Allah azt oldozza fel, kit ő akar. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 16. Avagy arra számítotok, hogy (békében) hagyattok, mikor Allah tudja, kik azok, kik törekednek közöttetek, s nem vesznek más szövetségest Allahon, az ő Hírnökén, s a hívőkön kívül? S Allah Értesült arról, mit tesztek. 17. S nem (illeti meg) a bálványimádókat, hogy elidőzzenek Allah szentélyeiben, s ők önmaguk ellen vallanak tagadásuk által. Ezeknek tettei összeomlottak, s a Pokolban (időznek) ők mindörökkön örökké. 18. Hanem időzzék el Allah szentélyeiben az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, megtartja az imát, kötelező alamizsnát ad, s nem fél, csak Allahtól. Hát ezek azon vannak, hogy jól vezetettek legyenek. 19. Ugyanolyan kegyesnek tartjátok-é a nagy és kis zarándoklat elvégzőinek ellátását és a Sérthetetlen Szentély karbantartását, mint hinni Allahot, az Ítélet Napját, s törni magát Allah útján? (Ezek) nem egyenlőek Allahnál. S Allah nem vezeti a bűnösök népet. 20. Azok, kik hisznek, kivándorolnak, s törekednek Allah útján vagyonukkal s életükkel, hát a leghatalmasabb fokozat (az övek) Allahnál. Ezek ők, a győztesek. 21. Kihirdeti nékik az ő Uruk a kegyelmet őtőle, s a megelégedést, s a Mennyeket nékik, benne a maradandó gyönyörűséget. 22. Abban ők halhatatlanok (lesznek) mindörökké. Lám! Allahnál a hatalmas bér. 23. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek atyáitokat s fivéreiteket oltalmazóul, ha tetszéssel tölti el őket a hitetlenség a hittel szemben. S ki köztetek hozzájuk fordul, hát ők a bűnösök. 24. Mondd: "Ha atyáitok, fiaitok, fivéreitek, asszonyaitok, törzsetek, vagyonotok, mit megszereztetek, üzletetek, minek csődjétől féltek, s a házak, melyekre áhítoztok kedvesebbek néktek Allahnál, az ő Hírnökénél, s a törekvésnél az ő útján, hát várakozzatok addig, míg el nem jő Allah az ő parancsával. S Allah nem vezeti a züllöttek népet. 25. S bizony pártotokat fogta Allah sok hazában, s Hunéin napján (mikor a muszlim sereg fortéllyal győzedelmeskedett, miután majdnem megsemmisítették), midőn örvendeztetek sokaságtokon, de ez nem segített rajtatok semmit, s szűkké lett számotokra a föld (csatatér), mely hatalmas (volt), majd megfordultatok megfutamodva. 26. Majd lebocsájtá Allah az ő bátorítását az ő Hírnökére s a hívőkre, s lebocsajtá a harcosokat, kiket nem láthattatok, s megbűnhődtek azok, kik tagadtak. Ez osztályrésze a hitetleneknek. 27. Majd Allah ezután megenyhül aziránt, ki iránt ő akar. Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 28. Ó, kik hisznek! Hanem a bálványimádók tisztátalanok. Hát ne közeledjenek ezen esztendő után a Sérthetetlen Szentélyhez! Ha féltek a elszegényedéstől, hát meggazdagít titeket Allah az ő bőkezűsége által, ha akar. Lám! Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 29. Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az ítélet Napját, s nem tiltják, mit Allah és az ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s megalázkodnak.. 30. Mondák a zsidók: "Ezra Allah fia". S mondák a keresztények: "A Messiás Allah fia". Ezt mondják szájukkal, ők azok, kik azok mondásait utánozzák, kik őelőttük tagadtak. Küzd vélük Allah (is). Mily megátalkodottak ők! 31. Ők a rabbijaikat és szerzeteseiket vették uruknak Allah helyett, s a Messiást, Mária fiát, pedig elrendeltetett nékik, hogy csak Egy Istent imádjanak. Nincs Isten, csak ő! Dicsőbb ő mindannál, mit őnéki társul állítanak. 32. Ők ki akarjak oltani Allah világosságát szájukkal, s megveti (őket) Allah, hogy az ő világossága beteljesedjék, meg ha irtóznak is a hitetlenek! 33. Ő az, ki elküldte az ő Hírnökét az útmutatással, s az Igaz Hitvallással, hogy az fölötte álljon minden vallás fölött, még ha irtóznak is a bálványimádók! 34. Ó, kik hisznek! Lám! Sok rabbi és szerzetes nyeli el az emberek vagyonát hamisul, s gátat emelnek Allah útján. Ők azok, kik felhalmozzák az aranyat, ezüstöt, s nem áldozzák azt Allah útján. Hát hirdesd ki nékik (Ó, Muhammad) a fájdalmas szenvedést! 35. Azon a Napon felhevíttetnek a Pokol tüzében, s elüszkösíttetik általa homlokuk, oldaluk, s hátuk (mondván): "Ez az, mit felhalmoztatok magatoknak, hát ízleljétek meg, mit felhalmoztatok!" 36. Lám! A hónapok száma Allahnál tizenkettő hónap, Allah elrendelése által attól a naptól fogva, hogy megteremte az egeket és a Földet. (Ezen hónapok) között négy sérthetetlen (szent): ez az egyenes hitvallás. Hát ne kárhoztassátok el magatokat bennük! S küzdjetek az összes bálványimádó ellen, ahogy ők küzdenek a ti gyülekezetetekkel. S tudjátok meg, hogy Allah az őrizkedőkkel (tart). 37. Hanem a szökőhónap a hitetlenség erősítése, eltévelyednek általa azok, kik hitetlenek, ők megengedettnek tekintik azt bizonyos években, s megtiltják azt más években, hogy kikerekítsék a (hónapok) számát, mit Allah megtiltott, így hát ők megengedik azt, mit Allah megtiltott. Megszépíttetett nékik tetteik gyarlósága, s Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 38. Ó, kik hisznek! Mi lel titeket, ha mondva van néktek: "Haladjatok tovább Allah útján!", (s ti) lenehezedtek a földre? Megelégedtek-é az evilági élettel a Túlvilág helyett? S az evilági élet vigassága csekély a Túlvilágéhoz képest. 39. S ha nem haladtok tovább, ő megbüntet titeket fájdalmas szenvedéssel, s felcserél titeket más néppel. S Allah Mindenre Képes. 40. S ha nem pártfogoljátok őt (Mohamed prófétát), hát bizony pártfogolja őt Allah. Midőn elkergették azok, kik tagadnak, a második a kettőből (Mohamed próféta és Abu Bakr a Mekkából Medinába való vándorlás során), midőn ők ketten (voltak) a barlangban, s midőn mondá társának: "Ne bánkódj! Íme Allah velünk van." Hát lebocsájtá reá Allah az ő bátorítását, s megtámasztá őt harcosokkal, kiket nem láthattak, s azok szavát kik hitetlenek lehalkította, s Allah szava a legmagasságosabb. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 41. Haladjatok tovább könnyen (fegyverkezve), s nehezen (fegyverkezve), s törekedjetek vagyonotokkal és életetekkel Allah útján! Ez jobb néktek, ha tudtok. 42. Ha (a tabuki menetelés) könnyű kaland lett volna, s gondtalan utazás, hát követtek volna Téged, hanem a táv túl hosszúnak tűnt nékik. S ők majd megesküsznek Allahra (mondván): "Ha bírtunk volna, hát véletek mentünk volna." Ők önmagukat pusztítják el, s Allah tudja, hogy ők bizony hazugok. 43. Feloldoz Allah Téged (Ó, Muhammad)! Miért adtál nékik engedelmedet, míg meg nem nyilvánultak Néked azok, kik igazak, s (míg) meg (nem) ismerted a hazugokat? 44. Azok, kik hiszik Allahot, az Ítélet Napját, nem kérik engedelmedet, hisz törekednek vagyonukkal s életükkel. Allah Tudója az őrizkedőknek. 45. Hanem engedelmedet kérik azok, kik nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s kiknek szíve kétséget rejt, hát ők kétségek közt hánykolódnak. 46. S ha akarták volna a (harcba) menetelt, bizony megtették volna annak előkészületét, hanem irtózott Allah attól, hogy elküldessenek, hát visszatartotta őket. S mondva volt: "Maradjatok a helyben maradókkal!" 47. Ha (harcba) indultak volna, hát nem gyarapítottak volna titeket, csak gyötrelemben, fel-alá futkározván köztetek, kívánva néktek a bomlást. S vannak köztetek, kik meghallgatják őket. Allah Tudója a bűnöseknek. 48. Mert bizony azelőtt a bomlást kívánták, s visszájára fordították Néked a dolgokat addig, míg el nem jött az Igaz, s meg nem jelent Allah elrendelése. S ők az ellenségeskedők. 49. Köztük (van) ki mondja: "Add nékem engedelmedet, s ne tégy próbára engem (a szép bizánci nők látványával)!" Csakis a próbatétel az, miben elbuknak, s lám! A Pokol bizony, mi körülveszi a hitetleneket. 50. Ha jó ér Téged (Ó, Muhammad), rosszként éri őket, s ha balsors sújt le Rád, mondják: "Szerencsére mi már ezelőtt is elővigyázatosak voltunk", majd elfordulnak, s örvendeznek. 51. Mondd: "Nem ér minket más, csak az mit Allah megírt nékünk. Ő a mi Felségünk. S Allahra hagyatkozzék minden hívő!" 52. Mondd: "Mit szeretnétek számunkra a két jó dologból (győzelmet vagy mártírsorsot)? S mi (azt) kívánjuk néktek, hogy sújtson le rátok Allah büntetéssel őtőle, avagy kezeink által. Hát várjatok! Íme! Mi veletek várunk. 53. Mondd: "Áldozzatok engelmességből avagy kényszer hatása alatt, sosem fogadtatik el tőletek." Lám! Ti zülött nép vagytok. 54. S nem akadályozza őket semmi, hogy elfogadtassék tőlük áldozatuk, hacsak nem saját maguk, kik tagadják Allahot, az ő Hírnökét, s nem jönnek imára csak henyén, s nem áldoznak, csak írtózattal. 55. S ne tessék Néked (Ó, Muhammad) az ő vagyonuk és gyermekeik, mikor Allah meg akarja őket büntetni általuk az evilágon, s lelkük tovatűnik, s ők hitetlenek. 56. Esküt tesznek Allahra, hogy ők közületek valók, de ők nem közületek valók. Hanem ők az a nép, mely retteg. 57. Ha menedéket találnának vagy barlangokat, avagy bemenetet (bárhová), hát özönlenének ahhoz, s ők odaszabadulnának. 58. S (van) köztük, ki bemocskol Téged az alamizsnát illetően. S ha adatik nékik belőle megelégedettek, s ha nem adatik nékik belőle, hát lám! Ők felbőszülnek. 59. S ha megelégedtek volna (azzal), mit Allah adott nékik s az ő Hírnöke, mondanák: "Allah elegendő nékünk! Allah ad nékünk az ő kiváltságából, s az ő Hírnöke (úgyszintén). Lám! Mi Allahra vágyunk!" 60. Hanem a könyöradomány a szegényeké, ínségben szenvedőké, azoké, kik értük tesznek, s azoké, kiknek szíve megengesztelendő, s hogy felszabadíttassanak a rabszolgák, s az adósok, s Allah útjáé, a vándoré; ez Allahtól való kötelezettség. S Allah Mindenttudó, Bölcs. 61. (Vannak) közöttük, kik háborgatják a Prófétát, s mondják: "Ő (Allah) csupa fül." Mondd: "Kinek van füle, jobban teszi, ha hiszi Allahot, s igaz a hívőkhöz. Kegyelem azoknak, kik hisznek köztetek. S azok, kik háborgatják Allah Hírnökét, hát övék a fájdalmas szenvedés." 62. Esküt tesznek Allahra néktek, hogy kegyeteket keressék, de Allah, s az ő Hírnöke jogosultabb arra, hogy kegyét keressék, ha hívők volnának. 63. Nem tudják-é, hogy az, ki szembe helyezkedik Allahhal, s az ő Hírnökével, hát övé a Pokol tüze, melyben ő mindörökkön örökké (tartózkodik)? Ez (hát) a hatalmas megalázás. 64. Aggódnak a képmutatók, hogy leküldetik róluk egy szúra, mi kihirdeti nékik azt, mi szívükben (van), mondd: "Gúnyolódjatok! Íme! Allah feltárja azt, mitől aggódtok." 65. S ha megkérdeznéd őket (Ó, Muhammad), hát mondanák: "Hanem mi (csupán) csevegtünk és játszadoztunk." Mondd: "Allah, az ő kinyilatkozásai, s az ő Hírnöke volt-é az, kin gúnyolódtatok? 66. Ne mentegetődzetek! Bizony ti tagadtatok megtéréstek után. S ha Mi egy csoportot (bűnbánók) köztetek feloldozunk, egy (másik) csoportot büntetünk, mert ők gaztevők. 67. Képmutató férfiak és nők, egymáshoz tartozának. Elrendelik a csalárdat, véget vetnek az illőnek, s (fösvénységükben) visszafogják kezüket. Elfelejtik Allahot, hát ő elfelejti őket. Lám! A képmutatók, ők a züllöttek. 68. S beígérte Allah a képmutató férfiaknak, a képmutató nőknek, s a hitetleneknek a Pokol tüzét, melyben ők mindörökkön őrökké (tartózkodnak). Ez (szolgál) az ő megelégedésükre. S megátkozza őket Allah, s övék a tartós szenvedés. 69. Mint kik előttetek voltak, szilárdabbak nálatok erőben, s többek vagyonban és gyermekáldásban. Hát élvezték javaikat, s élveztétek javaitokat, ahogy azok élvezték javaikat, kik előttetek (éltek). S dicsekedtetek, ahogy (ők) dicsekedtek. Ezeknek tettei összeomlanak az evilágon, s a Túlvilágon. 70. Hát nem ért el hozzájuk azoknak híre, kik őelőttük (éltek): Noé népének, Thamudnak, Ádnak, s Midián lakóinak, s a végzetüké? Elhozták nékik az ő küldötteik a bizonyságokat, s nem Allah kárhoztatta el őket, hanem ők saját magukat kárhoztatták el. 71. A hívők, férfiak és a hívő nők, egymás oltalmazói. Elrendelik az illőt, s véget vetnek a csalárdnak, megtartják az imát, kötelező alamizsnát adnak, engedelmeskednek Allahnak, s az ő Hírnökének. Hát ezeknek megkegyelmez Allah. Lám! Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 72. S beígérte Allah a hívő férfiaknak és a hívő nőknek a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké, s a gyönyörű lakot az Éden Kertjeiben. S mi ennél is több: befogadtatást Allahtól. Ez hát a hatalmas győzelem. 73. Ó, Próféta! Küzdj a hitetlenek s a képmutatók ellen! Légy szigorú vélük! Hajlékuk a Pokol, s ínség a végzetük. 74. Esküt tesznek Allahra, hogy nem mondtak semmit, hanem bizony a tagadás szavát mondták, s tagadtak iszlámra térésük után. S célul tűzik ki azt, mit nem vívnak ki, s mit keresnek, az csak elégtélel-vétel, hogy gazdagítsa őket Allah, s az ő Hírnöke az ő bőkezűségéből. S ha megbánják, hát jobb nékik, s ha elfordulnak, hát fájdalmas szenvedéssel bünteti őket Allah az evilágon, s a Túlvilágon. S nincs nékik a földön oltalmazójuk, sem pártfogójuk. 75. S közöttük, kik egyezséget kötöttek Allahhal, (mondván): "Ha ő juttat nékünk az ő kiváltságából, hát mi alamizsnát adunk, s jócselekedetűek leszünk." 76. S midőn juttatott nékik az ő kiváltságából, hát fukarkodtak véle, elfordultak, s ők (lettek) az ellenzők. 77. Hát ő beteljesíti az ő szívükben a képmutatást addig a Napig, (midőn) találkozójuk lesz ővéle, miáltal ők megszegték Allahnak (adott szavukat), mit őnéki ígértek, s miáltal hazudtak. 78. Nem tudják-é, hogy Allah tudja titkukat, s szándékaikat? S lám! Allah Ismerője a Láthatatlannak. 79. Azok, kik bemocskolják az engedelmeseket a hívők közül az önkéntes alamizsnát illetően, s azokat, kik csak keveset lelnek (mit adjanak), csak önmagukat gúnyolják ki. Allah veszítse el őket, hajlékuk a Pokol viszonzásként azért, mit elnyertek. 80. Kérj bűnbocsánatot nékik (Ó, Muhammad), avagy ne kérj nékik bűnbocsánatot. Ha hetvenszer is bűnbocsánatot kérsz nékik, Allah sosem bocsát meg nékik. Ez hát (azért van), miáltal ők tagadták Allahot, az ő Hírnökét, s Allah nem vezeti a züllöttek népét. 81. S megörvendezének azok, kik nyugvóhelyeiken hátramaradottak Allah Hírnöke mögött, s irtóztak (attól), hogy törekedjenek vagyonukkal és életükkel Allah útján. S mondák: "Ne haladjatok tovább a hőségben!" Mondd: "A Pokol tüze hevesebb hőség; ha felfognátok!" 82. S hadd nevessenek keveset: sokat fognak ríni viszonzásképpen azért, mit elnyertek. 83. S ha visszajuttat Téged Allah közéjük egy csoporthoz, s kérik engedelmedet, hogy mehessenek (a harcba), hát mondd: "Sosem jöttök többet velem, s sosem küzdötök velem az ellenseggel. Ti megelégedtetek az egy helyben üléssel először, hát üljetek a haszontalanokkal." 84. S ne imádkozz sosem egyért sem (Ó, Muhammad), ha közülük meghalnak, s ne állj meg a sírjuknál! Lám! ők tagadták Allahot s az ő Hírnökét, s ők zülöttként haltak meg. 85. S ne örvendeztessen meg Téged vagyonuk, s gyermekeik! Hanem Allah büntetni akarja őket általuk a világon, s (úgy) tűnik szenvedéssel tűnik tova a lelkük, s hogy ők hitetlenek. 86. S midőn kinyilatkoztatott a szúra: "Higgyétek Allahot, s küzdjetek az ő Hírnökével!" kérnek Téged (Ó, Muhammad) azok, bővelkednek javakban, hogy mentesítsd őket a harctól mondván: "Hagyj hátra minket, hogy legyünk (együtt) a helyben ülőkkel!" 87. Megelégedettek, hogy együtt vannak a hasztalanokkal, lepecsételt az ő szívük, s ők (ezt) fel nem fogják. 88. Hanem a Hírnök, s azok, kik vele hittek, vagyonukkal, s életükkel törekedtek. Hát ezek részére járnak a javak. S ezek ők, (kik) boldogulnak. 89. S előkészítette nékik Allah a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, s abban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. Ez hát a hatalmas győzelem. 90. S jöttek a mentegetődzők az arabok közül, hogy az ő engedelmét kérjék. S azok, kik meghazudtolták Allahot, s az ő Hírnökét, hát ők otthonmaradtak. Hatalmas büntetést kapnak közülük a hitetlenek. 91. S nem mulasztottak azok, kik gyengék, sem kik betegek, sem kik nem találtak, mit adakozzanak, ha ők igazak Allahhoz, s az ő Hírnökéhez. S a jók ellen nincs helye (a vádaskodásnak). S Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 92. Sem azok, kik midőn Hozzád jöttek, hogy vidd magaddal őket; mondád: "Nem lelek (olyat), amin elvigyelek titeket." Megfordultak, s szemük könnyben úszott a bánattól, hogy nem találnak (semmit) mit áldozzanak. 93. Hanem joggal vádolhatóak azok, kik engedelmedet kértek (az otthonmaradásra), s ők gazdagok. Megelégedettek, hogy együtt vannak a hasztalanokkal. S pecsétet tett Allah szívükre, csak ők nem tudják. 94. S mentegetőznek néktek, midőn visszatértek hozzájuk. Mondd: "Ne mentegetőzzetek! Sosem hiszünk néktek. Bizony Allah elújságolta nékünk híreteket. Allah és az ő Hírnöke látni fogja tetteteket, majd visszavihettek (őhozzá), aki Tudója a Láthatatlannak és a Láthatónak, s kihirdeti néktek azt, mit tettetek. 95. Esküt fognak tenni Allahra néktek, midőn visszatértek hozzájuk, hogy ha meghalnak, álljatok sírjuknál. Lám! Ők tagadták Allahot, s az ő Hírnökét, s ők züllöttként haltak meg. 96. Esküt tesznek néktek, hogy fogadjátok be őket. S ha befogadjátok őket, hát Allah bizony nem fogadja be a züllöttek népét. 97. S a (vándorló) arabok a leghevesebbek a hitetlenségben és képmutatásban, s leginkább ők hajlanak arra, hogy ne tartsák be a korlátozásokat, miket Allah az ő Hírnökére bocsájtott. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 98. S a (vándorló) arabok közül (van), ki veszteségként könyveli el, mit áldozott, s várja a titeket érintő (szerencsétlen) fordulatot. Hanem övék szerencsétlen fordulat. S Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 99. S a (vándorló) Arabok közül (van), ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, s mit áldoz elfogadott felajánlásképpen arra használja, hogy közeledjen Allahhoz, s hogy részesüljön a Hírnök érte mondott fohászából. Íme hát! Ez nékik elfogadott felajánlás. S bevezeti őket Allah az ő kegyelmébe, s lám! Allah a Megbocsátó,a Könyörületes. 100. S az élenjáró elsők a (mekkai) kivándorlók és a (medinai) segítők közül, s kik követik a legmagasabb rendű erkölcsöt, hát megelégedett vélük Allah, s ők megelégedettek Véle. S ő elkészítette nékik a Mennyeket, mely alatt folyók futnak, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké az idők végezetéig. Ez hát a hatalmas győzelem. 101. S vannak körülöttetek a (vándorló) arabok között (olyanok), kik képmutatók, s Medina népéből is vannak, kik kitartanak a képmutatás mellett, s kiket Te (Ó, Muhammad) nem tudsz. De Mi ismerjük őket, s megbüntetjük őket kétszer, majd visszavettetnek a hatalmas szenvedésbe. 102. S mások elismerik vétkeiket. Jótetteik közé rosszak elegyednek. Allah azon van, hogy megenyhüljön feléjük, s lám! Allah a Megbocsátó, a Könyörületes. 103. Végy alamizsnát vagyonukból, (ezáltal) megtisztítod őket, s gyarapítod őket általa, s imádkozz érettük. Íme! Imád enyhítés részükre. Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 104. Nem tudják-é, hogy Allah az, ki fogadja az ő szolgájának bűnbánatát, s veszi magához az alamizsnát? S Allah az, Ki a Megenyhülő, a Könyörületes. 105. Mondd (nékik): "Cselekedjetek! S majd látni fogja Allah cselekedeteiteket, ahogy az ő Hírnöke s a hivók is. S visszatértek a Láthatatlan és a Látható Tudójához, s ő kihirdeti néktek, mit tettetek. 106. S mások meg várják Allah elrendelését, vajon megbünteti-é őket, avagy megenyhül irántuk. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 107. S azok, kik a tévút szentélyét megnyitják, hogy megosztottságra törjenek a hívők között, előőrsül (szolgálva) azoknak, kik Allahhal s az ő Hírnökével azelőtt háborúztak, bizony esküsznek: "Mi csak a jót akartuk!" S Allah a szemtanúja, hogy ők a hazugok. 108. Ne állj abban (a szentélyben) fel (imára) sohasem! A szentély, mi az első naptól (Allah) számontartására alapíttatott jogosultabb arra, hogy benne állj fel (imára). Benne férfiak, kik meg szeretnének tisztulni. Allah szereti a megtisztulókat 109. Az-é a jobb, ki építményét Allah számontartásara, s az ő megelégegedettségére alapította, avagy az, ki építményét az omladó meredély szélén alapította, hogy lezuhanjon véle a Pokol tüzebe? S Allah nem vezeti a bűnösök népét. 110. S nem szűnik a kétség építményüket illetően szívükben, mindaddig, míg szívük meg nem hasad. S Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 111. Lám! Allah megváltoztatta a hívők lelkét és vagyonát, miáltal övék a Mennyország. Ők Allah útján harcolnak, hát ölnek és megöletnek. (Ez) az ígéret őtőle valóban a Torában, az Újszövetségi Szentírásban s a Koránban. S ki hűebb az ő egyezségéhez, mint Allah? Hát leljétek örömötöket a jó üzletben, mit kötöttetek (Allahhal), s ez a hatalmas győzelem. 112. (Győztesek) a bűnbánók, (az ő) szolgái, (az őt) dicsőítők, böjtölők, meghajlók, leborulók, kik elrendelik a jót, s véget vetnek a csalárdságnak, s kik Allah korlátozásainak betartói, (hát) hirdess (jó hírt) a hívőknek. 113. S nem illeti meg a Prófétát, s azokat, kik hittek, hogy bűnbocsánatért imádkozzanak a bálványimádókért, még ha a legközelebbi rokonuk is, azok után, hogy megnyilvánult nékik: "ők a Pokol követői". 114. S nem volt más Ábrahám bűnbocsánatot kérő fohásza apja számára, csak ígéretének megtartása, mit megígért annakelőtte őnéki. S midőn megnyilvánult néki, hogy az ő (apja) Allah ellensége volt, hát elhúzódott tőle. Lám! Ábrahám a gyötrődő, az jószívű. 115. S Allah soha sincs azon, hogy eltévelyítse a népet, miután vezeté azt addig, míg megnyilvánítá azt nékik, mitől őrizkedjenek. Lám! Allah minden dolgok Tudója. 116. Íme! Allah! Övé az egek és a Föld Mindenhatósága. Ő életre kelt, s elmúlaszt. Nincs néktek Allahon kívül oltalmazó, sem pártfogó. 117. Mert bizony megenyhült Allah a Próféta, a (mekkai) kivándorlók és a (medinai) segítők iránt, kik követték őt a viszontagság órájában, miután egy csoportnak közülük majdhogynem félrehúzott szíve. Majd ő megenyhült irántuk. Íme! ő a Megszánó, a Könyörületes. 118. S (ugyancsak megenyhült) a három (jó muszlim) iránt, kik hátramaradtak (tabuki hadjáratból) addig, míg a föld, mi tágasnak tűnt nékik, szűkké nem vált, s meg nem érezték annak szűkülését, s úgy vélték, nincs menekvés Allahtól, csak őhozzá. Majd ő megenyhült feléjük, hogy bűrbánatot fogadjanak. Lám! Allah! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 119. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot, s legyetek az igazakkal! 120. S nem volt Medina népe arra (jogosult), s a körülöttük élő (vándorló) arabok, hogy Allah Hírnökétől elmaradjanak, sem arra, hogy saját életüket (jobban) szeressék az ő (Mohamed próféta) életénél. Ez hát, miáltal nem sújtott le rájuk a szomjúhozás, sem vesződség, sem éhezés Allah útján, s nem léptek egy lépést sem, (mely) felbőszítette volna a hitetleneket, s nem vívták ki az ellenséggel szemben a sikert, bár a jótett előíratott nékik. Lám! Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét. 121. S nem hoznak áldozatot, (sem) kicsit, sem nagyot, s nem vágnak át semmilyen sivatagi aszóvölgyön, bár előíratott nékik, hogy Allah viszonozhassa nékik a legjobbat, mit tettek. 122. S nem kell a hívőknek, hogy kivonuljanak (a harcba) mindannyian. Hanem vonuljon el minden társaságból egy rész, hogy tanulja vallását, s figyelmeztesse népét midőn azok visszatérnek (a harcból) őhozzájuk, hátha tán óvakodnak. 123. Ó, kik hisznek! Harcoljatok azokkal a hitetlenek ellen, kik a közéletekben vannak, s hadd találjanak úgy, hogy szigorúak vagytok! S tudjátok meg, hogy Allah az őrizkedőkkel tart! 124. S amidőn (egy) szúra kinyilatkoztatott, hát közülük (van), ki mondja: "Melyikőtöket gyarapitá ez hitben?" S azokat kik hisznek, hát az (mindannyiszor) gyarapítá hitben, s ők örvendeznek. 125. S hanem kiknek szívében betegség van, hát az (a kinyilatkoztatott szúra) csak növeli őket gonoszságban, (ráadásként) gonoszságukhoz, s ha ők így halnak meg, akkor hitetlenként halnak meg. 126. Avagy nem látják-é, hogy ők minden évben egyszer vagy kétszer megkísértetnek? Majd ők nem fogadnak bűnbánatot, s nem emlékeznek meg (Allahról). 127. S midőn (egy) szúra kinyilatkoztatott, egyik a másikára néz (mondván): "Lát-é titeket valaki?" Majd elfordulnak. (Hanem) Allah fordítja el szívüket, miáltal ez az a nép, mely nem éri fel (ésszel). 128. Mert bizony eljött hozzátok a Hírnök közületek, kinek szívügye az, mi titeket terhel, aggódik értetek, a hívőket megszánó, könyörületes. 129. S ha elfordulnak, hát mondd (Ó, Muhammad): "Allah elég nékem. Nincs Isten, csak ő. Reá hagyatkozom, s ő a Hatalmas Trónus Ura." 10. szúra Jónás (mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Rá. Ezek a Bölcs Írás bizonyságai. 2. Csoda volt-é az embereknek, hogy egy közülük való férfiúnak sugallottunk (mondván): "Figyelmeztesd az embereket, s hirdesd a hívőknek, hogy ők bizonyosan megvetik lábukat Uruknál!"? Mondák a hitetlenek: "Lám! Ez nyilvánvaló mágia." 3. Íme! A ti Uratok Allah, aki megteremtette az egeket és a földet hat nap alatt, majd megtelepedett a Trónuson, hogy vezérelje az elrendelést. S nincs közbenjáró, csak az ő engedelmével. Ez Allah, Uratok, hát imádjátok őt! Avagy nem emlékeztek-é? 4. Hozzá vezet vissza utatok mindnyájatoknak, ez Allah ígérete, az igazi. Lám! ő elindítja a teremtést, majd megismétli azt, hogy megjutalmazza azokat, kik hisznek, s jókat cselekednek igazsággal. (Míg) azok, kik tagadnak, hát ővék (lesz) a fortyogó ital, s a fájdalmas szenvedés, miáltal tagadtak. 5. Ő az, ki megtevé Napot ragyogónak, s Holdat a fénylőnek, s meghatározá annak állását, hogy megtudjátok az évek számát, s a számvetést. S nem teremté Allah ezt (mind), csak igazsággal. Ő részletezi a kinyilatkozásokat a népnek, mely tud. 6. Lám! Az éjjel és a nappal különbözőségében, s mit Allah megteremtett az egeken és a Földön, bizonyság (van) a népnek, mely őrizkedik. 7. Íme! Kik nem vágyják a Velünk való találkozót, s megelégszenek az evilági élettel, s megnyugodottak általa, s azok, kik kinyilatkozásainkat elhanyagolják. 8. Ezeknek hajléka a Pokol azáltal, mit elnyertek. 9. Íme! Azok, kik hisznek, s jókat cselekednek, Uruk vezeti őket hitük által. Lábuk alatt folyók futnak a Gyönyörűséges Mennyekben. 10. Az ő fohászuk ott (az lesz): "Légy Dicső, Ó Allah!" S üdvözlésük ott: "Békesség." S így fejezik be a fohászuk: "Dicsőség legyen Allahnak, a Világok Urának!" 11. Ha siettetné Allah az embereknek a rosszat, (ahogy) ők a jót siettetik, hát elrendeltetné nékik életük végét. Hát Mi meghagyjuk azokat, kik nem vágyják a Velünk való találkozást csökönyösségükben, vakon. 12. S midőn ha az embert csapás éri, Hozzánk fohászkodik oldalára (dőlve), vagy ülve, avagy állva, s midőn ha megszabadítjuk róla az ő szerencsétlenségét (tovább) megy, mintha nem is fohászkodott volna Hozzánk a csapás miatt, mi érte. Eképpen szépíttetett meg a tékozlóknak az, mit tettek. 13. Mert bizony elpusztítottunk generációkat előttetek, midőn elkárhoztak. S eljöttek hozzájuk küldötteik a kinyilatkoztatásokkal, s ők nem hittek. Eképpen fizetünk meg a bűnösök népének. 14. Majd megtevénk titeket helytartókká Földön őutánuk, hogy megnézzük, mit műveltek. 15. S midőn olvastattak nékik kinyilatkoztatásaink igéi, mondák azok, kik nem vágyják a Velünk való találkozást: "Ne ezt, egy más Koránt hozzatok, avagy változtassátok meg ezt!" Mondd (Ó, Mohammad): "Nem vagyok arra hivatott, hogy ezt megváltoztassam önmagam indíttatásából. Én csak azt követem, mi nékem sugalltatott. Lám! Én félek, hogy nem engedelmeskedem Uramnak, (s félek) a hatalmas Nap szenvedésétől." 16. Mondd: "Ha Allah úgy akarta volna, hát nem olvastam volna azt néktek, s nem (is) tudattam volna azt veletek. Mert bizony közöttetek éltem annak előtte (hogy ez kinyilatkoztatott). Miért nem használjátok az agyatokat?" 17. S ki gonoszabb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót, avagy meghazudtolja az ő kinyilatkozásait? Lám! Nem boldogulnak a gaztevők. 18. S ők imádják, mi Allahon kívüli, mi nem árt nékik, s nem (is) használ nékik, s mondják: "Ezek a mi közbenjáróink Allahnál." Mondd: "Hirdetitek-é Allahnak, hogy ő nem ismeri (mi) az egeken és a Földön van? Legyen ő Dicső, s az ő Magassága emelkedjék azok fölé, kikkel társítják!" 19. S nem voltak mások az emberek, mint egy nemzet, s összekülönbözének. S ha nem előzte volna meg (ezt) a döntő szó az Uradtól, hát ítéltetett volna közöttük abban, miben összekülönböztek. 20. S mondják: "(S mi történt volna), ha nem nyilváníttatik ki néki a bizonyság az ő Urától?" Hát mondd (Ó, Muhammad): "Hanem a Láthatatlan Allahé, hát várakozzatok! Lám! Én véletek vagyok a várakozók közt." 21. S midőn megízleltettük az emberekkel a kegyelmet, miután csapás érte őket, bizony ők cselt szőttek a mi kinyilatkozásaink ellen. Mondd: "Allah gyorsabb cselszövésben. Lám! A Mi küldötteink lejegyzik, mit terveztek." 22. Ő az, Ki mozgatótok a szárazföldön és a tengeren. Amikor a bárkában voltatok, s az futott az üdvös széllel, örömötöket leltétek abban, amíg el nem jött a vihar s a hullámok minden irányból, úgy érezték magukat (a hajón lévők), hogy körül vannak véve. Fohászkodának Allahhoz őszinte hitvallással: "Ha Te megmenekítesz minket ettől, hát hálát adunk!" 23. S midőn ő megmenekíté őket, bizony ők fellázadtak a földön igaztalanul. Ó, emberek! Hanem a ti lázadástok (csak) magatok ellen (való). (Megvan) gondoskodástok az evilági életben, majd Hozzánk (vezet) vissza utatok, hát Mi kihirdetjük néktek azt mit tettetek. 24. Hanem az evilági élet olyan, mint a víz, mit az égből bocsájtottunk alá, s elegyedvén benne csírázik a föld, melyből az emberek, s a jószágok esznek, még akkor is, ha a föld felvette ékességet, s feldíszíttetett. S úgy véli annak népe, hogy birtokolja azt. S eljövend ahhoz a Mi elrendelésünk éjjel avagy nappal, s megtevénk azt arathatóvá, mintha az még tegnap nem is virult volna. Eképpen részletezzük a bizonyságokat a népnek, mely elgondolkodik. 25. S Allah a Béke Házába hív, s azt vezeti, kit ő akar, az egyenes ösvényre. 26. Azoknak, kik jókat cselekedtek a legjobbat (adja), s (még) a ráadást (is). S nem emészti el arcukat a szenny, sem a gyalázat. Ezek a Mennyország gazdái, s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 27. S azok, kik elnyerték a rosszakat, viszonzásként éppoly rosszat (kapnak), s elemészti őket a gyalázat, - nincs nékik Allahtól való patrónusuk -, s mintha elhomályosított lenne arcuk a sötét éj egy darab lepeltől. Ezek a Pokol gazdái, abban ők mindörökkön örökké (tartózkodnak)! 28. Azon a Napon Mi összetereljük őket mindnyájukat, majd mondjuk azoknak, kik bálványt állítottak: "(Ez) a ti helyetek és társaitoké (a bálványoké)!" S Mi különbséget teszünk közöttük. Mondák társaik (a bálványok): "Nem hozzánk imádkoztatok. 29. Allah elég (lesz) tanúnak köztünk s köztetek, midőn imádságtokat nem fogadánk el." 30. S ott minden lélek átéli azt, mit mívelt, s visszavettetnek Allahhoz, igaz Felségükhöz, s eltévelyíti őket az, mit kieszeltek. 31. Mondd: (Ó, Muhammad): "Ki az, ki juttat néktek az égből és a földről, avagy Ki birtokolja a hallást, s a látást, s Ki előhozá az élőt a holtból, s ki előhozá a holtat az előkkel, s Ki vezérli az elrendelést?" Hát mondják: "Allah!" Mondd: "Hát nem őrizkedtek-é?" 32. Hát ez Allah, igaz Uratok. S mi lehetne az Igazságon túl, mint eltévelyedés? S hogyan fordultok el? 33. Eképpen igazolódott be Urad Szava azokkal kapcsolatban, kik elzüllöttek, s nem hisznek. 34. Mondd: "Van-é a társaitok (a bálványok) közt, ki elindítja a Teremtést, majd megismétli azt?" Mondd: "Allah indítja el a Teremtést, majd ismétli meg azt. S hogy utasíthatjátok el (ezt)?" 35. Mondd: "Van-é a társaitok (a bálványok) között, ki elvezet az Igazsághoz?" Mondd: "Allah vezet el az Igazsághoz. S ő, Ki elvezet az Igazsághoz jogosultabb-é, hogy követtessék, avagy az, ki nem (tud) vezetni, s (önmaga) is csak vezetett? S mi van véletek? Hogyan Ítéltek?" 36. S többségük nem követi, csak a sejtést. Bizony a sejtés nem segít hozzá az igazsághoz egyáltalán. Lám! Allah Tudója annak, mit tesznek. 37. S ez a Korán nem olyan, mit Allahon kívül más kieszelt volna, hanem megerősítése annak, mi azelőtt megnyilvánult, s részletezése az írásnak - amelyben nincs kétség - a Világok Urától. 38. Avagy mondják: "Ő (Muhammad) kieszelte ezt?" Mondd: "Hát hozzatok egy ehhez hasonló szúrát, s fohászkodjatok ahhoz, kihez tudtok Allahon kívül, ha igazak vagytok." 39. Mi több! Meghazudtolták azt, mit nem fogtak fel tudással, mintha nem jött volna el nékik annak értelmezése. Eképpen tagadtak azok, kik őelőttük. Hát nézd mily volt beteljesülése a bűnösöknek! 40. (Van) köztük, ki hisz benne, (s van) köztük, ki nem hisz benne. S Urad a Legjobb Ismerője a megrontóknak. 41. S ha meghazudtolnak, hát mondd: "Enyéim az én tetteim, s tieitek a ti tetteitek. Ti vétlenek vagytok abban, mit én teszek, s én vétlen vagyok abban, mit ti tesztek." 42. S köztük (vannak olyanok), kik hallgatnak reád. S te (vagy az), ki hallásra bírod a süketet még akkor is, ha az ésszel nem éri fel? 43. S köztük (van olyan), ki reád néz. S te tudod-é vezetni a vakot úgy, hogy nem lát? 44. Íme! Allah nem viszi bűnbe az embereket egyáltalán, hanem az emberek önmagukat viszik bűnbe. 45. S azon a Napon, (midőn) ő összetereli őket, mintha nem is tartana tovább nékik órányinál a nappal, felismerik egymást, s valóban elvesznek azok, kik meghazudtolták Allahhal való találkozót, s nem voltak jól vezetettek. 46. S láttassunk-é Véled (Ó, Muhammad) néhány (olyat), mit nekik ígértünk, avagy elmúlasszunk Téged? S Hozzánk vezet vissza útjuk, majd Allah a Tanúja annak, mit tettek. 47. Minden nemzetnek (megvan), a (maga) küldötte. S ha eljön az ő küldöttük, hát ítélkezik köztük igazsággal, s ők nem vezettetnek bűnbe. 48. S mondják: "Mikor (teljesül be) ez az ígéret, ha igazak vagytok?" 49. Mondd: "Nincs nékem önmagam számára mi ártson, sem mi használjon, csak mit Allah akar. Minden nemzetnek a (megvan a maga) ideje (végzete). S midőn eljövend az ő idejük, hát, nem késleltethetik órányit (sem), s nem is siettethetik. 50. Mondd: "Midőn eljőve hozzátok az ő büntetése éjjel, avagy nappal, látjátok-é, mit módosítanak azon a bűnösök? 51. Avagy majd midőn lesújtott (rátok) fogtok (csak) hinni? (Higgyetek) most, bizony (eddig) siettettétek azt (a büntetést)." 52. Majd mondatik azoknak, kik bűnbe estek: "Ízleljétek meg az örökkévaló szenvedést. Vajon más miatt is kaptok büntetést, vagy csak azért, mit tettetek?" 53. S kérnek hirdesd ki nékik (mondván): "Ez az igazság?" Mondd: "Igen, s Uramra (esküszöm), bizony ez az igazság, s nem lehettek azok között, kik kivonják magukat Allah hatalma alól." 54. Minden lélek, mely bűnbe esett, bírná mindazt, mi a Földön (van), hát megváltaná magát (azzal), s örömmel venné a vezeklést, midőn látni fogják a szenvedést. S igazsággal ítéltetik közöttük, s ők nem vezettetnek bűnbe. 55. Lám! Mert bizony Allahé, mi az egeken és a Földön (van). S lám! Mert bizony Allah ígérete igaz. Hanem legtöbbjük nem tudja. 56. S ő életre kelt s elmúlaszt, s Hozzá tértek meg. 57. Ó, emberek! Bizony eljött hozzátok az intelem Uratoktól, s vigasz arra, mi kebletekben (van), útmutatásként, s kegyelemként a hívőknek. 58. Mondd: "Allah kiváltságából, s az ő kegyelmével, hát, ezennel hadd örvendezzenek. Ez jobb, mint mit összegyűjtenek." 59. Mondd: "Látjátok-é azt, mit lebocsájtott Allah néktek a gondoskodásból? S kijelölitek belőle, mi a tiltott, s mi a megengedett." Mondd: "Allah engedte-é meg, avagy kieszelitek Allahra (a hazug szót)? 60. S mit vélnek azok, kik kieszelik Allahra a hazug szót, (mi lesz vélük) a Feltámadás Napján? Lám! Allah bőkezű az emberek felé, hanem legtöbbjük nem ad hálát. 61. S Te (Ó, Muhammad) nem tehetsz semmit, s nem olvashatjátok a Koránt, s nem is végezhetitek a munkátokat, csak ha Mi vagyunk a tanútok, midőn elmerültök benne. S nem térhet ki Urad elől (semmi), mégha az egy atomnyi súlyú is, (sem) a Földön, sem az égen, sem egy annál kisebb (súlyú dolog), sem egy nagyobb, csak ha az (megíratott) a Nyilvánvaló Írásban. 62. Lám! Mert bizony Allah pártfogoltjain nincs félelem, s nem ők bánkódnak. 63. Azok, kik hisznek s őrizkednek, 64. Övék a üdvözülésről szóló hír az evilágon, s a Túlvilágon. S Allah Szavai nem változnak. Ez hát a hatalmas győzelem. 65. S ne szomorítson el Téged (Ó, Muhammad) beszédük. Íme! Az erő Allahé mindösszességében. ő a Meghallgató, a Mindent tudó. 66. Lám! Hát nem Allahéi (mindazok), kik az egeken és kik a Földön (vannak)? S mit követnek azok, kik Allah helyett hívnak társakat (a bálványokat)? Hát ők csak a sejtést követik, s ők csak találgatnak. 67. Ő az, Ki meg tevé az éjszakát (arra), hogy megpihenjetek benne, s a nappalt láthassátok (a környezeteteket). Íme! Ebben bizonyságok vannak a népnek, mely meghallgat. 68. Mondák: "Allah gyermeket nemzett." Legyen ő Dicső! S ő a Gazdag. Övé ami az egeken és mi a Földön (van). S nincs néktek arra (mit mondtok), bizonyítékotok. S mondtok-é Allahra (olyat), mit nem tudtok? 69. Mondd: "Mert bizony kik kieszelik Allahra a hazug szót, (azok) nem boldogulnak. 70. Örömüket lelik az evilágban, majd Hozzánk vezet vissza útjuk, majd megízleltetjük velük a szörnyű szenvedést, miáltal tagadtak. 71. S olvasd nékik Noé történetét, midőn mondá népének: "Ó, népem! Ha a helyem köztetek s Allahra való emlékeztetésem bántalom számotokra, hát én Allahra hagyatkozom, s gyűjtsétek egybe (babonás) tárgyaitokat és társaitok. És ne fájjon a fejetek a ti tervetek miatt! Majd pusztítsatok el engem, ne várakoztassatok! 72. S ha elfordultok, hát nem kérek tőletek fizetséget. Az én bérem csak Allahra (tartozik). Elrendeltettem, hogy megbékélő muszlim legyek." 73. Hát meghazudtolták őt, s Mi megszabadítánk őt, s ki ővele a bárkában (volt), s megtevénk őket helytartóvá (a Földön), s megfullasztánk azokat, kik meghazudtolták kinyilatkozásainkat. Hát nézd mily beteljesedése a figyelmeztetetteknek! 74. Majd küldénk őutána küldötteket az ő népükhöz, s azok elhozák nékik a bizonyosságokat. S ők nem hitték azt, mit meghazudtoltak már őelőttük élők. Eképpen bélyegezénk meg a törvényszegők szívét. 75. Majd elküldénk őutánuk Mózest és Áront a Mi kinyilatkozásainkkal Fáraóhoz és az (egyiptomi) főemberekhez. S ők dölyfösködtek, s a bűnösök népe lettek. 76. S midőn eljőve hozzájuk az igazság Mitőlünk, mondák: "Lám! Ez nyilvánvaló mágia." 77. Monda Mózes: "(Így) beszéltek-é az igazságról, midőn (az) eljő hozzátok? (Hogy) ez mágia-é?" S nem boldogulnak a mágusok. 78. Mondák: "Azért jöttél-é, hogy kiforgass bennünket abból (a hitből), amelyben atyáinkat találtuk, s hogy kettőtöké (Mózes és Áron) legyen a nagyság a földön? Hát mi nem hiszünk tinéktek. 79. S mondá Fáraó: "Hozzatok el nékem minden fortélyos mágust!" 80. S midőn eljöttek a mágusok, mondá nékik Mózes: "Dobjátok el, amit el kell dobnotok!" 81. S midőn eldobák, mondá Mózes: "Amit ti bemutattatok, az mágia. Íme! Allah meghiúsítja azt. Íme! Allah nem helyesli a megrontók művét. 82. S érvényre viszi Allah az igazságot az ő szavaival, még ha irtóznak is a bűnösök." 83. S nem hitt Mózesnek, csak néhány sarj (Fáraó) népéből, ám féltek a Fáraótól és főembereitől, hogy azok zaklatják őket. Lám! Fáraó magasságos a Földön, s ő a tékozló. 84. Mondá Mózes: "Ó, nép! Ha hinnétek Allahban, hát Reá hagyatkoznátok, ha (őbenne) megbékélő muszlimok vagytok." 85. S mondák: "Allahra hagyatkozunk. Urunk! Ne tégy minket ki a bűnösök népe kísértésének! 86. S menekíts meg bennünket a Te kegyelmedből a hitetlenek népétől!" 87. S Mi sugallánk Mózesnek s az ő fivérének, (mondván): "Jelöljetek ki kettőtök népének Egyiptomban otthonokat, s tegyétek meg otthonaitokat imatermekké, s tartsátok meg az imát, s hirdessetek a hívőknek!" 88. Mondá Mózes: "Urunk! Íme! Megadtad Fáraónak és az ő főembereinek a tündöklést s vagyont az evilági életben. Urunk! Eltévelyednek ők (tündöklésük és vagyonuk miatt) a Te utadról. Urunk! Semmisítsd meg vagyonukat, s szilárdítsd meg szívüket, s ne higgyenek addig, míg a fájdalmas szenvedést meg nem látják!" 89. Mondá (az Úr): "Bizony kettőtök fohásza meghallgattatott, hát legyetek egyenesek, s ne kövessétek azoknak útját, kik nem tudnak!" 90. S átszelénk Izrael fiaival a tengert, s belehajszolá őket Fáraó és az ő katonái fellázadván, s törvényt szegve addig, míg utol nem érte őket a fulladás, (majd) mondá (Fáraó): "Hiszem, hogy nincs (más) Isten, csak kiben Izrael fiai hisznek, s én a megbékélő muszlimok közé (tartozom)." 91. Most? Bezzeg előtte fellázadtál, s a megrontók közt voltál! 92. Hát ma Mi megőrizzük a saját tested, hogy légy azoknak bizonyság, kik utánad lesznek. Lám! Sok ember bizonyságainkkal nem törődik. 93. Mert bizony felparcelláztuk Izrael fiainak az igazi parcellákat, s elláttuk őket a jókkal, hát nem különbözének össze addig, míg el nem jött hozzájuk a tudás. Lám! Urad ítél közöttük a Feltámadás Napján abban, miben összekülönbözének. 94. S ha kétséged lenne (Ó, Muhammad) afelől, mit Mi néked kinyilatkoztattunk, hát kérdezd meg azokat, kik olvasták az Írást előtted. Mert bizony eljött hozzád az igazság a te Uradtól, hát ne légy az ingatagok közt. 95. S ne légy azok között (sem), kik meghazudtolják Allah bizonyságait, mert különben a vesztesek közt lennél. 96. Íme! Kikkel kapcsolatban beigazolódott Urad Szava, azok nem hisznek. 97. Még ha el is jönne hozzájuk minden bizonyság (sem hinnének) addig, amíg nem látnák a fájdalmas szenvedést. 98. S nem volt más olyan város, melynek annyi hasznot hozott a hite, mint Jónásé. Midőn hittek, levettük róluk a gyalázat gyötrelmét az evilági életben, s egy ideig gondoskodtunk róluk. 99. S ha Urad akarná, hát mindenki együttesen hinne a Földön. Avagy Te (Muhammad), irtózol-é az emberektől, amíg nem hisznek? 100. S nem (érdemesült) a lélek, hogy higgyen, csak Allah engedelmével. S ő megszégyeníti azokat, akik nem használják az agyukat. 101. Mondd: "Nézzétek mi az egeken és a Földön (van)!" S nem segítenek a bizonyságok s intelmek a népnek, mely nem hisz. 102. S csak olyan napokra várnak-é, mint amilyen azoké volt, kik előttük múlának el? Mondd: "Várjátok (azokat)! Én veletek várok." 103. Majd megmenekítjük a Mi küldötteinket, s azokat, kik hittek. Reánk (hárul) a hívők megmentése. 104. Mondd: (Ó, Muhammad): "Ó, emberek! Ha kételyetek lenne az én hitvallásom felől, hát (tudjátok, hogy) én nem imádkozom azokhoz, kikhez ti imádkoztok Allah helyett, hanem Allahhoz imádkozom, Aki elmúlaszt titeket. S elrendeltettem, hogy a hívők közt legyek. 105. S (Te, Ó, Muhammad) szegezd arcod a hitvallás felé eltökélten, s ne légy bálványimádó! 106. S ne fohászkodj Allah helyett (olyanhoz), mi nem használ néked, s nem is árt néked. S ha (azt) tennéd, hát a bűnösök közt lennél. 107. S ha érint téged Allah csapása, hát nincs ki azt megenyhítse, csak ő. S ha ő akarja néked a jót, hát nincs visszautasítója az ő bőkezűségének. Azt részesíti benne, kit ő akar az ő szolgálói közül. ő Megbocsátó, a Könyörületes. 108. Mondd: "Ó, emberek! Bizony eljött hozzátok az igazság az Uratoktól. S ki jól vezetett, hát saját lelke (által nyeri el azt), s ki eltévelyedett, hát az csak a saját kárára tette azt. S nem vagyok én őrizőtök. 109. S kövesd (Ó, Muhammad) mi sugalltatott néked, s légy állhatatos, mígnem Allah ítél. S ő a Legjobb Ítélő. 11. szúra Húd (mekkai kinyilatkoztatás) A Mindenható és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Rá. (Ez az) Írás, melynek kinyilatkozásai bevégeztettek, majd kifejtettek. (Ez jőve) annak Színéből, (Ki) Bölcs, Értesült. 2. (Mondván): "Ne szolgáljatok mást, csak Allahot!" Íme! Én néktek vagyok őtőle figyelmeztető és hirdető. 3. S bizony esedezzetek Uratok bocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot őneki. S ő szépségben és örömben részeltet titeket egy megadott ideig. S ő juttat bőkezűségéből minden kiváltságosnak. S ha elfordultok, hát íme! Féltelek titeket a Nagy Nap szenvedésétől. 4. Allahhoz vezet vissza utatok, s ő az, Ki Mindenre Képes. 5. Hát nem ők azok-é, kik beszűkítik keblüket, hogy elrejtsék (gondolataikat) őtőle? Hanem a pillanatban, midőn befedik magukat ruháikkal, ő tudja mit titkolnak, s mit jelentenek ki. Íme! ő Tudója a keblek (titkainak). 6. S nincs élőlény a Földön, csak olyan, melynek Allah a fenntartója. Ő tudja annak nyugvóhelyét s rejtekét. Mindez (szerepel) a Nyilvánvaló Írásban. 7. Ő az, Ki az egeket és a Földet megteremtette hat nap alatt - s az ő Trónusa a vízen volt, - hát próbára tesz titeket, melyiktek a legjobb tettben. S ha mondanád (Ó, Muhammad): "Lám! Ti feltámasztattok a halál után." Hát azok, kik tagadnak mondanák: "Ez nem más, mint nyilvánvaló mágia." 8. S ha késlelteténk a szenvedésüket egy megszámított ideig, hát mondanák: "Mi az, mi visszatartja azt?" Hanem azon a Napon az eljő hozzájuk, tőlük el nem téríthetően, s körülöleli őket az, minek megcsúfolói voltak. 9. S ha Mi megízleltetnénk az emberrel a Tőlünk való kegyelmet, majd megvonnánk azt tőle, hát lám! Kétségbe esne tagadón. 10. S ha megízleltetnénk a kegyet a csapás után, mi érte őt, hát mondaná: "A kétségbeesés elillant rólam." Lám! ő (most) örvendező, dicsekvő! 11. Kivéve azokat, kik állhatatosak, s jókat tesznek. Övék a megbocsátás, s a nagyszerű bér. 12. Talán elhanyagolsz néhány (dolgot), mi néked sugalltatott, s beszűkül általa kebled, midőn mondják: "Miért nem bocsájtatott le rá kincs, avagy jött vele angyal?" Hanem te vagy a figyelmeztető, s Allah mindenre felügyel. 13. Avagy mondják: "ő (Muhammad) ezt (csak) kieszelte." Mondd: "Hát hozzatok elő tíz ilyen szúrát, kieszeltet, s hívjatok ti, kit tudtok Allah helyett, ha igazak vagytok." 14. S ha ők nem válaszolnak néktek, hát tudjátok meg, hogy (ez) Allah tudásával nyilatkoztatott ki, s nincs Isten, csak ő. Hát megbékélő muszlimok vagytok-é? 15. S ki az evilági életet, s annak pompáját akarja, hát Mi megfizetjük tettei jutalmát az evilágon, s ők nem lesznek megrövidítve. 16. Azok ők, kiknek nincs a Túlvilágon egyéb, csak a Pokol tüze. S összeomlott az, mit míveltek, s haszontalan, mit tettek. 17. (Egyenlő-é vélük) az, ki Urától való bizonyságot (Korán) nyilvánít ki, amit egy Tőle való tanú (Gábriel) olvas, s (Muhammad) előtt Mózes könyve volt az irányadás, s a kegy? Ők hisznek benne, s ki tagadja azt a klánokból, hát a Pokol tüze lesz a találkozóhelyük. Hát ne legyen kételyed felőle. Lám! Az igazság az Uradtól (való), hanem a legtöbb ember, nem hisz. 18. S ki bűnösebb annál, mint ki kieszeli Allahra a hazug szót? Ezek Uruk elé vezettetnek, s mondják a tanuk: "Ezek azok, kik Urukra hazug szót (szóltak)." Hát Allah átka (legyen) a bűnösökön! 19. Azok, kik gátat emelnek Allah útján, s kanyargóssá kívánjak azt tenni, azok, kik a Túlvilágot tagadják. 20. Ezek nem szökhetnek el a Földön, s nincs nékik Allahon kívül (más) oltalmazó. Megkétszereztetik nékik a szenvedés. Nem működött a hallásuk, s nem láttak. 21. Ezek azok, kik elveszejtették önmagukat, s eltévelyítette őket az, mit kieszeltek. 22. Bizonyos, hogy ők a Túlvilágon a legelveszejtettebbek. 23. Íme! Kik hisznek, jókat cselekednek, s megalázkodnak Uruk előtt, ők a Mennyország gazdái, melyben ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 24. A két csoport közti különbség olyan, mint a vak, a süket és a látó, s halló (közti). Vajon összehasonlíthatóak ők? Hát nem emlékeztek-é? 25. Mert bizony elküldénk Noét az ő népéhez (s ő mondá): "Én néktek nyilvánvaló figyelmeztetőtök (vagyok). 26. Ne szolgáljátok, csak Allahot! Lám! Én féltelek titeket a Fájdalmas Nap szenvedéseitől." 27. S mondák a törzsfők, kik tagadtak népéből: "Nem látunk téged (másnak), csak halandónak, mint magunk, s nem látjuk hogy követnek téged csak azok, kik a legnyomorúságosabbak közülünk, s nem értelmesek. S nem úgy látjuk, hogy tinéktek kiváltságotok lenne felettünk, sőt mi hazugoknak tartunk titeket." 28. Mondá: "Ó, nép! Láttátok-é, mikor a bizonyságot nyilvánítom ki Uramtól, s mikor eljön hozzám a kegyelem őtőle, hogy homály borul rátok? Kötelezhetünk-é titeket rá,s ti irtóztok tőle? 29. Ó, nép! Nem kérek tőletek ezért vagyont. Márpedig az én bérem csak Allahra (tartozik), s nem én vagyok azok elűzője, kik hisznek. Lám! Nékik találkozójuk van Urukkal, hanem én titeket tudatlan népnek látlak. 30. Ó, nép! Ki ment meg engem Allahtól, ha elűzöm őket? Hát nem emlékeztek-é? 31. S nem mondom nektek, hogy nálam van Allah kincsestára, sem azt, hogy ismerem a Láthatatlant, s azt sem mondom, hogy én angyal lennék. S nem mondom azoknak, kiket lenéztek, (hogy) Allah sosem ad nékik jót. Allah a Legjobb Tudója annak, mi (rejlik) önmagatokban. Lám! Akkor én valóban bűnös lennék." 32. Mondák: "Ó, Noé! Vitába szálltál vélünk, s megsokszoroztad vitáinkat. Hát hozd el nékünk azt, mit nékünk ígérsz, ha igaz vagy." 33. Mondá: "Hanem elhozza azt néktek Allah, ha akarja, s nem is tudtok kitérni előle. 34. S nem használ néktek tanácsom, midőn tanácsot akarok adni néktek, ha Allah úgy akarja, hogy megtévesszen benneteket. ő a ti Uratok, s őhozzá tértek meg." 35. Avagy mondják: "Ezt ő (Muhammad) kieszelte?" Mondd: "Ha kieszeltem ezt, hát (sújtsanak le) rám bűneim, de én vétlen vagyok abban a bűnben, mit nékem tulajdonítotok." 36. S sugaltatott Noénak: "Senki sem fog hinni népedből, csak az, ki eddig is hitt. Hát ne gyötrődj azon, mit tettek! 37. S készítsd el a bárkát a Mi szemünk láttára, s a Mi sugallatunkkal, s ne szónokolj Nékem azok mellett, kik bűnbe estek, s lám! ők a megfulladók." 38. S ő készíté a bárkát, s mindahányszor arra haladának népéből a törzsfők, kigúnyolák őt. Mondá (az Úr): "Ha ti kigúnyoltok Minket, hát Mi kigúnyolunk titeket úgy, ahogy ti gúnyolódtok." 39. S meg fogjátok tudni. hogy kihez jön el az őt megalázó szenvedés, s szakad reá a tartós gyötrelem. 40. (Ez) addig (tartott), míg el nem jött a Mi parancsolásunk, s elő nem tört az özönvíz. Mondánk: "Vigyél arra minden élőlényből kettőt, egy párat, s házad népét, s csak azt ne, kire már kimondatott (Allah) szava, (s meg azt) ki hisz. S nem hittek véle, csak kevesen. 41. S mondá: "Szálljatok be hát! Allah nevében hajózzatok, s kössetek ki!. Lám! Uram a Megbocsátó, a Könyörületes." 42. S az futott vélük (olyan) hullámokon, mint a hegyek, s szólítá Noé az ő fiát, ki magányosan (állt): "Ó, fiam! Szállj be vélünk, s ne légy a hitetlenekkel." 43. Mondá: "Felmegyek a hegyre, (ami) megment engem a víztől." Mondá (Noé): "Nincs menekvés ma Allah parancsolásától, kivéve annak, kinek ő megkegyelmezett. S kettőjük közé csapott a hullám, s a vízbe fulladottak közt lett." 44. S mondva volt: "Ó föld! Nyeld el vized! Ó, ég, Tisztulj ki!" Leapadt a víz és beteljesedett a parancs. S megnyugodott (a bárka) Al-judi (hegyénél), majd mondva volt: "El innen a bűnösök népének!" 45. S szólítá Noé az ő Urat, s mondá: "Uram! Lám! Fiam családomból való volt! Bizony a Te ígéreted az igaz, s Te vagy a Legigazságosabb Bíró." 46. Mondá: "Ó, Noé! ő nem a te családodból való volt. Lám! ő nem helyesen cselekedett, hát ne kérj Engem (olyanra), miről néked nincs tudásod. Íme! Én intelek téged attól, hogy a tudatlanok közt légy." 47. Mondá: "Uram! Íme! őrizzél attól, hogy (olyat) kérjek Tőled, melyről nékem tudásom nincsen! S ha nem bocsátasz meg nékem, s (nem) kegyelmezel meg nékem, a vesztesek közt leszek." 48. Mondva volt: "Ó, Noé! Ereszkedj le (a hegyről) Tőlünk való békével, s áldás reád, s a nemzetekre akikből véled vannak. (Vannak más) nemzetek, kiknek megadjuk az evilági örömöket, majd eléri őket Tőlünk a fájdalmas szenvedés." 49. Ezek a Láthatatlan (világ) hírei, sugalljuk azokat Néked (Ó, Muhammad). Nem tudtad te ezeket, sem néped ezelőtt. Hát légy állhatatos! Íme! A beteljesedés az őrizkedőké. 50. (S elküldénk) Ád (törzséhez) az ő fivérüket Húdot. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint ő. Íme! Nem vagytok mások, mint hazugságot kieszelők. 51. Ó, nép! Nem kérek. tőletek ezért viszonzást. Íme! Bérem csak Arra tartozik, Aki elindított engem. Hát nem éritek-é ésszel? 52. S Ó, nép! Esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot őnéki! Ő reátok küldi az eget bőséges esővel, s erőtökön felül erősít titeket, s ne forduljatok el gaztevőként!" 53. Mondák: "Ó, Húd! Nem hoztad el nékünk a bizonyságot, s mi nem hagyjuk el isteneinket azért, mit mondottál, s nem hiszünk néked. 54. Hanem csak azt mondjuk, hogy néhány istenünk rábírt téged a rosszra." Mondá: "Allah a tanúm, s ti (is) tanúskodjatok, hogy én vétlen vagyok abban, mi társat ti (őnéki) állíttok 55. őrajta kívül. Hát csaljatok tőrbe mindnyájan, s ne várakoztassatok! 56. Lám! Én Allahra hagyatkozom, (ő az) én Uram és a ti Uratok. Nincs élőlény, akit ő meg ne ragadna az üstökénél. Lám! Az én Uram az egyenes ösvényen van. 57. S ha elfordultok, hát bizony én megüzenem néktek azt, miáltal küldettem hozzátok, s Uram más néppel vált fel titeket. S nem okozhattok kárt Néki egyáltalán. Lám! Uram a mindenek Megőrzője." 58. S midőn eljőve parancsolásunk, hát megmenekíténk Húdot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből. S megmenekíténk őket az iszonyú szenvedéstől. 59. S eképpen (viselkedett) Ád. Megtagadák az ő Uruk kinyilatkozásait, megcsúfolák az ő küldötteit, s követék minden megátalkodott hatalmasság parancsolatát. 60. S követi őket az átok ezen a világon, s a Feltámadás Napján. Mert bizony Ádék tagadták az ő Urukat. Vesszen el Ád, Húd népe! 61. (S elküldénk) Thamúd (törzséhez) az ő fivérüket Szálihot. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint ő. ő alkotott meg titeket földből, s tett titeket gazdálkodóvá rajta, hát esedezzetek az ő bűnbocsánatáért, s valljatok bűnbánatot őnéki! Íme! Uram Közeli, Választ Adó." 62. Mondák: "Ó, Szalih! Bizony mindez ideig bizalmasunk voltál közöttünk. Megtiltod-é nékünk, hogy ahhoz imádkozzunk, kihez apáink imádkoztak? Lám! Mi kételyek közt hányódunk afelől, amire szólítasz minket." 63. Mondá: "Ó, nép! Látjátok-é; midőn bizonyságot teszek az én Uramról, s eljön hozzám őtőle a kegyelem, hát ki ment meg Allahtól, ha megcsalom őt? Hát ti nem gyarapítotok engem mással, mint elveszéssel. 64. Ó, nép! Ez Allah tevetehene, néktek bizonyság, hát hagyjátok enni azt Allah földjén, s ne bántsátok azt, mert hanem elragad titeket a közeli szenvedés." 65. Hát ők lebéníták azt, s mondá (Szalih): "Élvezzétek (az életet) házaitokban három napig! Ez az ígéret nem lesz meghazudtolva." 66. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, megmenekíténk Szalihot, s kik véle hittek, Tőlünk való kegyelemből, azon Nap szörnyűségétől. Lám! Urad az Erős, a Nagyszerű! 67. S elragadta azokat, kik bűnösök (voltak), a sikoltás, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta. 68. Mintha nem is éltek volna benne. Hanem bizony Thamúdék tagadták az ő Urukat. Vesszen el Thamúd! 69. Mert bizony eljöttek a Mi küldötteink (angyalaink) Ábrahámhoz a hirdetéssel. Mondák: "Békesség!" Mondá: "Békesség!" S nem tartott sokáig, hogy hozza a sült borjút. 70. S midőn látá, hogy kezük nem ér hozzá, gyanakodott, s elfogta tőlük a félelem. Mondák: "Ne félj! Íme! Mi Lót népéhez küldettünk. 71. S az ő asszonya (csak) állt, s nevetett, midőn Mi kihirdettük néki Izsák (születését), s Izsák után Jakabét. 72. Monda (az asszony): "Jaj nékem! Szülök, s én öreg vagyok, s ez az én férjem (úgyszintén) idős ember? Íme! Ez érdekes dolog." 73. Mondák: "Csodálkozol-é Allah parancsán? Allah kegyelme, s az ő áldásai (szálljon) reátok ó, ház népe! Íme! ő a Magasztalt, a Dicsőített." 74. S midőn elszállt Ábrahámról a megilletődés, s megtudta a jó hírt, hát erősködött Vélünk Lót népét védve. 75. Lám! Ábrahám az irgalmas, esdeklő, vezeklő. 76. Ó, Ábrahám! Hagyj fel ezzel! Lám! Bizony eljött Urad parancsolata, s íme! Eljön hozzájuk a visszafordíthatatlan szenvedés. 77. S midőn eljöttek küldötteink Lóthoz, ő szorongott miattuk, s sajnálta őket (a saját népét). Mondá: "Ez ínség sújtotta nap!" 78. S eljött hozzá az ő népe, hozzá iramodván - s azelőtt rosszakat cselekedének - Mondá: "Ó nép! Ezek a leányaim! ők tisztábbak tinéktek (mint a férfiak). Hát tartsátok számon Allahot, s ne gyalázzatok meg engem vendégeim előtt! Hát nincs köztetek egyenes férfiú?" 79. Mondák: "Bizony te tudod, hogy nincs nékünk jogunk a te lányaidhoz, s te tudod, hogy mit akarunk." 80. Mondá: "Bár lenne felettetek erőm, avagy számíthatnék szilárd támaszra (köztetek)!" 81. Mondák (a küldöttek): "Ó Lót! Íme! Mi vagyunk Urad küldöttei, s ők sosem érnek el téged. Hát kelj útra családoddal egy éjjeli pillanatban, s ne forduljon hátra köztetek egy sem, kivéve a te asszonyodat, íme! Lesújt rá (majd) az, mi rájuk lesújt. Lám! Találkozójuk lesz reggel (a szenvedéssel). S nincs-é a reggel közel?" 82. S midőn eljőve parancsolásunk, elrendeltük azt, hogy bekövetkezzék, s leromboltuk (a várost), s záporoztunk reá agyagos kőesőt ellenállhatatlanul. 83. Megbillogozottak (ők) Uradnál, s vesszenek a gaztevők! 84. (S elküldénk) Midiánhoz az ő fivérüket Suejbet. Mondá: "Ó, nép! Szolgáljátok Allahot! Nincs néktek más Isten, mint ő. S ne rövidítsétek meg a mértéket, s a súlyt! Én jómódban látlak titeket, s lám! Féltelek titeket az Átölelő Nap szenvedésétől! 85. Ó, nép! Igazságosan használjátok a rőföt és a mérleget, ne ártsatok az embereknek dolgaikban, s ne galádkodjatok a földön megrontókként! 86. (Amit) Allah meghagy jobb néktek, ha hívők vagytok, s én nem vagyok értetek felelős." 87. Mondák: "Ó, Suejb! Elrendeli-é néked imád, hogy elhagyjuk azt, mihez atyáink imádkoztak, s azt tegyük vagyonunkkal, mit akarunk? Lám! Te vagy az irgalmas, a jó útra vezető." 88. Mondd: "Ó, nép! Látjátok-é, midőn kinyilvánítám a bizonyságot az én Uramtól. ő táplál engem őtőle szeplőtelen táplálékkal. S nem lemaradni mögöttetek (annak kerülésében), amit tiltottam néktek, hanem (mit) akarok csak az, hogy javítsak, mit tudok. S nem (tartozik) boldogulásom, csak Allahra. Reá hagyatkozom, és őnéki vallom meg (bűneimet). 89. Ó, nép! Irántam érzett ellenszenvetek ne vigyen bűnbe senkit, nehogy lesújtson reátok az, mi lesújtott Noé népére, avagy Húd népére, avagy Szalih népére. S Lót népe nincs messze tőletek. 90. S esedezzetek Uratok bűnbocsánatáért, majd valljatok bűnbánatot őneki! Lám! Uram Könyörületes, Szeretetteljes." 91. Mondák: "Ó, Suejb! Nem érünk fel sokat abból, mit mondasz, s lám! Mi téged közöttünk gyengének látunk. Ha nem lenne családod, hát megköveznénk téged. Nincsen néked felettünk hatalmad." 92. Mondá: "Ó, nép! Családom népe nagyobb becsben áll előttetek, mint Allah? S őt magatok mögé veszitek semmibe véve? Lám! Uram, mit tesztek, átfogja. 93. Ó, nép! Tegyétek azt, mi lehetőségtek, lám! Én (is) ezt teszem. Meg fogjátok tudni, hogy kihez fog eljönni az őt meggyalazó szenvedés, s ki a hazug. Figyeljetek, s én is veletek figyelek." 94. S midőn eljött a Mi parancsolásunk, hát megmenekíténk Suejbet, s azokat, kik véle hittek a Mi kegyelmünkből. S lesújtott azokra, kik bűnösök voltak a jajveszékelés, s a reggel őket otthonaikban kiterülve találta, 95. Mintha nem is éltek volna benne. Messzi került (Allah kegyelmétől) Midián népe, ahogy messzi került Thamúd is. 96. Mert bizony elküldénk Mózest a Mi kinyilatkozásainkkal, s nyilvánvaló hatalommal 97. Fáraóhoz, s az ő nemeseihez, de ők Fáraó parancsolatát követték,s Fáraó parancsolata nem volt jó útra vezető. 98. Ő majd népe előtt vonul a Feltámadás Napján, s elvezeti őket az itatóhelyhez a Pokol tűzébe. S nyomorúságos az itatóhely, ahova vezettettek. 99. S az átok követi őket ezen (a világon), s a Feltámadás Napján nyomorúság lesz adományozott adományuk. 100. Ezek a települések hírei, mit elmesélünk Néked (Ó, Muhammad). Közöttük (van), mi áll, s (van), mi elpusztult. 101. S nem Mi vittük őket bűnbe, hanem magukat vitték bűnbe. S nem segítettek rajtuk egyáltalán isteneik, kikhez fohászkodtak Allah helyett midőn eljött Urad parancsolása, s nem gyarapították őket mással, mint tönkremenéssel. 102. S ilyen Urad elragadó ereje, midőn ha ő megragadja a bűnös települést. Lám! Az ő megragadása fájdalmas, erős. 103. Mert bizony ebben (van) a bizonyság annak, ki féli a Túlvilág szenvedését. Azon a Napon az emberek összegyülekeznek Nála, s ez az a Nap, melyről tanúskodunk. 104. S Mi nem késleltetjük azt, csak a megszámított határidőig. 105. A Nap eljő, (midőn) nem beszél a lélek, csak az ő engedelmével, s köztük (van), ki nyomorult, s (van), ki boldog. 106. S hanem kik megnyomoríttatnak, hát ők a Pokol tűzében (égnek). Abban nyögnek és jajgatnak. 107. Abban (tartózkodnak) ők mindörökkön őrökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Lám! Urad annak Tevője, mit ő akar. 108. S hanem azok, kik boldogulnak, hát ők a Mennyországban (tartózkodnak) mindörökkön örökké, amíg az egek és a föld fennállnak, hacsak Urad (is) ezt akarja. Kimeríthetetlen adomány (ez). 109. S ne legyen kételyed afelől, hogy ezek mit imádnak! S mit ők imádnak, csak az, mit atyáik imádtak azelőtt. Lám! Mi visszafizetjük nékik járandóságukat, nem csökkentve azt. 110. Mert bizony megadánk Mózesnek az Írást, s összekülönbözének felőle. Ha nem előzte volna meg Urad szava, hát maguk közt ítélkeznének, s lám! ők kétely s kétség közt hányódnak. 111. Bizony mindnyájuknak visszafizeti a te Urad tetteiket. Lám! ő amit tesznek, arról Értesült. 112. S (haladj) egyenesen, ahogy elrendeltetett néked, s annak, ki véled bánja meg bűneit (őneki), s ne hágjátok át a törvényt! Íme! Ő, amit tesztek, annak Látója. 113. S ne hajoljatok azok felé, kik bűnösök, mert különben megérint titeket a Pokol tüze. S nincs néktek Allahon kívül oltalmazó, majd nem lesztek pártfogolva. 114. S tartsátok meg az imát a nap két végén, s az éjjeli ébrenlétben. Íme! A jó cselekedetek eltörlik a rosszakat. Ez emlékeztető az emlékezőknek. 115. S legyetek állhatatosak. Lám! Allah nem vesztegeti el a jótevők bérét. 116. Bárcsak lettek volna erkölcsös emberek az előttetek elő nemzedékek közt, kik megtiltották volna a rontás terjesztését a földön, ahogy tettek kevesen azokból, akikből Mi megmenekítettünk! S a bűnösök azt követték, amiben ők belekényelmesedtek, s gaztevők lettek. 117. S a te Urad nem pusztította el a települést kegyetlenül, ha annak népe jókat cselekedett. 118. S ha Urad akarná, hát megtenné az embereket egy nemzetnek, de még mindig különböznének, 119. Kivéve azt, kinek megkegyelmezett Urad. (Hiszen) ezért teremtette őket. S beteljesedett Urad szava: "Bizony megtöltöm a Poklot dzsinnekkel és emberekkel." 120. S mindazt, mit elmesélünk néked a küldöttek történeteiből, (tesszük) azért, hogy megszilárdítsuk általa szíved. S eljőve hozzád így az igazság, az intelem, s az emlékeztetés a hívőknek. 121. S mondd azoknak, kik nem hisznek: "Cselekedjetek lehetőségtek szerint! Íme! Mi is (így) cselekszünk. 122. S várjatok! Lám! Mi (is) várunk." 123. S Allahé az egek és a föld láthatatlansága, s Őhozzá téríttetik meg valamennyi dolog. Hát szolgáld őt, s hagyatkozz őreá. S nem Urad az, Ki nem tudja azt, mit tesztek.