. 1. szúra Nyitás (Mekkai kinyilatkoztatás) 1. A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 2. Dicsőség Allahnak, a Mindenségek Urának, 3. A Mindenhatónak és Könyörületesnek, 4. Az Ítélet Napja Birtokosának. 5. Hozzád imádkozunk, és Hozzád fordulunk menedékért, 6. Vezérelj minket az egyenes ösvényre, 7. Azoknak ösvényére, kiket Te kegyedben részesítesz, s amely nem azoké, kik kiérdemlik haragod és nem az eltévelyedőké. . 2. szúra Tehén (Medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Ez az Írás, semmi kétség: Útmutatás az őrizkedőknek. 3. Kik hiszik a Láthatatlant, megtartják az imát, s mindabból, mit Mi nékik adtunk, áldoznak, 4. S kik hiszik, ami néked (ó, Muhammad) lebocsájtatott, s mi (még) előtted lebocsájtatott, s a Túlvilágban bizonyosak. 5. Ezek ők, kik Uruk útmutatása szerint cselekszenek, s ezek ők, kik boldogulnak. 6. S kik hitetlenek, mindegy számukra, hogy intetted őket vagy sem, nem hisznek. 7. Allah pecsétet tett szívükre, hallásukra, látásukra hályogot küldött, osztályrészük hatalmas szenvedés. 8. Az emberek közt, kik mondják: Hiszünk Allahban, s az Ítélet Napjában, s ők nem hisznek. 9. Meg szándékozzák téveszteni Allahot, s azokat, kik hisznek, de nem tévesztik meg, csak magukat s ők nem érzik. 10. Szívükben betegség, s Allah gyarapítja őket betegségben, számukra a fájdalmas szenvedés mindazért, mit meghazudtoltak. 11. Midőn mondva van nékik: Ne rontsatok a földön!, mondják: Hanem mi vagyunk a jótevők. 12. Hanem ők valójában a megrontók, de nem érzik. 13. S midőn mondva van nékik: Higgyetek, ahogy az emberek hisznek!, ők mondják: Higgyünk-é, ahogy a félkegyelműek hisznek? Hanem ők valójában a félkegyelműek, de nem tudják. 14. S midőn találkoznak olyanokkal, kik hisznek, mondják: Hiszünk! S midőn félrevonulnak ördögeikhez, mondják: Mi veletek vagyunk, mert bizony mi vagyunk a csúfot űzők. 15. Allah csúfolja meg azokat, meghagyván őket csökönyösségükben vakon. 16. Azok, kik az Útmutatást eltévelyedésre váltották, hát üzletük nem jövedelmez, és nem vezettetnek (a helyes úton). 17. Ők olyanok, mint aki tüzet gyújt, s midőn megvilágítja, mi körülötte van, Allah kioltja világosságukat, sötétben hagyván őket, s ők nem látnak. 18. Süketség, némaság, vakság, s ők nem térnek vissza. 19. Vagy mint az égből kitörő vihar, benne sötétség, mennydörgés, villámlás. Ők ujjaikat fülükre helyezik a mennydörgéstől, félik a halált. Allah körbeveszi a hitetleneket. 20. A villám majdhogynem elragadja látásukat, s minden, mi megvilágosodik számukra, mennek felé, s midőn (újból) rájuk borul a sötétség, megállnak. Ha Allah akarja, úgy elveszi hallásukat s látásukat. Lám! Allah Mindenre képes. 21. Ó emberek! Imádjátok Uratokat, Ki titeket teremtett, s azokat, kik előttetek (voltak), hátha talán őrizkedtek; 22. Aki kijelölte számotokra a földet pihenőhelyül, az eget boltozatul, az égből vizet bocsájtott le, mellyel gyümölcsöket hozott elő adományul néktek, hát ne állítsatok Allahnak vetélytársakat, s ti ezt tudjátok. 23. S ha kétségetek lenne afelől, hogy mit nyilatkoztattunk ki szolgálónknak, úgy hát hozzatok ilyen szúrát, s hívjátok Allah nélküli tanúitokat, ha igazak vagytok. 24. S ha nem teszitek - és sohasem tudjátok megtenni -, úgy óvakodjatok a Pokol tüzétől, melynek gerjesztői emberek és kövek, s a hitetleneknek készíttetett. 25. Hirdess, (ó, Muhammad) azoknak, kik hisznek, s jókat cselekednek: Övék a Mennyország, mely alatt folyók futnak, s ahányszor megajándékoztatnak gyümölcseiből (égi) ajándékként, mondják: Ez az, mi nékünk megadatott azelőtt (a földön), s azonképpen adatik most. Ott szeplőtelen pár várja őket, s ott ők halhatatlanok. 26. Lám! Allah nem veti meg, hogy példát vessék, még ha a hangyáról is, vagy mi efölötti. S hanem kik hisznek, tudják hogy ez az igaz az Uruktól, de kik tagadnak mondják: Mit akar Allah ezzel a példával? Eltévelyít vele sokakat, és helyes irányba térít vele sokakat. De nem tévelyíti el azzal, csak a züllötteket. 27. Kik megszegik Allah szövetségét miután lényegültek vele, s megtagadják, mit parancsolt általa, hogy legyen, és megrontók a földön: ők a vesztesek. 28. Hogy tagadjátok Allahot midőn halottaitokból feltámasztott, majd elhaltatok Általa, majd (újra) felélesztett titeket, s majd Hozzá tértek meg? 29. Ő az, Ki megteremté néktek mindazt, ami a földön (van), majd az ég felé fordult és megmintázta a hét mennyországot. Ő a Mindenek Tudója. 30. Mondá Urad az angyaloknak: Íme! Én megteszek a földön uralkodót, s mondták: Megteszel-é ott olyat, ki ront rajta, s ontja a vért, miközben mi zengjük Dicsőségedet, s szentnek illetünk Téged? Mondá: Én tudom azt, mit ti nem tudtok. 31. S megtanítá (az Úr) Ádámnak minden (dolog) nevét, majd megmutatá ezeket az angyaloknak, s mondá: Hirdessétek ki Nékem e neveket, ha igazak vagytok. 32. Mondák: Légy Dicső! Nincs nékünk tudásunk, csak mit megtanítottál nékünk, hiszen Te vagy a Tudó, a Bölcs. 33. Mondá (az Úr): Ó, Ádám! Hirdesd ki nékik neveiket! S midőn ő megvilágosítá nékik neveiket mondá (az Úr): Nem mondtam-é néktek, hogy Én ismerem az egek és a föld titkait, tudom mit kitártok, s mit elfedtek? 34. Mondánk az angyaloknak: Boruljatok le Ádámnak, hát ők leborultak, kivéve Ibliszt, aki fennhéjázón szembeszegült, így hitetlenné lett. 35. Mondánk: Ó, Ádám! Élj te és párod a Mennyországban, táplálkozzatok belőle szabadon, akaratotok szerint, de ne közeledjetek e fához, mert elkárhozottak lesztek. 36. Megtörte őket abban a Sátán, és kiűzette őket onnan, miben voltak, s mondánk: Szálljatok le, egyik a másikának ellensége, számotokra a földön van lakóhely és gondoskodás egy időre. 37. Befogadá Ádám Urától a szavakat, s Ő megenyhült iránta. Íme! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 38. Mondánk: Szálljatok le innen mindnyájan, s bizony eljövend néktek Tőlem az Útmutatás, s kik követik Útmutatásomat, számukra nincs félelem s nem ők bánkódnak. 39. És kik nem hiszik, s meghazudtolják kinyilatkozásainkat, azok a Pokol követői, s itt ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 40. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyemben részesültetek és tartsátok meg szövetségemet, azonképpen tartom szövetségteket és féljetek Engem! 41. Higgyétek, amit kinyilatkoztattam, megerősítve azt mi véletek van (Írás), s ne legyetek ennek első tagadói! Ne váltsátok aprópénzre kinyilatkozásaimat, s Engem pedig számon tartsatok! 42. Ne öltöztessétek az igazat hamis színbe, elhallgatván az igazat, s ti tudjátok. 43. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, és térdeljetek a térdeplőkkel! 44. Megparancsoljátok-é az embereknek az egyenességet, s magatokról megfeledkeztek? És olvassátok az Írást, mit ésszel fel nem értek? 45. Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által, s valóban, ez nagy megpróbáltatás, kivéve az alázatosoknak, 46. Akik hiszik, hogy találkozójuk van Urukkal, s hogy ők Hozzá térnek meg. 47. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, mely kegyemben részesültetek, s hogy kiváltságosaim voltatok mindenek felett. 48. Tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, nem fogadtatik el tőle közbenjárás, s nem vétetik tőle elégtétel, és nem lesznek ők a pártfogoltak. 49. Megszabadítánk titeket Fáraó nemzetségétől, kik lesújtottak rátok rettegett szenvedéssel, lemészárolták fiaitokat, megvetették asszonyaitokat. S ebben hát a hatalmas próbatétel Uratoktól. 50. Átkisérénk titeket a tengeren, hát Mi megmenekíténk benneteket, s vízbe veszejténk Fáraó nemzetséget, s ti láttátok. 51. Kijelölénk Mózesnek negyven éjszakát, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s ti bűnbe estetek. 52. Majd megbocsájtánk néktek ezek után, hátha talán hálát adtok. 53. Adományozánk Mózesnek az Írást és az Ismérveket, hátha talán jól vezettettek. 54. Mondá Mózes népének: Ó, nép! Elkárhoztattátok magatokat, miáltal a borjút vevétek, hát bánjátok meg Teremtőtöknek, s ha megölnétek magatokat, az jobb lenne néktek a Teremtőtöknél, s ő megenyhülne irántatok: Íme! Ő a Megenyhülő, a Könyörületes. 55. Mondátok: Ó, Mózes! Nem hiszünk néked addig, míg nem látjuk Allahot nyilvánvalóan. S lesújtott reátok a villám, s ti látjátok. 56. Majd Mi feltámasztánk titeket halálotok után, hátha talán megköszönitek. 57. Beárnyékolánk titeket fellegekkel, rátok bocsátánk a mannát és fürjeket (mondván): Egyetek mindabból a jóból, mit néktek nyújtottunk. Ők nem vittek bűnbe Minket, hanem ők maguk estek bűnbe. 58. Mondánk: Térjetek be ebbe a faluba és egyetek belőle akaratotok szerint szabadon! Menjetek be a kapun leborulva és mondjátok: Bűnbánatot fogadok! Mi megbocsájtjuk néktek vétkeiteket, és gyarapítjuk a jótevők számát. 59. Akik rosszat tettek, megváltoztatták a mondást mássá, mint mondva volt nékik, és Mi rábocsájtottuk azokra, kik gonoszat tettek az ég haragját, miáltal ők a gaztevők. 60. Midőn Mózes vízért esdekelt népének, mondánk: Üsd botoddal a sziklát, s kifakadt ebből tizenkét patak. Bizony megtudta minden törzs a maga ivóhelyét. Egyétek s igyátok, mit Allah adott, és ne züllesszetek a földön rontásnak rontásával. 61. Mondátok: Ó, Mózes! Nem nyughatunk bele egyféle étekbe. Hívd hozzánk Uradat, hogy előhozza nékünk, mit a föld terem: füveit, uborkáit, gabonáját, lencséjét és hagymáját. Mondá (az Úr): Silányra cserélnétek azt, ami jó? Szálljatok le az elrendezett földre és tiétek, mit kértetek. Megalázottság, szerencsétlenség sújtott le rájuk és Allah haragja, miáltal megtagadták Allah kinyilatkozásait, s megölék a prófétákat igaztalanul. Ez hát miáltal ők az engedetlenek, a törvényszegők. 62. Lám! Akik hisznek, s azok kik zsidók, keresztények, szábeusok, ki hisz Allahban, az Ítélet Napjában és jókat cselekedik, hát nekik jutalmuk (van) Uruknál, s nincs rajtuk félelem, s nem ők bánkódnak. 63. S midőn vevénk szövetségteket, emelénk fölétek a Hegyet (mondván): Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s emlékezzetek, mi benne (van), hátha talán őrizkedtek. 64. Majd elfordultatok ezek után, s ha nincs számotokra Allah Kiváltsága és Kegyelme, bizony vesztesek lennétek. 65. S bizony megismertétek azokat, kik megtörték közületek a Szombatot, s Mi mondánk nékik: Legyetek majmok, kitaszítottak. 66. S példát állítánk általa részükre, s kik őket követik, intelemként az őrizkedőknek. 67. Mondá Mózes népének: Íme! Allah megparancsolá néktek, hogy áldozzátok fel a tehenet, mondák: játékot űzöl-é vélünk?. Mondá: Allah őrizzen, hogy a tudatlanok közül legyek! 68. Mondák: Hívd hozzánk Uradat, nyilvánítsa ki számunkra melyiket (tehenet), s mondá Mózes: Íme! Ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem borjazott s nem is éretlen, hanem a kettő között, hát tegyétek mi parancsolva van néktek! 69. Mondák: Hívd hozzánk Uradat tegye nyilvánvalóvá számunkra, mi a színe! Mondá (Mózes): Íme! Ő mondá (az Úr) bizony a tehén sárga, csillogó, színe megörvendezteti azt, ki nézi. 70. Mondák: Hívd hozzánk Uradat, nyilvánítsa ki mely (tehén). Íme! A tehén hasonlít ránk és lám! Ha Allah akarja, bizony mi jól vezettetünk. 71. Mondá (Mózes): Íme! Ő mondá (az Úr), bizony a tehén nem fogatott igába, nem szántja a földet, a barázdát nem nedvesíti, sértetlen, jegy sincs rajta. Mondák: Most elhoztad az igazat. Így feláldozták, bár alig-alig tették. 72. S megölétek az embert, s ebben összekülönbözétek. Allah felszínre hozza, mit elfeledtetek. 73. Mondánk: Sújtsatok le reá néhányszor! Így támasztja fel Allah a halottat, s megláttatja veletek az ő bizonyságait, hátha tán feléritek. 74. Majd megkeményedett szívetek ezután, s az mint a szikla, avagy ridegebb annál. Bizony vannak sziklák, melyekből folyók fakadnak, s valóban, melyek résre válnak, így a víz kijőve belőlük. S bizony van, mely lezúdul Allahtól való félelmében. Allah nem az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 75. Lesitek-é, hogy higgyenek néktek? S bizony egy csoport közülük meghallá Allah Szavát, majd kiforgatta azt értésük után, s ők tudnak. 76. S midőn találkoztak olyanokkal, kik hittek, mondák: Hiszünk. S midőn egymás között maradtak, mondák: Elbeszélétek-é nékik azt, mit Allah kitárt néktek, hogy azzal ők vitába szálljanak véletek Uratoknál? Hát nem éritek-é fel (ésszel)? 77. Avagy nem tudják-é, hogy Allah tudja, mit eltitkolnak, s mit kihirdetnek? 78. Közöttük Írástudatlanok (vannak), kik nem ismerik az Írást, csupán vágyják azt, s ők csak találgatják (azt). 79. Hát jaj azoknak, kik kezeikkel írják az Írást, majd mondják: Ez Allahtól való, hogy aprópénzre válthassák azt. Hát jaj nékik, miáltal kezeik írták, s jaj nékik azért, mit elnyertek. 80. Mondák: Nem érint minket a Pokol tüze, csak megszámított napokon. Mondd: Vevétek-é Allahtól a szövetséget, - Allah nem szegi meg egyezséget -, avagy rámondjátok Allahra mit nem tudtok? 81. Mi több, ki elnyerte a rosszat, s vétke körülölelé őt, hát ezek a Pokol követői, s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 82. Kik hisznek, s jókat cselekszenek, hát ezek a Mennyország követői s ők ebben (tartózkodnak) mindörökkön örökké. 83. Midőn vevénk szövetségét Izrael fiainak (mondván): Ne imádjátok csak Allahot, s jók legyetek a szülőkhöz, s így a rokonokhoz, árvákhoz szűkölködőkhöz, az emberekhez szépen beszéljetek, imádkozzatok és adjatok kötelező alamizsnát! Majd elfordultatok, - csak kevesen nem közületek - és ti lettetek az ellenzők. 84. Midőn vevénk szövetségteket (mondván): Ne ontsátok véreitek vérét, ne hajtsátok ki magamagatokat otthonaitokból! Majd elhatározátok, s ti (hitet) vallottatok. 85. Majd ti vagytok, kik lemészároljátok magatokat, s kihajtjátok magatok közül a csoportot házaikból; megjelenítvén közöttük a bűnt és ellenségeskedést, s ha foglyokként jönnek hozzátok megváltjátok őket, mígnem kiűzetésük már maga tiltva volt néktek, s hiszitek-é részét az Írásnak, és tagadjátok a másik részt? S osztályrésze annak, ki ezt teszi közületek nem más, mint becstelenség a földi életben, s a Feltámadás Napján alávétetnek a legkínzóbb szenvedésnek, s nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tettetek. 86. Kik az evilági életre váltják a Túlvilágot, bizony nem enyhíttetik róluk szenvedésük, s nem ők a pártfogoltak. 87. S bizony adánk Mózesnek az Írást, s kitanítánk a küldötteket, kik őutána (jöttek): adományozánk Jézusnak Mária fiának a bizonyosságokat, s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S nem-é mindahányszor, ha jöve hozzátok a küldött, (egy azok közül) kikre magatok nem vágytatok, hát dölyfösködtetek, s néhányukat meghazudtoltátok, néhányukat levágtátok. 88. Mondák: Szívünk megkeményedett. Mi több, megátkozá őket Allah hitetlenségükért. Kevés az, mit ők hisznek. 89. Midőn eljöve nékik az Írás Allahtól, megerősítve azt, ami vélük van - s ők azelőtt esedeztek, hogy győzelmet arassanak azokon, kik hitetlenek -, s midőn eljött nékik, mit tudtak, hát megtagadták. Allah átka a hitetleneken. 90. Gonoszság az, mire váltották önmagukat, tagadják mit Allah kinyilatkoztatott, neheztelvén, hogy Allah kegyében részesíti, akit Ő akar szolgálói közül. Magukra vonták a haragok haragját, s hitetleneké a szégyenletes szenvedés. 91. S midőn mondva van nekik: Higgyétek, mit Allah kinyilatkozott, mondják: Hisszük, mi kinyilatkoztatott reánk, de tagadják azt, mi emögött (van), pedig maga az igazság megerősítve, mi vélük van. Mondd (ó, Muhammad): Miért öltétek meg Allah prófétait azelőtt, ha (valóban) hivők vagytok? 92. S bizony eljöve hozzátok Mózes a nyílt bizonyságokkal, majd a borjút vettétek, ami után mentek, s elkárhozátok. 93. Vevénk egyezségteket, s emelénk fölétek a Hegyet, (mondván): Vegyétek, mit adtunk néktek erővel, s hallgassátok (szavunkat), mondák: Hallunk és fellázadunk. S beivódott szívükbe a borjú hitetlenségük által. Mondd: Bűn az, mit parancsol néktek hitetek, ha ti hívők vagytok. 94. Mondd: Ha néktek van Túlvilági Lakhely Allahnál bizonyosan, emberek nélkül, úgy kívánjátok a halált, ha igazak vagytok. 95. S ők ezt sosem vágyják mindazért, mit kezük megelőlegezett. Allah Ismerője a bűnösöknek. 96. S úgy fogod találni, hogy ők az emberek legmohóbbjai az életre, (mohóbbak), akár a bálványimádók. Szeretné (mind)egyikük, ha megadatna életkornak ezer év, pedig nem szabadíttatik meg ő a szenvedésektől, ha megadatik (ezer év). Allah Látója annak, mit cselekszenek. 97. Mondd: ki az, ki ellensége Gábrielnek! Mert ő az, ki rábocsájtá ezt (az Írást) szívedre Allah engedelmével megerősítve azt, mi azelőtt kinyilatkoztatott, útmutatásként s hirdetésként a hívőknek. 98. Ki az, ki ellensége Allahnak, az Ő angyalainak, küldötteinek, Gábrielnek és Mihálynak? Hát lám! Allah ellensége a hitetleneknek. 99. Mert bizony kinyilatkoztattuk néked az Igét bizonyságul, s nem kételkedik benne csak, ki züllött. 100. Avagy mindannyiszor, ha megegyezének egyezséggel, felrúgta ezt néhány közülük. Sőt, legtöbbjük nem hívő. 101. Midőn Hírnök jöve hozzájuk Allahtól, megerősítve azt, mi vélük van, néhány azok közül, akiknek megadatott az Írás, elhajítják Allah írását hátuk mögé, mintha nem tudnák. 102. S ők azt követék, mit a sátánok olvastak rá Salamon királyságára. Salamon nem volt hitetlen, de a sátánok hitetlenek voltak, s megtaníták az embereket a mágiára, s arra, ami rábocsájtatott a két angyalra, Harutra és Marutra Bábelben. Nem tanítottak (ők) senkit addig, míg nem mondták: Hanem mi vagyunk a kísértés, így hát ne hitetlenkedj! S megtanulák (az emberek) tőlük, ami összekülönbözteti férfit és párját (asszonyát), s nem ártanak senkinek, hacsak nem Allah engedelmével. S megtanulják ami árt nékik és nem használ számukra. S bizonyosan tudják, hogy ki kufárkodik (üzérkedik), nincs számára teremtés a Túlvilágon, s gonoszság az, mire váltották Önmagukat, ha tudnák! 103. Ha ők hittek volna, és tartóztatják magukat, a viszonzás Allahtól jobb, ha tudnák! 104. Ó, kik hisznek, ne mondjátok: Hallgass minket! Hanem mondjátok: Nézz ránk! S hallgassatok! S hitetleneké a fájdalmas szenvedés. 105. S nem szeretik, kik tagadnak a Könyv követői (zsidók és keresztények) közül, sem a bálványimádók, ha rátok bocsájtatik a jó Uratoktól. S Allah azt részesíti kegyében, kit akar, s Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa! 106. S nem vonjuk vissza Igénket, s nem is feledtetjük azt, hanem jobbat hozunk belőle, avagy hasonlót. Nem tudod-é, hogy Allah Mindenre Képes? 107. Nem tudod-é, hogy Allahé az egek s a föld Mindenhatósága, s nincs számotokra Allah nélkül patrónus, sem pártfogó? 108. Avagy meg akarjátok-é kérdezni küldötteteket, ahogyan Mózest kérdezték azelőtt? S ki felcserélte hitetlenségért a hitet, hát bizony letért az egyengetett útról. 109. Sokan szeretnék az Írás követői közül, ha visszatérítenének titeket hitetek után hitetlenekké, irigykedvén önmaguk közül magukra, miután megnyilvánult számukra az Igaz. Bocsássátok meg, s nézzétek el, amíg el nem jő Allah, parancsával. Lám! Allah Mindenre Képes. 110. Tartsátok meg az imát, adjatok kötelező alamizsnát, s mit megelőlegeztek magatoknak a jóból, hát megtaláljátok azt Allahnál. Íme! Allah látja, mit tisztek. 111. S mondák: Nem térhet Paradicsomba soha, csak ki zsidó vagy keresztény. Ez az ő vágyuk. Mondd: Feddjétek fel bizonyságaitokat, ha igazak vagytok. 112. Mi több, ki Allahnak kitárja arcát, s ő jótét lélek, hát számára jutalom (van) Uránál. S nincs félelem rajtuk, s nem ők bánkódnak. 113. Mondák a zsidók: a keresztények semmire sem valók, s mondák a keresztények: a zsidók semmire sem valók. S ők olvassák az Írást. Eképpen beszélnek, kik nem tudják, mit rejt szavuk. S a Feltámadás Napján Allah ítélkezik közöttük abban, miben különböztek. 114. S ki gonoszabb annál, mint ki megtiltja Allah szentélyeit, (ne)hogy említtessék bennük az Ő Neve, s törekszik lerombolásukra. Ezeknek nem kell, hogy betérjenek a (szentélybe), csakis félelemmel. Számukra a evilágon gyalázat (van), s nékik a Túlvilágon iszonyú szenvedés. 115. S Allahé a Napkelet és Napnyugat, s akármerre fordultok ott, Allahhal álltok szemben. Lám! Allah Mindent Átölel, Mindent Tudó. 116. Mondák: Magához vett Allah egy gyermeket. Legyen Dicső! Sőt! Övé ami az egeken és a földön (van). Mindnyájan Néki vannak alárendelve. 117. Elindítója az egeknek és a földnek! Midőn elrendelé a parancsolást mondá néki: Légy! S lészen. 118. S mondák, kik nem tudnak: Miért nem beszél hozzánk Allah, avagy ad nékünk jelet? Eképpen beszéltek azok is, kik előttük (éltek). Szívük hasonult. Már bizony kinyilatkoztatánk Mi az Igét a népnek, kik bizonyosak. 119. Íme! Elküldtünk Téged (Muhammad) az Igazzal hirdetőként s figyelmeztetőként, s nem fognak megkérdezni a Pokol követőiről. 120. Sosem egyeznek ki veled a zsidók, sem a keresztények, amíg nem követed felekezetüket. Mondd: Íme! Allah Útmutatása az (igazi) Útmutatás. S mert követted vágyaikat azután, mi eljövend néked a tudásból, nincs számodra Allah ellenében patrónus, sem pártfogó. 121. Azok, kiknek Mi megadtuk az Írást, s olvassák azt igaz olvasással, azok hisznek benne. S kik tagadják azt, hát ők azok, a vesztesek. 122. Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek kegyemre, amely kegyben részesültetek, s kiváltságosaim voltatok minden teremtés felett. 123. S tartsátok számon a napot, mikor nem juttatja semmilyen előnyhöz lélek a lelket, elégtétel tőle el nem fogadtatik, s nem használ a közbenjárás, s nem lesznek ők pártfogoltak. 124. Próbára tevé Ábrahámot az ő Ura szavaival, s ő ezeknek eleget tett. Mondá (az Úr): Íme! Megteszlek téged az emberek élére. Mondá (Ábrahám): Hát sarjaimból (lesznek-é elöljárók)? Mondá (az Úr): Nem vívják ki egyezségemet a bűnösök. 125. S megalkotánk a Házat (Mekkában) találkozóhelyül az embereknek, s menedékül, (mondván): Vegyétek a helyet, hol Ábrahám állt, imádkozóhelyül! S előíránk Ábrahámnak és Izmáelnek (mondván): Tisztítsátok meg házamat a körbenjáróknak, meditálóknak, előrehajolóknak és leborulóknak. 126. Mondá Ábrahám: Uram! Tedd ezt a biztonság tájékává, s juttass népének a gyümölcsökből, kik hisznek közülük Allahban, s az Ítélet Napjában. Mondá (az Úr): Ki tagad, hát kielégíttetem (a szükségleteiket) kevéssé, majd a Pokol szenvedéseibe taszítom - nyomorúságos végzet. 127. Felállítá Ábrahám és Izmáel a Ház alapjait, (Ábrahám leborulva): Urunk! Fogadd el tőlünk! Lám! Te, s csak Te vagy a Meghallgató, a Mindenttudó. 128. Urunk! Tegyél minket megbékélőkké Tebenned, s utódainkból Tebenned megbékélt nemzetet. Láttasd vélünk, hogyan imádjunk, s engesztelődj meg ránk! Íme! Te, s csak Te vagy a Megenyhülő, a Könyörületes. 129. Urunk! S támassz közöttük Hírnököt, közülük valót, ki olvassa nékik Igédet, s megtanítja nékik az Írást, a bölcsességet, s okosbítja őket. Íme! Te, s csak Te vagy a Nagyszerű, a Bölcs. 130. S ki az, ki elhagyja Ábrahám felekezetét, hacsak nem az ki bolondot tesz magából? S bizony kiválasztánk őt a világra, s lám! Ő a Túlvilágon a jócselekedetűek között (van). 131. Mondá néki az ő Ura: Térj meg! Mondá: Megtértem a Mindenség Urához. 132. S ezáltal meghagyá Ábrahám fiainak és Jakabnak (mondván): Ó, fiaim! Íme! Allah kiválasztá számotokra a hitvallást, hát ne haljatok meg, csak ha megbékéltetek. 133. Avagy látói voltatok, midőn jöve a halál Jakabhoz, s ő mondá fiainak: Mit imádtok énutánam? Mondák: Imádjuk Istenedet, atyáid Istenét, Ábrahámét, Izmáelét és Izsákét. Egy az Isten s mi őbenne megbékélünk. 134. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék, mit nyertek, s tiétek mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról mit ők tettek. 135. Mondák: Legyetek zsidók vagy keresztények, s ti jól vezettettek. Mondd: Sőt, (követjük) Ábrahámot, az egyenes felekezetét, s ő nem volt bálványimádó. 136. Mondjátok: Hiszünk Allahban, s abban, mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi kinyilatkoztatott Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak és a törzseknek, s mi megadatott Mózesnek és Jézusnak, s mi megadatott a prófétáknak az Uruktól. Nem teszünk köztük különbséget, s mi Néki megtértünk. 137. S ha hisznek, mint ahogy ti hisztek, úgy helyesen vezettetnek. S ha elfordulnak, úgy ők hitszakítók, és ellát titeket Allah ellenükben. Ő a Meghallgató, a Mindenttudó. 138. (Vevénk) a színezetet (arculatot) Allahtól, s ki az kinek jobb a színezete Allahénál? S mi az Ő imádói vagyunk. 139. Mondd: Vitatkoztok-é velünk Allahról, s Ő Urunk és Uratok. Nékünk a magunk tettei, s néktek a magatok tettei. S mi Néki teljes odaadással viseltetünk. 140. Avagy mondjátok, hogy Ábrahám, Izmáel, Izsák, Jakab és a törzsek zsidók voltak, vagy keresztények? Mondd: Ti tudjátok jobban, vagy Allah? Ki bűnösebb annál, mint ki elrejti a tanúbizonyságot, mi nála van Allahtól? S nem Allah az, ki nincs tudatában annak, mit tesztek. 141. Azok a nemzetek, kik elmúltak, övék mit nyertek, s tiétek mit nyertetek. S ti nem kérdeztettek meg arról, mit ők tettek. 142. Félkegyelműek az emberek közül mondani fogják: Mi fordítá el őket a Quiblától, (az a szent hely, melynek irányába a hívők imádkoznak. Előzőleg ez Jeruzsálem volt, majd ez összeütközésre adott okot a Medinában élő zsidók és muzulmánok között, akik a muzulmánokat a judaizmusra szerették volna téríteni.), amelyet eddig tartottak? Mondd: Allahé a Napkelet, s a Napnyugat. Vezeti azt, kit ő akar az egyenes ösvényre. 143. Eképpen jelölénk ki titeket közvetítő nemzetnek, hogy legyetek tanúk az emberek felett, és legyen a Hírnök tanú felettetek, s nem jelöltük volna meg a Quiblát, melyet eddig tartottál, csak hogy tudjuk ki követi a Hírnököt, és ki az, ki sarkon fordul. S bizony nagy megpróbáltatás volt, csak azoknak nem, kiket Allah vezetett. S nem szándékozott elveszejteni Allah hiteteket. Lám! Allah az embereket Megszánó, Könyörületes. 144. Bizony Mi láttuk, hogy fordítád arcod az égnek, hát fordítunk téged Quiblának, mellyel megelégedett vagy. Fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély (Kába szentélye Mekkában) felé, s akárhol vagytok, hát fordítsátok arcotokat felé. Lám! Kiknek megadatott az Írás, tudják meg, hogy ez igaz az Uruktól. S nem Allah az, ki nincs tudatában, mit csinálnak. 145. S ha elhoztál minden jelet azoknak, kiknek megadatott az Írás, s ők nem követik a te Quibládat, hát te se kövesd az ő Quiblájukat, és ne kövessék egymás Quibláját! S ha követed kívánalmaikat, miután eljött hozzád a tudásból, hát valóban bűnösök közül vagy. 146. Akiknek adtuk az Írást (tettük azért), hogy tudják azt, ahogy tudják fiaik. De lám! Néhányan közülük palástolják az Igazat, s ők tudnak. 147. Az Igaz az Uradtól jő (ó, Muhammad), hát ne legyetek azok közül, kik ingadoznak. 148. S mindegyiknek megvan a célja, s ő afelé fordul, hát versengjetek a jókban! Akármerre is vagytok, összehoz titeket Allah. Íme! Allah Mindenre Képes. 149. Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé! Íme! Az Igaz az Uradtól (jön), s nem Allah az, ki nincs tudatában, mit tesztek. 150. Bárhonnan is jössz elő, hát fordítsd arcod a Sérthetetlen Szentély felé, s bármerre is vagytok fordítsátok arcotokat felé, merthogy ne legyen az embereknek érve ellenetek, kivéve azokat, kik bűnösök, - hát ne féljétek őket, hanem Engem féljetek-, hogy beteljesíthessem rajtatok kegyem, hátha talán jól vezettettek. 151. Ahogy küldettünk hozzátok Hírnököt közületek, ki előadja nektek kinyilatkozásainkat, okosbít titeket, megtanítja néktek az Írást, s a bölcsességet, s megtanítja néktek azt, mit nem tudtatok. 152. Hát emlékezzetek Rám, s én emlékezem rátok. Mondjatok köszönetet Nékem, s ne tagadjatok meg! 153. Ó, kik hisznek! Kérjetek menedéket állhatatosság és ima által. Lám! Allah az állhatatosakkal tart. 154. Ne mondjátok arra, kit Allah útján öltek meg: halottak. Sőt élők, csupán nem fogjátok fel. 155. Próbára teszünk titeket valamennyi félelemmel, éhséggel, vagyon, lét és termés hiányával, s hirdess (jó hírt) az állhatatosaknak. 156. Kiket ha szerencsétlenség ér mondják: Íme! Mi Allahé vagyunk, s mi őhozzá térünk meg. 157. Őnékik imádság Uruktól s kegyelem, s ők azok, kik jól vezettetnek. 158. Íme! Asz-Szafa és Al-Marwa (dombjai) Allah jelei. Tehát ki elzarándokol (Isten) Házához, avagy elidőz ott, hát nem vétek számára, ha körbejárja azokat (a körbenjárás a pogányoknál is szokásban volt). S ki önként teszi a jót, hát lám! Allah Hálás, Mindenttudó. 159. Íme! Kik palástolják, mit kinyilatkoztattunk a bizonyságokból, s az útmutatást, miután Mi azt kinyilatkoztattuk az embereknek az Írásban: ezeket elátkozza Allah, s elátkozzák őket az átkozók. 160. Kivéve azokat, kik megbánást tanúsítanak, megjavulnak, s kinyilvánítják. Hát ezek felé Én megenyhülök. S Én vagyok a Megbocsájtó, a Könyörületes. 161. Lám! Kik tagadtak, s úgy haltak meg, hogy hitetlenek, azokra Allah, az angyalok, s az emberek átka együtt. 162. S ebben (vannak) ők mindörökkön örökké. S nem enyhül róluk a szenvedés, s nem ők a megváltottak. 163. Istenetek Egy Isten, s nincs Isten csak Ő, a Mindenható, a Könyörületes. 164. Íme! Az egek és föld megteremtésében, az éjjel és a nappal eltérőségében, a bárkában, mely fut a tengeren, miáltal hasznot nyújt az embernek, s mi vizet Allah leküldött az égből, hogy életre keltse általa a földet halála után, s szétszórá rajta az összes lényt, a szelek, s az ég és Föld közé rendelt felhők szabályozásában a jelek (vannak) a népnek, kik felfogják. 165. Vannak az emberek közül, kik követik a vetélytársat (bálványt), mi Allahon kívüli, úgy szeretik azokat, mintha Allahot szeretnék. Azok, kik hisznek, megrendíthetetlen szeretetük Allah irányában. S hát meglátják azok, kik bűnösök, midőn meglátják a szenvedést. S az összes erő Allahé, s bizony Allah szigorú Szenvedtető. 166. Midőn megtagadák azok, kiket követtek, azokat, kik követtek, hát ők meglátják a szenvedést, s céljaik velük együtt összeomlanak. 167. Mondák, kik követtek: Ha nékünk lenne a viszonzás, hát megtagadnánk őket, ahogy ők tagadtak meg minket. Eképpen láttatja vélük Allah tetteiket, meggyötörve őket, s nem ők azok, kik megszabadulnak a Pokoltól. 168. Ó, emberek! Egyetek mindabból, ami a földön megengedett, üdvös, s ne kövessétek a Sátán lépteit, mert bizony ő néktek nyilvánvaló ellenségtek! 169. Hanem az megparancsolja néktek a rosszat s a ledérséget, s hogy mondjátok Allahra azt, mit nem tudtok. 170. S ha mondák nékik: kövessétek, mit Allah kinyilatkoztatott! Mondják: Mi több! Követjük azt, min atyáinkat lelénk.. Így-é? Atyáik nem fogtak fel semmit, s nem voltak vezetve. 171. Azok, kik hitetlenek, olyanok, mint az ki hirdeti mit nem hall, kivéve a kiáltást s a sírást. Süketen, némán, vakon (tévelyegnek), így hát nem fogják fel. 172. Ó, kik hisznek! Egyetek a jókból, mikkel ellátunk titeket, s mondjatok köszönetet Allahnak, ha Hozzá imádkoztok. 173. Hanem megtiltotta (Ő) néktek a tetemet, vért, disznóhúst, s mindazt, mi nem Allahnak áldoztatott. S kit kényszer vezet, s nem vágy, s nem is szegedelem, hát (az) nem vétek számára. Íme! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 174. Íme! Kik elpalástolják, mit Allah kinyilatkoztatott az Írásból, s aprópénzre váltják azt, azok nem nyelnek el mást hasukban, csak tüzet, s nem szól hozzájuk Allah a Feltámadás Napján, s nem okosbítja őket, s osztályrészük fájdalmas szenvedés. 175. Ezek azok, kik az útmutatást eltévelyedésre váltották, s a megbocsátást kínszenvedésre. S mennyire állhatatosak a Pokolért! 176. Ez hát, miáltal Allah az Írást igazzal nyilatkozá ki. Lám! Kik összekülönbözének az Írásban, hát ők nyílt hitszakítók. 177. Az nem helyes, ha arcotokat kelet s nyugat felé fordítjátok, hanem a helyes az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, az angyalokat, az Írást, s a prófétákat, pénzt áldoz az Ő szeretetére rokonoknak, árváknak, ínségben szenvedőknek, vándornak, kéregetőknek, s felszabadítja a (rab)szolgákat, megtartja az imát, s kötelező alamizsnát ad. S kik hűek egyezségükhöz, ha egyezséget kötöttek, kik a megpróbáltatásban, hányattatásban, s a nyomor idején állhatatosak, ők azok, kik igazak, s ők azok, kik számon tartják (Allahot). 178. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek megtorlása az ölésnek: szabad (emberért) szabadot, szolgáért szolgát, nőért nőt. S annak, kinek megbocsáttatott valami a (károsult) fivére által, hát az illően rendeztessék el, s fizessen néki jóságáért. Ez enyhítés Uratoktól s kegyelem. És ki ezek után törvényt szeg, hát osztályrésze a fájdalmas szenvedés. 179. S számotokra a megtorlásban élet van. Ó, kik értetek, talán ti őrizkedtek. 180. Megíratott néktek, midőn a halál eljő valamelyetekhez, s ha az hátrahagyja a jót, a végrendelkezés szülőknek, s közeli rokonoknak illően, ez kötelessége az istenfélőknek. 181. Ki megváltoztatja (a végakaratot) azután, miután hallotta azt, hát vétek azokra, kik megváltoztatják azt. Lám! Allah Mindent Halló, Mindenttudó. 182. De az, ki fél a végrendelkezőtől, hogy az igazságtalan, vagy vétkes (mit meghagy), hát egymás között javítsák ki, s nem vétkezik. Íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 183. Ó, kik hisznek! Megíratott néktek a böjt, mint ahogy megíratott azoknak, kik elődeitek, hátha tán őrizkedtek. 184. Megszámított napokon (böjtöljetek), s ki közületek beteg, vagy úton van, hát annyi további napon, s azoknak, kiknek (közülük) módjukban áll, hát váltsák meg élelemmel a szegények javára. S ki jól szolgálja (az Urat), hát jobb néki, s ha böjtöltök jobb néktek, ha tudnátok! 185. Ramadán hava, midőn kinyilatkoztatott a Korán, az embereknek Útmutatás, s bizonyságok az Útmutatásból, s az Ismérvek (jó és rossz). És ki jelen van közületek a hónapban, hát böjtölje ki azt, s ki beteg, vagy úton van, hát annyi további napon. Allah néktek megkönnyebbülést akar, s nem akarja néktek a viszontagságot, s (akarja), hogy teljesítsétek az időszakot, s hogy dicsőítsétek Allahot, amiért titeket vezetett, hátha tán hálát adtok. 186. S ha kérdeznek szolgáim Rólam, hát én közel vagyok. Válaszolok a fohászkodó imájára, ha Engem hív. Hát hadd hallják meg hívásomat, hadd higgyenek Bennem, hátha tán jó útra térnek. 187. Megengedett számotokra a böjti éjszakán, hogy kedveteket leljétek asszonyaitokban. Ők a ti öltözékeitek, ti az ő öltözékük. Allah tudja, hogy ámítottátok magatokat, majd megenyhült felétek, s feloldozott titeket. Így hát érintkezzetek vélük, s vágyjátok, mit Allah megírt számotokra! Egyetek és igyatok, míg el nem különül számotokra a hajnal fehér fonala a fekete fonáltól. Majd tartsátok a böjtöt az éjszakáig, s ne érintkezzetek (asszonyaitokkal), hanem gyakoroljatok áhitatot a mecsetekben! Ezek Allah korlátozásai, hát ne hágjátok át azokat. Eképpen nyilvánítá ki Allah igéit az embereknek, hátha tán őrizkednek (a gonosztól). 188. S ne éljétek fel vagyonotokat magatok közt hasztalan, s vezettettek általa a bírákhoz azért, hogy elnyelhessétek más emberek vagyonát bűn által, s ti tudjátok. 189. Kérdeznek (ó, Muhammad) az újholdról. Mondd: Ez az időpont jelző az embereknek és zarándoklatnak. Nem egyenes, ha a házakba hátulról jöttök, hanem egyenes az, ki őrizkedik (a gonosztól). Hát jöjjetek a házakba a kapukon, s tartsátok számon Allahot, hátha tán boldogultok. 190. Küzdjetek Allah útján azokkal, kik véletek hadakoznak, de ne kezdeményezzétek ellenségeskedést! Íme! Allah nem szereti az ellenségeskedőket. 191. És öljétek meg őket bárhol is találtok rájuk, űzzétek ki őket, ahogy ők űztek ki titeket! A zaklatás rosszabb az öldöklésnél. S ne harcoljatok a Sérthetetlen Szentélynél, amíg ott rátok nem törnek! S ha rátok törtek, hát öljétek le őket! Eképpen részesülnek a hitetlenek. 192. S ha ők felhagynak (szándékukkal), hát lám Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 193. S öljétek őket addig, hogy ne legyen több zaklatás, s hogy a vallás Allahé legyen! Ha felhagytak (szándékukkal), hát ne legyen ellenségeskedés, csak azokkal, kik gonosztevők. 194. A Megtiltott Hónapért Megtiltott Hónapot, a tiltott dolgokért megtorlást. S ki véletek ellenségeskedik, hát ti is ellenségeskedjetek véle, ahogy ő ellenségeskedik véletek, s tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy Allah az őrizkedőkkel van! 195. Áldozzatok Allah útján, s ne vessétek kezeiteket a pusztításra! Cselekedjetek jókat! Lám! Allah szereti a jótevőket. 196. Gyakoroljatok zarándoklatot, és időzzetek el (Mekkában) Allahért! S ha gátolva lennétek, küldjetek ajándékokat (áldozati állatot), s ne vágjátok szőrzeteiteket fejeteken, amíg az ajándék célhoz nem ér. Ki közületek beteg, vagy feje gyenge, hát fizesse meg a böjt, vagy alamizsnaadás, vagy ajándékozás váltságdíját. Ha épségben vagytok, s ki élvezi az elidőzést zarándoklatkor, adjon kisebb ajándékokat. De ki nem talál (ajándékot) böjtöljön három napot a zarándoklaton és hetet, ha visszatértetek, ez tíz összesen. Ez hát (azokra vonatkozik), kiknek hozzátartozói nincsenek jelen a Sérthetetlen Szentélyben. S tartsátok számon Allahot, és tudjátok meg, hogy Allah keményen büntet! 197. A zarándoklat az ismert hónapokban (történik). S ki közülük (nők) zarándoklásra szánja magát, hát nincs ott bujaság, sem megbecstelenítés, sem veszekedés a zarándoklaton. S mit tesztek a jóból, Allah tudja. Gondoskodjatok magatokról, s a legjobb gondoskodás őrizkedés (a gonosztól). Tartsátok számon, ó, emberek értőbbjei! 198. Nem vétek számotokra, ha vágyjátok a kiváltságot Uratoktól. De midőn leereszkedtek az Arafatról (fennsík Mekka közelében), emlékezzetek Allahra, a Sérthetetlen Emlékműnél! Emlékezzetek rá, ahogy titeket vezetett, s hogy azelőtt eltévelygők voltatok. 199. Majd haladjatok tovább onnan, ahogy a többi ember, s kérjétek Allah bocsánatát! Lám! Allah Megbocsátó, Könyörületes. 200. S ha ájtatosságtokat töltitek, hát emlékezzetek meg Allahról, ahogy atyáitokra emlékezétek, avagy erősebb emlékezéssel! De van az emberek közül, ki mondja: Urunk! Add nékünk mi az evilágon van! S a Túlvilágon nincs számára teremtés. 201. S közülük, ki mondja: Urunk! Add nékünk, mi az evilágon jó, s a Túlvilágon jó, és őrizz minket a Pokol tüzének szenvedéseitől! 202. Ezek számára rész jut abból, mit megkerestek. Allah Gyors Számvető. 203. Emlékezzetek Allahra a megszámított napokon! S ki elsieti két nappal, nem vétek számára, s ki lekési, nem vétek számára. Ez azoknak (szól), kik őrizkednek (a gonosztól). Tartsátok számon Allahot, s tudjátok meg, hogy ti őhozzá összetereltettek! 204. Az emberek közt (van), kinek beszéde az evilági életről tetszik néked, s tanúnak hívja Allahot arra, mi szívében (van), s ő a legridegebb ellenző. 205. S ha elfordul, igyekszik a földre, hogy rontson rajta, s pusztítsa a szántást (terményt), s a jószágot. Allah nem szereti a rontást. 206. S ha mondanák néki: Tartsd számon Allahot! Bűnös dölyf keríti hatalmába. Osztályrésze a Pokol, s nyugvóhelye gyötrelmes. 207. Az emberek közt (vannak), kik eladják magukat keresve Allah tetszését, s Allah szánakozik szolgálóin. 208. Ó, kik hisznek! Térjetek be a megbékéléshez (Őbenne) teljesen, s ne kövessétek a Sátán lépteit. Íme! Ő számotokra nyilvánvaló ellenség. 209. S ha visszakoztok, miután eljövének hozzátok a bizonyságok, hát tudjátok meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs. 210. Nem azt nézik-é csak, hogy eljöjjön Allah hozzájuk a fellegek árnyékában az angyalokkal? S a dolgok elrendeltetnek, s a dolgok Allahhoz térnek meg. 211. Kérdezzétek Izrael fiait, hányszor adtunk nékik nyílt bizonyságot! S ki felcseréli Allah kegyét, miután az eljövendt néki, hát Allah szigorú Büntető. 212. Feldíszíttetett azoknak, kik hitetlenek az evilági élet, s ők gúnyolják azokat, kik hisznek. De kik számon tartják (Allahot), fölöttük lesznek a Feltámadás Napján. Allah megajándékozza, kit akar, számvetés nélkül. 213. Az emberek egy nemzet voltak, s Allah elküldte a Prófétákat, kik hirdetők és figyelmeztetők. S lebocsájtotta vélük az Írást az Igazzal, hogy ítélkezzen az emberek között abban, miben különböztek. S nem különböztek benne, csak azok, kiknek megadatott (az Írás), miután eljövendtek nékik a bizonyságok, s (azáltal, hogy) gyűlölet (volt) közöttük. S utat mutatott Allah az ő akaratából azoknak, kik hittek, az Igazhoz, az ő engedélyével. S Allah utat mutat annak, kinek akar az egyenes ösvényhez. 214. Avagy arra számíttok, hogy a Mennyországba beléptek, s nem jő hozzátok olyan, ki előttetek múlt el? A nyomorúság, hányattatás leverte őket, s megrázkódtak, mígnem a Hírnök, s kik vele hisznek, mondják: Mikor jő Allah pártfogása? Mert bizony most Allah pártfogása közel. 215. Kérdeznek téged (ó, Muhammad), mit áldozzanak? Mondd: Mit áldoztok a jóból, hát az a szülőké, hozzátartozóké, árváké, szűkölködőké, s kik úton vannak. S mit tesztek a jóból, hát Allah azt tudja. 216. Megíratott néktek a harc, s ez gyűlöletes néktek. Megesik, hogy gyűlöltök valamit, s az jó néktek és megesik, hogy szerettek valamit, s az bűn néktek. Allah tudja, s ti nem tudjátok. 217. Megkérdeznek (ó, Muhammad) Tiltott Hónapban a harcról, mondd: A harc ekkor nagy (bűn). De letéríteni Allah útjáról, s nem hinni Őt, a Sérthetetlen Szentélyt, kiűzni népét belőle nagyobb (súllyal esik latba) Allahnál. A zaklatás nagyobb (bűn) az öldöklésnél. S nem hagyják abba a harcot véletek, amíg ki nem vernek titeket hitvallásotokból, ha erre képesek. S ki kivetkőzik közületek vallásából, és hitetlenként hal meg, hát azoknak leromboltattak tetteik az evilágon és Túlvilágon, azok a Pokol tüzének követői, ahol ők mindörökkön örökké (tartózkodnak). 218. Lám! Kik hisznek, s kik elmenekülnek (a zaklatástól), s törik magukat Allah útján, azok remélhetik Allah kegyelmét. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 219. Kérdeznek a mámoros italról és szerencsejátékról. Mondd: bennük a nagy bűn és nagy haszon az embereknek. De a bűnük nagyobb, mint a hasznuk. Kérdeznek, mire áldozzanak. Mondd: a feloldozásra. Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek kinyilatkozásait, hátha tán gondolkodtok. 220. Az evilágon és a Túlvilágon. Kérdeznek az árvákról. Mondd: Javítani (sorsukon) a legjobb. S ha összefonódtok vélük, úgy testvéreitek. Allah tudja, ki a megrontó, s ki a jótevő. Ha Allah akarná, túlterhelne titeket. Íme! Allah Nagyszerű, Bölcs. 221. Ne nemezzetek bálványimádó asszonyokat addig, míg nem hisznek! Szolganőnek hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. S ne nemeztessétek magatokat bálványimádókkal addig, míg nem hisznek! Szolgának hívő jobb, mint bálványimádó, ha megtetszett néktek. Azok a Pokolra hívnak, és Allah az Ő akaratából a Mennyországba és megbocsátásra hív. S Ő kinyilvánítja megnyilatkozásait az embereknek, hátha tán emlékeznek. 222. Kérdeznek a havi vérzésről. Mondd: Ez betegség, és hagyjátok magukra asszonyaitokat havi vérzéskor, s ne közeledjetek feléjük, míg meg nem tisztulnak! Midőn megtisztultak jöjjetek hozzájuk, ahogy Allah parancsolja néktek. Mert bizony Allah szereti a megbánókat, és szereti a megtisztultakat. 223. Asszonyaitok barázda számotokra, hát jöjjetek barázdátokhoz akaratotok szerint, s ajándékozzátok meg magatokat, tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy találkozótok lészen Véle! S hirdess (jó hírt) a hívőknek! 224. Ne tegyétek Allahot hitetek ellenzőjévé, (ellenzőjévé annak) hogy egyenesek, őrizkedők, jótevők legyetek az emberek között! Allah Mindent Hall, Mindenttudó. 225. Nem vesz titeket Allah azáltal, mi akaratlan hitetekben, de vesz titeket azáltal, mit szívetek elnyert. Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 226. Azok, kik (esküvel) lemondanak asszonyaikról, várjanak négy hónapot. S ha meggondolták, hát íme! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 227. S ha válásra hívnak, hát íme! Allah a Meghallgató, a Mindenttudó. 228. Az elvált asszonyok várjanak magukban három havibajt! És nem megengedett számukra, hogy leplezzek azt, mit Allah teremtett méhükben, ha hiszik Allahot és az Ítélet Napját. Férjük jobban teszi, ha visszaveszi őket ekkor, ha jót akar tenni. S nékik (asszonyok) ugyanazok (a jogok járnak), mint kik fölöttük állanak (férfiak) illően. A férfiúknak rangja van felettük. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 229. A válást kétszer (kell kijelenteni), majd visszafogadni (az asszonyt) illően, avagy szabadon engedni szépen. Nem megengedett számotokra, hogy elvegyetek abból valamit is, amit nékik (asszonyaitoknak) adtatok, feltéve, ha mindketten féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait. S ha féltek, hogy nem tartjátok meg Allah korlátozásait, hát nem vétek számotokra (férfi és nő), ha az asszony megváltja magát általa. Ez Allah korlátozása, s ne hágjátok át ezt! Kik áthágják Allah korlátozásait, azok bűnösök. 230. S ha elvált (a férfi) az asszonytól, hát nem engedett meg számára (az asszony) ezek után mindaddig, míg nem nemzik más férjjel. S ha ő (a másik férj is) elválik tőle, hát nem vétek mindkettejüknek (az első férfinek és az asszonyának). hogy visszajárjanak, ha úgy vélik, megtartják Allah korlátozásait. Ezek Allah korlátozásai, mit kinyilvánít a népnek, kik tudnak. 231. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett (3 havibaj), hát fogadjátok vissza őket illően, vagy engedjétek el őket illően. És ne tartsátok vissza őket durván megsértve, hogy bűnbe essetek! Ki ezt teszi, elkárhozza önmagát. S ne tegyétek Allah kinyilatkoztatásait nevetségessé, s emlékezzetek Allah kegyére rajtatok, és arra, mit reátok bocsájtott az Írástól és bölcsességből, mivel Ő int titeket. Tartsátok számon Allahot, és tudjátok, hogy Allah Mindent Tud! 232. Ha elváltatok az asszonytól, kinek időszaka beteljesedett, hát ne akadályoztassátok őt, hogy (más) férjjel nemzzék, ha közöttük a megegyezés illő. Ez intés annak közületek, ki hiszi Allahot és az Ítélet Napját. Ez így okosabb (erényesebb) néktek és tisztább. Allah tudja és ti nem tudjátok. 233. Az anyák szoptassák gyermekeiket két teljes évig, ez (szól) azoknak, kik akarják, hogy elvégeztessék a szoptatás. S kitől a gyermek van, kell, hogy táplálja, ruháztassa (gyermekes asszonyát) illően. Nem bízható meg lélek (asszony) csak azzal, mi képessége. Ne tegyen kárt anya gyermekében, sem kitől az újszülött származik (apa) gyermekében. Az (apa) örökösére ugyanez hárul. S ha (mindketten) akarják megegyezéssel a (gyermek) leválasztását, s meg is beszélték, hát nem vétek kettejüknek. S ha gyermeketeket dajkaságba akarjátok adni, hát nem vétek számotokra, feltéve, ha juttattok valamit, adtok illően. Tartsátok számon Allahot, s tudjátok, hogy mit tesztek, Allah látja! 234. Akik meghalnak közületek, s feleséget hagynak hátra, azok (feleségek) várakozzanak magukban négy hónapot és tíz (napot)! S ha idejük beteljesedett, hát nem vétek számotokra, amit tesztek velük illően. S Allah arról, mit tesztek Értesült. 235. Nem vétek számotokra az, mit kinyilvánítotok az asszonyok eljegyzéséről, vagy ha leplezitek magatokban. Allah tudja, hogy rájuk fogtok emlékezni. Ne fogadkozzatok nékik (asszonyoknak) titokban, hanem mondjatok illő mondást! És ne hívjatok (asszonyt) nemzésre addig, míg az írás a sorsot be nem teljesíti. S tudjátok, hogy Allah tudja, mi rejtőzik bennetek, hát őrizkedjetek Tőle! Tudjátok, hogy Allah Megbocsájtó, Irgalmas. 236. Nem vétek számotokra, ha elváltok asszonyotoktól, kiket nem érintettetek, s részük (hozomány) sem tűzetett ki. Lássátok el őket, a bőségben lévők is, képességük szerint, a szűkölködők is képességük szerint, illő gondoskodással. A jó cselekedetűekhez méltóan. 237. S ha elváltok az asszonyoktól, még mielőtt érintenétek őket, s kitűztétek nékik a részt (hozományt), hát (fizessétek) felét, mit kitűztetek, hacsak le nem mondják ők, vagy le nem mondják azok, kiknek kezében a nemzés köteléke. S a lemondás közelebb áll az önmegtartóztatáshoz. Ne feledjétek a szívélyességet magatok között! Lám! Allah, mit tesztek, látja. 238. Tartsátok meg az imádságokat, s a középső imát, és álljatok fel Allahhoz ájtatosan! 239. S ha féltek, (imádkozzatok) állva vagy lóháton, s ha biztonságban vagytok, hát emlékezzetek meg Allahról úgy, ahogy ő tanított titeket arra, mit nem tudtatok. 240. Akik meghalnak közületek, s hátrahagynak feleséget, végrendelkezzenek feleségükre gondoskodással esztendőre, s el ne űzessék (az asszony)! S ha kimennek (az asszonyok maguktól), hát nem vétek számotokra, amit tesznek magukkal illően. Allah Nagyszerű, Bölcs. 241. Az elvált asszonyok számára a gondoskodás illően, igazát szolgálja az önmegtartoztatóknak. 242. Eképpen nyilvánítá ki Allah néktek igéit, hátha talán felfogjátok. 243. Nem láttad-é azokat, kik elhagyták otthonaikat? És ők ezrével közeledtek a halálhoz. Mondá nékik Allah: Haljatok meg!; majd feltámasztotta őket. Íme! Allah kiváltságos az emberekhez, de a legtöbb ember nem hálálja meg. 244. Harcoljatok Allah útján, s tudjátok, hogy Allah Mindent Halló, Mindenttudó! 245. Ki az, ki kölcsönöz Allahnak szép hitelt? Hát ő törleszti azt néki bőséges törlesztéssel. Allah megvonja vagy kiterjeszti (a kegyeit), s Hozzá tértek meg. 246. Nem láttad-é élenjáróit Izrael fiainak Mózes után? Mondák a prófétának, ki az övék: Küldj el nékünk egy királyt, s Allah útján harcolunk. Mondá: azon vagytok-é, mikor megíratott néktek a harc, hogy ne harcoljatok? Mondák: Mi az nékünk, hogy ne harcoljunk Allah útján, s bizony kiűzettünk otthonainkból fiainkkal? S midőn megíratott nékik a harc elfordultak, csak kevesen nem közülük. Allah tudatában van a bűnösöknek. 247. Mondá nékik prófétájuk: Íme! Allah elküldé néktek Sault királynak. Mondák: Hogyan lehet néki királysága felettünk, ha mi érdemesebbek vagyunk nála a királyságra? S vagyona sem adatott meg elegendő. Mondá: Íme! Allah kiválasztotta őt fejetekre, s gyarapította őt gazdagon tudásban és testben. S Allah annak adja a Tőle jövő királyságot, kinek akarja. Allah Mindent Átölelő, Mindenttudó. 248. Mondá nékik prófétájuk: Íme! Királyságának bizonysága, ha eljön hozzátok a frigyszekrény, benne a megbékélés Uratoktól, s a többi, mit meghagyott Mózes nemzetsége és Áron nemzetsége, s mit az angyalok hordoznak. Íme! Ebben rejtőzik a bizonyság néktek, ha hívők vagytok. 249. S midőn elrendezé Saul katonáit, mondá: Íme! Allah próbára tesz titeket a folyóval. Hát ki iszik belőle, az nem tőlem van, s ki nem ízleli meg az tőlem van, kivéve az, ki kezével vályút formál. És ittak belőle, csak kevesen nem közülük. S midőn átkelt (a folyón), ő és azok, kik vele hittek mondák: Nincs erőnk ma Góliát és katonái ellen. S azok, kik tudják, hogy találkozójuk van Allahhal, mondják: Hány kis csapat kerekedett felül hatalmas csapaton Allah engedelmével! Allah az állhatatosakkal tart. 250. S midőn kiálltak Góliát és katonái ellen, mondák: Urunk! Tölts belénk kitartást, rögzítsd lábainkat, s pártfogolj minket a hitetlenek népe ellenében! 251. S elveszejték őket Allah engedelmével, s megölé Dávid Góliátot. És Allah néki adá a királyságot, a bölcsességet, s megtanította arra, amire Ő akarta. S ha nem taszítaná Allah az embereket egymásnak, a föld megromlana, de Allah Kiváltságos Minden teremtménye felett. 252. Ezek Allah kinyilatkoztatásai, miket Mi előadunk néked (ó, Muhammad) az Igazzal és íme! Te is a próféták közül vagy. 253. Egyes prófétákat kiemeltünk mások felett, köztük olyanokat, kikhez Allah szólt, másokat (magas) rangra emelt. És adtuk a bizonyságokat Jézusnak, Mária fiának s megtámasztánk őt a Szent Lélekkel. S ha Allah úgy akarná, nem öldökölnének azok, kik a (próféták) követői, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok. De összekülönböztek, s közülük (vannak) kik hisznek, s közülük (vannak), kik tagadnak. Ha Allah úgy akarná nem öldökölnének, de Allah azt teszi, mit Ő akar. 254. Ó, kik hisznek! Áldozzatok abból, mit néktek adtunk előzőleg! Mert bizony eljő a nap, mikor nincs kalmárkodás, sem atyafiság, sem közbenjárás. És a hitetlenek a bűnösök. 255. Allah! Nincs Isten csak Ő, az Élő, az Örökkévaló. Nem veszi Őt hatalmába sem szendergés, sem alvás. Övé mi az egeken, s mi a Földön (van). Ki az, ki közben jár Nála, hacsak nem az Ő engedelmével? Ő tudja mi (van) előttük, s mi mögöttük, s nem övezi őket semmi az Ő tudásából, csak az amit Ő akar. Átöleli trónja az egeket és a Földet, s nem meríti ki megőrzésük. Ő a Magasságos, a Hatalmas. 256. Nincs kényszer a vallásban. Bizony megnyilvánul a helyes irány a helytelentől. S ki tagadja a (hamis) istenségeket, és hisz Allahban, bizony megragadta a szilárd kapaszkodót, amelynek nincs szakadása. Allah, a Mindent Halló, Mindenttudó. 257. Allah oltaltmazója azoknak, kik hisznek; ő kivezeti őket a sötétségből a világosságba. S azok, kik tagadnak, oltalmazóik a (hamis) istenségek, kik kivezetik őket a világosságból a sötétségbe, ők a Pokol követői, s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 258. Nem láttad-é, ki vitatkozott Ábrahámmal az ő Uráról, merthogy adta néki Allah a királyságot, s mondá Ábrahám:: Uram! Ki éltetsz, s elmulasztasz. Mondá: Én éltetek s elmulasztok. Mondá Ábrahám: Lám! Allah hozza a napot Keletről, hát te meg hozd Nyugatról. Megzavarodott, ki tagadott. Allah nem vezeti a bűnösök népét. 259. Avagy mint az, ki menvén településhez ér, mely romjaiban hever, mondá: Hogyan kelti életre ezt Allah (a teremtmények) halála után? S elmulasztotta azt Allah száz évre, majd visszaküldte (az életbe). Mondá: Mennyit időztetek? Mondá (az ember): Egy napig tartott, vagy a nap egy részéig. Mondá (az Úr): Sőt, elidőztél száz évet, hát nézz ételedre, s italodra, meg nem romlottak. Nézz szamaradra! S téged teszünk bizonyságul az embereknek. Nézd a csontokat, hogyan rendeztük el, majd fedtük be hússal. S midőn bebizonyította néki (az Úr), mondá: Tudom, hogy Allah Mindenre Képes. 260. S midőn Ábrahám mondá: Uram! Mutasd meg nékem hogyan kelted életre a halottakat! Mondá: Avagy nem hiszel? Mondá (Ábrahám): De, csupán hogy szívem megnyugodjék. Mondá (az Úr): Hát végy négy madarat, s szoktasd azokat magadhoz! Majd helyezz belőlük minden hegyre darabjaikból, s hívd őket! Igyekvően jönnek hozzád. S tudd meg, hogy Allah Nagyszerű, Bölcs! 261. Azok, kik vagyonukat Allah útján áldozzák olyanok, mint a gabonaszem, mely hét kalászt hozott, minden kalászban száz szemet. Allah azt részesíti bőségben, kit akar, Allah a Mindent Átfogó, a Mindenttudó. 262. Kik vagyonukat Allah útján áldozzák, majd nem követi áldozatukat szemrehányás, sem sérelem, nékik a jutalom Uruknál (van), nincs rajtuk félelem, s nem ők, kik bánkódnak. 263. Illő beszéd és megbocsátás jobb, mint az alamizsnaadás, melyet sérelem követ. Allah a Korlátlan, az Irgalmas. 264. Ó, kik hisznek! Ne értéktelenítsétek alamizsnaadásotokat szemrehányással és sérelemmel, mint ki áldozza, mi neki van, hogy lássék az embereknek, s nem hiszi Allahot, s az Ítélet Napját. Ő olyan, mint a szikla, melyet talaj fed, s a szélvihar ha rátör, csupaszon hagyja őt. Nem tudnak tenni semmit, (hogy megtartsák), mit szereztek. Allah nem vezeti a hitetlenek népét. 265. Azok, kik vagyonukat áldozzák, keresve Allah jóindulatát megerősítvén magukat olyanok, mint a kert a magaslaton, mit támad a vihar, s kétszeres termést hoz. S ha nem a vihar támadja, hát a zápor. Allah Látója annak, mit tesztek. 266. Szeretné-é egyiktek, hogy legyen néki kertje pálmákkal, szőlővel, mi alatt folyók futnak, s néki benne minden gyümölcs (megterem)? S rájő az öregség, s az utódai gyengék. Hát jő a förgeteg, benne a tűz, s (minden) elégett. Eképpen nyilvánítja ki néktek Allah az igéket, hátha tán elgondolkoztok. 267. Ó, kik hisznek! Áldozzatok a jókból, mit elnyertetek s abból, mit kihoztunk néktek a földből! S ne keressétek a gonoszt, hogy abból áldozzatok, s ne vegyétek azt magatokhoz, csak megvetéssel! Tudjátok meg, hogy Allah a Korlátlan, a Dicső! 268. A Sátán szegénységet ígér néktek, s megparancsolja néktek a ledérséget. Allah a megbocsátást ígéri néktek Tőle, s kiváltságot. Allah a Mindent Átfogó, Mindenttudó. 269. Ő adja a bölcsességet annak, kinek akarja, s kinek a bölcsesség megadatott, hát bizony a bőséges jó adatott meg. S nem tartják emlékezetükben, csak kik megértik. 270. S amit áldoztok az áldozatból, s tesztek fogadalmat a fogadalomból, hát Allah tudja. S a bűnösöknek nincs pártolójuk. 271. Ha felhívjátok a figyelmet alamizsnaadásotokra, hát jó, de ha elrejtitek, s úgy adjátok a szegényeknek, még jobb néktek. És jóvá tétetnek rossz cselekedeteitek (általa). Allah mit tesztek, arról Értesült. 272. Nem kell vezetned őket (ó, Muhammad), hiszen Allah azt vezeti, kit akar. S amit áldoztok a jóból, hát azt magatoknak (áldozzátok), s mit áldoztok csakis (úgy tegyétek, hogy) keresitek Allah orcáját. S mit áldoztok a jóból, visszatérül néktek, s ti nem kárhoztok el. 273. (Alamizsna jár) a szegényeknek, kik szűkölködnek Allah útján, kik nem tudják a Földet járni (hogy kereskedjenek). A tudatlanok úgy tartják, gazdagok ők az önmegtartóztatásban. Megismered őket ismérveikről: nem kéregetnek az emberektől tolakodva. S mit áldoztok a jóból, lám! Allah azt Tudja. 274. Kik áldoznak vagyonukból éjjel, nappal, titokban vagy nyíltan, hát jutalmuk Uruknál (van), s nincs félelem számukra, s nem ők bánkódnak. 275. S kik az uzsorát elnyelik, nem állnak fel csak úgy, ahogy az áll, akit összetört a Sátán érintésével. S ez miáltal ők mondják: a kereskedés olyan, mint az uzsora. Mígnem Allah megengedte a kereskedést, megtiltotta az uzsorát. S kihez eljő Urának intése és megfékezi magát, hát számára (mindazok a javak), amiből kimaradt, s dolgai Allahhoz tartoznak. S kik visszatérnek (az uzsorához), hát azok a Pokol követői, s ők abban mindörökkön örökké (tartózkodnak). 276. Megátkozá Allah az uzsorát, s gyümölcsözővé tette az alamizsnaadást. Allah nem szereti az istenteleneket és a vétkeseket. 277. Lám! Akik hisznek, s jókat cselekednek, megtartják az imát, s adják a kötelező alamizsnát, jutalmuk Uruknál (van), nincs számukra félelem, s nem ők bánkódnak. 278. Ó, kik hisznek! Tartsátok magatokat Allahhoz, s hagyjatok fel avval, mi maradt az uzsorából, ha hívők vagytok. 279. S ha nem teszitek, hát kihívjátok Allah és az ő Hírnöke háborúját. S ha megbánjátok, hát tiétek a javak. Ne tegyetek rosszat, s véletek sem tétetik rossz. 280. S ha (adósotokat) nehéz helyzet sújtja, hát várjatok, míg jobbra fordul (néki). S ha (a kölcsönt) alamizsnának adjátok, jobb néktek, hát tudjátok. 281. Tartsátok számon a napot midőn Allahhoz téríttettek meg! Majd minden lélek elnyeri mit érdemel, s nem vitetnek bűnbe. 282. Ó, kik hisznek! Ha adósságba estek egy véges ideig, hát jegyezzétek fel azt. Írja (ezt le) közöttetek írástudó igazsággal. S nem tagadhatja meg írástudó, hogy írjon, ahogy Allah tanította, hát hadd írja, és hadd diktálja az, aki erre jogosult (adós). És tartsa magát Allahhoz, Urához (mindegyik), ez nem von le értékéből semmit. S ha az, ki adós félkegyelmű, vagy gyenge, avagy nem képes arra, hogy diktáljon, hát diktáljon pártfogójuk igazsággal. S hívjatok két tanút férfiaitok közül! S ha nem lenne két férfiú, hát egy férfit s két nőt, kiket jóváhagytok tanúkként, így ha egyikük tévedésbe esik (felejt), a másikuk emlékezik. A tanúk nem tagadhatják meg, ha hívják őket. Ne idegenkedjetek feljegyezni (a megállapodást, legyen az) kicsi vagy nagy, s hozzá a terminust. Ez így méltányosabb Allah színe előtt, biztosabb a tanúságtételre, s legcsekélyebb (az eshetőség), hogy kétkedjetek. Kivéve, ha azonnali üzlet köttetik közöttetek. Nem vétek számotokra, ha nem jegyzitek (le a megállapodást ebben az esetben). (Szerezzetek) tanúkat, ha eladtok! S ne essék sérelem írástudón, sem tanún! S ha ezt tennétek (sértést), hát bűn az számotokra. Tartsátok magatokat Allahhoz! Allah tanít titeket, s Allah mindenek Tudója. 283. S ha úton vagytok, s nem találtok írástudót , hát (adjatok) kézzel fogható biztosítékot. S ha megbíztok egymásban az, kiben megbíznak, nyilvánítsa ki megbízhatóságát és tartsa magát Allahhoz, Urához. Ne leplezzétek el a tanúságtételt, s ki elleplezi, hát szíve bűnös. Allah Tudója annak, mit tesztek. 284. Allahé mindaz, mi az egeken és a földön (van), s akár kinyilvánítjátok mi bennetek (van), akár elrejtitek, megméret titeket Allah általa, s megbocsát, kinek akar, s megbünteti azt, kit akar. Allah Mindenre képes. 285. A Hírnök hiszi azt, ami megnyilvánult néki Urától, s (így) a hívők. Mindnyájan hisznek Allahban, angyalaiban, írásaiban és prófétáiban - s nem teszünk különbséget az ő prófétái között -, s mondják: Hallunk és engedelmeskedünk. A Te megbocsátásod, Urunk. S Hozzád vezet a végzet. 286. Allah nem terhel meg senkit, csak annyira, amennyire az képes, övé mit elnyer, s övé mit megérdemel. Urunk! Ne ítélj el, ha felejtünk vagy hibát követünk el! Urunk! Ne vitess velünk annyi terhet, mint mit vitettél azokkal, kik előttünk voltak. Urunk! Ne vitesd velünk azt, mit el nem bírunk. S oldozz fel minket, bocsáss meg nékünk, s kegyelmezz meg nékünk Te, a mi Felségünk és vigyél minket győzelemre a hitetlenek népe ellen! . 3. szúra Imrán nemzetsége (Medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Alif. Lám. Mim. 2. Allah! Nincs Isten, csak ő, az Élő, az Örökkévaló. 3. Ő reád bocsájtá (Muhammad) az Írást az Igazzal, megerősítve azt, mit előtte kinyilatkoztatott, s lebocsájtá a Tórát és az Újszövetségi szentírást. 4. Azelőtt, útmutatásként az embereknek, s kinyilvánítá az Ismérveket. Lám! Azok, kik tagadják Allah igéit, számukra szörnyű a szenvedés. Allah Nagyszerű, Megtorló. 5. Lám! Nincs rejtve Allah elől semmi, ami a Földön és az égen (van). 6. Ő az, ki titeket úgy formál képre a méhekben, ahogy akar. Nincs Isten csak Ő, a Nagyszerű, a Bölcs. 7. Ő az, ki lebocsájtotta reád (Muhammad) az Írást az ítélkező (egyértelmű) kinyilatkozásokkal - ezek az Írás alapjai - és más jelképekkel. De azok, kiknek szívében kétely honol, követik azt, mi hasonlatos (többjelentésű), keresve a kísértést, értelmező kereséssel. De nem tudják értelmezését, csak Allah. S kik megingathatatlanok a tudásban mondják: Hiszünk benne, minden az Urunktól jövendt, s nem emlékezik, csak a megértés embere. 8. Urunk! Ne engedd, hogy szívünk elbitangoljon, miután Te vezettél minket, s juttass nekünk Színedből kegyelmet! Íme! Te, csakis Te vagy az Adományozó. 9. Urunk! Te vagy, Ki összegyűjtöd az embereket a Napon, miben nincs kétség. Lám! Allah nem téveszti el a találkozót. 10. Lám! Kik tagadnak, hát sohasem segít rajtuk Allah ellenében vagyonuk, sem gyermekeik. Ők a Pokol tüzének éltetői. 11. Akár Fáraó nemzetsége, s kik előttük voltak, ők meghazudtolták kinyilatkozásainkat, hát megragadá őket Allah bűneik által, és Allah szigorú Büntető. 12. Mondd (ó, Muhammad) azoknak, kik tagadnak: Le lesztek győzve, és össze lesztek gyűjtve a Pokolban, s nyomorúságos szállás(otok lesz). 13. S bizony volt néktek az égi jel két had képében, kik találkoztak. Az egyik Allah útján küzd, a másik hitetlen, kik puszta szemmel kétszer olyannak látszottak. Allah azt támogatja pártfogásával, kit akar. Íme! Ebben van a lecke azoknak, kik látnak. 14. Megszépíttetett az embereknek szeretete az asszonyoktól származó élvezeteknek, utódoknak, halmokba halmozott aranynak, ezüstnek, megbillogzott lónak, marhának és földnek. Ezek a földi élet vigaszai. S Allah, Nála (van) a legjobb szállás. 15. Mondd: Hirdessek-é néktek jobbat ennél? Azoknak, kik őrizkednek, Uruknál a Kertek, melyek alatt folyók futnak, benne (tartózkodnak) mindörökkön örökké, párjuk szeplőtelen, s megelégedettség (lesz) Allahtól. Allah Látja szolgálóit. 16. Azok, kik mondják: Urunk! Íme! Mi hiszünk, hát bocsásd meg nékünk bűneinket, és őrizz minket a Pokol szenvedéseitől, 17. Az állhatatosak, az igazak, az alázatosak, az áldozók és a bűnbocsánatért virrasztók. 18. Megvallá Allah, hogy nincs Isten, csak Ő. (S megvallották ezt) az angyalok, s kik a tudásban elsők. Fenntartva az Ő teremtését igazsággal, hát nincs Isten, csak Ő, a Nagyszerű, a Bölcs. 19. Íme! A hitvallás Allahnál az iszlám. S nem kerültek szembe azok, kiknek megadatott az Írás, csak miután a tudás is eljött hozzájuk, megszegve az (Írást) egymás közt. S ki tagadja Allah igéit, hát íme! Allah Gyors Számvető. 20. S ha vitába szállnak veled (ó, Muhammad), mondd: Alávetettem célomat Allahnak, s (ugyanígy) azok, kik engem követnek. S mondd azoknak, kiknek megadatott az Írás, s kik Írástudatlanok: Megbékéltetek (felveszitek az iszlámot)? S ha megbékéltek (felvették az iszlámot), hát bizony jól vezettetnek, s ha elfordulnak, hát rajtad áll az üzenés. Allah Látja alattvalóit. 21. Azok, kik tagadják Allah igeit, s levágják a prófétákat igaztalanul, s lemészárolják azokat az emberek közül, kik elrendelik az igazságosat, hát hirdesd ki nékik a fájdalmas szenvedést. 22. Ezek azok, kiknek cselekedetei összeomlottak az evilágon és a Túlvilágon. S nincs nékik pártfogó. 23. Nem láttad-é azokat, kik részt kaptak az Írásból, s toboroztak Allah Írására, hogy ítéljen közöttük, majd néhányan közülük elfordultak, s ők az ellenzők? 24. Ez, miáltal ők mondják: A Pokol tüze soha nem érint minket, csak megszámított napokig. S megtéveszté őket vallásukban az, mit ők eszeltek ki. 25. S hát hogy (legyen az velük), midőn Mi összegyűjtjük őket a Napon, miben nincs kétség, s minden lélek elnyeri mi jár néki, s ők nem rontatnak meg. 26. Mondd: Ó, Allah! A Teljhatalmúság Birtokosa! Azt részesítesz teljhatalmúságban, kit akarsz, s attól vonod meg a teljhatalmúságot, kitől akarod. Azt emeled fel, kit akarsz, s azt alacsonyítod le, kit akarsz. Kezedben a jó lakozik. Lám! Te Mindenre képes vagy. 27 Átlényegíted az éjszakát nappallá, s átlényegíted a nappalt éjszakává. S kiváltod az élőt a holtból, s kiváltod a holtat az élőből, s azt táplálod, kit akarsz, számvetés nélkül. 28. S a hívők ne vegyék oltalmazóul a hitetleneket a (többi) hívő helyett! S ki ezt teszi, hát nem veszi őt Allah semmibe, s hanem hát őrizkedjetek tőlük őrizkedéssel. Allah int titeket maga, és Allahhoz vezet a végzet. 29. Mondd (ó, Muhammad): Hogy elfeditek-é, mit kebletek rejt, vagy kinyilvánítjátok, Allah tudja. S tudja mi (van) az egeken és a földön. Allah Mindenre Képes. 30. A Napon minden lélek szemben találja magát azzal, mit tett a jóból, s amit tett a rosszból. Kell hogy eközött és aközött (jó és rossz) legyen egy messzi táv. S Allah maga int titeket, s Allah megszánja szolgálóit. 31. Mondd (Ó, Muhammad az embereknek): Ha szeretitek Allahot, hát kövessetek engem, s Allah szeret titeket, és megbocsátja néktek vétkeiteket. Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 32. Mondd: Engedelmeskedjetek Allahnak és a Hírnöknek! S ha elfordulnak, hát lám! Allah nem szereti a hitetleneket. 33. Íme! Allah kiválasztotta Ádámot, Noét, Ábrahám nemzetségét és Imrán nemzetségét mindenek felett. 34. Ők egymásnak utódai. Allah Mindent Halló, Mindenttudó. 35. Midőn mondá Imrán asszonya: Uram! Megfogadtam Néked, hogy mi hasamban van felajánlom, hát fogadd el tőlem. Lám! Te vagy a Meghallgató, a Mindenttudó. 36. S midőn világra hozá, mondá: Uram! Mit világra hoztam leány. S Allah jobban tudta, mit hozott világra. A fiú nem olyan mint a leány, s én elneveztem őt Máriának. Könyörgöm, védd meg őt és utódait a Sátántól, a kivetettől. 37. S elfogadá őt az ő Ura teljességgel, s kiteljesíti őt gyönyörű virággá, s kinevezé mellé Zakariást. Mindahányszor Zakariás betért hozzá a szentélybe, élelmet talált nála. Mondá: Ó, Mária! Honnan van néked mindez? Mondá: Allahtól. S Allah azt táplálja, kit akar, számvetés nélkül. 38. S itt Zakariás hívta Urát, mondá: Uram! Adj nékem üdvös utódot Színedből. Lám! Te vagy Meghallgatója a fohászkodónak. 39. S szólíták őt az angyalok, miközben ő a szentélyben imára állt: Allah kihirdeti néked (fiad) Jánost, (kinek eljövetele) megerősíti Allah szavát, (s ki eljövend) úrként, tisztán, prófétaként a jócselekedetűek közül. 40. Mondá: Uram! hogy lehetne nékem ivadékom, mikor a korom is előrehaladt, s asszonyom meddő? (Az angyal mondá): Eképpen (lesz). Allah azt teszi mit akar. 41. Mondá: Uram! Tűzz ki nékem jelet (bizonyságként). (Az angyal) mondá: A jeled az, hogy nem beszélsz emberekkel három napig, csak jelzésekkel. Emlékezz Uradra sokat, imádkozz este és korán (reggel)! 42. S mondák az angyalok: Ó, Mária! Lám! Allah kiválasztott téged, megtisztított, s a világ asszonyai fölé emelt 43. Ó, Mária! Légy jámbor Uradhoz, borulj le, s hajolj meg a meghajlókkal! 44. Ezek az ismeretlenség hírei. Sugalljuk azokat néked (ó, Muhammad), s nem voltál (jelen) vélük, midőn tollaikat vetették (hogy megtudják), melyikük lészen Mária őrzője. S nem voltál vélük, midőn civakodtak. 45. S mondák az angyalok: Ó, Mária! Lám! Allah kihirdeti néked az Ő szavával, kinek neve Jézus, a Megváltó, Mária fia, s ki kitűnik az Evilágon, a Túlvilágon, s (Allahhoz) közeli. 46. S beszélni fog az emberekhez bölcsőjében, s férfikorban. Ő a jótevők közül való. 47. (Mária) mondá: Uram! Hogyan lehetne gyermekem, mikor ember nem érintett engem? Mondá: Eképpen. Allah azt teremt, mit akar. S ha ő elrendel valamit, hát mondja néki: Légy! És lészen. 48. S Ő (az Úr) megtanítá néki (Jézusnak) az Írást, a bölcsességet, Tórát, és az Újszövetségi Szentírást. 49. (S megtevé őt) küldöttnek Izrael fiaihoz. (S mondá Jézus): Íme! Elhoztam néktek a bizonyságot Uratoktól. Íme! Teremtek néktek agyagból madáralakzatot, rálehelek és Allah engedelmével madár lesz. S meggyógyítom a vakokat, leprásokat, s feltámasztom a halottakat Allah engedelmével. S hirdetem néktek mit egyetek, s mit tároljatok házaitokban. Lám! Ezekben hát a bizonyságok néktek, ha hívők vagytok. 50. S (eljövetelem) megerősítése annak, mi előttem kinyilatkoztatott a Tórából, s feloldok nektek néhányat azok közül, mik megtiltattak számotokra. Eljöttem hozzátok a bizonysággal Uratoktól, hát tartsátok számon Allahot, s engedelmeskedjetek! 51. Allah Uram és Uratok, hát szolgáljátok őt! Ez az Egyenes Ösvény. 52. S midőn megérzé Jézus közöttük a hitetlenséget, mondá: Kik (állnak) pártomon az Allahhoz (vezető úton)? Mondák tanítványai: Mi Allah pártján (állunk). Hiszünk Allahban és valljuk, hogy mi megbékélünk (muszlimok vagyunk). 53. Urunk! Hisszük, mit kinyilatkoztattál, követjük a küldöttet, hát végy be minket az (igazat) vallók közé. 54. S cselt szőttek (a hitetlenek), de cselt szőtt Allah (őellenük): Allah a legjobb Cselszövő. 55. S mondá Allah: Ó, Jézus! Íme! Ideiglenesen véget vetek földi életednek, Magamhoz emellek, s megtisztítalak azoktól, kik tagadnak. Megteszem azokat, kik téged követnek azok fölé, kik tagadnak az Ítélet Napjáig. Majd visszautatok Hozzám vezet, s ítélek közöttetek abban, miben különböztetek. 56. S kik hitetlenkednek, hát megbüntetetem őket szörnyű bűnhődéssel az Evilágon és a Túlvilágon; s nem lesz nekik pártfogó. 57. S kik hisznek, s jókat cselekednek, hát (Ő) megadja bérüket. Allah nem szereti a bűnösöket. 58. Ez hát, mit olvasunk néked az igékből, a bölcs emlékeztetőből. 59. Lám! Jézus olyan Allahnál, mint amilyen Ádám. Teremté őt porból, majd mondá: Légy! És Lészen. 60. Az igaz az Uradtól (jő, Ó, Muhammad), hát ne légy ingatag! 61. S ki véled vitába száll ővele kapcsolatban miután eljött hozzád a tudás, hát mondd: Jöjjetek! Behívjuk fiainkat és fiaitokat, asszonyainkat és asszonyaitokat, magunkat és timagatokat, majd meghódolunk (Urunk előtt), s Allah átkát szórjuk a hazugokra. 62. Íme! Ez valóban az igaz történet. Nincs Isten, csak Allah, s íme! Allah valóban a Nagyszerű a Bölcs. 63. S ha elfordulnak, hát lám! Allah Ismerője a megrontóknak, 64. Mondd: Ó, írás népe! Jöjjetek el az egyforma szóhoz (egyezséghez) közöttünk és közöttetek: Nem szolgálunk mást, csak Allahot, s nem társítunk őhozzá senkit, s nem veszi senki közülünk a másikat Úr gyanánt Allah helyett S ha elfordulnak, hát mondjátok: Valljátok meg, hogy mi megbékélők (muszlimok) vagyunk! 65. Ó, Írás népe! Miért vitatkoztok Ábrahámról, s nem jövendt el a Tóra és az Újszövetségi Szentírás csak őutána? Hát nem éritek fel (ésszel)? 66. Lám! Ti vagytok azok, kik vitatkoztok, miben tudástok van. Hát miért vitatkoztok abban, miben nincs tudástok? Allah tudja, s ti nem tudjátok. 67. Ábrahám nem zsidó, sem keresztény, hanem egyenes (egyistenhívő), muszlim volt. S nem volt ő bálványimádó. 68. Íme! Azok az emberek számíthatnak Ábrahámra, kik követték őt, s ez a próféta (Mohamed próféta) és kik hittek. Allah a hívők patrónusa. 69. Az Írás népének egy része szeretne eltévelyíteni titeket. S nem tévelyítik el, csak önnön magukat, s nem érzik. 70. Ó, Írás népe! Miért tagadjátok Allah igéit, s ti vallomást tesztek (ennek igazára). 71. Ó, Írás népe! Miért öltöztetitek az igazat hamis (színbe), s palástoljátok el az igazat és ti ezt tudjátok. 72. Mondá az Írás népének egy része: Higgyetek abban, mi megnyilatkoztatott azoknak, kik hitték a nap kezdetét, és tagadták a végét; hátha tán visszatérnek. 73. S ne higgyetek, csak annak ki hitvallástokat követi. Mondd (ó, Muhammad): Íme! Az útmutatás Allah útmutatása, hát legyen megadatva az olyan bárkinek, mint mi megadatott néktek, vagy különben vitatkoznak véletek Uratoknál. Mondd (ó, Muhammad): Lám! A kiváltság Allah kezében (van). Annak juttat belőle, kinek akar. Allah a Mindent Átölelő, Mindenttudó. 74. Azt részesíti kegyelmében, kit akar. Allah a Kiváltságos, a Hatalmas. 75. S az Írás Népe között van, (kit) ha megbízol (egy) halom (kinccsel), visszahozza hozzád. S közöttük kit ha megbízol egy dínárral, nem hozza vissza hozzád, hacsak nem jársz reá (kellő) kiállással. Ez, miáltal ők mondják: Nincs kötelezettségünk a gojokkal (szemben). S mondanak Allahra hazug (szót), s ők tudják. 76. Mi több! Ki beteljesíti egyezségét és őrizkedik, hát lám! Allah szereti az őrizkedőket. 77. Lám! Kik Allah egyezségét és hitüket aprópénzre váltják, azoknak nincs teremtés a Túlvilágon. Allah nem beszél hozzájuk, nem is néz feléjük a Feltámadás Napján, s nem is gyarapítja őket. Számukra fájdalmas szenvedés (lesz). 78. S lám! Közöttük egy csoportnak kiszínezi nyelve az Írást, hogy (úgy) tartsátok, (beszédük) az Írásból (jő), pedig az nem az Írásból (jő). Mondják: Ez Allahtól (való), pedig az nem Allahtól (való). S mondanak Allahra hazug (szót), s ők tudják. 79. Nem (lehet) az embernek, miután megadta neki Allah az Írást, bölcsességet, prófétaságot, hogy azt mondja a (többi) embernek: legyetek az én szolgáim Allahéi helyett. Hanem legyetek hűbéresei az Úrnak, ahogy az Írást tanítottátok, s ahogy tanultátok! 80. S nem parancsolta néktek, hogy az angyalokat és a prófétákat vegyétek úrnak. Parancsolna-é néktek a hitetlenséget, miután muszlimok lettetek? 81. Midőn vevé Allah a próféták egyezségét, (mondá): Lássátok mit adtam néktek: Írást és bölcseletet. Majd eljön hozzátok a Hírnök, megerősítvén azt mi véletek van. Higgyetek néki, s fogjátok pártját! Mondá: Elhatározátok-é, s (magatokra) veszitek-é ezen terhem? Mondák: Elhatározánk. Mondá: Hát valljátok meg, s én véletek vallok. 82. S kik ezek után elfordulnak, hát azok züllöttek. 83. Másra, mint Allah hitvallására vágyhatnak-é, midőn Néki hódol be (minden), mi az egeken és a földön (van), engedelmességgel vagy utálattal, s Hozzá térnek meg. 84. Mondd (ó, Muhammad): Hiszünk Allahban, abban mi nékünk kinyilatkoztatott, s mi megnyilatkozott Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak és a törzseknek, s mi megadatott Mózesnek, Jézusnak és a prófétáknak Uruktól. Nem különböztetjük meg egyiket sem közülük, s őbenne mi (muszlimként) megbékülünk. 85. S ki más hitvallásra vágyik mint a megbékélés (iszlám), hát nem fogadtatik el tőle soha, s ő a Túlvilágon a vesztesek között (lesz). 86. Hogy vezesse Allah a népet, kik tagadtak hitük után, (miután) vallották, hogy a Hírnök igaz, s eljöttek hozzájuk a bizonyságok. Allah nem vezeti a bűnösök népét. 87. Ezeknek osztályrésze, hogy ül rajtuk Allah, az angyalok, s mindannyi ember átka. 88. (A pokolban) benne (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. Nem enyhíttetik róluk szenvedésük, s nem ők, kik mentesülnek. 89. Csak kik megbánják ezek után, s jókat cselekednek. Íme! Allah a Megbocsájtó, Könyörületes. 90. Lám! Kik tagadnak hitük után, majd gyarapszanak a tagadásban, hát sohasem fogadtatik el megbánásuk, s ők az eltévelyedettek. 91. Lám! Kik tagadtak, s hitetlenként halnak meg, egyikőjüktől sem fogadtatik el soha a földkerekséget (is) megtöltő arany, ha megváltani akarná magát általa. Számukra a fájdalmas szenvedés (lesz), s nem lészen pártfogójuk. 92. Nem vívjátok ki a kegyeletet amíg nem áldoztok abból, mit szerettek, s akármit is áldoztok, Allah ennek Tudója. 93. Minden étek megengedett volt Izrael fiainak, kivéve, mit Izrael magának tiltott meg még a Tóra megnyilatkozása előtt. Mondd: Hozzátok el a Tórát, és olvassátok azt, ha igazak vagytok! 94. S kik ezek után hazug szót eszelnek ki Allahra, azok a bűnösök. 95. Mondd: Allah igaz, hát kövessétek Ábrahámot, az egyenest! (Ő) nem volt bálványimádó. 96. Lám! Az első Szentély az embereknek Bekkába (Mekkába) helyeztetett áldottként, s útmutatásként a teremtményeknek. 97. Emitt tiszta bizonyságnak a hely, hol Ábrahám állt (imára), s ki belép, az biztonságban (van). A Szentélyhez való zarándoklás az embereknek Allah iránti kötelesség, (ez hát annak) ki hozzá módot (talál). S ki tagad, hát Allah Független a teremtményektől. 98. Mondd: Ó, Írás népe! Miért tagadjátok Allah igéit, s Allah Tanúja annak, mit tesztek. 99. Mondd: Ó, Írás népe! Miért tartjátok vissza Allah útjától azokat, kik hisznek? (S miért teszitek azt) tekervényessé, mikor ti hitvallók vagytok? Allah nem az, Ki nincs tudatában, mit tesztek. 100. Ó, kik hisznek! Ha engedelmeskedtek a csoportnak, kinek megadatott az Írás, hát visszatérítenek ők titeket hitetek után hitetlenné. 101. Hogy tagadhattok, midőn néktek olvastatott Allah igéje, s az ő hírnöke közöttetek (van)? S ki kiböjtöli (erősen ragaszkodik) Allahot, hát az az egyenes ösvényre vezettetik. 102. Ó, kik hisznek! Tartsátok számon Allahot igaz megtartással, s ne haljatok meg, csak ha már muszlimként megbékéltetek (őbenne)! 103. Tartsátok meg Allah kötelékét mindnyájan és ne váljatok szét! Emlékezzetek Allah kegyére reátok, midőn ellenség voltatok, s összhangot teremtvén szíveitek között az ő kegye által testvérek lettetek. S (midőn) a tüzes szakadék peremén voltatok, megmentett titeket tőle. Eképpen nyilvánítja ki nektek Allah igéit, hátha tán jó útra tértek. 104. S legyen belőletek (olyan) nemzet, kik felhívnak a jóra, elrendelik a helyest, s véget vetnek a trágárságnak! Ezek ők, a boldogulók. 105. S ne legyetek olyanok, mint kik szétváltak, s összekülönböztek, miután eljöttek hozzájuk a bizonyságok! S ezek számára a hatalmas szenvedés (lesz). 106. (Azon) a Napon kifehérednek az arcok és megfeketednek az arcok. S kiknek arca megfeketedett, (mondva lesz nékik): Hitetek után hitetlenekké lettetek-é? Hát ízleljétek meg a szenvedést, miáltal tagadtatok. 107. S kiknek arcuk kifehéredik, hát ők Allah kegyében (lesznek), s ők abban (tartózkodnak) mindörökkön örökké! 108. Ezek Allah igéi. Olvassuk ezt neked igazul. Allah nem akar bűnt a teremtményeknek. 109. Allahé, mi az egeken, s mi a földön (van). Allahhoz téríttetnek meg a dolgok. 110. Ti vagytok a legjobb nemzet, kik az emberiségből kiemelkedtek. Elrendelitek a helyest, véget vettek a trágárságnak, s hisztek Allahban. S ha az Írás népe hinne, hát jobb lenne nékik. S (van) közöttük ki hisz, de legtöbbjük züllött. 111. Ők nem árthatnak nektek, csak jelentéktelenül. S ha harcolnak véletek, megfordulnak és menekülésre fogják. Majd nem lészen pártfogójuk. 112. Gyalázat sújtja őket bárhol ütik fel fejüket, hacsak nincs Allah köteléke és az emberek köteléke. S magukra zúdították Allah haragját, és szerencsétlenséggel sújtatnak, miáltal tagadták Allah kinyilatkoztatásait, s levágták a prófétákat igaztalanul. Ez hát, miáltal ők fellázadtak és ellenszegültek. 113. Ők nem egyformák. (Van) az írás népe között (olyan) nép, mely megrendíthetetlen, olvassa Allah igéit éjszaka idején, s leborul. 114. Hisznek Allahban, az Ítélet Napjában, elrendelik a helyest, véget vetnek a trágárságnak, s versengenek a jókban. Ezek a jótevők. 115. S bármi jót tesznek, nem tagadtatnak meg általa, s Allah ismerője az őrizkedőknek. 116. Lám! Kik tagadnak, vagyonuk és gyermekeik sohasem segítik őket Allah ellen egyáltalán. Ezek a Pokol követői, s benne (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké. 117. S amire áldoznak az evilági életben olyan, mint a jeges szél, ami (annak a) népnek termését sújtja, mely elkárhozta önmagukat, és az megsemmisíti azt. Nem Allah kárhozta el azt, hanem magát kárhoztatta el. 118. Ó, kik hisznek! Ne vegyetek bizalmatokba (senkit) magatokon kívül, (olyat ki) nem kímél, hogy leverjen; szeretnének gátat vetni néktek. Szájukból gyűlölet hangzik, de mit keblük rejt nagyobb. Mert bizony Mi kinyilatkoztuk néktek az Igét, ha feléritek (ésszel). 119. Lám! Ti azok vagytok, kik szeretitek őket, ők nem szeretnek titeket, és hisztek az Írás összességében. Midőn, ha találkoznak veletek mondják: Hiszünk! S ha félrevonulnak belétek marnák ujjaikat dühükben. Mondd: Pusztuljatok el dühötökben! Allah Tudója, mit rejt kebletek. 120. S ha jó ér titeket (az) rossz nékik, s ha baj sújt titeket, örülnek néki. De ha állhatatosak vagytok, s őrizkedtek, ármányságuk nem károsít titeket egyáltalán. Allah, mit tesztek, arról Tökéletesen Tud. 121. S midőn útnak indultál (hajnalban) családodtól, (hogy) kijelöld a hívők állását a harcban, hát Allah Meghallgató és Mindenttudó. 122. Midőn két csapatot közületek az a gond ért, hogy elbuknak, hát Allah volt oltalmazójuk. S Allahra hagyatkozzanak az igaz hívők! 123. Allah győzelemre vitt titeket Badrnál, pedig azelőtt ti megalázottak voltatok. Hát tartsátok számon Allahot, hátha tán megháláljátok. 124. S mondád a hívőknek: Hát nem elég-é néktek, ha nyújt számotokra Uratok háromezer angyalt, kik leszállnak (segítségetekre)? 125. Mi több! Ha állhatatosak vagytok, őrizkedtek, és rátok törnek hirtelen, ekkor nyújt néktek Uratok ötezer angyalt, feltartóztathatatlanokat. 126. S amit tesz Allah (ezáltal), csupán hirdetés néktek, s hogy általa megnyugodjék szívetek. S nincs győzelem csak Allahtól (jövő). Allah a Nagyszerű a Bölcs. 127. S vágja le ő egy részüket azoknak, kik tagadnak, avagy tiporja le őket, hogy meghátráljanak, megsemmisüljenek. 128. Nincs néked (ó, Muhammad) egyáltalán dolgod (vélük) akár megenyhül (Ő) feléjük, akár bünteti őket. Ők a bűnösök. 129. Allahé, mi az egeken és a földön (van). Megbocsát kinek akar, s megbünteti, kit akar. Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 130. Ó, kik hisznek! Ne nyeljétek el az uzsorát többet és még többet! Tartsátok számon Allahot, hátha tán boldogultok! 131. Őrizkedjetek a Pokoltól, amely a hitetleneknek készíttetett! 132. S engedelmeskedjetek Allahnak, a Hírnöknek, hátha tán megkegyelmez nektek (Allah). 133. S versengjetek megbocsátásért Uratoktól, s a Mennyország, (minek) szélessége, mint az egek és a föld, az őrizkedőknek készíttetett, 134. Kik áldoznak nyugalomban s hányattatásban, s kik megfékezik dühüket, megbocsátanak az embereknek. Allah szereti a jótevőket. 135. S azoknak, kik midőn (ha) teszik a ledérséget, avagy megrontják magukat, hát Allahra emlékeznek, s bűnbocsánatért esedeznek vétkeikért. - S ki, ha nem Allah bocsátja meg a bűnöket? - S nem esnek újból abba, mit tettek, és ők tudják. 136. Ezeknek osztályrésze megbocsátás Uruktól, s Mennyek, melyek alatt folyók futnak, s azokban (tartózkodnak) ők mindörökkön örökké, s kegy bére (azoknak), kik munkálkodtak. 137. S már elmúltak rendek előttetek, hát haladjatok a földön és lássátok, mily volt beteljesülése a hazugoknak! 138. Ez kinyilatkoztatás az embereknek, útmutató és intelem azoknak, kik őrizkedők. 139. Ne hagyjátok el magatokat, ne csüggedjetek, ti kerekedtek felül, ha hívők vagytok. 140. Ha csapás ér titeket, a (hitetlenek) népét is csapás érte, mint ott (badri ütközet). Azok a napok, melyeket viszontagságossá tettünk az emberek között, hogy tudja meg Allah, kik hisznek, s hogy vegyen közületek Ő vértanúkat, s Allah nem szereti a rossztevőket. 141. S tegye próbára Allah, kik hisznek és semmisítse meg a hitetlenek (reményeit)! 142. Avagy arra számítátok, hogy beléptek a Mennyországba, miközben Allah tudja, kik azok, kik fáradoztak közületek és tudja, kik az állhatatosak? 143. S bizony kívántátok a halált, még mielőtt találkozátok véle. S (most) nézzétek, s ti látói vagytok. 144. S Muhammad nem más, mint Hírnök, s küldöttek őelőtte (is) elmúlának. Lehet az, hogy midőn ha meghal, avagy megölettetik, ti sarkon fordultok? Ki sarkon fordul, hát nem okoz kárt Allahnak egyáltalán, s a hálásakat Allah megjutalmazza. 145. S nem hal meg lélek, csak Allah engedelmével, ahogy a sors megírja. S ki az evilági viszonzást akarja, adunk belőle, ki a túlvilági viszonzást akarja, adunk belőle. Viszonyunk (mindent) a hálásaknak. 146. S hány prófétával harcolt együtt sok odaadó (hívő), (kik) nem hunyászkodtak meg, midőn (csapás) érte őket Allah útján, s nem gyengültek el, s nem is törtek meg. Allah szereti az állhatatosakat. 147. Nem volt más, mit mondtak, mint: Urunk! Bocsájtsd meg nékünk bűneinket, hiábavalóságainkat dolgainkban, szilárdítsd meg lábainkat és végy pártfogásodba a hitetlenek ellen. 148. Megadta nékik Allah az Evilág viszonzását és a Túlvilág szép viszonzását. Allah szereti a jótét embereket. 149. Ó, kik hisznek! Ha engedelmeskedtek azoknak, kik hitetlenek, ők sarkon fordítanak titeket. S ha megfordultok, vesztesek lésztek. 150. Mi több! Allah Felségetek és Ő a Pártfogók Legjobbika. 151. Rettegést vetünk azok szíveibe, kik hitetlenek, miáltal társat állítottak Allahnak, melynek nem nyilváníttatott ki hatalom. Hajlékuk a Pokol és becstelenség jár viszonzásul a bűnösöknek. 152. Mert bizony, beteljesítette Allah az Ő ígéretét, midőn megfutamítotottátok őket az Ő engedelmével. Egészen addig, míg meg nem hátráltatok, össze nem tűztetek egymással a parancs miatt, s engedetlenkedtetek, miután Ő megláttatta véletek azt, amit szerettek. Közöttetek van, ki az Evilágot akarja és köztetek, ki a Túlvilágot akarja. Majd Ő eltérített titeket róluk (az ellenségről), hogy próbára tegyen, majd Ő megenyhült felétek. Allah a Kiváltsság Hordozója a hivőknek. 153. Midőn felmásztatok (a hegyre), fittyet hányva mindenki másra, a Próféta visszahívott titeket állásaitokhoz. Majd egyik csapás követte a másikat azért, hogy ne bánkódjatok azon, mit elvesztettetek (hadizsákmány) és a balsosrson, ami rátok tört. Allah Értesült arról, mit tesztek. 154. Majd a veszedelem után Ő rátok bocsátotta a biztonságot. Néhányatokra közületek álom szállt, elhomályosítva őket, másokat saját dolga érdekelte. Ők igaztalanul gondoltak Allahra, a Dzsahiliya gondolatával. Mondták: Van-é valami részünk az elrendelésben egyáltalán? Mondd: Az elrendelés mind Allahra tartozik. Elrejtik magukban azt, amit nem mutatnak ki néked. Mondják: Ha lenne valami részünk az elrendelésben, akkor itt nem ölettünk volna meg. Mondd: Még ha a házaitokban lettetek volna, akkor is rájuk tört volna a halál az ágyaikban azokra, akikre meg volt írva. Allah próbára teszi azt, mi a kebletekben van és megtisztítja azt, ami a szívetekben van. Allah Tudója annak, amit kebletek rejt. 155. Kik visszafordultak tőletek a napon, mikor találkozott a két had, a Sátán okozta botlásukat a néhány (bűnnel), mit elkövettek. De Allah Megenyhült feléjük. Allah a Megbocsájtó, az Irgalmas. 156. Ó, kik hisznek! Ne legyetek olyanok, mint akik tagadtak és mondták testvéreiknek, mikor az utat járták, vagy hadat viseltek: Ha velünk lettek volna, nem haltak volna meg és nem ölettek volna meg. Mert Allah ezt gyötrelemként ülteti szívükbe. Allah életre kelt és elmulaszt. Allah Látója annak, amit tesztek. 157. Ha megölettek Allah útján, vagy meghaltok, a megbocsájtás Allahtól és az Ő kegyelme jobb annál, mint amit felhalmoznak. 158. Ha meghaltok, vagy megölettek, bizonyos, hogy Allahnál tereltettek össze. 159. Allah kegyelméből szelíden fordultál feléjük. Ha ádázul zordszívű lettél volna, elszivárogtak volna körödből, hát enyhülj meg feléjük, bocsájts meg nékik és tanácskozz vélük a dolgokban. Ha eltökélted magad, hagyatkozz Allahra. Allah szereti a Ráhagyatkozókat. 160. Ha Allah pártotokat fogja, nincs, aki legyőzne titeket. S ha elfordul tőletek, ki az, ki Ő utána pártotokat fogná? Hagyatkozzanak Allahra a hívők. 161. Nem teheti meg a Próféta, hogy hiteltelenné váljon. Aki hitelét veszti, eljön hozzá a Feltámadás Napján az, mi hiteltelenné tette, majd minden lélek elnyeri azt, mit érdemel, (úgy, hogy) nem bánnak vélük méltánytalanul. 162. Az, ki követi Allah megelégedését olyan-é, mint az, ki kihívja maga ellen Allah haragját és hajléka a Pokol? Becstelen sors! 163. Allahnál fokozatok vannak és Allah Látója annak, mit tesztek. 164. Mert bizony, Allah kegyben részesítette a hívőket, amikor Prófétát küldött számukra maguk közül, aki recitálja nékik az Ő Áyáit, gyarapítja őket, megtanítja nékik a Könyvet, s a Bölcsességet, mert azelőtt nyilvánvaló tévelygésben voltak. 165. Midőn lesújtott rátok a gyötrelem, ti kétszeresével sújtottátok őket (az ellenséget). Mondtátok: Honnan mindez? Mondd (ó Mohammed): Ez mind magatokból jön. Mert bizony, Allah Mindenre Képes. 166. Ami azon a napon sújtott le rátok, amikor a két had találkozott, hát az Allah engedelmével történt, hogy próbára tegye a hívőket,- 167. S hogy megtudja ki az, ki Hipokrita. Ezeknek mondva volt: Gyertek, harcoljatok Allah útján, vagy űzzétek el őket! Mondták: Ha ismernénk a harcot, akkor követnénk titeket. Ők ezen a napon közelebb voltak a hitetlenséghez, mint a Hithez. Azt mondták szájaikkal, mi nem volt szíveikben. Allah a Legjobb Tudója annak, mit eltitkolnak. 168. Ők azok, akik mondták testvéreiknek, mikor ültek: Ha ők nekünk engedelmeskedtek volna, nem ölettek volna meg. Mondd: Hárítsátok el a halált magatokról, ha igazak vagytok! 169. Ne számítsanak halottnak azok, kik Allah útján ölettek meg. Sőt! Élők, kik Allahnál nyernek gondviselést. 170. Boldogok a kiváltság által, amit Allah ad nékik. Megörvendeztetik a hátramaradottakat, kik nem csatlakozhattak hozzájuk, hogy ne érezzenek félelmet, se bánatot. 171. Megörvendeztetnek Allah kegye és kiváltsága által. Mert bizony, Allah nem veszejti el a hívők bérét,- 172. Kik választ adtak Allahnak és a Prófétának azt követően, hogy lesújtott rájuk a balsors. Akik jótét lelkek közülük és őrizkedtek, jutalmuk hatalmas;- 173. Azok, kiknek az emberek mondják: Mert bizony, a hadak összegyülekeznek ellenetekben! Ijesztgették őket, de ez csak hitüket növelte, s mondták: Allahra számítunk és Ő a legjobb, Kire haggyatkozunk. 174. Majd megfordultak Allah kegyéből és kiváltságából, s nem érintette őket sorscsapás. Követték Allah megelégedését, mert Allah a Hatalmas Kiváltság Birtokosa. 175. A Sátán az, ki megfélemlít az ő pártfogoltjai által. Hát ne féljétek őket, hanem Engem féljetek, ha hívők vagytok. 176. Ne szomorítsanak el azok, kik versengenek a hitetlenségben. Ők nem ártanak Allahnak semmit. Allah nem akar nékik részt biztosítani a Túlvilágon, hanem övék a hatalmas büntetés. 177. Akik a hitet tagadásra váltották, soha nem ártanak Allahnak semmit. Rájuk fájdalmas büntetés (vár). 178. Ne számítsanak azok, kik tagadnak arra, ha visszatartjuk őket, akkor jó nekik. Azért tartjuk vissza őket, hogy szaporítsák bűneiket és övék legyen a szégyenletes büntetés. 179. Allah nem azon van, hogy a hívőket abban (a helyzetben) hagyja meg, amiben ti vagytok addig, míg el nem különül a rossz a jótól. Allah nem azon van, hogy felfedje előttetek a Láthatatlant, hanem Allah kijelöli Prófétái közül azt, akit Ő akar. Higgyetek Allahban és az Ő Prófétáiban. Ha hisztek és őrizkedtek, béretek hatalmas. 180. Ne számítsák azok, kik visszatartották maguknak a kiváltságot, mit Allah adott nékik, hogy jó nékik. Sőt! Ez rossz nékik. Körbetekeredik rajtuk az, mit visszatartottak a Feltámadás Napján. Allahé az egek és föld öröksége és Allah Értesül arról, mit tesztek. 181. Allah hallotta beszédét azoknak, kik mondták: Mert bizony, Allah szegény, s mi gazdagok vagyunk. Feljegyezzük azt, mit mondtak, s hogy megölték igaztalanul a Prófétákat. Majd mondjuk: Ízleljétek meg az égetés kínjait. 182. Ez (jár azért), mit előreküldtek kezeitek. Mert bizony, Allah nem viszi kárhozatba a szolgálót. 183. Azok mondják: Allah megígértette vélünk, hogy ne higgyünk a Prófétának addig, míg nem hoz el nékünk áldozatot, mit tűz emészt. Mondd (ó Mohammed): Már eljöttek a Próféták előttem a bizonyságokkal, s azzal, mit mondtatok. Miért öltétek meg őket, ha igazak vagytok? 184. Ha maghazudtolnak, hát meghazudtolták a Prófétákat előtted is, akik eljöttek a bizonyságokkal, a Zsoltárok Könyvével és a fényt árasztó Írással. 185. Minden lélek megízleli a halált. Majd megfizetik béreteket a Feltámadás Napján. Kit eltérítenek a Pokoltól és bevezetnek az Égi Kertekbe, az győz. Nem más az Evilág, mint érzéki káprázat. 186. Próbára lesztek téve bizonyosan vagyonotokkal és életetekkel. Sok szidalmat fogtok hallani azoktól, kiknek már eljött a Könyv előttetek és azoktól, kik bálványokat imádnak. De ha állhatatosak vagytok és őrizkedtek, bizony ez a dolgok rendíthetetlensége. 187. Mikor Allah azért vette szövetségét azoknak, kiknek már eljött a Könyv, hogy kinyilvánítsák azt az embereknek, s el ne hallgassák azt, de ők hátaik mögé hajították és aprópénzre váltották. Becstelenség az, mire váltották. 188. Ne számítsanak (szemetekben nagynak) azok, akik örülnek annak, mit szereztek és azt szeretnék, ha dicsőítenék őket azért, mit nem tettek meg. Ne számítsatok arra, hogy ők megmenekülhetnek a kínoktól. Rájuk fájdalmas büntetés (vár). 189. Allahé az egek és a föld Teljhatamúsága és Allah Mindenre Képes. 190. Mert bizony, az egek és a föld teremtésében, az éjjel és nappal különbözőségében vannak a Jelek az értés embereinek. 191. Akik megemlékeznek Allahról álltukban, ültükben, oldalukra dőlve, majd az egek és föld teremtésén törik fejüket, (mondják): Urunk! Nem teremtetted mindezt hiábavalónak (értelem nélkül)! Légy dicső és ments meg minket a Pokol büntetésétől! 192. Urunk! Akit te a Pokolra juttatsz, azt becstelenné teszed. A bűnösöknek nincs pártfogójuk. 193. Urunk! Meghallottuk azt, ki a hitre hív, (aki szólt): higgyetek Uratokban! És mi hittünk. Bocsájtsd meg nékünk bűneinket és vedd le rólunk rossztéteményeinket. Végy magadhoz minket a feddhetetlenekkel együt. 194. Urunk! Add meg nékünk azt, amit ígértél nékünk Prófétáidon keresztül és ne szégyeníts meg minket a Feltámadás Napján. Mert bizony, Te nem mulasztod el a találkozót. 195. Elfogadta tőlük Uruk, (és így szólt): Nem veszejtem el tettét annak, ki tett közületek, akár férfi, vagy nő. Ti egymás (számára) vagytok. Akik menekültek, kiűzettek házaikból, az Én utamon gyötrődtek, harcoltak és megölettek, hát Én leveszem róluk rossztéteményiket és bizonyos, hogy bevezetem őket az Égi Kertekbe, mik alatt folyók futnak, viszonzésként Allahtól. Allah! Nála a legszebb viszonzás. 196. Ne csábítson el forgandósága azoknak, kik tagadnak e földön. 197. Egy kevés gyönyör, majd hajlékuk a Pokol és gyötrelem a szállás. 198. De kik őrizkednek Uruktól, övék az Égi Kertek, mik alatt folyók futnak, s ebben ők örök szállást nyernek Allahnál. Nincs jobb Allah Társaságánál a feddhetetlenek számára. 199. Mert bizony az Írás Népe közt van, ki hisz Allahban, abban, mi neked kinyilatkoztatott, és ami hozzájuk jött el. Alázatosak Allahhoz és nem váltják aprópénzre Allah Áyáit. Ők azok, kiknek bére Uruknál van. Allah a Gyors Számvevő. 200. Ó, kik hisznek! Legyetek állhatatosak, tűrjetek és ragaszkodjatok. Őrizkedjetek Allahtól, hátha tán boldogultok. . 4. szúra Asszonyok (Medinai kinyilatkoztatás) A Kegyelmes és Könyörületes Allah nevében 1. Ó, emberek! Tartsátok számon Uratokat, Aki egy lélekből teremtett titeket és teremté belőle párját és kettejükből szórá szét a sok férfiút és asszonyt. Tartsátok számon Allahot, - Akinek a nevében egymást kérdőre vonjátok -, és a vérrokonságot! Lám! Allah reátok Felügyel. 2. Adjátok meg az árváknak vagyonukat, ne cseréljétek fel vétekre a jót, s ne nyeljétek el vagyonukat (beleolvasztva azt) vagyonotokba! Lám! Ez nagy bűn lenne. 3. S ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvakhoz, hát párosodjatok az asszonyokkal, kik jók néktek: kettővel, hárommal, s néggyel. S ha féltek, hogy nem vagytok igazságosak, hát eggyel, avagy (azzal), kit jobbotok bír. Ez a legkevesebb, hogy ne igazságtalankodjatok. 4. S adjátok meg az asszonyoknak részüket (hozományt) szabadon! S ha engednek belőle valamit is néktek önszántukból, hát nyeljétek el azt üdvként, örvendve. 5. Ne adjátok meg félkegyelműeknek vagyonukat, mit odahelyezett Allah hozzátok meglétre. S tápláljátok őket belőle, öltöztessétek, s szóljatok hozzájuk illő szót! 6. Tegyétek próbára az árvákat, míg el nem érik a nemzést (házasságra nem érnek), s ha meglelétek közöttük az égi jelet (megértek), hát fizessétek meg nékik vagyonukat, és ne nyeljétek el azt tékozlóként, hevesen, (attól tartván), hogy fölétek nőnek. S ki gazdag, hát legyen nemes lelkű, s ki szegény, hát nyeljen el a (vagyonból) illően. S ha megfizetitek nékik vagyonukat, hát esküdjetek meg nékik. S Allah elegendő Számvetőnek. 7. A férfiúknak részesedés (jár) abból, mit a szülők és rokonok meghagytak. Az asszonyoknak részesedés (jár) abból, mit a szülők és a rokonok meghagytak. Van hol kevés, van hol több - a részesedés jár. 8. S ha megjelennek a felosztáson (örökség) a rokonság, az árvák és a szűkölködők, hát juttassatok nékik belőle és szóljatok hozzájuk illő szót! 9. S aggódjanak, kik maguk mögött gyenge utódot hagynak, s féltsék őket! Tartsák számon Allahot, s szóljanak becsületes szót! 10. Lám! Kik elnyelik az árvák vagyonát bűnösen, hanem ők (ezáltal) tüzet nyelnek el hasukban, s ők a Pokol lángjain perzseltetnek. 11. S előírja néktek Allah (a gondoskodást) gyermekeitekről: a fiúgyermek szerencséje (részesedése), mint két lányé, s ha a lányok többen vannak kettőnél, hát övék a kétharmada, mi megmaradt (örökség), s ha egy (a leány), hát övé a fél. Minden egyes szülőjének (az elhunytnak) egyhatod jár abból, mi megmaradt, ha van néki (az elhunytnak) fia. S ha nincs néki fia, és örökösei a szülök, hát anyjának egyharmad jár. S ha van néki fivére, hát az anyjának egyhatod jár a végrendelet után, mit örökül rendelt vagy a tartozásból. Apáitok és fiaitok: nem tudjátok melyikük (áll) közelebb hozzátok hasznavehetőségben. Ez Allah rendelkezése. Lám! Allah Mindentudó, Bölcs. 12. S tiétek a fele, mit meghagyott feleségtek, ha nem volt nékik gyermekük. S ha volt nékik gyermekük, hát tiétek az egynegyed abból, mit hátrahagytak a végrendelet után, mit örökül rendeltek, vagy a tartozásból. S övék (feleségeiteké) az egynegyede annak, mit hátrahagytok, ha nincs néktek gyermeketek. S ha van gyermeketek, hát övék az egynyolcad abból, mit hátrahagytok a végrendelet után, mit örökül rendeltek vagy a tartozásból. S ha a férfi vagy nő (kinek) örökül hagy távoli (rokon), s néki fivére, vagy nővére van, hát minden egyesnek kettejük közül egyhatod (jár). S ha ennél többen volnának, hát társak az egyharmadban a végrendelet után, mi örökül rendeltetett, vagy tartózásban, (ami) nem károsít (az örökösöket nem terhelheti több hátrahagyott tartozás, mint egyharmad). Az elrendelés Allahtól való. Allah Mindentudó, Irgalmas. 13. Ezek Allah korlátozásai. Ki engedelmeskedik Allahnak és Hírnökének, azt Ő bejuttatja a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, azokban ők mindörökkön örökké (tartózkodnak), s ez a nagy győzelem. 14. S ki Allahnak és az Ő Hírnökének nem engedelmeskedik, s áthágja az ő korlátozásait, hát azt bejuttatja a Pokolba, ott (tartózkodik) ő mindörökkön örökké, s rá szörnyű szenvedés (vár). 15. Kik jönnek asszonyaitok közül, s ledérek (házasságtörők), hát tanúskodjon ellenük négy közületek! S ha tanúskodnak, hát tartsátok őket (bezárva) a házakban míg el nem mulasztja őket a halál, vagy Allah nem jelöli meg nékik az utat. 16. Kik jönnek (férfi és nő) közületek, (s ledérek) hát fenyítsétek meg kettejüket! S ha megbánják és megjavulnak, hát hagyjátok meg őket. Lám! Allah a Megenyhülő, Könyörületes. 17. Hanem a bűnbocsánat Allahra tartozik, (és csak) azoknak (jár), kik a rosszat tudatlanságból követik el, majd megbánjak (azt) hamarosan. Ezeknek Allah megbocsát. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 18. S nincs bűnbocsánat azoknak, kik a rosszat mívelik mindaddig, míg el nem jő egyikükhöz a halál és mondja: Íme! Én most megbánom (bűneimet). S nincs (bűnbocsánat) azoknak, kik meghalnak és hitetlenek. Ezek számára Mi előkészítettük a fájdalmas szenvedést. 19. Ó, kik hisznek! Nem megengedett néktek, hogy örököljétek az asszonyokat utálatosan (erőszakkal), sem az, hogy kényszerítsétek őket, hogy elvegyetek némit abból, mit nékik adtatok, hacsak nem jönnek elő nyilvánvaló ledérséggel. Értsetek egyet velük illően. S ha megutáljátok őket, hát megesik, hogy megutáltok valamit, melybe Allah megtevé a sok jót. 20. Ha fel akarjátok cserélni a feleséget feleség helyébe, s egyiküknek halomnyi (pénzt, ajándékot) adtatok, hát ne vegyetek el belőle semmit. Vennétek-é azt rágalomként, s nyilvánvaló bűnként? 21. Hogyan vennétek el azt, miután egymásba fonódtatok, s vevénk tőletek szilárd egyezséget? 22. S ne nemezzetek, kiket apáitok nemzettek az asszonyok közül, hacsak eddig meg nem történt (a múltban). Lám! Ez ledérség, irtóztató és rossz út. 23. Megtiltattak néktek anyáitok, leányaitok, nővéreitek, apai nagynénéitek, anyai nagynénéitek, fivéretek leányai, nővéreitek leányai, anyáitok, kik szoptattak titeket (szoptató dajkák), tejtestvéreitek, asszonyaitok anyja, nevelt leányaitok, kik a ti gondoskodásotokban (állnak), (s kik születtek) asszonyaitoktól, s kiket befogadtatok. S ha nem fogadtátok be őket - hát nem vétség számotokra (a nevelt leány). (Megtiltattak) néktek feleségei fiaitoknak, kik ágyékotokból (jöttek), s hogy összegyűjtsetek két nővért, hacsak eddig meg nem történt, íme! Allah az Irgalmas, a Könyörületes. 24. (Megtiltattak néktek) a jótét lelkű (minden házas) asszonyok, kivéve mit jobbotok bír. Megírta ezt Allah rátok. Megengedte néktek, mi ezek mögött leledzik, hogy vágyjátok vagyonotok által a jótét lelkeket (tiszta házasságot), s néma kicsapongást. S kiket élveztek (asszonyokat) közülük, hát adjátok meg hozományukat (részüket) kötelezően! Nem vétek számotokra, amiben kiegyeztek a kötelező rész (megadása) után. Lám! Allah Mindenttudó, Bölcs. 25. S ki nem képes közületek (megengedni magának), hogy a jótét hívő (asszonyokkal) nemezzék (párosodjék), hát (tegye) azzal kit jobbja bír, a hívő (szolga) leányaitok közül. Allah ismeri legjobban hiteteket. Egymásból jövétek, hát nemezzetek (párosodjatok) vélük családjuk engedelmével, s adjátok meg nékik hozományukat (részüket) illően. Jótét lelkű (asszonyok) nem kicsapongók, sem laza magaviseletűek. S ha (férjhez mennek) tisztességgel, s elkövetik a ledérséget, hát reájuk feleannyi büntetés (róható ki), mint a jótét lelkű asszonyokra (ugyanilyen helyzetben). Ez (adatott) azoknak, kik félik a bűnt megkísérelni közületek. S ha állhatatosak vagytok, jobb néktek. Allah a Bűnbocsátó, a Könyörületes. 26. Allah azt akarja, hogy megnyilatkoztasson néktek, s vezessen titeket azoknak példáján, kik előttetek (éltek), s hogy megbocsásson néktek. Allah Mindenttudó, Bölcs. 27. S Allah meg akar bocsátani néktek, s azt akarja, hogy kik követik (saját) vágyukat, hát forduljatok el (azoktól) hatalmas fordulással. 28. Allah enyhíteni akarja rajtatok (a terhet), (mivel) az ember gyengének teremtetett. 29. Ó, kik hisznek! Ne nyeljétek el vagyonotokat magatok közt haszontalan, s hanem legyen (olyan) kereskedés, melyben közösen kiegyeztek! S ne öljétek meg magatokat (egymást)! Lám! Allah felétek Könyörületes. 30. S ki ezt teszi ellenségeskedéssel, gonoszul, hát Mi őt a Pokolra vetjük, s ez Allahnak egyszerű. 31. Ha elkerülitek a nagy (dolgokat), mik bevégeztettek (megtiltatnak) számotokra, hát Mi levesszük rólatok rossztétemenyeiteket, s bevezetünk titeket a nemes kapun. 32. Ne kívánjátok azt, mi kiváltságban részesítette Allah az egyiket a másikkal szemben! A férfiaknak részesedése (van) abból, mit nyertek, az asszonyoknak részesedése (van) abból, mit nyertek. Kérjétek Allah kiváltságait! Lám! Allah minden dolgok Tudója. 33. Mindenkinek kijelölénk örökösét ahhoz, mit hátrahagynak a szülők és a rokonok. S kiknek jobbotokkal (egyezség) köttetett, hát (azoknak) adjátok meg részesedésüket. Lám! Allah minden dolgok Tanúja. 34. A férfiak kiállnak az asszonyokért, miáltal Allah (családfői) kiváltságában részesítette egyiket a másíkkal szemben, s miáltal áldoznak vagyonukból (eltartják az asszonyt). Hát a jótét asszonyok engedelmesek, megőrzői az ismeretlennek, mit Allah őrizett. Kiktől féltek, hogy fellázadnak, hát intsétek meg őket, s kergessétek el őket a nyugvóhelyekről, s intsétek meg őket. Ha engedelmeskednek néktek, hát ne keressétek ellenük az utat (sorsot). Lám! Allah a Magasságos, a Nagy. 35. S ha féltek a szakítástól kettejük (férj és feleség) között, hát küldjetek ítélőt a férfi családjából, s ítélőt az asszony családjából. Ha mindketten akarják a helyreigazítást, hát Allah egyetértést (teremt) kettejük közt. Allah Mindentudó, Értesült. 36. Szolgáljátok Allahot és ne állítsatok őmellé semmit (bálványt)! S legyetek jók a szülőkhöz, a közeli rokonokhoz, árvákhoz, szűkölködőkhöz, a szomszédhoz, ki rokonod mellett (él), s a szomszédhoz, ki melletted (él), útitárshoz, vándorhoz, s kit jobbotok bír (szolgákhoz)! Íme! Allah nem szereti ki kérkedik s büszke. 37. Kik felhalmoznak, s uralkodnak az embereken fukarul, s elfedik, mit Allah adott nékik az ő kiváltságából, hát a hitetleneknek előkészítettük a szörnyű szenvedést. 38. (Szintén azok), kik (úgy) áldoznak vagyonukból, hogy az embereknek látszódjék, de nem hisznek Allahban, sem az Ítélet Napjában. S ki a Sátánt (veszi) magához társul, hát a társa rossz. 39. Mi (várna) reájuk, ha hinnének Allahban, az Ítélet Napjában, s áldoznának abból, mit Allah adott nékik és Allah, s amiről Allah tud? 40. Lám! Allah nem ront meg szemernyit sem. S ha jótétre lel, hát ő azt megkettőzi, s ad az ő Színéből hatalmas bért. 41. S mi (lesz azokkal), akik ellen, Mi minden nemzetből tanút hozunk, s Mi hozunk téged (ó, Muhammad) ellenük tanúnak? 42. Azon a Napon azok, kik tagadtak és nem engedelmeskedtek a Hírnöknek (majd azt szeretnék); hogy legyenek a földdel egy szinten, s nem hallgatják el Allah elől beszédüket. 43. Ó, kik hisznek! Ne közeledjetek az imához részegen addig, míg nem tudjátok, mit beszéltek, s ne (is) tisztátalanul, kivéve ha az utat járjátok addig, míg megtisztálkodtatok. S ha betegek vagytok, vagy úton vagytok, vagy egyiktek az árnyékszékről jön, vagy asszonyt érintettetek és nem találtok vizet, hát végezzétek el szépen a földdel való tisztálkodást, tiszta (talajjal), s töröljétek meg arcotokat, s kezeiteket. Lám! Allah a Feloldozó, a Megbocsájtó. 44. Nem látád-é, kiknek megadatott rész az Írásból, (s azt) eltévelyedésre váltották, s azt akarják, hogy eltévelyítsék (az igazhívőket) az útról? 45. Allah ismeri a legjobban ellenségeiteket. S elégséges Allah őrizőnek, s elégséges Allah Pártfogónak. 46. A zsidók közt (vannak), kik kiforgatják a szavak jelentését, s mondják: Hallunk és nem engedelmeskedünk, s hallj, mint ki nem hall!, s figyelj ránk! eltorzítva a nyelvükkel, s átdöfvén a vallást. Ha azt mondták volna: Hallunk és engedelmeskedünk, hallj és tekints ránk, jobb lenne nékik és egyenesebb. De megátkozá őket Allah hitetlenségük által és nem hisznek, csak keveset. 47. Ó, kiknek megadatott az Írás! Higgyétek, mit kinyilatkoztattunk megerősítve azt, mi veletek volt előzőleg, hogy leromboljuk színüket, és visszavessük azt kuszaságába, avagy megátkozzuk őket, ahogy Mi megátkoztuk a Szombat követőit. S Allah parancsa elvégeztetett. 48. Lám! Allah nem bocsátja meg, ha társakat (bálványokat) állítanak őmellé. Megbocsát ezen kívül (mindent) annak, kinek akar. Ki társat (bálványt) állít Allah mellé, hát valóban hatalmas bűnt eszel ki. 49. S nem látád-é azokat, kik magukat művelik (tisztítják), mi több, Allah azt műveli, kit ő akar, s ők nem lesznek megrontva szikrányit sem. 50. Nézd, hogyan eszelik ki Allah ellen a hazugságot, mi elég ahhoz, hogy nyilvánvaló bűn legyen! 51. Nem látád-é azokat, kiknek megadattak részek az Írásból, s kik hisznek a bálványokban és a hamis istenségekben, és (hogy) mondják ők azokra, kik hitetlenek: Ezek jobban vezettetnek, mint azok, kik hisznek (Allah) útjában. 52. Ők azok, kiket elátkozott Allah, s az kit Allah elátkoz, hát sohasem találsz néki (ó, Muhammad) pártfogót. 53. Avagy van-é nékik részük a mindenhatóságból? S ha van, hát nem adnak az embereknek szemernyit sem. 54. Avagy irigylik-é az embereket azért, mit megadott nékik Allah az Ő kiváltságából? Hát bizony, Mi megadtuk Ábrahám nemzetségének az Írást és a bölcsességet, s adtunk nékik hatalmas királyságot. 55. S közöttük (volt), ki hitt benne, s közöttük (volt), ki kikelt ellene. Elegendő a Pokol (tüze) felégetésükre. 56. Lám! Kik tagadják kinyilatkozásainkat, Mi Pokolra vezetjük őket. Mindahányszor megérett (leégett róluk) bőrük, felcseréljük azt egy másik bőrre, hogy ízleljék meg a szenvedést. Íme! Allah Nagyszerű, Bölcs. 57. S azokat, kik hisznek és jókat cselekednek, bejuttatjuk a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s ebben ők idők végezetéig (tartózkodnak), ott (lesz) nékik megtisztított feleségük, s bejuttatjuk őket árnyas árnyak alá. 58. Lám! Allah megparancsolja néktek, hogy adjátok vissza a letéteket azok gazdáinak, s ha az emberek közt ítéltek, hát ítéljetek igazságosan. Lám! Allah nyájasan figyelmeztet titeket. Lám! Allah a Meghalló, a Meglátó. 59. Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak és engedelmeskedjetek a Hírnöknek, s azoknak, kik a parancs gazdái (előljáróitok) közöttetek. S ha összekülönböznétek valamiben, hát hagyjátok azt Allahra, s a Hírnökre, ha hiszitek Allahot és az Ítélet Napját. Ez így jobb néktek, s szebb lesz a végén. 60. Nem láttátok-é azokat, kik színlelik, hogy hisznek abban, mi megnyilatkozott Néked, s mi megnyilatkozott előtted, s akarják, hogy hamis istenségek ítéljenek, miután már megparancsoltatott nékik, hogy tagadják meg azt? A Sátán el akarja tévelyíteni őket messzi eltévelyedéssel. 61. S ha mondva van nékik: Jöjjetek ahhoz, mit Allah kinyilatkozott, s a Hírnökhöz, hát látnád a képmutatókat hogyan fordulának el Tőled (teljes) fordulattal. 62. S hát hogyan (lesz), ha csapás sújt le rájuk azáltal, mit kezük megelélőgezett? Majdan eljönnek Hozzád, s megesküsznek Allahra (mondván): Nem akarunk mást, mint szépet, s egyetértést. 63. Ezek azok, kiknek tudja Allah, mi (rejtőzik) szívükben. Hát ellenezd őket, s intsd őket, s szólj nékik lelkükről szólván üzenő szót! 64. S nem küldénk a Hírnököt, csak hogy engedelmessé tegyen Allah engedelmével. Ha ők, midőn elkárhozzák magukat, hát eljőnek hozzád, hogy bűnbocsánatot kérjenek Allahtól, s hogy bűncsánatot kérjenek maguknak a Hírnöktől, s Allahot Megenyhülőnek, s Könyörületesnek találják. 65. Mi több, Uradat nem hiszik addig, míg arra nem (kérnek) hogy ítélj abban, mi közöttük burjánzik. Majd nem találnak magukban idegenkedést abban, mit elrendeltél, s alávetik magukat alázattal. 66. S ha Mi megírnánk reájuk, hogy: öljétek meg magatokat, vagy hagyjátok el otthonaitokat!, hát nem tenné meg, csak kevés közülük. S ha ők azt tennék, mire intették őket, hát jobb lenne nékik, és erősebb (lenne hitük) szilárdsága. 67. S ekkor adnánk nékik Színünkből hatalmas bért. 68. S elvezetnénk őket az egyenes ösvényre. 69. S ki engedelmeskedik Allahnak és a Hírnöknek, hát azok azokkal (tartanak), kiket Allah kegyében részesít: próféták, szentéletűek, vértanúk és jótevők. Ők a legszebb társak! 70. Ez kiváltság Allahtól, s Allah elegendő Tudónak. 71. Ó, kik hisznek! Legyetek elővigyázatosak, s induljatok felfedező útra kis csoportban, s induljatok felfedező útra tömegesen! 72. Lám! Köztetek ki lézeng, s ha csapás ér titeket mondja: Allah kegyében részesített engem, midőn nem voltam vélük hitvalló. 73. S ha Allah kiváltsága ér titeket, hát ő úgy beszél, mintha nem lenne köztetek és közte szeretet: ó, bár lehettem volna vélük, hát győztem volna hatalmas győzelemmel! 74. Hadd harcoljanak Allah útján azok, kik feláldozzák az evilági életet a Túlvilágért. S ki Allah útján harcol, akár megölettetik, akár győzedelmeskedik, hát Mi juttatni fogunk néki hatalmas bért. 75. Mi van véletek, hogy nem harcoltok Allah útján, és a férfiak gyengébbjei, az asszonyok és a gyermekek védelmében, kik mondják: Urunk! Vezess ki minket ebből a településből (Mekka), melynek nemzetsége elkárhozott. S helyezz le nékünk Színedből őrizőt, s helyezz le nékünk Színedből pártfogót! 76. Azok, kik hisznek, Allah útján harcolnak, s azok, kik tagadnak, a bálványok útján harcolnak, hát harcoljatok a Sátán kegyencei ellen! Lám! A Sátán bilincse gyenge. 77. Nem láttad-é azokat, kiknek mondva volt: Tartsátok vissza kezeiteket, álljatok fel imára, adjatok kötelező alamizsnát, s midőn megíratott néktek a harc, hát egy csoport közülük megretten az emberektől, mintha Allahot rettegné avagy erősebb rettegéssel, s mondják: Urunk! Miért írtad meg nékünk a harcot? Ó, ha feltartóztatnál bennünket egy rövidebb ideig! Mondd (nékik, ó, Muhammad): Az evilági élvezet kevés, a Túlvilág jobb azoknak, kik számon tartották (a gonoszt), s nem lesznek megrontva szikrányit sem. 78. Akárhol is vagytok beér titeket a halál, legyetek akár szilárd tornyokban is. S ha jó éri őket, mondják: Ez Allahtól való. S ha rossz éri őket mondják: Ez tőled való (ó, Muhammad). Mondd (nékik): Minden Allahtól való. Hát mi a baj ezzel a néppel, (hogy) alig érik fel ésszel a történést? 79. Mi ér a jóból, hát Allahtól való, s mi ér a rosszból, hát magadból (fakad). Elküldtünk Téged (Muhammad) az embereknek Hírnökként, s Allah (erre) elegendő Tanúnak. 80. Ki a Hírnöknek engedelmeskedik, az Allahnak engedelmeskedik. S ki elfordul: hát nem küldöttünk téged reájuk őrizőnek. 81. S mondják: Engedelmesség. S midőn eltávoznak tőled, (egy) csoport közülük máson töpreng, mint amit mondasz. Allah feljegyzi, amin (éjszakákon át) töprengenek. Hát szegülj szembe vélük, s hagyatkozz Allahra! Allah elégséges, mint (kire) ráhagyatkozz. 82. Hát nem latolgatják-é a Koránt? S ha (ez) mástól lenne, mint Allahtól, hát sok ellentmondást találnának benne. 83. S ha eljő nékik a biztonság vagy félelem híre, hát világgá kürtölik azt. S ha ezzel a Hírnökhöz, vagy közülük való elöljáróikhoz fordulnának, hát megtudnák, kik azok kik kiötlötték azt közülük. S ha nem lenne Allah kiváltsága reátok, és kegyelme, hát a Sátánt követnétek, csak kevesen nem (közületek). 84. Hát harcolj (ó, Muhammad) Allah útján! Ne bízz meg (senkiben) csak önmagadban, s buzdítsd a hívőket! Allah azon van, hogy féken tartsa az elméjét azoknak, kik tagadnak. Allah erősebb fenyegető, és erősebb a megrovásban. 85. Ki közbenjár jó közbenjárással, hát lészen néki részesedése belőle, s ki közbenjár rossz közbenjárással, hát lészen néki felelőssége benne. Allah minden dolgok Felvigyázója. 86. S ha üdvözölve vagytok üdvözlettel, hát ti ennél szebben üdvözöljetek, avagy (legalábbis ugyanúgy) viszonozzátok. Lám! Allah minden dolgok Számontartója. 87. Allah! Nincs isten, csak Ő. Ő, Ki összegyűjt titeket a Feltámadás Napján, melyben nincs kétség. S ki igazabb, mint Allah, az elbeszélésben? 88. S mi van véletek, hogy két nézeten vagytok a képmutatókkal kapcsolatban, mikor Allah visszaveti őket azáltal, mit nyertek? Akarjátok-é vezetni azt, kit Allah eltévelyített? S kit Allah eltévelyített, hát sohasem találsz néki (ó, Muhammad) utat. 89. Azt szeretnék, ha tagadnátok, ahogy ők tagadtak, s hogy legyetek (vélük) egy szinten. Hát ne vegyetek közülük patrónust, míg nem menekülnek Allah útján (Mekkából Medinába)! S ha megfordulnak, hát vegyétek őket, öljétek le őket bárhol is találjátok őket, s ne vegyetek közülük patrónust, sem Pártfogót! 90. Kivéve azokat, kik elérnek ahhoz a néphez, mellyel szövetségetek van, avagy eljönnek hozzátok, s kebelük (szívük) megtiltja, hogy harcoljanak véletek, vagy harcoljanak népükkel. S ha Allah akarná, hát hatalmat adna nékik felettetek: így bizonyosan harcolnának véletek. S ha elzárkóznak tőletek, hát nem harcolnak véletek, s békét kötnek véletek. S nem helyezett le Allah néktek utat ellenük. 91. (Úgy) fogjátok találni, hogy mások azt akarják legyen biztonságuk tőletek, s biztonság népüknek. Mindahányszor zaklatáshoz fordulnak, hát elmerülnek benne. S ha nem zárkóznak el tőletek, s nem kötnek véletek békét, s (nem) tartják féken kezeiket, hát vegyétek őket, és öljétek le őket bárhol is leltek rájuk. Ezek ellen lehelyeztük néktek a nyilvánvaló hatalmat. 92. S nem (lehet) hívőnek, hogy megölje a hívőt, csak tévedésből. S ki tévedésből hívőt öl, hát szabadítson fel hívő rabszolgát, s adjon (a megölt) családjának bánatpénzt, feltéve, ha könyöradománynak szánja. S ha (az áldozat) néktek ellenséges népből való, s ő hívő, hát szabadítsatok fel hívő rabszolgát. S ha (olyan) népből való, hogy közöttetek és közöttük szövetség van, hát adjatok bánatpénzt családjának, s szabadítsatok fel hívő rabszolgát. S ki nem talál, hát böjtöljön két egymást követő hónapon keresztül megbánásképpen Allahtól. Allah a Mindentudó, a Bölcs. 93. S ki hívőt öl szánt szándékkal, hát osztályrésze a Pokol, benne (tartózkodik) ő mindörökkön örökké. Megdühödik reá Allah és megátkozza őt, s előkészíti néki a hatalmas szenvedést. 94. Ó, kik hisznek! Ha küzdötök Allah útján, hát tegyetek különbséget (az emberek között), és ne mondjátok arra, ki békét köt véletek: Te nem vagy hivő! (s közben) vágyjátok megnyilvánulását az evilági életnek. Allahnál sok a zsákmány. Eképpen voltatok azelőtt, s Allah mannát (küldött) reátok. Hát tegyetek különbséget! Íme! Allah mit tesztek, (arról) Értesült. 95. Nem egyenlőek a (tétlenül) ülő hívők - nem azok, kik sérültek - azokkal, kik Allah útján törekvőek vagyonuk által, s életükkel. Előnyben részesíti Allah a vagyonuk és életük által törekvőket a (tétlenül) ülőkkel szemben egy fokozattal. S mindkettőnek megígérte Allah a jót. S Allah a törekvőknek az ülőkkel szemben, hatalmas bért juttat. 96. Fokozatok (ezek) Tőle, s megbocsátás és kegyelem. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 97. Lám! Kiket az angyalok mulasztanak el, (s ők) megrontották önmagukat, (az angyalok) mondják: Mi (bűnben) voltatok? Mondják: Leigázottak voltunk a földön. Mondják (az angyalok): Hát nem volt-é (elég) tágas Allah földje, hogy elvándoroljatok rajta? Ezeknek hajléka a Pokol, s sorsuk nyomorú. 98. Kivéve a férfiak, nők és gyermekek azon leigázottjait , kik nem képesek döntésre, s nem mutattak nékik utat. 99. Ezek számára Allah azon van, hogy feloldozza őket, s Allah Feloldozó, Megbocsájtó. 100. Ki elvándorol Allah útján, a földön sok tágas menedékre lel. S ki házából kijön Allahhoz és az Ő Hírnökéhez menekülvén, majd utoléri őt a halál, hát bére Allahra esik (hárul). Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 101. Ha a földet járjátok, hát nem vétek számotokra, ha lerövidítitek az imát attól félvén, hogy kik hitetlenek zaklatnak titeket. Mert bizony a hitetlenek néktek nyilvánvaló ellenségtek. 102. S midőn Te (ó, Muhammad) közöttük vagy, s imára állítod őket, hát álljon egy csoport közülük véled, s hadd vegyék fegyvereiket. S midőn leborulnak, hát legyenek mögöttetek, s hadd jöjjön egy másik csoport, kik nem imádkoztak (ezideig), s hadd imádkozzanak Véled, s hadd legyenek elővigyázatosak, s (vegyék) fegyvereiket. Azok, kik tagadnak szeretnék, ha megfeledkeznétek fegyvereitekről és málhátokról, s reátok vetemednek egyetlen vetemedéssel. S nem vétek számotokra, ha akadályoztatva vagytok az esőtől, vagy betegek vagytok, s lehelyezitek (magatok mellé) fegyvereiteket. S legyetek elővigyázatosak! Lám! Allah előkészíti a hitetleneknek a szörnyű szenvedést. 103. S midőn elrendelitek az imát, hát emlékezzetek Allahra állva, ülve, s oldalatokra (fordulva). S midőn megnyugodtatok, hát tartsátok meg az imát! Mert bizony az ima a hívők számára adott időkben íratott meg. 104. Ne engesztelődjetek meg a nép (ellenség) keresésében! Ha fájdalmatok van, hát nékik a fájdalmuk olyan, mint a ti fájdalmatok, s amíg ti reménykedtek Allahban, ők nem. Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 105. Íme! Kinyilatkoztattuk néked az Írást az Igazzal, hogy ítélj az emberek között abban, mit láttatott Véled Allah. S ne légy a megalkuvók védnöke! 106. Esdekelj Allah bűnbocsánatáért! Lám! Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 107. S ne állj ki azok mellett, kik ámítják önmagukat. Íme! Allah nem szereti, ki megalkuvó, bűnös. 108. Elbújnának az emberek elől, s nem bújnak el Allah elől. S ő vélük van midőn (éjszaka) (arról) töprengenek, aminek mondandójába ő nem egyezik meg. S Allah mit tesznek, (annak) Körülvevője. 109. Íme! Ti vagytok azok, kik kiálltatok értük az evilágon. S ki az, ki kiáll Allahnál érettük a Feltámadás Napján, avagy ki az kire hagyatkozzanak? 110. S ki a rosszat teszi, vagy megrontja önmagát, majd Allah bűnbocsánatáért esdekel, Allahot Megbocsátónak, Könyörületesnek találja. 111. S ki elnyeri a bűnt, hát elnyeri azt maga ellen. Allah a Mindenttudó, a Bölcs 112. S ki elnyeri a rosszat, avagy a bűnt, majd ráfogja azt az egyenesre (ártatlanra), hát magán viseli a hamisságot és a nyilvánvaló bűnt. 113. S ha nem lenne rajtad (ó, Muhammad) Allah kiváltsága és kegyelme, egy csoport közülük elszánta volna rá magát, hogy eltévelyítsenek. De nem tévelyítik el, csak saját magukat, s nem ejtenek kárt Benned egyáltalán. S reád bocsájtá Allah az Írást és a bölcsességet, s megtanított arra, mit nem tudtál. Allah kiváltsága reád hatalmas. 114. Nem (szül) jót a sok összebeszélésük, kivéve ki elrendeli a könyöradományt, avagy illendőséget vagy jótéteményeket az emberek között. S ki ezt teszi, az keresi Allah gyönyörűségét, s Mi juttatunk számára hatalmas bért. 115. Ki szembeszáll a Hírnökkel miután megnyilvánult néki az Útmutatás, és követi mi nem a hívők útja, hát fordítjuk őt (afelé), merre ő fordult, bevezetjük őt a Pokolba, s nyomorú végzet. 116. Lám! Allah nem bocsátja meg, ha társakat (bálványokat) állítanak őmellé, de megbocsát ezen kívül annak, kinek akar. S ki társakat (bálványokat) állít Allah mellé, hát eltévelyedett, messzi eltévelyedéssel. 117. Hanem ők csak női bálványokhoz fohászkodnak, mi Rajta kívüli, s hanem ők csak a lázadó Sátánhoz fohászkodnak. 118. Kit megátkozott Allah, s az mondá (a Sátán): elveszem a Te szolgáid közül a kijelölt részt. 119. S eltévelyítem őket, felcsigázom őket, s parancsolok nékik, s ők meg lemetszik a jószágok fülét. S bizony én megparancsolom nékik, s megváltoztatják Allah teremtését. S ki a Sátánt veszi patrónusnak Allah helyett, hát rajtaveszít nyilvánvaló vesztéssel. 120. Az ígéretet tesz nékik, felcsigázza őket, s nem ígér a Sátán másképp, csak áltatással. 121. Ezeknek hajléka a Pokol, s nem találnak abból kiutat. 122. S kik hisznek, jókat cselekednek, hát bevezetjük őket a Mennyekbe, mely alatt folyók futnak, s ők abban halhatatlanok (lesznek) mindörökké. Allah ígérete igaz. S ki az ki igazabbat szól Allahnál? 123. S (ez) nem (az), mit kívántok, sem az, mit az Írás Népe kíván. Ki rosszat tesz, viszonoztatik néki, s nem talál magának Allahon kívül patrónust, sem pártfogót. 124. S ki jókat tesz férfi, vagy nő, s ő hívő, hát ezek belépnek a Mennyországba, s nem rontatnak meg szemernyit sem. 125. S ki jobb hitvallásában annál, mint ki muszlimként megbékéltette (alárendelte) céljait Allahnak; s ő jótevő, s követi Ábrahám, az egyenes hagyatékát? S Allah Ábrahámot barátnak vette. 126. Allahé mi az egeken s földön (van), s Allah mindeneknek Átölelője. 127. Kikérdeznek téged az asszonyokról, mondd: Allah rendelkezik néktek őróluk, és (az is), amit olvastak néktek az Írásból a nők árváiról, kiknek nem adtátok meg, mi megíratott nékik, és akikkel kapcsolatban arra vágytok, hogy vélük nemezzetek (párosodjatok), s (Allah rendelkezik néktek) a gyenge (kiskorú) gyermekekről, s hogy igazsággal bánjatok az árvákkal. Mit tesztek a jóból, hát lám! Allah annak Tudója. 128. S ha az asszony fél urának bántalmazásától, avagy az elhagyástól, hát nem vétek kettejüknek, ha jóvá teszik jóvátétellel, mi kettejük között (fennáll). A jóvátétel jobb. S megeleveníté a (férfiúi) lelkeket a kapzsiság. Ha jókat tesztek, s őrizkedtek, hát íme! Allah mit tesztek, arról Értesült. 129. Sohasem lesztek képesek, hogy igazságosak legyetek az asszonyokkal, akármennyire (is) vigyáztok. S ne forduljatok el teljes fordulattal, s ne hagyjátok hátra őt (nőt) függőségében! Ha jókat tesztek, s őrizkedtek, hát lám! Allah Megbocsájtó, Könyörületes. 130. S ha szétválnak, hát gazdagítja Allah mindkettőjüket Tőle való elrendeléssel. Allah a Mindenre kiterjedő, a Bölcs. 131. Allahé, mi az egeken és a földön (van). S bizony Mi elrendeltük azoknak, kiknek megadatott az Írás előttetek és néktek, hogy tartsátok számon Allahot. S ha tagadtok, hát íme! Allahé, mi az egeken és a földön (van). Allah a Gazdag, a Dicső. 132. Allahé, mi az egeken és a földön (van), s Allah elegendő kire hagyatkozz 133. Ha akarja elmeneszt titeket, ó emberek, és másokat hoz. Allah erre képes. 134. S ki akarja az evilág viszonzását, hát Allahnál az evilág és Túlvilág viszonzása. Allah a Mindenthalló, a Mindentlátó. 135. Ó, kik hisznek! Legyetek megtartói az Igazságnak, (s legyetek) Allah szerinti (igazmondó) tanúk, akármennyire is magatok, szüleitek, rokonaitok ellen tanúskodtok. Legyenek gazdagok vagy szegények, hát Allah patrónusa mindkettőnek. S ne kövessétek a szenvedélyt, ha igazságot tesztek, s ha hamisan tanúskodtok vagy elutasítjátok azt, hát íme! Allah, mit tesztek, arról Értesült. 136. Ó, kik hisznek! Higgyetek Allahban, Hírnökében s az Írásban, mely megnyilatkoztatott az ő Hírnökének, s az Írásban, mely megnyilatkoztatott azelőtt. S ki tagadja Allahot, az ő angyalait, az ő írásait, az ő küldötteit és az Ítélet Napját, hát bizony eltévelyedett, messzi eltévelyedéssel. 137. íme! Kik hisznek, majd tagadnak, majd hisznek, majd tagadnak, majd gyarapszanak tagadásban, hát Allah nem bocsátja meg ezt nékik, s nem vezeti őket az úton. 138. Hirdesd a képmutatóknak (hippokratáknak), hogy rájuk a fájdalmas szenvedés (vár). 139. Azok, kik a hitetleneket veszik patrónusnak a hívők helyett, ők azok, kik megdicsőülnek? Lám! A megdicsőülés Allahtól való mindösszességében. 140. S bizony ő kinyilatkoztatá reátok az Írásban, hogy midőn ha meghalljátok Allah igéit, az megtagadtatik és kigúnyoltatik. Hát ne üljetek velük addig, míg bele nem bocsájtkoznak egy másik elbeszélésbe! Íme! Ti tehát (ekkor) olyanok vagytok, mint ők. Lám! Allah összegyűjti a képmutatókat, s a hitetleneket a pokolba mindannyit. 141. Azok, kik reátok várnak, s ha tiétek a győzelem Allahtól, mondják: Hát nem voltunk-é véletek? S ha részesülnek belőle a hitetlenek, mondják: Hát nem uraltunk-é titeket, s tiltottunk el titeket a hívőktől? S Allah ítél köztetek a Feltámadás Napján. Sohasem tesz meg Allah a hitetleneknek a hívőkkel szemben utat. 142. Lám! A képmutatók (hippokraták) meg szándékozzák téveszteni Allahot, s ő megtéveszti őket. S midőn imára állnak fel, lustán teszik, hogy lássék az embereknek, s nem emlékeznek meg Allahról csak keveset. 143. Ingadozók ez (és az) között, nem (tartozva) ezekhez, sem azokhoz. Kit Allah eltévelyít, hát sohasem találsz néki utat. 144. Ó, kik hisznek! Ne vegyétek a hitetleneket oltalmazóknak a hívők helyett. Akarjátok-é Allahnak ellenetek szóló nyilvánvaló bizonyítékot szolgáltatni? 145. Íme! A képmutatók a Pokol legbelső melységében (lesznek), s nem találsz nékik pártfogót. 146. Kivéve, kik megbánják, megjavulnak, megkapaszkodnak Allahban, s bevégzik hitvallásukat Allahért. Ezek a hívőkkel (tartanak). S Allah a hívőknek hatalmas bért juttat 147. Mit tesz Allah bűntetéstekkel, ha hálásak vagytok és hisztek? Allah a Hálás, a Mindenttudó. 148. Nem szereti Allah a kijelentést rossz szólammal a néptől, kivéve azoktól, kiket elnyomatás sújt. Allah a Meghallgató, a Mindenttudó 149. Ha jóba kezdtek nyíltan, vagy elfeditek azt, avagy feloldozzátok a rosszat, hát íme! Allah Feloldozó, Erőteli. 150. Íme! Kik tagadják Allahot és az ő küldötteit, s különbséget akarnak tenni Allah és az ő küldöttei között, mondják: Hiszünk néhányban és tagadunk néhányat. S (a hit és a hitetlenség) közötti utat akarják. 151. Ezek ők, a hitetlenek valóban, s előkészíténk a hitetleneknek iszonyú szenvedést. 152. Kik hisznek Allahban és az ő küldötteiben, s nem tesznek különbséget egyikük között sem közülük, ezeknek ő meg fogja adni bérüket. Allah a Megbocsájtó, a Könyörületes. 153. Kér Téged az Írás Népe, hogy nyilvánítsd ki nékik az égből (jövő) írást. Mert bizony megkérték Mózest ennél is többre, s mondák: Mutasd meg Allahot félreérthetetlenül! Hát lesújtott reájuk a villám romlottságukért, majd vevék a borjút, miután eljöttek hozzájuk a megnyilatkozások. S ez alól feloldozást adtunk, majd adtunk Mózesnek nyilvánvaló hatalmat. 154. Föléjük emeltük a Hegyet egyezségükért, s mondánk nékik: Lépjetek be a kapun leborulva! S mondánk nékik: Ne szegjétek meg a szombatot! S vevénk tőlük szilárd egyezséget. 155. S miáltal megtörték egyezségüket, s mert megtagadták Allah igéit, megölték a prófétákat igaztalanul, s beszédükért: Szívünk megkeményedett - sőt megpecsételte azt Allah hitetlenségükért, s nem hisznek, csak kevesen. 156. Hitetlenségükért, s (azért) mit mondtak Máriára hatalmas vádat 157. Beszédükért: Mi megöltük a Messiást, Jézust, Mária fiát, Allah prófétáját. S nem ölték meg őt, s nem is feszítették keresztre, hanem csak úgy tűnt nékik. Íme! Kik különböztek benne, kétségük van felőle. S nincs nékik benne tudásuk, csak követik a sejtést. Bizonyosan nem ölték meg őt. 158. Sőt! Allah őt Magához emelte. Allah a Nagyszerű, a Bölcs. 159. (Csak az a való) az Írás Népéből, ki hisz őbenne az ő halála előtt, s a Feltámadás Napján tanú lesz ellenük. 160. S bűnük által azok, kik zsidók, hát Mi megtiltottuk nékik a jókat, (mik) megengedettek voltak nékik, s mert akadályoztak sokakat Allah útján. 161. S vevék az uzsorát, midőn bevégeztetett az nékik (előzőekben), s elnyelék az emberek vagyonát hamisul. S előkészíténk a hitetleneknek közülük a fájdalmas szenvedést. 162. De kik megingathatatlanok a tudásban közülük és hívők, hisznek abban, mi kinyilatkoztatott Néked, s mi kinyilatkoztatott Előtted, (kik) az imádság megtartói, és juttatói a kötelező alamizsnának, kik hisznek Allahban és az Ítélet Napjában. Ezeknek juttatunk hatalmas bért 163. Íme! Mi sugalltunk Néked, ahogy sugalltunk Noénak és a prófétáknak őutána, s sugalltunk Ábrahámnak, Izmáelnek, Izsáknak, Jakabnak, a törzseknek, Jézusnak, Jóbnak, Jónásnak, Áronnak, Salamonnak és adtuk Dávidnak a Zsoltárok könyvét. 164. (Vannak olyan) küldöttek, kiket Mi felemlítettünk Néked előbb, s (olyan) küldöttek, (kiket) nem említettünk fel Néked. S Allah Mózeshez szólva szólt. 165. Küldöttek, kik hirdetők, s figyelmeztetők, hogy ne legyen az embereknek Allah ellen érve a küldöttek után. Allah a Nagyszerű a Bölcs. 166. De Allah bizonyságot tesz rá, mit ő kinyilatkoztatott Néked, kinyilatkoztatta azt az Ő tudása által, s az angyalok (is) tanúságot tesznek. Allah elegendő Tanúnak. 167. Lám! Azok, kik tagadnak és akadályoznak Allah útján, hát eltévelyedtek messzi eltévelyedéssel. 168. Lám! Azok, kik és elkárhoznak, nem bocsát meg nékik Allah, s nem vezeti őket az úton. 169. Kivéve a Pokol útját, melyben (időznek) ők mindörökkön örökké, az idők végezetéig. S ez Allahnak egyszerű. 170. Ó, emberek! A Hírnök eljött az Igazzal az Uratoktól. Hát higgyetek, (így) jobb néktek. S ha tagadtok, hát íme! Allahé, mi az egeken és a földön (van). Allah a Mindenttudó, a Bölcs. 171. Ó, Írás Népe! Ne essetek túlzásokba hitvallásotokban, s ne mondjátok Allahra, csak az igazat! Hanem a Messiás, Jézus, Mária fia Allah küldötte, az ő (Allah) szava, amit intézett Máriához, s az őtőle (Allahtól való) lélek. Hát higgyetek Allahban és küldötteiben, s ne mondjátok: három - fejezzétek be! (Ez) jobb néktek. Hanem Allah egy Isten. (Távol áll az) Ő magasztosságától, hogy legyen Néki fia: Övé, mi az egeken és a földön (van). Allah elegendő, kire hagyatkozz. 172. A Messiás sohasem kicsinyli le, hogy Allah szolgája legyen, sem a közeledő angyalok. Ki lekicsinyli az Ő szolgálatát és fellengző, hát Ő felsorakoztatja őket mindahányat. 173. Azonban kik hisznek, s jókat cselekednek, hát Ő megfizeti nékik bérüket, gyarapítván őket az Ő kiváltságával. De kik lekicsinylőek és fellengzősek, hát megkínozza őket fájdalmas szenvedéssel. S nem találnak nékik Allah helyett oltalmazót, sem pártfogót. 174. Ó, emberek! Eljött néktek a bizonyság Uratoktól, s kinyilvánítottuk néktek a nyilvánvaló világosságot. 175. De kik hisznek Allahban, s megkapaszkodnak őbenne, hát bevezeti őket kegyébe, ami őtőle (való), s a kiváltságba. S elvezeti őket Hozzá az egyenes ösvényen. 176. Kijelentésedet várják, hát mondd: Allah kijelentést tett a távoli rokonságról. Ha elrendeltetett (férfire) a pusztulás, s nincs néki gyermeke, de van nővére, hát néki (nővérének) fele (jár abból), mit hátrahagyott, s ő (a fivér) örökli azt, ha a (nővérnek) nincs gyermeke. S ha két nővér lenne, - hát kettőjüké a kétharmad (abból), mit hátrahagyott. S ha testvérek, férfiak és nők (vannak), hát a férfiúnak szerencséje (részesedése) annyi, mint két nőé. Allah kinyilvánítja néktek (ezt), nehogy eltévelyedjetek. Allah mindenek Tudója. 5. szúra