Szabó István Árpád Ment vala a csillag, és megálla 1949. május 16-án egy többgyermekes család háza fölött Budapesten... és a csecsemő - mint minden újszülött - a megváltás esélyével sírt fel erre a világra. Ám nem a családban, hanem állami nevelőotthonokban, diákotthonokban érett felnőtt emberré. Lelkét nem torzíthatta el anyagi javak birtoklásának harpagonizmusa, de szenvedélyesen szerette a sakkot és a szürkületi távfutást. Rudnay-s iskolatársként ismerte meg Jankát, a feleségét, aki szülte az apa büszke szeretete megtestesüléseül Zsófit. Ha megfáradt a lelke, akkor a lánya jelentette a kapaszkodót, később a három unokával kiegészítve a nagyszerű családot, melyben megváltást mérnek a halandók hátizsákjába. Amikor már nem maradt ereje lépni, a sötéttel játszó játékos feladta a játszmát.